A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-20 / 8. szám
PAGE 8. OLDAL A JŐ PÁSZTOR Xavéri Szent Ferenc indiai térit« látogatásának 400. évfordulója wwmwwwmvwwmwmMWMwtwwmnwmtwt1 Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 4. fej. 1—11. Az időben Jézust a pusztába vivé a Lélek, hogy megkísértse őt az ördög. És miután negyven nap és negyven éjjel bőjtölt, azután megéhezék. És hozzájárulván a kisértő, mondá neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Ki felelvén, mondá: írva vagyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik. Akkor magával vivé őt az ördög a szent városba és a templom ormára állitá és mondá neki: Ha Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van Írva, hogy angyalainak parancsolt felőled s kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Megint írva vagyon: Ne kisértsd a te Uradat, Istenedet. Majd ismét egy igen magas hegyre vivé őt az ördög és megmutató neki a világ minden országait és azok dicsőségét s mondá neki: Mindezeket neked adom, ha leborulván, imádsz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál sátán, mert Írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Akkor elhagyó őt az ördög és íme, angyalok j övének és szolgálnak neki. SZENTBESZÉD * A nagyböjtben mi is nagy munka előtt állunk. Az ördög hatalmát: a sötétséget, a bűnt kell magunkban legyőzni s Krisztusba kell költöznünk. Az Egyház csak Krisztus Urunk példáját követi, amikor böjtöt rendel. Az Egyház csak alkalmat és módot nyújt híveinek, hogy Krisztussal együtt vezekeljenek . . . Nem igaz keresztény tehát az, aki azt mondja, hogy a böjtöt nem Krisztus rendelte, hanem az Egyház s azért az nem is kötelező. De kérdem, nem mondotta-e Krisztus Egyházának: “Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” És nem igaz keresztény az sem, aki azt mondja: akkor bőjtölök, amikor akarok, vagy akkor, midőn nincs mit enném ... Az előbbi semmi más, mint akaratoskodás, az utóbbi pádig kényszerű helyzet. Sem az egyiknek, sem a másiknak Isten előtt semmi érdeme nincs, mert hiszen a böjtnek igazi lényege épen az engedelmesség, vagyis a saját akaratunknak, kívánságunknak és vágyunknak alárendelése, megfékezése. Krisztus Urunk is egész földi életében elsősorban az engedelmességet gyakorolta. Ő maga mondja: “Engedelmességet akarok és nem áldozatot.” És egész élete a folytonos engedelmesség volt, a jászoltól a keresztig, Bethlehemtől a Kálváriáig, amint az írás is mondja: “Engedelmes volt pedig a halálig, még pedig a kereszthalálig.” És ha Krisztus engedelmeskedett, akkor követőjének szabad ön'kényeskednie? Vájjon mióta nagyobb -é" tanítvány a mesterénél, Ádám fia az Isten Fiánál? Krisztus engedelmeskedett mennyei Atyjának, az igaz kereszténynek pedig engedelmeskednie kell a Krisztus által alapitott Egyháznak. Krisztus Urunk nemcsak azért bőjtölt, hogy nekünk példát adjon, hanem azért is, hogy példáját követve és bűneinket vezekelve egyben jót is cselekedjünk. A jó cselekedetek közé sorozza a böjtölést is. Legyünk tehát jók, amint Krisztus is mondja: “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Iria: S. POLGÁR, jezsuita páter, Morapai, India IV. A fölkelő nap apostola Igazán csodálatosak az Isten utjai! Mikor Xavéri Szent Ferenc visszatérőben volt a Fűszer Szigetek missziós útjáról, 1547 decemberben Malakkában időzött. Ott egy kapitány barátja egy nap odavezetett egy japán gyilkost, akit fölvett a hajóra, mert menedéket keresett nála. Nagyon gyorsan megtanulta a portugál nyelvet és elbeszélte az egész élettörténetét. Akkor Alverez kapitány kezdte katehizálni, és Hangyiró, a gyilkos, nagyon hamar lelkiismeretfurdalást kezdett érezni. Hallott a nagy szentről, Xavéri Szent Ferencről, és nagyon vágyódott, hogy egyszer meglássa, hogy kinyissa neki az egész szivét, lelkét, hogy magkapja a lelki békét. De mikor először jött Malakkába, annakidején Xavéri Szent Ferenc időzött a Fűszer Szigeteken és ott apostolkodott. Végre most más alkalomkor nemcsak hogy megláthatta a szentet, hanem maga Xavéri Szent Ferenc katehizálni kezdte. Egypár nap után Xavéri Szent Ferenc megkérdezi a hitujoncot “Ha te engemet elkísérnél a hazádba és én ott prédálnék, a honfitársaid fölvennék-e a kereszténységet?” A megfért gyilkos — Igenis, a honfitársaim keresztények lennének, de ez nem menne olyan gyorsan. Ha a föltételeket betartja, akkor úgy a király, mint a nemesek és más magasrangu emberek mind keresztények lennének. Két föltételről van szó: jól beszélni és kielégítő választ adni rengeteg kérdésekre. A második pedig: az életpéldájával bebizonyítani a prédikáltaknak az igazságát. És erre az utolsó próbára legalább félév idő szükséges, mert a japánok az eszük szerint cselekednek! HOVA LETTEK A KANONOK! SZEKEK? Irta: GONDOS SÁNDOR Ebben a pillanatban Xavéri Szent Ferencnek egy uj világ tárult a szemei elé. Ha csak ezekről a föltételekről van szó akkor nem lesz nehéz munkám! Hála Istennek, beszélni tudok, és már évek óta tökéletesen gyakorolom azt, amit másoknak prédikálok! Hangyirót, a megtért gyilkost, mint nagy kincset elvitte magával Indiába. Nagy gonddal részesítette a hitoktatásban, és az érsek nagy pompa közepette megkeresztelte. Uíban Japán felé A japáni utazás megkezdődött Goálból, 1549 áprilisban. Az expedíciónak a feje Xavéri Szent Ferenc. Társul vett két frissen érkezett, elsőrendű jezsuita misszionárius atyát: Torrez Kozmát és Fernández Jánost, mint a megtért gyilkost, Hangyirót. Maiakká kormányzója, egyik a Vasco da Gama fiai közül, adott Xavéri Sz'ent Ferencnek a japán császár részére nagyon szép adományokat. Hogy mentül hamarább Japánba érjen, fölszólít egy kínai kalózhajóra. Egy erős vihar átdobta a hajót a japáni szigetek közé, és igy 1549 augusztus 15-én Kagosimában, a Hangyiró szülővárosában kikötöttek. Kágosima egy kis szép városka volt a kikötő hegyoldalán. Mindenki megbámulta az idegenek«, kiváltképpen Xavéri Szent f erencet. Föl volt öltözve fekete l;zutánba; az arca piroscs, a s^mei kicsikék, a szakála fekete. ^Hg a közönség nézegeti az idege^B^t, Hangyiró olyan szépen B^^Bróluk, hogy szintén eszébe, hogy b mbe jutassa az egylő, ahova o\ekéd idején jóformán csak a Jkanonokok jártak. Déli hafang^zótól délután három-négyjpráig ültek hosszú asztal melleit és beszélgettek egymással. Hébe-korba a közvetlen mellettük levő asztal mellé telepedett az ország egyik nagyeszű ügyvédje, Eötvös Károly, akit egyszef faggattak: — Vastag nyakú kálvinista létedre mit keresel ott, vajda? Huncutkásan apró szemei megvillantak, úgy felelte: kori gyilkost.. Sőt a családja befogadja a legnagyobb gyöngédséggel. Daimiólc és sogunok Az akkori japán társadalmi életnek a formája kialakult a hübérjog szerint. A nagyurnak daimiónak a hatalma majdnem határtalan volt. Igaz, fölötte volt az összes japáni szigetek császárja és ennek a főparancsnoka, a sogunja. De valóban mind a kettő puszta figura volt. A daimiók valódi uralkodók voltak, akikűek saját hadseregük is volt. Ezt a hadsereget a nemesek kasztja, a számurái képezte. Borzasztó fegyverük volt a kőt tőr melyeket a mellükön viseltek.A fegyelem szigorú volt Ha valaki lopott vagy megcsalt valakit, tűz vagy kereszthalállal büntették. A nép mint szófogadó nyáj követte az elöljáróit. Xavéri Szent Ferenc egy hónapig várt, mig megkapta a dáimiótol a hivatalos engedélyt, hogy prédikálhassa a keresztény hitet. Rögtön neki is látott a munkának és pedig tervszerüleg fölkereste az összes helyeket, ahol nagyobb embertömeg összejött. És ott nagy lelkesedéssel és meggyőződéssel olvasta a katehizmusát. Mindig nagyobb és nagyobb' tömeg sereglett össze. A hallottakról sokáig vitatkoztak. És kevesen, sok gondolkodás után, mégis meggyőződtek a katolikus hit igazságairól, és megtértek. Egy évi kemény munka után csak körülbelül 100 személy megtért, De ezek aztán keresztények voltak! Érdekes, hogy Xavéri Szent Ferenc egy 20 old&las levélben leírja Goában levő rendtársainak, hogy a japánok a legjobb nép, amelyet mostanáig felfedez tek. Általában a nép jó, csalárdság nélkül. Nagyön ki van fejlődve a becsület érzésük! Nem tűrik a sértéseket vagy a szemrehány ásókat . . . Legtöbbjük szegény, de a szegénységet senki sem tekinti szerencsétlenségnek és szégyennek. Nagyon mérsékeltek az evésben, kevésbbé az ivásban. Egynejüek. De mégis ez a nép nagyon társas; mindent meg akarnak tanulni; nagyon jóakaratuak...” Zsadány közrégben 60 esztendő előtt örök nyugalomra tért az öreg Jánosi Károly nyolcvanhét éves korában és mindössze két hold föld maradt utána. Azt az öreg már régen bérbeadta és abból éldegélt, amit két fia küldözgetett neki a tengerentúlról, messze Amerikából. Mindössze tiz dollár volt az havonta, kereken huszonöt pengő forint, de bőséges volt az a faluban, még pipadohányra is tellett belőle. Meghalt az öreg és az Amerikában élő két fiú levelet irt a jegyző urnák, hogy mivel többé nem térnek vissza, vagy csak látogatóba, adja el azt a két holdat valakinek, de nem ám hitelbe .hanem készpénzt szúrjon le érte a vevő. Készpénzt, négyszáz kemény forintokat, pedig olyan sok még aratás után se akadt a faluban. Varga József, akinek nyolc hold földje volt a tőszomszédságban a kettő mellett, nagyon szerette volna azt a magáéhoz ragasztani, csak a négyszáz forint okozott neki gondot. Temérdek pénz volt az! Bejárta a rokonokat, barátokat, ismerősöket, de azok együttvéve se tudtak ötven forintot összerakni. Jobb hijján igy nyakába szedte lábait, begyalogolt Szatmárra, mert erős bizalommal mondta: — Majd megsegít engem az öreg Losonczy fiskális. Meghallgatta az türelemmel Varga Józsefet és végül reászólt: Legyen kend itt szerda délután két órára nálam és ellátom a baját. A kitűzött időre azután elvitte magával Varga Józsefet a püspökségi épület egyik tanácskozó termébe, amelyben öregebb, papi ruhába öltözött emberek ültek és azoknak elmondta, hogy mi* lenne a falusi ember baja. Négyszáz forintos kölcsön kellene neki, hogy a meglevő nyolchoz még két hold földet vehessen. Mikor kivágta az utolsó szót is, az asztalfőn ülő ősz hajú pap kérdezte: — Jóravaló ember ez a atyafi? A helyeslő feleletre a tizenkét pap összenézett és Varga József elsőhelyü kölcsön gyanánt három százalékos kamat mellett megkapta a négyszáz forintokat. Azoknak ,akik ezt az abban az időben nagynak látszó pénzt adták ,ez volt a népszerű neve: — A kanoncki szék. Igazabb szóval “káptalan” cim járt nekik, mert hiszen ez a magasrangu egyházi testület volt a megyés püspök mellé rendelt tanácsadó és kisegítő, külön vagyonnal, anyagilag függetlenül rendelkező intézmény. Nagybánya városából vonattal Szatmárra ment az egyik öreg orvos, kopogtatott a káptalannál és mondotta a mesterkanonoknak: — Huszonöt éve özvegy va gyök, de nemsokáig. Rövid idő és megyek a temetőbe a feleségem mellé. Halálunk napján ki mondat majd misét érettünk? Gyerekeink szétszóródtak a világban ,hát úgy gondoltam, hegy lete zek a káptalannál ötszáz forintot, hadd mondjanak engesztelő misét évente érettünk, mikor a napja elérkezik. Sok száz esztendő alatt milliókra gyűlt a káptalannál az ilyen hagyatéki pénz és végül azoknak kamatja annyira rúgott, hogy az egyházmegyében nem volt elegendő pap a sok engesztelő mise elmondására. így más megyék papjait kérték fel erre és biztos lehetett mindenki arról ,hogy a föld kerekén valahol, vasárnap kivételével, engesztelő misét mondanak lelki üdvösségéért. Két esetet mondhatnék, hogy a Clevelandban elhalt ember évi gyászmiséjét a messze India területén mondták el. Gondoskodott arról a káptalan. Magunkfajta világi ember szájának járása szerint igy ment a szó: — Igen tudományos és többnyire idősebb emberek voltak a kanonokok, akik magyar földön többek között az egyházmegyei szentszéket is alkották és saját -maguk társaságában éltek. Nagyon ritkán fordult elő az, hogy például Tury Béla esztergomi kanonok egyben országgyülé i képviselő is lett és ott tekintélyre, tett szert. Van-e ilyen intézmény Amerikában, azt nem tudjuk. Budapesten, a budai oldalon, a Duna partján, közel a Margithidhoz volt egy csendes vendég— Azt, amit közietek nem találok meg — tiszta eszet. Lassan, megfontoltan beszélnek azok a kanonokok, megrágják a szót, de mindig a szeg fejére ütnek. Szent István király óta állott Magyarországon a kanonoki szék és természetesen sok apró, kedves jelenete is volt. így például márodik József császár, a koronázatlan király a maga parancsait mindig német nyelven küldte Bécsből a magyar püspököknek és ez az egri érsekségen sok bajt okozott. Senki nem tudott németül és nem sejtették, hogy voltaképpen mit akar a császár? De éppen akkor az egyik kanonokig szék üres volt és a papok névsorában látták hogy az egyik plébánosnak Weisenburg a neve. Nosza kanonok lett belőle nyomban és pár nap múlva jött Bécsből ismét a német császári rendelet. Hivatta az érsek az uj kanonokot, átadta neki a levelet és kérdezte: — Mit mond ez a német levél?, Forgatta az uj kanonok a levelet és vallotta: — Érsek uram, nem tudok németül. Nagyot nézett erre az érsek és meglepetve kérdezte: — Fia nem tudsz németül, miért neveztelek ki kanonoknak? Amire Weisenburg őszintén felelte: — Azon magam is csodálkoztam. A boncok ármányai Más volt a helyzet a benszülött szerzetesekkel, a boncokkal. Ezek eleinte az okos nyugati szerzetesekre, mint a messze országokban levő rendtársaikra tekintettek. De mikor meggyőződtek, hogy az Idegenből jött szerzetesek irgalmatlanul ostorozzák a gyarlóságaikat és erkölcstelenségeiket, akkor ellenük fordultak cselszövésekkel, így nemsokára a cselszövések által behálózták magát a dáimiót is, aki megparancsolta, hogy halálra Ítéli mindazokat, akik elfogadják a keresztény hitet. Épp ezért a misszionáriusoknak menni kellett, de a kis keresztény nyáj sziklaszilárd maradt. Mivel Hángyiró olyan sokat és szépet mesélt a nagy császári városról ahol a többiek közt van 15 egyetem is, Xavéri Szent Ferenc elhatározta, hogy elmegy és fölkeresi a császárt Miákóban (a mai Kiotóban). Hajóra szálltak 1550 szeptemberben, és legelőször kikötöttek Hirádóban, ahol egy portugál erődítmény volt. Ott hagyták Torr ezt, hogy vigyázzon a nagy kincses ládára, amelyet a császárnak akarták vinni, mert „a rossz idő nem engedte meg, meg, hogy rögtön elvigyék. Xavéri Szent Ferenc, Fernández, a kiváló nyelvész. Bernárd, a rettenthetetlen és bizalmas katehista és egy japán hitujonc Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 1, 44—52. Azon időben: Ki akart Jézus menni Galileába, és találá Fiiepet. És mondá neki: Kövess engem. Filep pedig Betszadából való volt, András és Péter városából. Filep találkozók FJátánaellel, és mondá neki: Akiről Mózes irt a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Názáretből. És mondá neki Natánael: Kerülhet-e valami jó Názáretből? Mondá neki Filep: Jer és lásd. Látván Jézus hozzája jönni Natánaelt, mondá felőle: íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. Mondá neki Natánael: Honnan ismersz engem? Felelvén Jézus, mondá neki: Mielőtt Filep téged hivott volna, midőn a fügefa alatt voltál, láttalak téged. Feleié neki Natánael, és mondá: Rabbi, te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya. Felelvén Jézus, mondá neki: Mivel mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszesz; még nagyobbakat fogsz látni ezeknél. És mondá neki: Bizony, bizony mondom nektek, mostantól látjátok az eget megnyílni, és az Isten angyalait fel és leszállani az ember fia felett. SZENTBESZÉD Négyezer éven keresztül zárva volt az ég emberek előtt bűneik miatt, midőn végre az Ur Jézus Krisztus megnyitotta azt. A Szentlélek megvilágitá Filep elméjét, minek folytán ő a legnagyobb készséggel engedelmeskedett az Ur hivó szózatának és rögtön követte Krisztust. Amint hallottuk, az alacsony származású és tudatlan halászokat hívta meg Krisztus Urunk az apostolságra, és azok a legnagyobb készséggel azonnal követték az Urat, hálát adva, hogy Jézus őket apostolaivá választotta. Isteni Mesterünk minket is és minden embert meghívott az üdvözítő hitre; mi is adjunk hálát, hogy tagjai lehetünk Krisztus Anyaszentegyházának, amelynek gazdag kegyelemeszközeit üdvösségünk munkálására használjuk fel és mint az Anyaszentegyház buzgó és élő tagjai, sóhajtsunk fel: “Oh végtelen irgalmu Isten, ki minket, méltatlan szolgáidat, érdemeink nélkül csupán kegyelemből a Te szőllődbe az üdvözítő hitre meghívtál, esdve kérünk, nyújts segélyt, hogy mint fáradhatatlan, jó munkások, szent akaratod szerint buzgón működhessünk és a jó munkána kjó bérét mennyekben élvezhessük.” folytatták szárazföldön az utukat. Mikor a Hákáta kikötőbe jutottak, ott a dáimió barátsága miatt nekiláttak a munkának és egypár nap alatt több hitujoncuk volt, mint előbb egy évi fárasztó munka után.. Nemsokára megint útra keltek, legtöbbnyire tengeriuton. De mikor megint partra szálltak, követni kellett az utukat Jámáguki város felé. Már téli idő volt. Ferencünk legtöbbnyire mezítláb ment. Mindenki megcsodálta a két fehér misszionáriust. És mikor alkalmuk volt, prédikáltak is. De nem volt sok szerencséjük. Legtöbbnyire kinevették, kiváltképpen a gyermekek. Mikor áthaladtak valamely boncok kolostora mellett, a boncok szívesen fogadták őket és rögtön gyümölcsöt kínáltak nekik. Ferencünk egy nagy gesztussal visszautasította az adományt, és a ■ legnagyobb meglepetésükre kioktatta őket egy szigorú morális előadással. A boncok között némelyek pirultak, a többiek nevettek. így mentek, mendegéltek, mig nem értek meg Jámágukiba, az ország második városába, ahol uralkodott a legerősebb dáimió. A számuráik, a nemesek, már kíváncsiságból is meghívták ezeket az idegeneket, és csak azért, hogy kinevessék. Valamikor már annyira bosszantották a viselkedésükkel, hogy egyszer Xavéri Szent Ferenc igy szólt Fernández atyához: “Nem hallja-e, hogy tegeznek minket? Tegezze tehát őket is!” — Fernández atya tolmács volt, igy híven szótfogadott, habár már többször azt gondolta, hogy a gzámurái levágja kardjával a fejét. Egy napon maga a dáimió Jositáká meghívta a külföldi szerzeteseket, és a bevezető nyájas szavak után, megkérdezte: “Melyik az a törvény, amelyet ide hoztatok a japánoknak?” Vesszőfutás Erre Xavéri Szent Ferenc jelt adott Fernández atyának, hogy olvassa a teremtés történelmét, az első ember bukását, a tizparancsot és az ítéletet, amellyel az Isten sújtani fogja a bűnösöket. Ebben a pillanatban Fernández megállt az oivasássüIT mert az udvari emberek között zajosan protestáltak a dáimió és az emberei nyílt erkölcstelen élete miatt. Közben Fernández megint folytatni kezdte az olvasást: “Azok az emberek, akik ilyenféle bűnöket követnek el, a disznók, kutyák és más állatoknál is alacsonyabbak.” Az olvasás közben Jositáká, a dáimió, egészen elvörösödött. Fernández már azt hitte, hogy eljött az utolsó percük. De mégis a dáimió szó nélkül hagyta, hogy távozzanak. (Folytatjuk) MRS. NAGYKÖVET Eisenhower elnök az Egyesült Államok római nagykövetévé Mrs. Clare Boothe Luce-t nevezte: ki. Ez a szép asszony színésznő és írónő, egyideig kongreszszusi képviselő is volt, felesége a Time magazin kiadójának. Protestáns volt, pár év előtt áttért a római katolikus hitre, több cikket irt a katolikus vallásról é§ egyházról. Néhány év előtt 5000 könyvet ajándékozott a Katolikus Egyetemnek. SZENT MARGIT EGYHÁZ Plébános: Dr. Nyiri István Február 8-án rendezett vacsoránk ug yerkölcsileg, mint anyagilag szép eredménnyel végződött. Március 1-én kezdődő, március 3-án végződő szentségimádásunkat tartjuk a környékbeli papság részvételével. A bérmálást a püspök által kitűzött dátum szerin intézzük el a környékbeli egyházmegyei papság közreműködésével. Bérmálási oktatásra és gyakorlásra pontosan járjanak a bérmálaiidók, mert készen kell lenni március 15-ig. Piknikek: Junius 14-én és augusztus 2-án vasárnapokon a Szent Mihály Parkban, Duquesne-Bellwood Rd., Nagy Árpád hírneves zenekara közreműködésével.
