A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-06-13 / 24. szám

PAGE 2. OLD Ali ' Á JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY «lapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre .........................$5.00 Fél évre ........................... 3.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year .........................$5.00 Half Year......................... 3.00 Entered as second class matter September 1st, 19S3, at the Poat Office ox Cleveland, Ohio, under the Act of March 8rd, 1879. A CSILLAGSÁVOS LOBOGÓ NAPJA Junius 14-én ünnepeljük annak az eseménynek 175. évfor­dulóját, hogy az Amerikai Egyesült Államok a csillagsávos lobo­gót nemzeti zászlajává avatta. 1777 junius 14-én a Continental Congress a következő határo­zatot hozta: “Elhatároztatik, hogy a 13 egyesült állam lobogója 13 válta­­kozóan vörös és fehér sáv lesz és 13 fehér csillag kék alapon, ez­zel uj csillagképet alkotva.” Az első lobogón a csillagokat köralakba foglalták össze. 1777 augusztusában 4, 5 és 4 csillagot 3 vízszintes sorba osztottak be. Tizennnyolc évig igy maradt a zászló, amikor is Vermont és Ken­tucky államoknak felvétele után 2—2 uj sávot és csillagot tettek a zászlóra. 1814-ig a 15 csillag és sáv volt az Egyesült Államok zászlaja. Ez volt a “Star Spangled Banner” (Csillagokkal ékes lobogó)) amelyet Francis Scott Key látott 1812-ben a Fort Mc­Henry ormán lengeni az ostrom alatt s amelyről azt a költemé­nyét irta, amely amerikai nemzeti himnusszá lett. De ahogy több és több állam csatlakozott uniónkhoz, világos­sá lett, hogy a sávok számát nem lehet a végtelenségig szaporí­tani. 1818-ban a kongresszus tehát törvénybe iktatta, hogy a sá­vok száma mindig 13 marad, az eredeti 13 állam számának meg­felelően, és csak a csillagok számát fogják felemelni, valahány­szor uj állam csatlakozik az Unióhoz. Az uj csillag a csatlakozást . köv 1,5 legközelebbi julius 4-én kerül a lobogóra. Az utolsó julius 4, u,mikor a csillagok számát emelték, 1912-ben volt. Akkor Ar­kansas és New Mexico felvételével az eddigi 46 csillagot 48-ra egészítették ki. ZDENEK ŐSZINTE VALLOMÁSA Mátyás után megszólalt Zdenek is és őszinte vallomást tett. Mátyás, mint az olvasó emlékszik, nemrégen megírta, hogy milyen módszerrel — szalámiszeletelési módszerrel — vágta le az egyik darabot a másik után a Nagy Ferenc-féle koalícióból, aztán, amikor a kormányban a demokratikus elemek megfogyat­koztak és meg voltak félemlitve, kiebrudalta az egész társasá­got és a kommunista párt átvette az egyeduralmat Magyarorszá­gon. Tudjuk, hogy ellenállás ezzel a szalámiszeletelő technikával szemben elképzelhetetlen volt, mert Magyarország akkor — mint még ima is — orosz katonai megszállás alatt volt. Most megszólalt Zdenek Fierlinger, a csehszlovákiai szov­jetkormány helyettes miniszterelnöke, és éppen őszinte vallo­mást tett. A csehszlovákiai szovjetkormány május 9-én, szokott nem­zeti ünnepet rendezni, mert 1945-ben ezen a napon vonult be az orosz vörös hadsereg Prágába. Idei ünnep beszédében Zdenek a következőket mondotta (a budapesti Szabad Nép című szov­jetlapból szószerint idézve): Dolgozó népünk a Vörös Hadsereg védelmező szárnyai alatt vált képessé arra, hogy megdöntse a kizsákmányoló burzsoázia uralmát és saját kezébe vegye országának politikai hatalmát. A munkásosztály az egész dolgozó 'néppel együtt egységesen tö­mörült élccsapata, Gottwald elvtárs pártja, a Csehszlovák Kom­munista Párt mögé, hogy mindörökre megszilárdítsa a kivívott győzelmet. Ezt jól jegyezzük meg magunknak. Ez történelmi dokumen­tum. A csehszlovákiai kommunista kormány miniszterelnökhe­lyettese nyíltan beismeri, hogy hazugság volt, amit eddig hirdet­tek, hogy a demokratikus kormány elkergetése és a proletárdik­tatúra felállítása a csehszlovákiai munkásság akciójának, polgár­háborúnak eredménye volt. Dehogy! Gottwald bement Benes el­nök hivatali szobájába, mindössze egy plajbásszal felfegyverkez­ve erőszakkal fenyegette meg arra az esetre, ha nem takarodik el s nem engedi át a helyét neki, Gottwaldnak, Sztálin kijelölt cseh­szlovákiai helytartójának. Benes köztársasági elnök megijedt — nem a Gottwald kabátjazsebéből kikukucskáló plajbásztól, ha­nem . . . mint most Zdenek Fierlinger ünnepi beszédében má­tyási őszinteséggel megmondta: megijedt a határon álló, fegyveres beavatkozással fenyegető orosz vörös hadseregtől. Benes esete élénken emlékeztet Schuschnigg osztrák kan­cellár hasonló esetére. 1938 februárjában Hitler Berchtesgaien­­be citálta az osztrák kormány fejét s követelte tőle, hogy vegye be kormányába az osztrák nácikat. Amikor Schuschnigg okoskod­ni kezdett, Hitler egy szóval sem fenyegette meg, hanem csak csengetett és behivatta az előszobából a porosz generálisokat. A generálisok egy szót sem szóltak, csak sorbaálltak Hitler mö­gött. Erre Schuschnigg kénytelen volt engedni, mert a német hadsereg százszorta, ezerszerte erősebb volt, mint az osztrák katonaság. A hamiskártyás diktátorok játéka még egyre folyik. Ugyan­ezt csinálták az oroszok Koreában. Tízszeres túlerővel ráuszítot­ták a kommunista országrész katonaságát az úgyszólván védte­len déli országrészre és -— Malik, a szovjet delegátus az Egye­sült Nemzetek szervezetében, azt hazudta és azt hazudj a még ima is, hogy Koreában 1950 júniusában polgárháború tört ki észak és dél között s ahhoz nekik, az oroszoknak semmi közük nem volt. Ők a béke hívei. Béke! Béke! a jelszavuk és háborúkat indítanak idegen országokban, Koreában, Indo-Kinában, a Fülöp Szigeteken és háborúra készülnek mindenütt a világon, hogy a vörös cár uralmát kiterjeszthessék az egész világra. SZEGÉNY RICH ARII írta: ZÁGON ISTVÁN Mark Twain azt mondja, hogy minden családban van egy kényelmes karosszék, ame­lyet mindenki szeret és egy ké­nyelmetlen nagynéni, akit min­denki utál. Hogy Géza barátomék csa­ládjában van-e ilyen marktwai­­ni karosszék, azt nem tudom. Én csak Ernesztin nénit tudom. A Richárd bácsi özvegyét. Er­ről a Richárd bácsiról azt tart­ják a családban, hogy nagyon ügyes ember volt. Már ötven­hatéves korában meg tudott szabadulni a feleségétől. Igaz, hogy csak egy kis jobblétre­­szenderülés utján, de ez a csa­lád véleménye szerint, még mindig kényelmesebb megol­dás, mint együtt élni Ernesztin nénivel, aki állítólag csak KOSSUTH LAJOS MONDTA: “Az emberiség nem vesztette el reményét, mert tudja, hogy Isten van a mennyben és Ame­rika van a földön. Lehet, hogy szenvedéseinkre azért volt szükség, hogy az Egyesült Ál­lamok beteljesíthesse felada­tát. És ez abban fog megnyilat­kozni, hogy miután menedéket nyújtott a menekülteknek, se­gíteni fog Európa újjászületé­sében és az emberiség szabad­ságának megdönthetetlen osz­lopává válik.” “Mialatt a szabadság fája, amelyet a pilgrimek ültettek el itt, Amerikában, olyan nagyra nőtt, hogy annak egy ágával fel lehetne szabadítani az egész világot, egy másik fa is nagyra nőtt: az ördögi gonoszság és a zsarnokság fája. Ezt a fát úgy hívják, hogy Oroszország. Ez a két fa olyan nagyra nőtt, hogy nincs mindkettőjük számára elég hely a földön. Az egyik­nek meg kell nyesni az ágait, hogy a másik tovább nőhes­sen.” “Az, ami Bunker Hill-en tör­tént, megváltoztatta az egész világ történetének menetét. Egy hatalmas ország született itt, amely létét az igazság elvé­nek alapjaira építette fel és mint az igazság, örökéletü lesz”. egyetlen mondatot mohdott na­ponta. de azt kora reggel kezd­te el és késő éjszaka fejezte be. Ez az egy mondat körülbelül és kivonatosan a következőkép­pen hangzott: — Kelj fel már Richárd, mennyi ideig akarsz még az ágyban tespedni — mit szappa­nozod magad annyit, azt hiszed: lopom én a pénzt szappanra — siess a hivatalba, Richárd — miért jössz olyan későn a hiva­talból és nem tudod megtörül­ni a lábad, ha bejössz a sáros utcáról — mit csámcsogsz evés közben, Richárd és miért iszol annyi vizet, úgyis épp elég kö­vér vagy, Richárd — na, ne hall­gasd már azt a vacak rádiót, gyerünk lefeküdni — halló, nem tudok tőled aludni, bor­zasztó, hogy te hogy horkolsz, Richárd. Ez volt szegény Richárd bá­csi élete, mely bizonyos szem­pontból rendkívül hasonlatos volt a meg nem értett művé­szek sorsához. Richárd bácsit ugyanis a halála után fedezték fel. De nem az utókor, csak Er­nesztin néni. Felfedezte, hogy kitűnő ember volt, a legjobb férj és a legrajongóbb szerel­mes, akinek csak egyetlen gon­dolata volt: ő, Ernesztin néni. Ezt a felfedezést a gyászoló hit­ves a következő kitörések for­májában közölte a családdal: — Most egy kis kosztümöt varratok magamnak a szegény Richárd kék ruhájából. Mindig azt szerette volna, hogy legyen egy sötétkék ruhám. — Eladtam szegény Richárd zongoráját. Úgy szeretett raj­ta játszani nekem. Biztosan örülne ,ha tudná, hogy az árá­ból milyen jó meleg kis bun­dát vettem magamnak kéz alatt. — Befestettem a hajamat. Szegény Richárd, mindig azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy fiatal lány és ő azt szeretné, ha mindig is ilyen ma­radhatnék. És igy tovább, EiT^esztin néni kizárólag a boldogult szegény Richárd óhajára csináltatott az óraláncából karkötőt, az ő kedvéért járt moziba és cuk­rászdába, sőt az ő emlékét ápol­­gátta nyaranta a Balaton mel­lett is, kicsit drága szállodában, viszont azonban hova menjen, mikor egyrészt ott töltötték a mézesheteket, másrészt a koszt is sokkal jobb ott, mint bárhol egyebütt. Mindezeket és a fentiekhez hasonló szegénytirádákat már pontosan és kivülről tudta az egész család, Géza barátom kisfiának, Palikának kivételé­vel. És ilyenformán ő is volt az egyetlen,aki a szegély Richárd­­ról szóló szájhagyományba s múlt vasárnap kissé váratlan módon szólt bele. Ugyanis vasárnap Ernesztin néni meghívta magát Gézá­­ékhoz ebédre. Aznap véletle­nül rántotcsirke volt. Finom, ne nem túlzottan nagy adag. És egy csirkének — fájdalom mindössze két combja van. Az egyiket Géza kapta, mint csa­ládfő. A másikra Palika pályá­zót);. De akkor, egyszerre, föl­döntúli hangon és fájdalmas mosollyal megszólalt Ernesztin néni. — Hogy szerette szegény Ri­chárd a csirkecombot! És ezzel kivette a tálból. Sze­gény Richárd emlékére. Saját­magának. Megkönnyítik az egyházak anyagi támogatását A szenátus pénzügyi bizott­sága elfogadott egy javaslatot, amely szerint az egyházaknak és jótékonysági intézmények­nek juttatott adományokat az eddigi 15 százalék helyett 20 százalék erejéig le lehet vonni a jövedelmi adóalapból. A ja­vaslat még a kongresszus mind­két házának megerősítésére szo­rul. Nem kap vámkedvezményt Szovjet-Magyarország Truman elnök hatályon kívül helyezte mindazokat a vám­­kedvezményeket, amelyek egy régebbi szerződés szerint fenn­álltak bizonyos Magyarország­ból ide szállított árukra nézve. Már korábban el volt határoz­va, hogy a magyarországi szov­jetkormányai szemben ezt a megtorló lépést tesszük folyto­nos kihívásaik miatt, amelyek tetőpontjukat érték el a négy amerikai repülő bebörtönzésé­vel, elítélésével és 120,000 dol­lár váltságdíj kizsarolásával. De a szerződésben felmondási idő volt előirva s ez okból csak most, julius 5-én szűnnek, meg a magyarországi javak részére biztosított vámkedvezmények. DRÁGUL A KRUMPLI Az Árszabályozó Hivatal megszüntette a burgonya árá­nak szabályozását. A burgonya árát az eladó szabadon határoz­za meg. Ezért biztosra vehető, hogy megdrágul — amig az idei termés nagy mennyiségek­ben piacra kerül. Amerikai zarándokok RÓMA. — Pius pápa, aki tel­jesen felépült az influenzából, fogadta az amerikai zarándoko­kat Spellman new yorki érsek vezetésével. Az amerikai za­rándokok a barcelonai euka­­risztikus kongresszusról voltak visszatérőben. A Napos Oldalról Miért, ó miért? — Miért szitkozódik a teno­rista oly dühösen? — kérdezi a koncertrendező. — Mert csak 11 babérkoszo­rút kapott. — No és ez nem elég? — Nem, mert ő tizenkettőt rendelt a virágkereskedésben. Gőgös szerénység Paganini, a hires hegedűmű­vész komoly versenytársnak te­kintette Lipiszkyt. Egy alka­lommal megkérdezték Pagani­­it, kit tart a legjobb hegedű­művésznek. — Szerénységem tiltja, hogy erre válaszoljak — hangzott Pa­ganini válasza, — de Lipinszky a legjobb esetben a második he­lyen lehet. A Jó Pásztor Verses Krónikája hja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR BUS IGRIC MERENGÉSEI “MINT OROSZLÁNOK . . Nagy-Sándor József és hős társai, akik megvívták Budavárát Hajnali három óra. Még sötétség borul a budai Várhegyre, amikor a svábhegyi főhadiszállásról röppentyű fut fel a magas­ba. A jeladásra megdördülnek az ágyuk, kétszázhusz kürt rivall, négyszáz dob ver rohamra és a Várhegy tövéből, a Gellért-rakpart, Mészáros-utca, Vérmező, Bombatér és az újlaki országút felől hosszú létrákat cipelve, a bástyák felé törtet a honvédsereg. Nagy-Sándor József tábornok az első hadtestet vézeti a fe­hérvári kapu felől, a II. hadtestet a várkert felől Aulich Lajos tábornok, a III. hadtestet a bécsikapu körbástyái ellen, Knézich Károly tábornok és Kmetty György ezredes a 15. hadosztályt vezényli a vizmü torlaszaira. Ágyudörgés zaja közt megy döntő rohamra a gyalogság, hogy a május 4 óta ostromlott várat bevegye. Az első hadtest tör leggyorsabban előre a fehérvári kapunál támadt résen. Véres, vad elkeseredett itt a kézitusa, amint a hadtest 17. és 28. zászlóalja megkezdi a rohamot. Maga a had­testparancsnok, Nagy-Sándor József tábornok is elől küzd csapa­taival, majd személyes bátorságának varázsa viszi mind nagyobb lendülettel előre a folyton megújuló, egyre hevesebb rohamot. Máriássy János ezredes hadosztályparancsnok két dandára a jobbszárny. Driguet Péter alezredes a 44. és 47. zászlóaljjal és a Don Miguel-gyalogosokkal a résen nyomul előre, Nyeregyjártó őrnagy a 34. és 17. zászlóaljjal az udvari istállók alatt létrán kú­szik a várfalakra. A kertben levő laposfedelü épület fölött emel­kedik a tulajdonképpeni várfal. Ghyczy százados vezetésével ön­kéntes század kúszik fel, Máriássy maga is a létrára ugrik “Utá­nam, fiuk!” kiáltással. Ágyúgolyó szele lesodorja, de aztán újra feltör. Az épület lapostetején az élen haladó Ghyczy százados már halott! Máriássy lép elesett tisztje helyébe: “Fel fiuk! Utánam!” Az olasz várőrség már fel is huzza a fehér zászlót és Máriássy honvcédeivel szuronyt szegezve a Lovarda-utca felé indul, hogy a Szent György-térre jusson. Itt találkozik Driguettel, aki aztán a Harang-utca felől tör előre. Máriássy a Lovarda-utca kövein halott honvédtörzstiszre lel: Burdina őrnagy, a Don Miguel zász­lóalj parancsnoka. A szent György-téren gyülekezőt, majd ria­dót fuvat és rohamra viszi a királyi várlak felé honvédéit. Köz­ben kivilágosodik. Nagy-Sándor tábornok alacsony, zömök, de vállas alakja honvédéi élén feltűnik a roskadozó bástyán. A szuronyok villog­nak bent a várban és a tábornok a bástyafokon rövid jelentést ir: “Reggel 5 órakor, május 21-én, 1849. Ha Isten is úgy akarja, tartani fogjuk magunkat a Várban, amelynek egy részét, az ólak tájékán, kilenc zászlóalj hadtestemből már elfoglalva tartja. Hon­védem úgy küzdenek, mint az oroszlánok. Nagy-Sándor.” Mire a jelentés elkészült, már módosítani kellett, a tábornok mellett elrohant újabb két zászlóalj és Nagy-Sándor a jelentés külső papírjára még gyorsan ráirja: “Tizenegy zászlóalj van a Várban!” Rohan a futár a svábhegyi Heiderich-villába ,amelynek ma­gas tornácáról látcsövén nézte a vár megrohanását Görgei, a fő­vezér. ' A várkert felől támadó II. hadtest 49. és 61. zászlóalja a bás­tyának támaszkodó Grosz-ház áttört falán keresztül vágott résen nyomul előre és a várkert keleti meredekének háromszoros ter­­raszára egymás vállán törtetnek felfelé a hős honvédek. A bécsi­­kaputér körbástyája elein a III. hadtest rohamoz. A 3-ik zászló­alj élén Tóth Gábor hadnagy kezében menzeti zászlóval kúszik fel a falon, de a párkányról golyó veri le. Harmincszor egymás után kerül uj kézbe a zászló, a lelőtt hős helyébe mindig uj tör fel és csak a harmincadik tűzheti ki a piros-fehér-zöld lobogót, de akkora már kivilágosodik. Mikor Kmetty hadosztálya a vizmü torlaszain át betör és véres viadalba keveredik az őrséggel, már reggel öt óra van. Ugyanekkor lép Nagy-Sándor tábornok a bástyára a fehérvári kapu felől. Ludvig kormánybiztos reggeli jelentése igy örökíti meg eze­ket a pillanatokat: “. . .reggel öt órakor három zászlónk a várpalota uj épülete mellett lobog. A lajtorjákon honvédeink mint a zergék szökdöstek a Várba. Az ellenség 21 fontosai felett hosszú póznán fehér lobogó hajlong. Honvédeinkre erősen puskáztak a bástyatornyokról és a házak ablakaiból. Aki nem puskázott, köveket eresztett le . . . most kezdődik az utcaharc, mely imég sok hősünknek kerülhet vérébe. Fél 7-re reggel. Most egy puskaporraktár röppent légbe. Bent a Várban az utcaharc folyik. 7 órakor reggel. A tüzelés meg­szűnt, a Vár be van véve.” Közben az első hadtest elsőnek a Várba tört zászlóaljai az őrség egy-egy részét kivont karddal vezénylő Hentzi tábornokkal találják szemközt magukat és a viadalban a tábornok halálos se­bet kap. Tisztjei a közel kegyesrendi zárdába futnak vele, kato­nái szétszaladnak. Rónay János főhadnagy Hentzit hordágyon a főparancsnokságra viteti és jelenti Nagy-Sándornak, aki néhány soros jelentést küld Görgeinek: “A Vár az őrséggel együtt — Hentzi tábornok halálosan meg­sebesülve — teljesen hatalmunkban van.” A part felőli bástyán magyar zászlót lengetett a reggeli szél. A budai Lánchídfőnél robbanás zaja reszketteti meg a levegőt, a Szekuluics-dandár 2000 embere ekkor lép Pestről a hidra. Sze­rencsére a hidnak csak tiz keresztgerendája szakad le és a robba­nás a merénylő Alnoch ezredest megöli. Görgei Arthur fővezér 7308. számú jelentése Kossuth Lajos­sal igy közli a diadalt: * “Budavár 3 és fél órányi ostrom után seregeink által bevé­tetett május 21-én, 1849, 7 órakor reggel. Az egész várőrség fogva van tisztjeivel együtt. Hentzi tábornok halálos sebet kapott a s haldoklik. Az ellenség a győzedelmes ostromlás végperceiben még az utolsó cudarságot is elkövette s a Lánchídon alkalmazta­tott aknákat elsüttette. De minthogy a magyar nemeslelküségét még bosszújában sem tagadhatja el, a fegyvertelen várőrség töb­bé nem bántatott. A részletes jelentés holnap fog beküldetni. Ezen rövid jelentésnek átvizője Kmety ezredes, aki ma is mint mindig, kitünőleg viselte magát s úgymint Seininger, Máriássi, Driguet, Asbóth, Czillich, stb. a legkétesebb körülmények kö­zött személyesen vezették embereiket a győzelemre.” A jelentés neveket sorol fel, nem találjuk kötzük Nagy-Sán­­dorét, aki tábornok létére ugyancsak személyesen vezette embe­reit a győzelemre és a bástyára is felhágott. Ennek magyarázata, hogy Nagy-Sándor József republikánus és Kossuth Lajos törhe­tetlen, személyes hive volt. A honvédség névtelen hősei a tabáni temető közös sírjában nyugosznak. MINEK VEGYEK TOLLAT, minek vegyek lanioi, minek kongassam már a sok vészharangot? Úgysem ébrednek fel, kik mindig alusznak s egyre hangosabbak, kik mindig hazudnak. Ős Pató Páljai az ős magyar múltnak, a szomorú múltból sohasem tanultak. Minek is mondjam el, minek is meséljem, nem szökik kalászba sohasem vetésem. Kemény sziklára hull lelkem minden magja, s burjánzik a rontás konkolyos salakja. Bár szemem még olt függ a kéklő azúron: hasznosabbat teszek, ha a földei túrom. BALSORSUNK SZEKERÉN ül a magyar végzet s ott terjeng felette a sötét enyészet. Költőgető igric: pusztába kiáltok; jaj, senkisem ébred, mindhiába várok. Pedig nem magamért nyitom fel a számat, nem magam siratom, hanem a fajtámat, írok . . . s éldegélek szűkre szabott koszton, de hűséggel állok mindig a szent poszton. Magyar Írás, nóta, dal és történelem: hétről-hétre mindig rimveiésbe szedem. De hiába várom, hiába remélem: nem szökik virágba sok-sok rimveiésem. * VÉRES BÁR A JELEN: sokszor álmot látok: virágos jövőben sokszor messze szállók. Álmát látom jónak, álmát látom szépnek; gyümölcsét a Földön a békevetésnek. Álmodom, hogy gondok, harcok messze szálltak; hogy a harcmezőkből virágmezők váltak. Álmodom, hogy nincs már gyilkos harc, csak élet; nincs a Földön többé véres végítélet. Nincs már több könnytenger, gyilkolás és átok s nyílnak a szivekben csókos dalvirágok. — Boldog lett az ember az egész világon: Leheí-e más mindez, mint csak kába álom?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom