A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-06-04 / 23. szám

F AGE 2. OLDAL A JÓ PASZTQB A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József •— Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: fgy évre ............................ . $5.00 One Year ...................................$5.00 él évre .....................................$3.00 Half Year ..................................$3.00 Méla hang a Anniiból Irta: KRÚDY GYULA Entered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. Sok vaj — nagy baj Tanácstalan a kormány és főleg a kormánynak 1 vaj-ügyekben fő Szakértője, Benson földművelésügyi miniszter — nem tudják, mit kezdjenek a rengeteg 1 vajjal, amit összevásároltak. Felmerült a terv, hogy ; adjuk el a fölös vajat az oroszoknak és csatlósaik­nak. Felmerült a terv, hogy adjuk el a szabad piacon* mindenütt a világon, persze olcsón, mert a vaj min­denütt olcsóbb, mint itt. Felmerült a terv, hogy a kor­mány árassza el az amerikai háziasszonyokat olcsó vajjal. De mindezek a tervek nem segítenének a bajon, állapította meg most a miniszter. Mert ha túl is ad­nánk a mostani feleslegen ,a tejgazdaságok elölről kezdenék a táncot — újból több vajat termelnének a kormány raktárai részére, ahol, eltekintve a vaj véde­lem százmilliókra rugó költségeitől, hely sincsen. Mégis, mégis, valamit tenni kell a vaj ellen. Mit lehet tenni? Egyelőre még csak a következő okos feleletek vannak készen erre a íejtörős kérdésre: 1.) Az asszo­nyok több vajat vásároljanak, az emberek több va­jét kenjenek a kenyerükre. 2.) Igyunk több tejet, mert a tejből, amelyet megiszunk, sohse lesz vaj. Mé gegy harmadik okos megoldás is elképzel­hető lenne, de ez nehezebben valósítható meg: a ka­tonaságot ellátni ingyen vajjal. Ennek következmé­nye lenne, hogy a katonaság nem vásárolna drága va­jat, és ha a katonaság abbahagyná vásárlásait, a gaz­dák még több vajat —édeset és sósat — sóznának rá Uncle Samre. . . . Mennyi baj és gond, és ez a sok baj és gond elkerülhető lenne, ha a kormány nem törődnék a vaj­jal s hagyná, hogy a szabad piacon alakuljon ki a vaj ára. Akkor leszállna az ár és az emberek többet fo­gyasztanának és a vajtermelők is jobban járnának. hv üres éléskamra Őszintén szólva, nem ismerjük ki magunkat a világ éléskamrájának jövője körül. Komoly tudósok egyik csoportja azt állítja, hogy már a következő nemzedék éhezni fog és még ebben az évszázadiban a világot súlyos éhínség fenyegeti, mert az élelmiszer termelés nem tart lépést a lakosság szaporodásával. Egy másik hasonlóan tekintélyes csoport biza­kodó. Azt mondja, hogy a tudományos földművelés beláthatatlan hosszú időre elhalaszthatja az időt, mi­kor éhínség veszélye fenyeget, és végső megoldásként mindig segítségül lehet hivni a tengert, amely kime­ríthetetlen élelmiszer forrás, de a szárazföldi ember eddig elhanyagolta. Egy. califofniai egyetemi kísér­leti állomás már ma is napi 100 font tápláló élelmi­szert von ki a tenger vizéből. Mi az optimistább felfogás felé hajiunk. Na­ponta annyi csodás kísérletről olvasunk, amely az élelmiszer termelést fokozhatja, hogy nehéznek tart­juk elhinni a fenyegető éhínséget. De talán ehhez hozzájárul az a tény is, hogy e percben Amerika gond­ja inkább az élelmiszerbőség, mint a hiány. Ez persze a távoli jövő szempontjából megtévesztő is lehet. De azután gondolataink a hidrogénbomba és a külpolitikai hírek felé kalandoznak és arra gon­dolunk, vájjon ez az aggodalom a föld népességének tulszaporodása miatt nem felesleges-e. Mert ha az atombomba egyszer robbanni kezd, a világ gondja nem az lesz, hogy túl gyorsan szaporodunk, hanem hogy kevesen maradtunk életben. így hát a kettő közül, ha rajtunk múlna a válasz­tás, inkább az ürülő éléskamra gondját választanánk. Valahogy arra gondolunk, hogy aki az embert terem­tette, gondoskodott bölcseségében arról is, hogy ne haljon éhen. Ä rendelést felvették ,.. ... ele a kérdés, hogy tudnak-e majd szállítani? Az oroszokról van szó, természetesen. Az oro­­azok és csatlósaik csere alapon történő szállításokat végeztek. A magyarok az elmúlt évben számot igen sok nyugateurópai országnak szállítottak gé­peket es mas árucikkeket. Ezeknek 35 százalékát visz­­szaküldték, mert használhatatlanoknak bizonyultak. Hanyag munkájukról eddig csak az oroszok vol­tak híresek. Ismeretes, hogy az első orosz vasúti ko­csikban a hideg-meleg feliratú csapokat a vészfék, a vészféket pedig a fütőszerkezet helyére szerelték és igy ha a vonatot akarták megállítani az utasok, a meleg csapot kellett meghuzniok. Ha pedig fáztak, a vészféket rángatták . . . A magyar munka ezzel szemben hires volt vi­lágszerte. Keserves csalódást okozott hát a rendelők­nek, amikor megpillantották a selejtes árut, laza szer­kezetű gépeket. Hollandiából a rendelt háztartási cikkek fele érkezett vissza ezzel az indokolással: “hasznavehetetlen/’ Aszovjet másik baja: behozatalra van szüksége, Y1 OW1 blTTYf nllVIA A lnTT-lI/ili rtílrlrrtlr -1 ^ í _ í L _ I 1 Elmegyünk Erdélybe, meg­nézzük vérsejtünkké, lelkűnk­ké válott régi városainkat, vé­giggondoljuk e hegyeknek, or­szágúinknak, sirdomiboknak történelmét, megidézzük a so­ha el nem múló tegnapot, a zöld Erdélyt, a magyar Er­délyt. . . Elmegyünk és végig­­esókoljuk szent köveinket, le­térdepelünk a magyar sóhaj­tással megtelt börtönöknél, megesküszünk Mátyás szobrá­nál és szemünk égő könnyét ibelehullatjuk a gyors folya­mokba. Elmegyünk Kassára, a Fel­vidék királynőjéhez ,s meg­érintjük kezünkkel Rákóczi Ferenc hamvait, imát mon­dunk a mély bánatot harango­zó dómban, süvegünket meg­­töltj ük a Hernád és Poprád vi­zével, amelyből a diadalmas, majd a bujdosó kurucok ittak, végigkalandozunk a Kárpátok­nak emelkedő országutakon, melyeken századokon át nyar­galtak hazai kereskedők, men­­degélt nemzeti történelmünk jármüve, amely néha csöröm­pölő hadiszekér alakját vette fel, máskor utazóhintó volt, amelyen királyok és fejedel­mek jártak címerünk hegyei­nek meglátogatására. Ott áll helyén ma is a Kárpát és az angyalok megőrzik áldott ke­zükkel szegény Magyarország számára. Elmegyünk napsütött tenge­rünkhöz, kékszemü Adriánk­hoz, pirosbarna Drávánkhoz, középkori koronát viselő Po­­zsonyunkhoz, a szilaj Vág fö­lött öregesen könyöklő, meg­becsült lovagkorunkhoz, min­dig kuruc-nótát fütyürésző, szeles Árvához, gyémántfejü máramarosi havasainkhoz, a szobron lengő madarainkhoz és a határszélt jelző oszlopok­hoz, amelyekről nem moshatta le a tél a piros-fehér zöld szí­neinket. Elmegyünk a Észak­keleti Kárpátok őserdeibe, ahol az évszázados fák kérgé­ben megtalálni erre vadászga­­tó régi királyaink kézjegyét, elmegyünk a vörös kolostor­hoz, ahol a Rákócziak keltek át lengyel földre; a zöld erdőkbe, amelyekről százesztendőkön át fujdogált, a keserves nóta és az őszi szél; iskoláinkba, (hol kuruckontyos ősök arc­képei hallgatták a falakról a piarista páterek történelmi leckeóráját; templomainkba, amelyeknek szószékéről Rákó­czinak és Kossuthnak verbu­válták a tótságot; ódon város házainkra, amelyek ládájuk­ban őrzik a magyar királyok pecsétes leveleit; fehérfüg­­gönyös, ölesfalu polgárháza­inkba, ahol a varrógép és a leányhang Lavotta melódiáin álmodozik, bármilyen szinü zászlót hordanak a fegyvere­sek a piacon; — elmegyünk Lőcsére. * * * Elmegyünk túl a Dunán; le­gelők, legelőkön szarvasmar­hák, tarkák, borzderesek; hal­mokon túró disznókondák; szürke rögjei, furcsa bütykei a földhaj lásnak; világos és sö­tétzöld földtáblák, atlasfényü barna földek, golyalábu tor­nyok, rezgő erdők messzire nyúlnak, mint a szél, az or­szágutak fehéren, nyugodal­masan hegynek, völgynek ka­nyarodnak, mint az utas el­­gondolkozása holnapi tervei­ről, messzire reménykedve, amilyen messzire az országút megy,. . . tájképek, amilyene­ket a legnagyobb festőművé­szek festettek, váromladékok, amelyek a féktelen szerelem csillapultával dalra, regemon­dásra hangolják a kopaszkodó táblabirákat; ezüstszemei a földnek; az égbenéző tavak, a napsugár és a szél báli parkett­je, az utas embernek meg­nyugtató néznivalója;. . . né-A Jó Pásztor Verseslrónikája MAGYAROK AMERIKÁBAN Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ OLVASD AMERIKA dicső történelmét s a magyarra szabott örökös értelmét. * Mi jellemez minket? Nemes egyszerűség s Amerika iránt örök polgárhüség. Ma már szent valóság, nemcsak hiú remény: itt is kivirágzott már a magyar erény. Hány magyar vett már részt a véres csatákon? Annyi, hogy már nem is tudjuk tartani számon. Hol patakja omlott az ifjú vérnek, mindig jó márkája volt a magyar névnek. Hol halottak, hősök a'legtöbben voltak: az a tábor volt, hol magyarok is voltak! HANEM AZÉRT MÉGIS, Pató Pál magyarom, szegyeim valód is van ám gyakran nagyon. A bár-fronton persze mindig gavallér vagy, csakhogy kulturszomjad sohsem volt elég nagy, Kultúra? “Mi is az? Mit törjem az eszem Inkább kurjongatok, aztán iszom-eszem.” Biz úgy vagy te, testvér, lappal, tudománnyal, mint mikor a lélek ólomszárnyon szárnyal. “Minek ez? Minek az?” Ez a régi nóta, s nem letté! műveltebb 20-30 év óta. Tudni, művelődni mindig húzódoztál: Meghalsz .,s azt sem tudják, hogy valaha voltál! VILLÁMOK LOBOGNAK taifunos felhőkben­­uj nagy viíágrengés van keletkezőben. Habár Genfben újabb tárgyalás van soron, úgy látszik a végzet ül e véres koron. Újabb szünet után tárgyal Moszkva végül, s aztán elosztanak mind eredmény nélkül. Követelik Kina lépjen a NATO-ba, s velünk együtt üljön aztán egy hajóba. Mi jó lenne ebben? Ki látja a valót? Belülről fúrják meg majd a közös haiót. Nos hát Amerika miről gondolkozzon? Ha sülyed a hajó: akkor siránkozzon? zi a szem a Balatont, nem tud lemenni róla és nem tudja, mit lát rajta;. . . szőlők, amelyek nek karói megannyi gombos­tűk, amelyekkel a földnek sza­gos koszorúja itt meg van tüz­­ködve;. . . a hegyoldalban sze liden fehérlő pincék, tarka bor házak, lehajtott vággyal áldo­­gáló kis házikók, amilyenek­ben az ember öregségét álmod­ja eltölteni;. . . a falvak kör­nyékén orgonavirágos teme­tők, a kő Krisztus lábánál sö­­tétlik az orgona, amig az út­ra világosabb gally hajlik, le­gyen mit letépni leánynak, le­génynek ; csendes kis temetők, ahol a falubeliek nyugodalma­san tartózkodnak, türelemmel várják maguk után azokat, akik még a faluban maradtak dolgaik elvégzésére; minden­ki eljön az andalgó utón, a fa­luvégi kováesház tüzszeme végképpen elmaradozik a te­metőbe utazók mögött, mind messzebbről hallatszik a kala­pácsjáték, a torony keresztjé­nek árnyéka hosszant elnyúl­va mutatja mindenkinek a he­lyet, ahol majd sírját megás­sák. Ámde, addig is, nyitott szemmel járjunk ebben a szép országban, ahol a hegy úgy váltakozik a síksággal, a meg­koszorúzott halom, a boldogsá­­gos völgyekkel, a pergő, a Rittyentő szél, (Dunántúl majdnem mindig fuj,) a sar­­kantyus lábát tavak ezüstjén szikráztató napsugárral: mint az ember kedve, ielketiikör­­alapja. Zöld selyemmel bélelt sze­lencében hunyorgó ékkövek, alkonypir rubinjai, hegyolda­lak smaragdjai, szántók ame­tisztjei, aranyfürtös ország­utak fehérei; vannak ebben a szelencében, amilyen a boldog, békés, bőséges Dunántúl. * * * Elmegyünk mindenhová, hol magyarok bus tekintete mereng a látóhatár bealko­­nyodásán, ahol a sötét éjsza­­fogcsi'Korgatassa‘1 ' illeti’ az álomtalan, ahol rabok bilin­cse kongatja a messzi virra­­dás óraütéseit, ahol kósza ván­dorjövevényeket fogadnak re­peső öleléssel, mert híreket hoznak Magyarországból; — elmegyünk oda, ahol éjjel és nappal mindig reánk gondol­nak és soha el nem felejtenek. NEM ÉRTI A kissé molett asszony meg­kérdezi a fizika tanárától: — Mondja, az a bizonyos Archimedes szavahihető em­ber volt? — Miért érdekli a nagysá­gos asszonyt? — Mert kipróbáltam azt a hires törvényt, de hatást nem veszek észre. — Melyik az a törvény? — Hogy minden test any­­nyit vészit súlyából, mint amennyit az általa kiszoritott viz nyom. Nos, én egy dekával sem lettem kevesebb, pedig három óra hosszat ültem a fürdőkádban. . . A FOGORVOS Párbeszéd a jégpályán. — Az én rokonom olyan ki­váló ember, hogy akivel beszél­ni kezd, szájtátva hallgatja. ■— Olyan nagyszerű szónok ? — Dehogy. Fogorvos. Ä NŐK BÁLVÁNYAI Indiai közmondás szerint három rejtélyig dolo l van a földön: a sas útja a levegőben, a kígyó útja V A kövön s a női szív útja a férfihoz. m Vájjon mi az, ami a női szivet a férfi felé hajlít­ja? Mivel tudnak a férfiak szerelmet kelteni a nők­ben? G. B, Shaw, a csúnya öreg Talán a szépséggel? Bemard Shaw bizonyára nem mondható szép férfinak, hetvenötödik évén is túl volt már amikor husszorannyi szerelmes levelet kapott, mint az angol színpadok ismert és daliás sze­relmes szemészei. Egyszer az angol színpad egyik hires szép drámai színésznője, aki szerelmes volt a szikár, szakállas és lajtorja-magasságú Íróba, formális házassági ajánla­tot tett neki. — Mester — mondta a színésznő, — bennünket az Isten is arra teremtett, hogy egy pár legyen belő­lünk, Milyen kiváló gyermekeink lennének! örököl­nék az ön eszét s az én szépségemet. — Az ám — felelte az iró gúnyosan, — hátha azonban fordítva lenne, az én szépségemet örökölné­nek s az ön eszét? Szépség? Erő? Rang? Bemard Shawba tehát nem a szépségéért szerel­mesek a nők. Talán az eszéért? Dehát akkor hogy le­het az, hogy ugyanezek a nők Dempseybe, a boxolas egykori világbajnokába is szerelmesek voltak? Hi­szen Dempsey nem valami nagy lángelme. Talán az erőért rajonganak akkor a nők? _ Nos, a walesi herceg gyenge legény, mégis olva­­doznak az angol nők a gyönyörűségtől, ha meglátják. — Aha, a rangjáért — mondja az olvasó. — Az ám, Chevalier például kereskedősegéd volt, mégis szivkirálya a párisi nőknek. ^ _ Dehát akkor mi tetszik a nőknek a férfin? Ész, szépség, erő, rang? Milyen férfiért rajonganak a nők? Mielőtt válaszolnánk, induljunk el egy furcsa és érdekes felfedezőútra Európa nagyvárosaiba a női szív körül. Keressük fel azokat, akikért százezer lány, egy egész metropolis női rajonganak. Utazzunk el először talán Berlinbe. A boxoló bajnok A berlini szivkirály orra tömpe, szinte lapos. Ar­ca éppen nem hasonlít Don Jüanéhoz. Max Schmeling a boxolás volt világbajnoka ő. Százezer nemet no sírt azon az emlékezetes éjszakán, amikor a radio izgal­mas jelentése messzi Amerikából^ hirülhozta, hogy a nagy Schmelinget legyőzte ökölvívásban Jack Shat - key. Talán Schmeling ezután máról-holnapra kegye­­veszett lett a berlini nők szivében? Korántsem. Az énekes rol. Kiért cfóbog"a 'íeli^’yéí nok7' !f öm^szYv ef, ki ennek a Szívnek titkos ábrándja? Menjünk el a varsói Chopin koncertterembe. A terem zsúfolva van nőkkel. A hát­só sorok egyikében fiatal szerelmespár. Diák és diák­lány. A pódiumon alacsony férfi énekel. Az ének be­fejeztével őrjöngő taps. A diáklány a hátsó sorban igy suttog maga elé: — Drága . . . Talán a szerelme- 1 sének szól ez? Nem. Az alacsony éneklő urnák: Jan Kiepurának, a világhírű lengyel énekesnek, a dobo­­' gók és az asszonyi szivek hősének. A csinos miniszter RÓMA. Az örök város. Gyönyörű fekete asszo­nyok, holdfényes andalgás a Tiberis partján. Ki az, 5 akit Róma asszonyai a szivükbe fogadtak? A levegő- hőse, az olasz légi haderők főparancsnoka, vakmerő légi bravúrok elkövetője, szakállas fekete ur. Ha nem- lenne szakálla, fiatal diáknak nézné az ember, aki nincs sokkal túl az érettségin. Mit szeretnek rajta az 1 asszonyok? Csinos? Kétségkívül csinos férfi, de hi- 1 szén csinos férfi olyan sok akad. Bátor, vakmerő pi­lóta? Bizonyára. De hiszen olyan sok nagyszerű piló­ta akad még Olaszországban. Miért éppen Balhé volt ^ légügyi miniszter, Tripolisz kormányzója az asszonyi t szivek kedvence? (1 Folytassuk utunkat. Ránduljunk át Párisba. Se­­g hol a világon nincs annyi szerelmes ember, mint itt. a Lépten-nyomon sugdolózó fiatal párokat lát az ember. Akik egyáltalán nem zavartatják magukat s úgy­szólván a legteljesebb nyilvánosság előtt csókolóznak. Nos, kibe szerelmes a párisi kislány? Mi újság a világon? Lyman Hall, 81 éves, gyil­kos, az Illinois állami börtön veteránj a és nesztora, kiszaba­dult. Körülnézett. Furcsa vi­lág, egészen más, mint volt 55 évvel ezelőtt. Mennyi autó!... Az emberek már nem utaznak, hanem repülnek! . . . Tele­vízió!. . . McCarthy!. . . Mit talál legérdekesebbnek a világon, ahogyan most meg­látta ? — A nadrágos nőket. Az ember nézi, nézi, és nem tudja, fiu-e vagy lány. Pírtolja hirdetőinket És a pénz . . . Körülhordoztuk a női szivet Európa nagy metro­polisaiban, láttuk, hogy mennyire nem lehet a sze­relem számára szabályokat felállítani: az ökölvívó­tól a színészig, a kereskedőtől a trónörökösig, egy dolgot kívánnak a nők a kiválasztott férfitől: a férfi legyen érdekes. Az érdekesség a férfi igazi sex-appealje a női szív számára. S ez az érdekesség annyiféle lehet, ahányféle férfi ezen a nagyvilágon csak él. A nők választottját, azt a bizonyos férfit a következő dol­gok tehetik érdekessé: 1. A külseje. 2. A foglalkozása (színész, bikaviador, pilóta), 3. A rangja. 4. A bátorsága. 5. A művészete. 6. Az ereje. 7. Az esze. 8. A kedvessége és humora. És végül, de nem utolsósorban: 9. A pénze. Anyagias korban élünk és ez az oka tán annak, hogv a nők titokban, de legerősebben mégis csak ezért az utolsó férfitipusért rajonganak. Mert a legmodernebb és legdivatosabb sex- ap­peal mégis csak a pénz. államokból sajtolta ki. Az egész körforgás erősen emlékeztet a kapkodó sikkasztó módszerére, aki be* bm egy rést a sülyedő hajón és közben két uj résen át Imiik a hajóba a viz . . . Egyik oldalon élelmiszert szállítanak külföldre, másfelől ugyancsak élelmiszert vásárolnak külföl­dön. Az egyetlen árucikk, amelyből bőven van a Kremlinnek és amelyért mindent megkaphat Euró­pában : az arany. Sokszázmillió értékű aranyat dob­iak külföldön piacra, hogy “betömjék a réseket”. Ez a, gazdasági politika, helyesebben zsonglőrködés, azonban aligha fog egyensúlyt teremteni a vasfüg­göny mögötti gazdasági életben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom