A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-06-25 / 26. szám

A JÓ PÁSZTÓ* PASS 7. OLDAL TITlf A Történelmi 111 Ivrl mre<;énym IRTA: BOROSS VILMOS — S ha nem ölné meg Szulejmánt? — János Zsigmondot a hódoló menet alkalmá­val lelövöm. — S ha sikerül Mária hercegnőnek a szultánt eltenni láb alól? — Visszavonulunk szépen. — És nem mennél János Zsigmondhoz? — Nem. — Férjhez sem mennél soha? — Azt mondtam, azt Ígértem, — szólt Mariá­­ka a szót erősen megnyomva, hogy tiéd leszek, ha Szulejmánt megölöd. — Ezzel azt akarod mondani . . . — Hogy előzd meg Mária hercegnőt. Az ő lel­két ne nyomja ilyen teher, hiszen ő idegen Erdély­ben. Ha te ölöd meg a szultánt, a honfi keze lett vé­res és az nem bűn a hadak istene előtt. — Értelek Mariska, értelek! A szultánt én ölöm meg! Menj, keresd fel atyádat, várjátok be a reggelt. Mária hercegnőt visszaküldöm s reggel köztetek le­szek. Balassa Mihály Mária hercegnő Után sietett. — Fenség, — szólt Balassa, midőn a hercegnőt utolérte, forduljon vissza, a szultán életét én fogom kioltani. — Félek, nem tud kelmed hozzáférni, — felelte Mária és megállott. — Menjünk együtt, végezzünk együtt. — Előbb én, azután fenséged. — Jól van. Előbb kelmed próbálja a gyilkot Szulejmán mellébe döfni, s ha nem sikerül, jövök én. — Nyújtsa karját, fenség. Az ezüst páncélba öltözött hercegnő és a fekete páncélos Balassa, kart-karba öltve keresztülvágtak a csatatéren és török ruhákat kerestek. A zimonyi csatatér fölött szelíd fénnyel ragyogott a hold. Sugarai bevilágították a messze tájat s az elte­­metetlen halottak sápadt és véres orcái, megüvegese­dett szemei rémesen meredtek a holdvilágos éjszaká­ba. Balassa Mihály és Mária bajor hercegnő, kart-kar­­ba öltve lépdeltek a göröngyös földeken, a halottak és súlyosan sebesültek sokasága közt. Alkalmas török ruhákat kerestek, amelyekben Szulejmán császár táborába lopódzhassanak. Halottak és sebesültek, erdélyi magyarok és tö­rökök, vegyesen feküdtek a szántóföldeken s a kö­zeli erdő szélein. Nehéz sóhajtások, jajszó, könyörgés reszkettette meg a levegőt s tette borzalmasabbá a csatatér iszo­nyatos képét. Mária hercegnő lehajolt az egyik halk, elfúló fjangon jajgató sebesült magyarhoz. A katona sápadt arcán, a homloktól kezdve állig sjinnen le a nyakon végig vér szivárgott. Fején tenyér­­ni hosszú seb tátongott, mind a két lábát elszakította afz ágyúgolyó, de azért élt még, eszméletnél volt és jajgatott. — Az ápolók és sebesült hordozók itt lesznek mindjárt, — vigasztalta Mária hercegnő a szerencsét­lent. — Imádkozzál, hogy az Isten enyhítse fájdalmai­dat. — Oh, az Isten elhagyott. Nem hiszem, hogy lé­teznék, különben nem hagyna igy kínlódni, — zúgo­lódott a sebesült. — Ne az Istent elmegesd előttem, jó lovag, annak a segítségét hiába várom. Te segítsél, te könyörülj rajtam. Oh, tégy jót velem, huzz kardot és szúrd keresztül a szivemet. — Nem tudom megtenni, szerencsétlen barátom, — viszonzá Mária hercegnő. — Talán a másik lovag, — könyörgött a sebesült tovább. Balassa végig nézett a szerencsétlenen. Lehajlott a földre, felvette a vitéz kardját és e szavak kíséretében tette a katona kezéhez : — Én nem tudlak megölni bajtárs ;* de ime itt a kardod, ha Istenbe vetett bizodalmád elhagyott, ta­lán lesz még annyi erőd, hogy önmagad kivégezd. — Szívtelenek! Embertelenek! Kegyetlenek! —­­fakad ki a sebesült kínos hörgéssel. — Önfeláldozó hazaszeretetemért még csak egy kegyelemdöfést' sem érdemelek. Balassa és Mária tovább haladtak. — Látja fenség, — szólt Balassa mélyen lehan­golva, — itt a vitézség és hősi elszántság másik képe. A hős vérben fagyva, emberfeletti kínnal, segély és ápolás nélkül. A győzőt megtapsolják, kitüntetések­kel, koszorúkkal halmozzák el, de a sebesült jaiszavát nem hallja senki, segélyére nem megy más, csak a ha­lál, ez is későn, hogy a hősnek ideje legyen a pokol minden kínját még a földön keresztül elszenvedni. Oh, a csataterek borzalmai iszonyúak, s enyhíteni csak egy dolog tudná — az emberszeretet. Mária hercegnő visszafojtott lélegzettel s folyto­­riosan jobbra-balra figyelve, haladt tovább a sebesül­ték és halottak közt. Az imént említett sebesülttől kissé távolabb va­laki megfogta Balassa Mihály kardját. Mind a ketten, Balassa és a hercegnő, visszafor­dultak. A földön, három tarfejü holt török véres testén -—fiatal parasztasszony feküdt hanyatt. Kurta piros szoknyája tele volt vérrel, mellén ketté volt szakítva a virágos kelméből csinált, aranysujtásos pruszlik és hófehér keble szabadon látszott. A hófehér kebel bal­oldalán azonban fekete foltsötétlett s a folt körül vas­tagon szivárgott az aludt vér. — Mihály, — susogta a sebesült asszony halHan és megtört üvegesedő szemeit Balassára meresztve,;— állj meg, az Isten verése legyen teljes . . . legyen tel­jes azzal, hogy utolsó perceimben látlak, fenn a ma­gasban, páncélos lovagként, mig én itt fetrengek a föl­dön, elhagyatva, egyedül, súlyos sebbel borítva. — Tercsi, — rebegte Balassa meglepetten. \— Te vagy az? .. . Oh, ne fájjon a halál, Erdély szabad­ságáért halsz meg s haláloddal megváltod minden Bű­nödet. A sebesült asszony — Pipacs Tercsi volt. — Haragszol, még mindig haragszol? — kérdez­te Tercsi alig hallhatóan. — Nem is haragudtam reád, Tercsi, soha! Tégéd a szenvedély és a pénzvágy vezérelt. Nein illettünk össze s jobb volt idejében kiábrándulni. Szívesen se­gítenék most rajtad, de nem tudok, a szultán táborába kell mennem. De hátunk mögött jönnek már a sebé­­sülthordozók, majd intek nekik és ők bevisznek a va­rosba ápolás végett. — Rajtam emberfia nem segíthet többé, Mihály, — mondotta Pipacs Tercsi szomorúan. — A golyó mellemben van s mire megvirrad, halott és dermedt leszek én is. A haza szabadságáéit halok meg, igazad van s ez megkönnyítheti utolsó perceimet. Jer, hajolj le hozzám, csókolj meg, engesztelő és bucsu-csókod legyen ez, hiszen szerettél egykor, az én két karombari volt a mennyországod . . . Oh, be régen volt. . . talán nem'is igaz, hogy úgy volt... — Isten áldjon meg, Tercsi! — felelte Balas­sa magára nyugalmat erőltetve. Talán felépülsz még és akkor keress fel, mint markotányosnő megkapod ju­talmadat. És most ime itt a bucsucsók. Egykor szerel­mi lázban égő ajkaid csókoltam, most a halál lehelle­tét fogom fel rajtuk. Isten veled, Tercsi! Isten veled! Balassa féltérdre ereszkedve, lehajolt a haldokló asszonyhoz és megcsókolta. Mária hercegnő meghatottan nézte ezt a jelenetet. Szemeibe könnyek tolultak, megsiratta, kiről csak azt sejtette, hogy valamikor Balassa Mihály ked­vese volt. Pipacs Tercsi megszorította Balassa jobbját s a holt törökre visszadőlve, halkan suttogta: — Köszönöm, köszönöm, Isten veled Mihály, légy boldog, nagyon boldog ... Balassa és Mária tovább haladtak. Az országút szélén egy földön fetrengő török in­tegetett. Ennek az egyik karja és az alsó állkapcsa­­volt leszakítva. Rimánkodó hangjából és félkezével tett mozdulataiból Balassa és Mária azt vették ki, hogy ő is kegyelemdöfésért esdekel. Valóban borzalom volt ránézni e csonka, véres emberre. De kinek volna lelke, szive ahhoz, hogy az ilyen szenvedőt leszúrja? Szótlanul haladtak el az integető és jajgató tö­rök mellett. Az országutra értek. Innen már el lehetett látni a város túlsó olda­lán levő török táborba. — Szédül a fejem a látottaktól. — jegyezte meg a hercegnő és kék strucctollas sisakját levéve, meg­simogatta verejtékes, sápadt homlokát. — Pihenjünk, hercegnő. Forduljon arccal a vá­rosnak s ne nézzen a halottak rémes orcáira. — Mi lesz a török ruhákkal? — Mig fenséged pihen, én gyorsan levetkőzte­tek két halott törököt. — Végezzen gyorsan s menjünk mielőbb e ször­nyű helyről. — Igen, menni fogunk, még pedig a leggyor­sabban — szólalt meg egy erős férfi hang a herceg­nő mögött. — Ah, bátyám, te vagy? — kiáltott fel Mária hercegnő meglepetve. — Mit keresel itt? Miért jöt­tél utánam e borzalmas helyre? A bajor herceg összeráncolta szemöldökeit és szigorú tekintettel nézett Mária hercegnő szemeközé. — Miért jöttem? — szólt bosszúsan. — Azért, mert te megtébolyodtál, elment az eszed, bolond vagy, tökéletesen bolond. — De kedves bátyám, hogy ejthetsz ki ilyen durva, nyers szavakat? Csillapulj, türtőztesd magad, nem vagyunk egyedül. — Ki ez? — kérdezte a herceg Balassára mu­tatva. — János Zsigmond? — Nem az vagyok, — felelte Balassa szerényen. — Pedig épen olyan a pofája. (Folytatjuk) 5 éves iucsoni kisfiú 24 órán ái bolyongott a Cataline he­gyekben, ahol eltévedt. Hűséges kutyája akadt másnap a nyomára. Detroit és környéke ÜSZT0K 1ST VAX a Szabadság képviselője Michigan államban és Toledo, Ohioban Iroda: 835 S. West End — Detroit 17, Mich. Telefon: AV 2-3979 Lakás: 1053 Goddard Road Wyandotte, Mich. Oltómester DETROIT, Mich. — Árvay István (Zemplén m., Zemp­lén) a Chamberlainen már 72 éves, de még ma is nagy re­ménykedéssel ol tógát ja facse­metéit szép kertjükben, pedig úgy gondolja, hogy azoknak gyümölcséből nem sokat fog enni. Legutóbb egy virágfába oltott körtét sikeresen, velük" együtt én is kíváncsian vá­rom, hogy milyen gyümölcsöt fog az a fa teremni. Árvay István feleségének ritka szép neve van: Templom Mária (Szatmár megye, Jánk), aki ugyancsak nagy buzgalommal segít férjének gondozni szép kertjüket. Volt rikkancs, zenészprimás és cimbalmos DETROIT, Mich. — Suli­­mán Miklós a VanderbIlten ma az egyik legöregebb ame­­rikás magyar. Amerikába még 1899-ben jött az Ung me­gyei Kisgejőczről. Trenton, N. J.-ben rikkancs volt előbb, az­után zenekart szervezett fia­tal magyar társaival. Volt ő prímás is meg cimbalmos is a zenekarban, mikor melyikre volt szükség. Detroitban is so­káig játszott zenekarával 40- 45 évvel ezelőtt, tudomása szerint már abból a zenekar­ból csak ketten élnek, ő és Kendrovics András, Ann Ar­­borban. Suliman Miklós azt mondja: “Hej, azok voltak ám a szép idők, amikor 2-8 na­pos lakzikat csaptak régen a Delrayban amagyarokés mink huztuk azokban a talp­­alá valót.” Neje Bernáth An­na (Abauj megye, Ájból való) S könnyes zsemmel gondol vissza azokra a szép nyugal­mas atombombákat nem is­mert világra. Házasságot 1905-ben kötöttek Trenton­­ban, a jövő év február 11-én lesznek 50 éves házasok. Sze­relnék megérni aranylakodal­­mükat, amit három nős fiuk, egy férjes lányuk, 11 unoká­juk, 4 dédunokájuk és roko­naik körében, a volt zenész­­orfmás és cimbalmos “vőle­gény”, régi hangszereivel méjj? egyszer szívből, igazán elmuzsikálhatná mindkettőjük Kedvenc dalát. 55 eves házasok BELLEVILLE, Mich. — Lóspnczy Mihály (Ürményhá­­za torontói) jómódú farmer és n^je Fodor Anna (Bóka To­rontói) ez évben október 16- án lpsznek 55 éves házasok. Mindketten jó egészségben várják a nagy napot. Ötven éves i házassági évfordulóju­kat 4 közeli farmhallban kö­zel 100 rokon, ismerős és jó­­barátl körében 1949-ben tar­tották meg. Harminc töltött kakas!, egy hízott disznó és hordónyi itóka fogyott el äzon á környéken sokáig em­lékezetes aranylakodalmon. Most jősszel is a három nős fiuk, egy férjes lányuk, ti­zenhat unokájuk, négy déd­unokájuk és családjaik már készülhek jó szüleik 55 éves házassági évfordulóját illő­képpen megünnepelni. Loson­­czyék 1899 október 16-án Bó­kán a rom. kát. templomban esküdték egymásnak örök hű­séget. Éz a frigy immár 55 év óta tart teljes boldogság­ban és egyetértésben. Manap­ság olyan ritka ez, mint a fe­hér holló! Aranylakodalom BROWN CITY, Mich. — Dobay Pál és neje Kedves Mária tiszteletére junius 12- én 50 éves házassági évfor­dulójukra gyermekeik; Do­bay Sándor, Mrs. Giza Lou­­zon, Mrs. Mary Szabó, Dobay­­né testvére Markos Istvánné Kedves Ilonka, Mrs. Németh, Mlrs. Getyina, Mrs. Baksay Detroitból és családjaik és nagyon sokan rokohok, isme­rősök jól sikerült aranylako­dalmat rendeztek. A White Avenue- Hall kicsinek bizo­nyult, annyi sokan megtisz­telték az ünnepelt aranylako­dalmas házaspárt. Dobay Pál és neje 1907-ben jöttek Amerikába Szatmár megyéből Opájiból. Laktak Pennsylvániában, Detroitban, ahonnan kiköltöztek a kies pinconningi otthonukba, hogy nyugalomba vonulva közel le­gyenek gyermekeikhez, uno­káikhoz. Az ünnepelt házas­pár nagyon sok értékes és szép ajándékot kapott. 25 ÉVES HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ A hitvesi szeretetnek és megértésnek jegyében, szűk családi és baráti körben vasár­nap ünnepelték meg id. Sza­­niszló István és neje, született Visney Ilona, 3028 S. Edsel Avenuen, Detroitban lévő ott­honukban házasságuk 25-ik évfordulóját. A bensőséges, szép ünnepé­lyen jelen voltak és az ünne­pelt házaspárt szép ajándé­kokkal és jókívánságokkal hal­mozták el. Nt*. Tóth Tibor a Magyar Református Egyház lelkésze; az ünnepelt házaspár gyermekei: ifj. Szaniszló Ist­ván és Stallard Eiijahné, szü­letett Szaniszló Veronika és férje és a kisfiúk Kenneth; a jó komák; Pirigyi Lajos és leánya Plazynek Margit; Szé­nás Sándor és neje; id. Sza­niszló Istvánné testvére Vis­ney Károly és id. Szaniszló ■István édesanyja Mrs. Borbá­la Szaniszló. KARDOS JUDITH LETT A MISS SOUTHWEST JOURNAL A meghirdetett szépségver­senyre hatan pályáztak: Kar­dos Judith, Tóth Lillian, Man­­dy Vilma, Wanda Russell, Elaine Pierce és Elaine Mond­ziel. Junius 7-én, hétfőn este a Hollywood színházban ült ösz­­sze a bizottság, hogy a pályá­zók közül a Miss Southwest Journált megválassza. A bizottság döntése sorrend szerint a következő volt: Az első dijat nyerte Kardos Ju­dith 289 Radamacher St.-en lakó magyar leányka, Kardos József és neje honfitársunk bájos leánya. Második lett a versenyben Tóth Lillian, harmadik Man­­dy Vilma. A többi pályázókat a bizottság elismerésben ré­­szesitette. A megválasztott Miss South­west Journalt, Kardos Judi­­thot egy szép rózsacsokorral jutalmazták, és a szépségki­rálynőt megillető koronát özv. Pálos Ernőné tette fejére. A VÍZHASZNÁLAT KORLÁ­TOZÁSA DETROITBAN A Detroiti Városi Vízmü­vek figyelmeztették a közön­séget, hogy junius 10-tcI csü­törtöktől kezdve korlátozva van a pázsitok öntözése. Laurence G. Lenhardt, a Vízmüvek igazgatója jelenté­se szerint a korlátozás szep­tember 5-ig lesz érvényben, hacsak nem lesz szokatlanul hideg és nedves nyár. Miután csütörtök junius 10- ike páros számú nap, azokban a házakban, melyek házszáma páros, a nap minden szakában Öntözhetnek csütörtökön. ! Azoknak a házaknak lakói, melyeknek házszáma páratlan pénteken, junius IDén öntöz­hetnek, csütörtökön nekik nem szabad a városi rendelet értelmében öntözni. Kivételt képez vasárnap, mert azon a napon úgy a pá­ros, mint a páratlan számú házakban egész napon át le­het öntözni, akár páros, akár páratlan számú napra esik va­sárnap. LESINSKI RONGRESZMAN FELHÍVÁSA John Lesinski, Michigan ál­lam 16-ik kongresszusi kerü­letének kongresszmanja, kö­zölte, hogy a United Statt | Civil Service Commission 1954. julius 12-én, hétfőn Det­roitiban előzetes vizsgát tart azok részére, akik az Egyesült Államok katonai és tengeré­szeti akadémián akarják az 1955-ik évben tanulmányaikat folytatni. John Lesinski kongressz­­man egy tanulót ajánlhat a West Point és egyet az An­­napolisban lévő akadémiára. Pályázók, akik a 16-ik kong­resszusi kerületben laknak és az akadémiai tanfolyamra va­ló jelölésüket szeretnék el­nyerni, küldjék be közvetlenül hozzá — Congressman John Lesinski, 1238 House Office Building, Washington 25, D. C. — a pályázatukat, mely­ben legyen benne a teljes ne­vük, címük, születésük helye és ideje. REGISZTRÁLJON, HOGY SZAVAZHASSON Augusztus 3-án lesznek a vá­rosi első választások, s hogy azon minden szavazópolgar szavazati jogával élhessen, re­gisztráltnak kell lennie. Kinek kell regisztrálni? Annak, aki már elmúlt 21 éves, de eddig nem szavazott, mert még nem töltötte be 21- ik életévét. Azután annak, aki 1952 ja­nuár 1-je óta nem élt szava­zati jogával, valamint annak, aki a legutóbbi szavazás óta nem lakik Detroitban abban a szavazati körzetben, ahol szavazott. Ez utóbbiak postán is elin­tézhetik regisztrálásukat oly­módon, hogy aki nem élt sza­vazati jogával, annak be kell küldeni régi regisztrálási kár­tyáját és aki pedig lakást vál­toztatott, annak be kell jelen­teni régi és uj detroiti lakás­címét, az elköltözése idejét név aláírásával ellátva. Mindkét esetben azonban legkésőbb 1954 julius 6-ig (kedd) a kö­vetkező címre: Election Com­mission, 110 City Hall, Det­roit 26, Michigan. Nem kell azoknak regisztrál­ni, akik 1952 jannuár 1-je óta szavazati jogukkal éltek vagy lakásváltozásukat azóta már bejelentették a regisztrálási hivatalban és uj regisztrálási kártyát kaptak. A regisztrálás utolsó napja julius 6-ika, hogy szavazhas­son augusztus 3-án a városi előválasztáskor. A regisztrálási hivatal a Ci­ty Hallban nyitva van minden nap hétfőtől péntekig reggel 8 órától délután 4:45 óráig és szombaton reggel 8 órától déli 12 óráig. Junius 30, julius 1, 2, 3 és 6-ikán pedig regisztrál­ni lehet reggel 8 órától este 8 óráig. A Delray negyedben, S. West Detroitban lakók re­gisztrálhatnak naponta junius 30, julius 1-én, és julius 6-án déli 12 órától este 8 óráig a Fort-Green rendőrségi állo- I máson. Ci'YÁSZ.l KLKNiTftS Fájdalomtól megtört szivvel, de a jó Isten szent akaratában megnyugodva jelentjük, hogy a szerető férj, apa, nagyapa, testvér és rokon, az Ung megye, Bártvai születésű __________ SIMON JÁNOS 69 éves korában, május 20-án meghalt. Temetése május 23-án ment végbe saját otthonából. Drága halottunkat a Lafayette Memorial Parkban levő sírhelyünkön helyeztük örök nyugalom­ra. LEGYEN ALMA CSENDES! Grindstone, Pa., 1954 junius hó. Gyászolják: özvegye, Simon Jánosné, született Novak Er­zsébet, leánya Mary és családja, három fia: Frank, Joseph, Ed­ward, valamint családjaik, öccse Simon István és három unoká­ja valamint kiterjedt rokonsága ős jó barátai. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás szivvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik a meg­próbáltatásunkban vigasztalásunkra siettek és akik a temetésen megjelentek, vagy bármiben is segitség-ünkre voltak a szomo­rúság és fájdalom óráiban. AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉN NEKI! ÖZV. SIMON JÁNOSNÉ ÉS CSALÁDJA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom