A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-06-13 / 24. szám

A JÓ PÁSZTOR PAGE 3. OLDAL I Folyik a történelem { A közelmúlt történelemnek és a ■ Jelen történelemnek tetemrehivása lim>.......................................■■■■■.................... A DIKTÁTOR KINCSEI VIII. A diktátor tragédia a svájci határ közvetlen közelében tör­tént. Szinte perceken múlott minden. Ha Mussolini tiz perccel előbb indul el, vagy autója csak öt mérfölddel gyorsabban ha­lad: a partizánok üres kézzel fordultak volna vissza. Ám a végzet könyvébe Mussolini nevét véres betűkkel Írták be ezen a napon. A sors könyvében úgy volt megirva, hogy ezen a napon el kell tűnnie a világ színpadáról. De hová lettek a Vezér kincsei? A világsajtóban erre nézve három feltevés volt forgalom­ban. És pedig: * 1. A kommunista partizánok a kincs felét megtartották és egymásközött szétosztották, a másik felét pedig az olaszországi kommunista pártnak szolgáltatták be. 2. Egy német S. S. csapat, akik hátvédül legtovább marad­tak Milanóban, megtámadta és szétkergette a partizánokat, a kincseket pedig magukkal vitték és elásták valahol a sváj ci határ közelében. 3. Egy francia újságíró szerint egy S. S. parancsnok, akit francia zónában fogtak el, azt vallotta, hogy a kincseket a parti­zánoktól valóban S. S. katonák ragadták el és egy bizonyos he­lyen, melyet megjelöltek, a Como tóba dobták, de ő nem ismeri ezt a helyet. Az első feltevés a legrégibb és a hatóságok még most is ehhez ragaszkodnak leginkább. De eddig hiába nyomoztak, hiába val­latták ismételten is a gyanúba vett vörösöket, a vallatás nem ve­zetett eredményre. A kincseket mintegy hat millió dollárra becsülik, ami tulaj­donképpen nem is sok, ha egy nagy ország diktátoráról van szó. Éppen ezért Mussolini védői azt állítják, hogy e kincsek nem el­orozott kincsek, hanem Mussolini személyes tulajdonai voltak, amiket 20 évi diktátorsága alatt ajándékba kapott. A kincsek között volt egy magyar vonatkozású is: gyémántokkal kirakott vadászkürt, melyet Mussolini Horthy Miklós magyar kormány­zótól kapott. A második feltevésről megállapították, hogy az össze van keverve a harmadik verzióval. Mert S. S. tisztek valóban sze­repelnek a kincsek eltűnése körül, de ezek nem qgy támadó csa­pat tisztjei voltak, hanem Mussolini kíséretében indultak el a svájci határ felé, mint testőrei. De a sors gunyjából nem ezt a szerepet töltötték be, nem Mussolinit védelmezték a partizánok ellen, hanem — Mussolini kincseit . . . Erre nézve átadjuk a szót annak a francia újságírónak, aki felkereste a München melletti Rosenheimben Snofelder volt né­met tisztet, aki annak idején a nyolc tagból álló kis testőrcsapat­nak a parancsnoka volt, jelenleg pedig a civil életben füszerke­­reskedése van. E a tiszt a következőképpen adta elő a filmszerű eseménye­ket: “1945 április 28-ra, a kora reggeli órákban indultunk útnak. Mussolini ládákat rakatott az egyik kisérő autóra, azzal a kije­lentéssel, hogy azokra nagyon vigyázzunk, mert fontos állami okmányok vannak benne. “A svájci határ közelében észrevettük, hogy partizánok ül­döznek bennünket. Hogy gyorsabban haladhassunk, saját felelős­ségemre elrendeltem, hogy a nehezebb ládákat le kell dobálnunk. Amikor a harmadik nagy láda is a földre zuhant, a láda kinyilt és akkor mesés kincsek tárultak bámuló szemeink elé: karpere­­cek, nyakékek, smaragdok, hosszú igazgyöngysorok, brilliáns és rubingyürük, remek órák, platina karkötők, sport trófeák, arany és ezüst kupák és egyéb drágaságok sokasága hevert garmadában. “A partizánok ekkor valami autóhiba miatt megálltak pár percre és ezt a kincsek elrejtésére akartam felhasználni, nehogy a partizánok kezeibe jussanak. “Magam mellé szólítottam segédtisztemet: Falkner repülő­hadnagyot és másik két S. S. katonát. Négyen megragadtuk a ládát és szaladva vittük a Como tó partjára, ahonnét egy ma­gaslatról a tóba dobtuk. Ugyanakkor a másik négy S. S. katona, parancs nélkül, a másik két nagy ládát igyekezett elrejteni a kö­zeli erdős bokrokban. “Nyomban vissza akartunk térni, de rémülve láttuk, hogy a partizánok autója újra őrült iramban közeledik és még nagyobb rémülettel eszméltünk rá, hogy fegyvereinket a nagy sietség­ben az autóban hagytuk. Ugyanez történt a másik négy S. S-el is, akik ezután hanyathomlok rohantak vissza az erdőbe. Mi szintén kénytelenek voltunk elrejtőzni, mert fegyver nélkül eszeveszett­­ség lett volna szembeszállni az állig felfegyverzett partizán csa­pattal. A kincsek mentésénél végzetes hibát követtünk el, beis­merem, de nálam ezt nem a kapzsiság vágya idézte elő, hanem az a meggondolatlanság, mely az izgalmas légkörben pillanatok alatt támadt bennem, hogy a kincseknek nem szabad a partizánok kezeibe kerülni. “Rejtekhelyünkről még láttuk, amint a 48-as kilométerkő mellett a partizánok körülfogták autóinkat és Mussolinit, Petacci Klárát és Mussolini inasát kiszállásra kényszeritették. Azután nemsokára hallottuk a lövéseket, de nem voltunk bizonyosak ben­ne, mi történt. “Mikor a partizánok visszafelé robogtak Milanóba, mi lassan­ként egybeverődtünk és lesújtva, lelkűnkben bűntudattal, gya­logszerrel indultunk meg a svájci határ felé melyet hamarosan minden baj nélkül elértünk. “Azonnal átkutattak bennünket, még pedig alaposan, de egyetlen ékszert sem találtak nálunk a mesebeli kincsekből, mert mi nem vettünk el azokból egy darabot sem. A kutatás eredmé­nyéről igazolványt is kaptam, melyet ma is őrzök és ezzel szük­ség esetén bizonyítani tudom, hogy — bár súlyos hibát követtünk el —- de nem voltunk ékszertolvajok . . ❖ A nagy dráma tehát ezzel lezárult. A valószinüség az, hogy a Como tóba került nagy ládán és talán a bokrok közé rejtett két kisebb ládán kívül, az összes többi ládák a partizánok kezére kerültek, sőt valószínű, hogy a bokrok közé cipelt két másik láda Szoknyás polgármester Dorothy Lee, egy női polgármester viseli a leg­sikeresebb harcot az alvilági bűn ellen A tavalyi szenátusi nyomo­zások alkalmával kihallgattak több alvilági egyént, akiknek összeköttetései voltak Port­land, Ore.-ban, de áttették mű­ködésűk színhelyét más váro­sokba. Amikor erről faggatták őket, csak a vállukat vonogat­­ták. Végül is az egyik kibökte: “Őnagysága a polgármester le­hetetlenné tette az üzletet ab­ban a városban.” “Őnagysága a polgármester” nem más, mint Dorothy Lee, egy 110 fontos, őszülő hajú, nyugodt, szürkeszemü nő, aki a város legjobb polgármesteré­nek bizonyult. Előtte Portland valóságos melegágya volt a racketeereknek, szerencse játé­kosoknak és hasonló emberek­nek. A bűnözés az országos át­­leg kétszerese volt. Mindez négy év alatt gyökeresen meg­változott. Egy választási ígéret Az 1948. évi választás előtt a City Club — mintegy 1000 te­kintélyes üzletember klubja —: egy statisztikai áttekintést végzett és rájött, hogy a váro­si közigazgatás egyike a leg­­korhadtabbaknak az ország­ban. A rendőrség nemcsak hogy meg van vesztegetve, de rendszeres védelmet nyújt az alvilágnak. Dorothy Lee a City Club jelöltje volt a polgármes­teri állásra, ami kissé szokatla­nul hangzott egy közismerten “keménykötésü” városban. És mindennek tetejébe Mrs.Lee na­gyon egyszerű kampány jel­szóval dolgozott. — Ha megválasztanak pol­gármesternek — mondta — ígé­rem, hogy betartom az Egye­sült Államok és Oregon állam törvényeit. Az eredmény meghökkentet­te a “szakértőket.” Mrs. Lee, a kis asszony négyszer annyi sza­vazatot kapott, mint Earl Ri­leys régi, közismert polgármes­ter. Még a választás napján ki­nevezte rendőrfőnökké Charles P. Prayt, az állami milicia pa­rancsnokát. Amikor pedig el­foglalta hivatalát, első dolga volt ,hogy íróasztala mellé egy kis asztalkát helyeztetett az összes törvénykönyvekkel. Egy “baráti kérdés” • Még két hete sem volt hiva­talában, amikor felkereste egy tekintélyes polgár — egyike azoknak, akik pénzt adtak a kampányhoz — és elpanaszol­ta ,hogy a rendőrség elkobzott a klubjukban játékgépeket* “Tudod, Dorothy — mondta — hogy a klub jövedelmének fő­­forrás^ a játék gépek.” Dorothy feltette szemüvegét, belelapozott a törvénykönyvbe és igy szólt: — Ebben a könyvben csak annyit látok, hogy szerencse játékgépek törvénytelenek Oregon államban. A törvény nem tesz külömbséget előkelő emberek klubja és a sarki csap­szék között. Az elkobzás ér­vényben marad.” Ezzel megkezdődött a lega­laposabb reformkorszak, amelynek város valaha alá volt vetve. Pray rendőrfőnök keményöklü és megközelíthe­tetlen tisztviselőnek bizonyult A felkelő nap városa Rising Sun (Felkelő Nap) in­­dianai községben a nők- fellá­zadtak a polgármester ellen, mert ez erkölcsbirót akart ját­szani. Alighogy kimelegedett ezek­ben az inkább hűvös nyárelői napokban, Felkelő Nap leányai és asszonyai közül többen el­kezdtek ruhát hullatni s hama­rosan már csak amolyan fürdő­ruhaféle fedte a fiatalok bájait és az idősebbek takargatniva­­lóját. Ez sok a jóból, mondta Mr. Pate, a falu 74 éves polgármes­tere. Egy kis darab rongy mint mellfedő és egy nagyobb darab rongy mint fürdőruha már ma­­gábanvéve is kevés, de ilyen viselet egyenesen erkölcsrontó a főutcán és a főtéren! A nők­nek persze megtiltani nem le­het, hogy spórolósan öltözköd­jenek; mint megcsontosodott demokrata, az öreg polgármes­ter nem is gondolt parancsra, tilalomra. Csak arra kérte a nő­ket, 14 éves kortól felfelé, hogy otthon, lehetőleg lefüggönyö­zött ablakok mögött takarékos­kodjanak a öltözködéssel. Ez a szerény kívánság mód­felett felizgatta a női kedélye­ket. Szoknyás town meetinget, községi gyűlést hívtak egybe s kellőképpen megvitatva az őket ért sérelmet, határozatot hoztak, hogy nem hátrálnak meg a vén erkölcsbiró előtt, el­lenkezőleg, tüntető menetben felvonulnak a főutcán Miami Beach öltözetben! A szót tett követte s a harcias félmeztelen nők büszkén keresztülmasiroz­­tak’ a főutcán, az ablakokban elhelyezkedett nagyszámú kö­zönség nem kis mulatságára. A diszmenetben voltak fiatalok is, ötvenévesek is, rossz nyel­vek tanúsága szerint olyanok is, akik már legalább egytucat­­szor megünnepelték ötvenedik SZÜlc tóonapj ukat. Jellemző a Felkelő Nap vá­rosában uralkodó hangulatra az egyik tüntető asszonyság nyilatkozata: “Én soha életem­ben nem mentem ki az utcára ilyen két-rongy-öltözékben, de most kimentem, mert nekem senkisem Írhatja elő, hogy mit s mennyit mutassak, mit és mennyit rejtsek el.” Pate polgármester kijelentet­te, hogy jövőre, amikor újra a szavazóközönség elé lép, prog­ramjának élén lesz a fürdőru­ha probléma megoldása. Angol-német szótár Hamburgban egy Constanza cimü, kizárólag nők részére ké­szülő folyóirat kioktatja a fia­tal lányokat azokra az ameri­­ki szavakra, amelyeket okvetle­nül meg kell tanulniok, ha idő­vel meg akarják ismerni az amerikai életet. A legfontosabb szó az ameri­kaik szótárában, Constanza sze­rint, sex. Ez a leggyakoribb szó az gmerikai folyóiratokban és regényekben. A szó értelme: a magnetikus hatás, amely a fér­fit nőhöz és a nőt a férfihez vonzza. A második legfontosabb ame­rikai szó: glamor. Jelentése: a szép nő varázsa. De használják az amerikaiak akkor is, ha a töltőtoll vagy automobill szép­ségét dicsérik hirdetéseikben. Boy, oh boy — igy fejezi ki az amerikai férfi ámulatát, ha egy földöntúli szépségű nőt lát, vagy akár egy tucatot déli 12 és 1 óra közt, amikor az irodák­ból ebédidőre kiszabadulnak s az ebédidőt az utcán sétálgatva a legfrissebb pletykák kicseré­­sével töltik el. is kezükre került, mert azóta ezekről sem hallott soha senki többé. • A volt testőrtiszt igazolványa pedig nem bizonyítja, hogy a német tisztek — akarva vagy akaratlanul — nem a kincsek miatt hagyták partizán kézre kerülni Mussolinit, mert ha akkor nem is vettek magukhoz a nagy hajsza közben kincseket, de remél­hették, hogy az valamikor még kezükre kerül. És azóta talán már kezükre is került? . , . (Folytatjuk) és néhány hónap alatt meg­szűnt minden szerencsejáték a városban. A városi közegész­ségügyi hatóságok nem győz­tek csodálkozni, hogy vérbajok minden fajtája mennyire esett. A bűnözés százaléka csökkent, nemcsak azért, mert a rendőr­ség könyörtelenül üldözte a bűnösöket, hanem mert kiir­tották a bűn fő fészkeit. Gúny és fenyegetés Mindez természetesen nem ment akadályok nélkül. A kö­zönség eleinte mulatságosnak találta a kis asszony kemény intézkedéseit. Mindenféle csúf­­neveket adtak neki és még a sajtó is beállt a csufolódók közé. Volt ebben valami jóin­dulatú ingerkedés is, mert csakugyan mulatságos, ahogy a virágos kalapu asszony — a virágos kalap volt a gyengesé­ge — kezelte az elszánt racke­­teereket. Telefonon, postán százával kapta a névtelen fe­nyegető leveleket. De a szok­nyás polgármester törhetetlen maradt. —• Sem megijeszteni, sem megvásárolni nem lehet — pa­naszkodott az alvilág. Annyi tény, hogy Dorothy Lee nem egykönnyen ijeszthe­tő. Az 51 éves asszony egész éle­te harc volt — több mint 23 év óta. Egyetlen lánya volt Frank E. McCullough admirálisnak és már egyetemista korában tü­zes feministának bizonyult. Felháborítónak tartotta, hogy a köztisztviselői állásoknak csupán 3 százalékát töltik be nők. Az ő fiatalsága idején a nőknek még szavazati joguk sem volt. Dorothy az első. ügyvéd volt California államban. Még az egyetemen találkozott egy Scott Lee nevű joghallgatóval. Miután mind a ketten levizs­gáztak, közös ügyvédi irodát nyitottak. Öt évvel később már California állami törvényhozá­sának tagja lett. Az anyák nevében . . . Dorothy Lee nem egyköny­­nyen szánta rá magát, hogy résztvegyen a polgármester választásban Portlandban. Tisztában volt vele, hogy a vá­rosi közigazgatás mennyire az alvilág kezeiben van és hogy mint nőnek kétszeresen - nehéz dolga lesz megbirkózni az aka­dályokkal. De a pályázat előtti napon valami történt. Egy anyákból álló női bizottság ke­reste fel és kérte, hogy vállal­ja el a jelöltséget, amelyet a City Club támogatott. — Dorothy — mondta a kül­döttség szónoka — a város anyái feléd tekintenek, hogy segíts biztonságossá tenni ezt a várost gyermekeink részére. Dorothy “az anyák nevében” vállalta a jelöltséget. És miu­tán egy közismerten “bűnös vá­rosban” ért el hihetetlen sike­reket, ma már politikai szak­értőknek az a meggyőződésük, hogy közéleti pályafutása nem ér véget a polgármesterséggel. “Dorothy nagy nemzeti felada­tokra van hivatva” — mondják csodálói. És miután a szenátus­ban már úgyis van nő, senki sem lenne meglepve, ha Ore­gon állam következő szenátor­jelöltje Dorothy lenne. Vagy a kormányzóválasztásban alkar résztvenni? Senki sem tudja még, és ő maga nem nyilatko­zik. Annyi azonban bizonyos, hogy az ország még hallani fog felőle. LEGYÜNK MEGINT JÓBA! Truman elnök meglátogatta vidéki birtokán McGrath volt igazságügyminisztert, akit ő kidobott a miniszteri székből, amikor a miniszter kidobta korrupció-tisztító állásából Newbold Morrist. “Kirúgtalak, öcsém, mégis jó barátok va­gyunk!” — ezzel a mottóval ál­lított be az elnök a McGrath ott­honba. 4 UTAZÁS A FÖLD KÖRŰI EGY PERC ALATT Ll BERLIN — Orosz katonák és német kommunista rendőrök betörtek Berlin angol és francia zónájába és erőszakkal elhur­coltak e zónákból egy-egy nőt. A nők sikoltozására a helyszínre sietett egy amerikai jeep személyzete, az oroszok tüzeltek s egy amerikai katona könnyebb sérülést szenvedett. Ilyen incidensek nap-nap mellett előfordulnak most Berlinben. De az igazi orosz előretörés majd csak a jövő hónapban kezdődik, amikorra ké­szen lesznek a vasúti és folyami összeköttetések hajózás átszer­vezésével. Az útvonalak uj rendezésével az oroszok függetlení­teni fogják magukat a nyugati közlekedési vonalaktól és igy mód­jukban lesz korlátozásokat életbeléptetni anélkül, hogy a nyu­gat részéről megtorlástól kellene tartaniok. NEW DELHI — India és Amerika közt újabb egyezmények jöttek létre, amelyek mind úgy szólnak, hogy India segítséget kap, pénzben és felszerelésben, hogy fejleszthesse iparát és mo­dernizálhassa földművelési módszereit. Az amerikai adományok összege ötven millió dollár. India ezt megtoldja 86 millió dollár­ral s a 136 millió dolárt gazdasági fejlesztési célokra fogják fel­használni. Ugyanakkor a szovjet is segítséget igér India népének s segítségképpen kommunista könyveket és röpiratokat küld mil­liószámra, olyan olcsó elárusitásra, hogy azt a szellemi mérget még koldusok is meg tudják vásárolni. WOLVERHAMPTON, Anglia — Egy borbélyt kizártak az uniónból, mert a megszabott áron alul vágott hajat, még pedig alaposan levágott áron: féláron. Ennek folytán persze a forgal­ma megnövekedett és a jövedelme is. Amire ő még egy pennyvel a féláron alul kezdett hajat vágni. És minél olcsóbb a hajvágás, annál többen jönnek. TOKIO — A szövetséges főparancsnokság jelentést adott ki arról, hogy a kínai kommunisták tonnaszámra csempészik ki mesz­­szi országokba, Amerikába és Európába is, az ópiumot és he­roint. Céljuk a morál lazítása a kapitalista országokban. Négy­ezer tonna ópiumot termesztenek, holott nemzetközi egyezmény évi 400 tonnára korlátozza a termesztést — tisztán orvosi cé­lokra. A kommunisták szolgálatában állnak azok is, Ameriká­ban is, akik iskolásgyermekeket kábítószerek élvezetére csábí­tanak. BOMBAY, India — A múlt évi külkereskedelmi statisztika szerint Indiából 127,000 dollár “értékű” majmokat szállítottak Amerikába, főleg múzeumoknak. Az előző évben a majomkeres­kedés csak 100,000 dollárt jövedelmezett Indiának. Még sokkal élénkebb lehetne az indiai majomkivitel, ha az ország minden részéből exportálhatnának majmokat. De számos tartományban a nép nem engedi összefogdosni a “szent álltokat.” A máj okát legnagyobbrészben repülőgépen hozzák Amerikába. KOMÁROM — Három középiskolás diák, Bajusz György, Mikus István és Sombereki József fémhulaldékgyüjtés közben a Monostori erdőben aknára lépett. Súlyos sérülésükbe a hely­színen belehaltak. A komáromi általános és középiskolás tanuló­kat az úttörő mozgalom keretében vonták be a fémhulladékgyüj­­tésbe. A monostori aknarobbanás diákáldozatait a legnagyobb ti­tokban temették el, az iskola igazgatója nem rendelte ki a tanu­lókat a temetésre. , —o -BUDAPEST —• A földalatti vasút alagutépitő munkásait is­meretlen betegség támadta meg és az utóbbi időben tömegesen tette őket munkaképtelenekké. A járványszerü megbetegedést az épitővezetőség szigorúan titokban tartja, a megbetegedett mun­kásokat vidéki kórházakban, elkülönítve gyógykezelik. A töme­ges megbetegetdések miatt attól tartanak, hogy pánik üt ki az alagutépitő munkások között és ez veszélyeztetné az építkezések tervszerű folytatását. MONTREAL — A Unted Textile Workers of America szak­­szervezet a 10 főből álló vezetőséget és két női képviselőt kizárt tagjai sorából, mert kommunista vonalon működtek. A kommu­nista vezetés alatt álló szervezetek tagsága és családjaik sokat szenvedtek, nélkülöztek a 10 hét óta tartó sztrájk következtében a Dominion Textile s a Montreal Cottons vállalatoknál. A veze­tők voltak az okai indokolatlan munkabeszüntetésüknek. PÁRIS — Nemrég ünnepelte meg a kommunista fiatalság Thorez kommunista pártvezér 52. születésnapját. Az ünnepségen sokan voltak jelen, de az ünnepelt hiányzott. Thorez elvtárs ugyanis már több mint egy éve (Moszkvában van . . . gyógykezel­tetés végett. —o— BERLIN — A német kommunista irók konvencióján felszó­lítás ment ki: akadjon végre egy kiváló irótehetség, aki a lelke­ket megrendítő regényt tud Írni arról, hogy a német nép nem akar a nyugati szabad nemzetek szövetségéhez csatlakozni. REZERVÁLJON ÁLTALUNK! REPÜLŐ-JEGYEKET — HAJÓ — HOTEL — TÁRSASUTAZÁS Bevándorlási ügyek, Pénzküldés, Utazási engedélyek, Okmányok, Iratok, Közjegyzői ügyek gyors, pontos elintézése. Night Club Rezervációk. Forduljon ho**ánk bizalommal, bármi ügyben szolgálatára állunk. Színház jegyek. •— Sport események. \ lommumty service Bureau 182 Hamilton Street New Brunswick, N. J. I; CHARTER 7-4964 Telefon: CHARTER 9-3751 1 MERBACH PÁL tulajdonos \ Hivatalos órák: Reggel 9-től d. u. 5-ig. — Este 7-től 9-ig. i Szombat d. e. 9-1-íg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom