A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-13 / 7. szám

PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR TW HMMW jí (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22n«i STREET CLEVELAND 14, OHIO Teiefoa: CHerry 1-3028 53 ELŐFIZETÉSI DÍJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .........................$5-00 One Year ..........................$5.00 Fél évre .......................... 3.00 Half Year ........................ 3.00 Entered as second class matter September 1st, 1988, at the Post Office or Cleveland, Ohio, under the Act of March Srd, 1879. Testvériség Hete A jövő hét, február 15-22, a keresztények és zsidók testvé­riességénél jegyében áll — Testvériség Hete. Az ország minden részében a sajtó, rádió, televízió, mozi és szinház utján és ün­nepségek, gyűlések rendezésével igyekszik terjeszteni az egyen­lőség szellemét a National Conference of Christians and Jews, egy testvéri szövetség, amely 25 évvel ezelőtt alakult meg s 1934 óta, Msgr. McMenanim denveri római katolikus pap kez­deményezésére, minden évben Brotherhood Week-et rendez. Az idei jubiláns Testvériség Hetének különös jelentőséget ad a kommunista hatalom és a szabad világ közti konfliktus kiélesedése, merthiszen tudjuk, hogy a sorainkban is alattomo­sait izgató kommunisták egyik legélesebb fegyvere a felekezeti türelmetlenség. Ezt akarják rágalommal és uszítással fokozni, ezzel szolgálják Sztálin nemrég kinyilatkoztatott programját: a békebontást a szabad nemzetek országaiban. Valóban, a szov­jet akaratlan kiszolgálója az, aki egyenetlenséget szit katoliku­sok, protestánsok és zsidók közt. Ebben a jubiláris évben több mint 18,000 moziban fogják bemutatni a testvéri szövetség programjait. De túl az ország határain, tengerentúl is ugyancsak a felekezeti türelmesség és testvériesség eszméjét hirdeti ezen a héten az amerikai szövet­séggel karöltve munkálkodó World Brotherhood — Világ Test­vériség — szövetség Torontóban, Párisban és Genfben, Nürn­­bergben és Brémában, Luxembourgban és Rómában. Mindnyájan tehetünk valamit a szép eszme terjesztése ér­dekében. Gondolkozzunk el, és beszélgessünk családunk tagjai­val, barátainkkal ,szomszédainkkal erről: Mindenki testvér, aki a maga módján hisz Istenben — mindenki ellenség, aki az isten­tagadók szolgálatába szegődik. A Eratméggezők A légy útját a légypiszok jelzi, tartja egy arab köz­mondás, és erre a közmondásra gondoltunk, amikor ke­zünkbe került egy nyilt postai levelezőlap “Öreg baj­társ” aláírással. “Öreg bajtárs”, aki a régivágásu nyilas és fasiszta társaságnak egy szépen fejlett példánya lehet, arra szólítja fel a címzettet, hogy bizonyos lapok előfi­zetői sorából lépjen ki és helyette az általa ajánlott, gya­nús lapok előfizetője legyen. Öreg bajtárs által helyte­lenített lapok sorában van a miénk is. Nincs szándékunkban, hogy bárkit is lebeszéljünk Öreg bajtárs által ajánlott lépésről. Aki tanácsát követi, valószínűleg neki megfelelő társaságban lesz, ha kilép előfizetőink sorából és az általa ajánlott lapok olvasója lesz. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ilyen versenytől fél­teni kellene előfizetőinket. Öreg bajtársinak módszerére azonban van egy meg­jegyzésünk. A régi nyilas és fasiszta ideológia követője ő — azé a kutmérgező, nyálas és alantas fajtáé, amely a tönk szélére juttatta Magyarországot. Mi amerikai ma­gyarok, akik a régi magyar világ erkölcseinek őrzői és az amerikai demokrácia hagyományainak hívői vagyunk, enyhe undorral fordulunk el tőlük. Idegen fajzat ez, mely­nek nincs helye sorainkban. Amily idegen ő számunkra, époly idegen az ő számára a demokrácia légköre, amely­ben elfonnyad. Igazi tenyésztalaja a piszok és mocsár, amelyben virágzik. Minthogy azonban Öreg bajtárs tevékenysége a szö­vetségi postatörvénybe ütközik, müvének egy példányát átadtuk a postahivataliak, amelynek nyomozó osztálya már meg is kezdte a nyomozást Öreg bajtárs személyazo­nosságának megállapítására. Amit Öreg bajtárs valószí­nűleg nem tud: a szövetségi postakihágás börtönnel bün­tetendő. Rövid időn belül meg fogja tanulni, hogy ebben az országban nem lehet büntetlenül mérges nyálat fecs­kendezni. dere Sáb©* — vörösben A Voice of America magyar osztálya nemrégiben egyik rádióleadásában kommentálta a magyarországi rezsim ama tö­rekvését, hogy a magyar múlt egyes nagy alakjait vörös szinre mázolja. A legutóbbi kisajátitási törekvések közül a Voice kü­lönösen Gárdonyi Géza társutassá való degradálása ellen kelt ki. A leadás rámutatott arra, hogy a nagy magyar-Írótól mi sem állt távolabb, mint a kolletktiv rendszer ápolása s mi sem állt közelebb, mint Isten, akit a rezsim megtagad. Gárdonyi nem szerette a tömegeket, csak az embert szerette s húzódozott a po­litikától, de annál jobban érdekelte a vallás. Szóval, ha él, ná­lánál nagyobb ellensége a rezsimnek senkisem lehetett volna. Ma a magunk részéről hozzáadjuk mindéhez, hogy Gárdonyi legszeretettebb és egyben legnépszerűbb teremtménye — “kulák” volt. Göre Gábor biró uram ugyanis a tipikus kulák, “a zsiros paraszt”, aki különbnek tartja magát a faluban min­denkinél, nemcsak magas hivatala, hanem jómódja miatt is. A Göre Gábor históriák nem csúfolják ki a hőst, hanem mu­latnak rajta s a légtöbb esetben igazat adnak neki. Göre Gábor műveletlen, de okos ember s többnyire felülmarad, amikor a minden hájjal megkent városi urakkal akad össze. Az iró lát­hatólag szereti s egyáltalában nem nézi le, hiszen baklövései, bármennyire mulatságosak is, a végén mindig őt igazolják. Amikor Göre Gábor a pesti urnák, aki kapucinert kér, leszedeti Mese a kakukos «»rákról Irta: PÁNDY AINÓ Egyszer volt, hol nem volt, talán még az Óperenciás tenge­ren is túl volt egyszer egy or­szág. Az ország királyának ép­pen karácsony estéjén fia szü­letett, akihez keresztanyának az összes jó tündéreket meghívták. Ezek keresztelőajándékul ara­nyat, ezüstöt, drágakövet, szép­séget, kedvességet, egyszóval minden elképzelhető jót hoztak magukkal. A szerencse tündére pedig azt mondta: — Az én ajándékomat tizéves korában kapja meg a királyfi. Ha teljesititek, amit akkor elő­ször kívánni fog, nagy boldog­ság éri a fiút. A kis királyfi nőtt és fejlő­dött. Nyáron a palota nagy kert­jében játszadozott, versenyt szaladgálva kedvenc kutyájával és kis pajtásaival, akiknek sza­bad volt néha az utcáról bejön­niük. Egyetlen bánata a hosszú tél volt, mert nagyon vigyáztak a kis királyfi egészségére és egész télen nem engedték ki a szobából, hogy meg ne fázzon. Sóvárogva nézett ki az ablakon és irigykedett a többi gyermek­re, akik vígan hancurozva szán­­káztak az utakon. Amikor karácsony, az ő szü­letésnapja közeledett és apja, a király megkérdezte tőle, hogy mit kíván születésnapi ajándé­kul, ő kérdéssel válaszolt: — Édesapám! Ha a kakuk szól, ugy-e akkor nyár van? Az apja igenlő válasza után igy szólt: — Édesapám, szeretném, hogy ha mindig nyár volna, akkor nem kellene nekem olyan so­káig bent ülni a szobában. Sze­relj fel minden templomra egy kakukosórát, akkor mindig nyár lesz, ugye-? A király csodálkozott e szo­katlan kívánságon, de mert na­gyon szerette kicsi fiát, megtet­te amit kért és minden torony­órára kakukos szerkezetet téte­tett, még a falusi templomokra és erdei kápolnákra is mégpe­dig úgy, hogy minden órában egy kakuk, minden negyed- és félórában pedig egy fürj szólalt meg. Karácsony estéjén mindenki­nek nagy ámulatára egyszerre mindenütt hangos kakukszó hal­latszott, időnként pedig meg­megszólalt a fürj. Ha nincs hi­deg tél, mindenki azt hiszi nyár van. A királyfi oda volt az öröm­től: — Most nyár lesz, — mormog­ta és boldogan elaludt. Kakuk! Kakuk! A Nap, aki egy nagy hófelső mögött aludt, felébredt. — Mi az? No de ilyet! Hisz’ úgy érzem, mintha csak az előbb feküdtem volna le. Tán csak álmodtam az egész kaku­­kot. De ebben a percben nagy fürj hangverseny kezdődött. Mindenünnen hallatszott a pity­­palaty, szépen trillázva. — Ennek fele sem tréfa, hisz én elaludtam! Gyorsan magasabb fokra kap­csolta villanymelegitőjét és mi­kor elég meleget érzett, a nagy hófelhő széle fölött lenézett a földre, 'Persze, még csak havat látott, de amint sugarai kutatva végigsiklottak a földön, a hó olvadni kezdett, a fűszálak ki­dugták a fejüket, az ibolyák és hóvirágok ünneplő ruhájukba öltöztek és sok más virág kö­vette példájukat. A fák rügyei álmosan pislogtak a nap felé “mintha alig aludtunk volna. Nem az imént hulltgk-e le régi leveleink? Csodálatos, azt hit­tük, még java tél van.” De szólt a kakuk és a fürj. Csakugyan, itt a tavasz. Jó lesz sietni, mert még elkésünk a májusfa-ünnepről! És a fák is díszruhát vettek fel. Most már csak a madarak hiányoztak, de azok is megne­­szeltck a dolgot és egykettőre ott termettek, fészkelni kezdtek és énekeltek. Reggelre, mire a kis királyfi felébredt, odakint legszebb nyár volt. A királyfi ugrált és LáAplt örömében és rohant éppen az egész udviS bámulta a csodát. A királyhoz sietett, kezet csó­kolt neki és azt mondta: — Köszönöm, édesapám, a nyarat. Igaza volt, ha szól a kakuk, akkor nyár van. Azóta Meseországban soha sincs tél. A nap csak akkor mer egy kis phienőre térni, ha esik az eső ,akkor is minden kakuk­szóra kikukucskába felhők mö­gül, nemkell-e még kisütni és a fák és virágok le sem vetik töb­bé az üneplőjüket. A madarak malátacukrot esznek, hogy a nagy éneklésben be ne rekedje­nek. A kis királyfi pedig a leg­boldogabb a boldogok között, mert már nem kell a tél miatt heteket a palotában tölteni. Mindig kint játszhat a kertben. K IS RON1KAJ Kopácsy József hercegprímás Metternich egyszer magához hivatta Kopácsy Józsefet, a so­ha sem hunyászkodó, büszke fő­papot s azt mondta neki: — Méltóságodnak sok irigye van! — Harminc éve dolgozom raj­ta, hogy mentői többen legye­nek, — felelt a főpap. A kancellár e válasz után sem hallgatott többé az irigyek j fondorkodására s kineveztette j Kopácsyt veszprémi püspöknek, j Egykor nagy ebédet adott Ko­pácsy s észrevette, hogy egy káplán, ki szintén részesült a meghívásban, nagyon keresi az utolsó helyet, mi őt, a szegény káplánt megilletné; de csak nem bírja megtalálni. A püspök elmosolyodott buz­­góságán s ezt mondta a káplán­nak: —- Csak ülj le bátran, édes fiam, akárhová, ott az utolsó hely, ahol te ülsz. Tassy főszolgabíró Somogy­bán, mindőn egykor Kopácsy püspök^ látogatást tett megyé­jében ,visszaj öveit Keszthelyre jött. A nép kiözönlött az utcákra. Alig várta már, hogy a püspö­köt láthassa és minden dísze­sebb híntót a Kopácsyénak vélt. Az akkori szokás szerint az ilyen bevonulás nagy pompá­val ment végbe. A megyebeli urak szebbnél-szebb fogatok­kal jelenvén meg, a menethez csatlakoztak s igy nem csoda, hogy a nép a sok hitó közt any­­nyira megzavarodott, hogy amint a püspöki titkárt az egyik kocsiban meglátta, letérdelt és várta a püspöki áldást. Tassy főbíró ült a titkár mel­lett és látván a térdre borult né­pet, hogy kárba ne vesszen a buzgóság, maga szórta a keresz­tet, mig csak térdelők voltak az utón.. Végre mégis észrevették, hogy a főbírót nézték püspök­nek és hogy tévedésük gyuny tárgya ne legyen, közmondást csináltak a mai napig a fönn­maradt történetből: — Se nem árt, se nem hasz­nál, mint a Tassy főbiró áldása! A MAJOM ÉS AZ URA Az egyik londoni ezred ked­vence egy Boy nevű majom volt, mely hirtelen, az ezredpa­rancsnok távollétében elpusz­tult. Az ezredparancsnok adjután­sa a szomorú esetről ezt a sür­gönyt adta ’ fel feljebbvalójá­nak: “Boy hirtelen kimúlt. Ve­gyünk uj majmot, vagy várjuk meg önt?” BÉKEPROPAGANDA Dr. Isley Boone, az amerikai csupaszok egyesületének elnö­ke, kijelentette, hogy a nudiz­mus! csupaszkultufa) az egyet­len ut a világbéke felé. — Ha mindenki meztelen lesz, nem lehet majd megkü­lönböztetni az ellenséget a ba­ráttól. Egyenruha nélkül nincs katona, katona nélkül nincs há­ború, tehát legyünk mindannyi­an nudisták és béke lesz a föl­dön, — mondta dr. Boone. a kapucimert, akkor nem a paraszt a kifigurázott alak, hanem a városi ur, aki nem ért a paraszti ember nyelvén. Csakúgy, mint ahogyan a rezsim nem érti. Ismeretlen nyel­ven beszél a néphez, amely csak azért nem neveti ki, mert az értelmetlen szavakat leggyakrabban félre nem érthető, brutális tények követik. Hogyan is képzelhető hát el Göre Gábor vö­rösben? Ha ma él, régen a koncentrációs tábor kerítése mögül nézné a “pesti urakat”. 'Persze már nem nevetne rajtuk, úgy hogy a pocakja reng belé. Régen nem volna már pocakja és haj­dan derűs szive tele volna keserűséggel... ALKONY! DAL Irta: BÁNÁTI ÁRPÁD Lelkemet lánggal bevonta Alkonyi rét és alkonyi erdő, Ó, áldott az Ur, mert ő Csodáit újítja naponta. Még többszázezer évig lesz élet a Földön Irta: HARSÁNYI ZSOLT Kevés tudományos elmélet okozott akkor feltűnést a maga szakmájában, mint a hires Hörbiger elmélet a csillagászatban. A vita hevesen folyik körülötte. Mondjuk el röviden, miben áll a Hörbiger most már hires teóriája. Kezdjük ott, hogy szerinte a világegyetem hőfoka a fagy­pont alatt áll. A Hold például csupa jég, a Holdat több száz kilométer mély jégréteg borítja. Ez az okoskodásának egyik kiindulópontja, amely mellékesen igen meglepő magyarázatát tudja adni a tejutnak és más csillagászati jelenségeknek. A má­sik főtételét már nem lehet ilyen röviden elmondani. Kezdjük ott, hogy Hörbiger szerint a világűr tartalmát — nevezzük akár éternek, akár másnak —- szintén olyan közeg­nek kell felfogni, mint a vizet, vagy a levegőt. Ha a víz alatt eldobunk egy követ, a viz gyorsan elveszi a hajítás erejét és a kő hamarosan a fenékre süllyed. A levegő, mint anyag, szin­tén ki tudja fejteni azt az erőt, amelyet a fizikában a közeg el­lenállása címen tanultunk és amely elég erős ahhoz, hogy a repülőgép propellerje fenn tudhassa tartani a gépet a levegő­ben. Nos, a világűr anyaga éppen igy kifejt bizonyos közeg­­ellenállást, amely sokszorta csekélyebb a levegő ellenállásánál, de még mindig számbavehető ahhoz, hogy százezer és százezer év alatt a világrendben óriás szerephez jusson. Válasszunk ki egy kis bolygót, amely a maga meghatározott pályáján a Nap körül forog. Éppen úgy, mint a föld. Ez a biflygó, mialatt szorgalmasan rohan a maga utján a Nap körül, kényte­len megküzdeni az éter ellenállásával. Vagyis népszerűén szól­va: erőlködni kell neki, hogy az éteren áttörje magát. Ez az erő­kifejtés elképzelhetetlenül minimális, de az esztendők millióinak során mégis csak azzal jár, hogy a bolygócska eltér a maga ere­deti útirányától. Ha pedig fokonként egyre jobban eltér, meg­­eshetik, hogy tulközel talál jutni a Föld vonzóerejének körzeté­hez. A Föld vonzóereje közel kapja a bolygócskát és elkezd rá hatni. Ez még jobban eltéríti a vándort a maga pályájától, hi­szen most már a Nap vonzóereje ez eredetileg irtózatóan mesz­­szi, de most még nagyobb távolság folytán j^isebb mértékben hat a bolygóra, mint a közelebbi Föld vonzóereje. Mi történik? A bolygó egyre távolodik a Nap körül leirt pályájától és egyre jobban közeledik a Föld zónájához, mígnem egyszer csak (értsd: pár százezer év múlva) olyan közel jut a Földhöz, hogy a Napot teljesen elhagyva elkezd csak a Föld körül forogni, más szóval: Hold lett belőle. Igen ám, de ezzel a dolog nincs befejezve. Az éter közeg­­ellenállása még mindig tart. A Holddá lett bolygó pályája a Föld körül szintén alá van vetve annak az erőnek, amely a Naphoz való tartozása idején egyszer már érvényesült rajta. Pályája most is egyre rövidebb lesz. Eleinte még egy hónap kell neki, mig a Földet megkerüli, de ez az idő egyre csökken. Végül már egy nap alatt kerüli meg száguldó utján a Földet. így rövidül a Holddá lett bolygó pályája szakadatlanul, mig végre megtör­ténik, ami elkerülhetetlen: a kis égitest belezuhan a Földbe. Hörbiger teóriája természetesen nem ilyen rövid és nem­csak a Éölddel íoglálkóz'ik. Szerinte a világegyetem történelme * abból áll, hogy az égitestek egymás vonzókörébe kerülvén, egy­másba hullanak. A Föld Hörbiger szerint valaha jóval kisebb volt, de az évek végtelen száma alatt már sok holdat hóditott el és nyelt magába. Most azon a ponton vagyunk, hogy a mos­tani H*bld, amely valaha a Nap körül forgott, de tulközel került hozzánk, egyre kisebb pályán szalad körül bennünket és el fog jönni az idő, mikor majd belezuhan a Földbe. Ugyanez idő alatt a Föld is lassan folyton rövidülő pályán kering a Nap körül és lassan, de biztosan hálád a maga végsorsa felé: bele fog zuhan­na a Napba. És a Nap sorsa is az lesz, hogy majd belehull egy nála is hatalmasabb égitestbe, amely nála annyiszor hatalma­sabb, mint ő a kis Földnél. Hörbiger tanának egyik leghevesebb hívője egy Hans Fischer nevű német tudós. Ez a Fischer irt egy meglepően ér­dekes könyvet, amelynek Világfordulók a cime. Ebben nem kisebb dolgot mutat ki, mint hogy a vízözön legendája nem is legenda, hanem valóban megtörtént eseménynek a leírása: a mi ngai Holdunkat megelőző Holdnak a Földdel való egyesülése. És a maga tudományos feltevései mellett elég klasszikus tanút hoz fel bizonyításul: János evangélistát. Fischer a következőképpen okoskodik: Ismerjük a Föld ten­gereinek szabályszerű áradását és apályát. Tudjuk, hogy ez a Hold vonzóerejének a hatása. Ha már most a Hold a fentebb leirt okoknál fogva olyan közel jut a Földhöz, hogy a Föld körül való útja nem egy hónapig, hanem egy napig tart, akkor nyil­vánvaló ,hogy a Föld tengervizeire gyakorolt vonzóereje is sok­kalta erősebb lesz és az apály hihetetlen magasságokat fog el­érni. Sőt a Földön levő vizek lassanként mind a gömbnek azon a vonalán fognak elhelyezkedni, mely a Holdhoz legközelebb lesz. így egy hatalmas világgyürü fog keletkezni a gömbön. A Föld vizeinek mai elosztása teljesen megváltozik és a Földet egy övszerü óceángyürü fogja körülfogni. Ez az öv annál maga­sabbra fog csapni, mennél közelebb jut a Hold a Földhöz. De nemcsak a Hold gyakorol vonzóerőt a Föld vizeire, ha­nem a Föld is vonzóerőt gyakorol a Hold felületére, még pedig — - sokkal hatalfasabb test lévén — sokkal nagyobb vonzóerőt. Ez a szörnyű vonzóerő könnyedén fogja letépni a Hold jég­burkolatának könnyen leszakítható részeit. A Hold több száz kilométer mély jégpáncélja darabokra morzsolódva fogja kö­vetni a Föld hatalmas vonzóerejét és jégeső alakjában fog a Földre hullani. Ez a hatalmas jégtömeg persze rendkívüli hide­get fog okozni a Földön. íme — mondja Fischer, —, megvan a jégkorszak magyarázata. Mikor a Földön a geológiai jégkor­szak volt, a mi előbbi Holdunk jégtartalma szakadt ránk. A Hold feloszlása azonban a jégkéreg leszakadása után is folytatódik. A föld hatalmas vonzóereje a meztelen Hold mag­­vából most kezdi letépni azt az agyagszerü talaj anyagot, amely a Holdnak a mai tudományos álláspont szerint legfőbb alkotó­része és amely élénk vörös szinü, tehát a vérhez hasonló. Számolni kell továbbá még egy vonzóerővel: azzal, amelyet a Hold nemcsak a mi vizeinkre, hanem a Földnek szilárd alkotó­részeire is gyakorol. A Föld szilárd tömegét persze nem tudja olyan könnnyen maga felé szivni, mint a vizeket, de elég erővel vonzza ahhoz, hogy ettől az erőtől a Földön óriási földrengések támadjanak, akkorák, amilyenekét mi nem is ismerünk. Még tengeralatti lávakitöréseket is fel lehet tételezni ilyen szörnyű világüri erők elemi viharában. (Folytatjuk) A JÓ PÁSZTOR Járok az alkonyi réten, Göncöl szekere forog rám. így jártak a próféták régen Sivatag forró homokján. Felérek az alkonyi dombra. Szívverésem szél viszi szét. Most tette Isten a lombra Láthatatlan áldó kezét. Szívverésem a Göncölig ér. El hangja ottan sem halt: Most fakad az égen egy ér És maga Isten küldi a dalt. Ó, be szent ez a vallomás: Isten mondja, amit mondok És nem hallja más Csak az alkonyi lombok. Mert lelkemet lánggal bevonta Alkonyi rét és alkonyi erdő. — Ó, áldott az Ur, mert ő Csodáit újítja naponta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom