A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-05-02 / 18. szám

PAGE 8. OLDAL

A JŐ PÁSZTOR

MWWWUWW^vWVWtmWWWWVWVWVWWWWWV

Husvét után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 16, 16—22

Még egy kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyáihoz megyek . . . Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mondá nekik: Efelől tudakozódtok egymás között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis id'ő és megláttok engem? Bizony, bizony mondóim nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog, ti,majd szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul ... Az asszony, midőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órája, mikor pedig megszülte a gyermeket, már neim emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra. Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek.

SZENTBESZÉD

Jövevények és zarándok

Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig még a földön időzik, többször megjelenik apostolai körében, hogy őket tanitsa és előkészítse a nagy munkár^, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig, hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal, hogy távozik körükből és hogy egy időre magukra maradinak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzkodik, komoly figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen arra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy a boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nem az igazi boldogság helye; akik egykoron el akarják nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi életben szenvedniük, fáradozniuk, küszködniük kell.

Köhny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülözés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az apostoloknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz embernek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az igazak szo-morkodnak, a világ fiai örvendenek, vigadnak. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség a jók és a rosszak sorsa között, mindig megvolt az, hogy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a földön, mint a jóknak, de tálán még egy idő sem igazolta Krisztus szavait fényesebben, nint a mai idő: “Ti majd könnyeztek és sirtok”.

Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie a szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, ha az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mindez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nem mondta volna azt is: “de a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ámde, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön kereszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit szeret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Husvétvasárnap, a halál után a feltámadás.

A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egyszer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy rang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . .

A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak mindlen aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisztusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután, — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s örömeteket senki sem veszi el tőletek.

Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy: “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!”

A zarándok a keresztény felfogásban mindig többet jelentett egyszerű hasonlatnál vagy szóképnél. Mindenkor egyik alapvető jegye volt a keresztény életérzésnek és gondolkozásnak.

A középkor társadalma csupa zarándoklás, vándorlás, kaland. Zarándokoknak a hivők, vándorolnak a diákok, mesterlegények,* kereskedők, kalandra szomjasan bolyongnak a lovagok, a zsoldosok, a katonák. Néha egész hadseregek kerekednek fel és indulnak messzi tájakra.

Kétségtelen, hogy a középkori társadalmak szüntelen mozgásának társadalmi, politikai és anyagi okai is vannak. De az is kétségtelen, hogy döntő módon járult hozzá az általános életérzés is, mely ezt a világot átmenetnek, “siralom völgyének” fogta fel s az ember igazi hazájának a másvilágot tekintet+e.

Ennek a felfogásnak logikus következménye volt a szüntelen készülődés a halálra. A zarándok, aki szemét a távoli hazára függesztette, keresztülnézett az élet apróbb-nagyobb bajain, örömein.

“Boldog az, aki mindenkor halála óráját tartja szeme előtt és naponként készül a kimúlásra” — mondja Kempis Tamás a Krisztus Követésében s egy egész fejezetet szentel a halálnak. “Zarándok és jövevény gyanánt viseld magadat s földön, mint akinek semmi köze nincs a világhoz . . .”

A keresztény középkor életfelfogását éppen eleget emlegették a következő századok, amelyek az ellenkező végletbe csaptak át s a földi mennyország álmát kezdték álmodni. Pedig a siralom-völgy-felfogás ellenére sem volt az élet ellensége a középkori ember, sem Kempis Tamás, aki pedig a szigoruéletü szerzeteseknek irta szabályait; csak a lelki életet fölébe helyezte a világi dolgoknak:

“Nem vétek a tudomány vagy akármily egyszerű ismeret, mert ez magában jó és Isten ajándéka; de mindig többre becsülendő a jó lelkiismeret és az erényes élet.”

A zarándok, a jövevény esz-EGY NAGY MAGYAR FŐPAP

Eördögh Elemér pápai prelátus, a toledoi Szent István ró mai katolikus magyar hitközség plébánosa a mi amerikai magyar életünkben rendkivüli érték, fogalma a kötelességtudásnak, az önzetlenségnek, a faj szeretetnek, a közügyekért való lelkességnek, az emberiességnek, a baráti hűségnek. Mindennek kiemelkedő egyénisége.

Ebben az évben van ötvenötödik esztendeje annak, hogy Eördögh Elemér egyházának és hitének szentelte életét. Lelkének teljes rajongásával, szerény alázatossággal és kivételes képzettséggel szolgálta hivatását és a szó legszorosabb értelmében pásztora, vezetője volt az egész amerikai magyar népnek.

Most van húsz éve annak, hogy Eördögh Elemért érdemeinek elismeréseképpen a pápa prelátusi méltóságra emelte. Ezt a jubileumot kellene valami módon megülnünk nekünk is, akikkel osztozott életének során minden közügyünkben.,

De Eördögh Elemér nem óhajtja az ünneplést. Amikor a keresztre feszitette szülőhaza sebeiből vér csorog ,amikor a magyar föld népe csak borzalmas nélkülözések árán tud az élettel küzdeni, Eördögh Elemér nem ünnepelni, de segíteni, fájdalmakat enyhiteni, sebeket gyógyítani, lelkeket erősíteni, sziveknek uj erőt adni akar.

Mivel is lehetne ünnepelni ezt az öreg-amerikás magyart, aki “ércnél maradandóbb” emléket emelt magának az emberek szivében, akit a kivétel és nagyrabecsülés oly polcra emelt, hogy csak felfelé tekintve lehet reánézni!

Mi, akiket a tiszteleten kivül egyéni meleg barátság fűz hozzá, tisztelettel hajtjuk meg előtte fejünket és legalább e néma sorokban ünnepeljük jubileuma alkalmával.

Gondos Sándor

ményét azok torzitották el, akik valami oda nem valót akartak takargatni vele. A gyávák, a tehetetlenek, tehetségtelenek, kik a vallásos jelszavakkal akarták igazolni és erénnyé szépiteni gyarlóságukat, a másik végletben pedig a csirkefogok, akik azzal akarták a tizparancsoiat büntetéseit elhárítani piszkos kis ügyködéseik fölül, hogy “más a túlvilág és más ez a világ”, hogy “a kereszténységnek és a keresztényeknek semmi köze sincs ehhez a világhoz.”

A középkori siralomvölgy, az életzarándorlás, az életvándoreszméjében valóban voltak is lappangó örvények. Azokat, akik hajlamosak a gonoszságra, nem egyszer felbátorította a felelőtlenségre és az antiszociális viselkedésre, különösen azután, hogy a középkori életszemlélet túlélte magát és fogalmait és jelszavait nem értették töfebé.

Minél jobban keresi az uj keresztény gondolkozás a “keresztény jövevény modern eszménytény jövevény” fadern eszményképét, annál inkább visszatér az eszmény eredeti forrásához, Krisztus első apostolához.

Abban a levélben, melyet Péter az ő jövevényeihez és zarándokaihoz intéz, egyáltalán nem arra buzditja őket, hogy hindu módra vonuljanak ki a vadonban, hanem épp ellenkezően arra, hogy ott állják meg a helyüket, ahová a Gondviselés helyezte őket. Illeszkedjenek be környezetükbe, becsüljenek meg mindenkit, szeressék a testvériséget, engedelmeskedjenek a fellebvalóknak, főképp pedig cselekedjenek minél több jót:

“Mert ez az Isten akarata, hogy jól cselekedvén, elnémítsátok az oktalan emberek tudat lanságát: mint szabadok és nem mint olyanok ,akik a szabadságot a gonoszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái. .. hogy abban, amiben mint gonosztevőket megrágalmaznak ócselekedetekből

megismervén titeket, dicsőítsék Istent a látogatás napján.

Egyik fiatal papunk úgy fejezte ki ezt, hogy a modern keresztény, nem a jókedvű könnyed középkori vándorhoz hasonlit, aki nem sok közösséget érzett az útjába eső falvakkal, városokkal, fogadókkal

emberekkel, hanem ahhoz a modern mérnökhöz, akit hazá jából elküldenek sokezer mértföldnyire, hogy ott őserdőben hegyek kö^t, sivatagban vagy tengeren oldjon meg nagy feladatokat és akit majd aszerint fogadnak otthon, ha hazatér hogy miképpen oldotta meg a feladatát.

Ez a mérnök is jövevény, ő is zarándok, aki hazavágyik s tudja, hogy mindannak, amit a messzeségben cselekszik, a végső értelme és beteljesülése otthon lesz. De minél jobban vágyódik haza, annál tökéletesebben kell megoldani hazájától távól a feladatát. Szivvel-lélekkel dolgoznia kell itt, hogy otthon majd megkaphassa jutalmát.

, Alapjában véve ez a felfogás is eléggé nyilt szemmel nézi a világot és nem táplál' illúziókat. Annak a ménöknek mérkőznie kelKaz elemekkel, lappangó kórokozókkal, önmaga és mások gyarlóságával.,.. Mégis derűs ez a szemlélet. Az, hogy az élet átmenet, zarándoklás, az ember jövevény e világon, akinek el kell távoznia, nem anynyit jelent számára, hogy nincs semminek értelme. Épp ellenkezően, mindennek van értelme, ami érték. Mert ami értéket teremt vagy megszerez, nem válik füstté, hanem örökké meg marad.

OSZLOPOS SZENTEK

Az első keresztény századok legérdekesebb alakjai közé tartoznak az úgynevezett stiliták, magyarul oszlopos szentek: olyan remeték, akik egész életüket egy oszlop tetején töltötték el vezeklésül a világ bűneiért.

Mai szemmel nézve szinte teljesen érthetetlen az áldozatvállalásnak ez a formája. Az akkori időkben azonban nem igen akadtak, akik mosolyogtak volna ezeken a remetéken, de annál többen olyanok, akik szenteket tiszteltek bennük, tömegesen hallgatták beszédeiket és a keresztény hitre tértek áldozatosságuk láttára. A keleti ember eszmevilága különben is más, mint a nyugatié, s hogy mennyire nem találták nevetségesnek a szentségnek ezt az útját, azt bizonyitja, hogy oszlopos szentek az első századoktól kezdve egészen a tizenkettedik századig éltek Keleten.

Szíriában most került elő egy dombormű a hatodik századból, amely egy ilyen oszlopos szentet ábrázol. Magé az oszlop mintegy 19 méter magas, s a tetején kis faházikó áll ,melynek ablakán egy csuhás alak tekint ki, imára széttárt kézzel. Az oszlophoz létra támaszkodik, s ezen egy másik remete füstölővel a kezében éppen leszállóban van. Ezen az ábrázoláson kivül Sziriában több ilyen oszlopot is találtak úgy, hogy az oszlopos szentek életmódját eléggé pontosan felidézhetjük. Az oszlop tetején 30 lábnyi mélyedés van, ebben állt derékig a remete, mig testének felső részét a fából készitett galambducszerü házikó védte a nap, eső és főleg a szél ellen, amely ezen a vidéken igen gyakran és igen erősen fuj.

A házikó egyik oldalán volt csak a ablaknyilás, ezen keresztü la hivek a remetések csak fejét és vállát láthatták. Itt ad-A házikó egyik oldalán volt csak ablaknyilás, ezen ke-resztül a hivek a remetének csak fejét és vállát láthatták. Itt adták be tanítványai az ételt s ezen a nyiláson keresztül prédikált a remete a néha igen nagyszámban összegyűlt hiveknek.

A vállalt áldozat igen nagy volt, mert ebben a szűk “lakásban” mozogni is alig lehetett, lefeküdni pedig egyáltalában nem, s a szükségképpen hiányzó éjszakai pihenés nagyon hamar aláásta a remete egészségét. A remeték napjukat imával és szenvedéseik néma tűrésével töltötték. Felszentelt pap is volt köztük, ezek a házikó ablaka elé szerelt asztalnál mondották a misét a hivek előtt. A nem felszentelt papok naphosszat zsoltárokat énekeltek vagy csendesen elmélkedtek. A hivek csodás legendákkal vették körül őket és igen sok egyházi iró megállapította, hogy különös áldozatuk igen nagy hasznára volt a kereszténység terjedésének az izlám-uralom idejében is.

A tizedik század után már kevés stilitáról van feljegyzés. Az utolsóról, akit Gábornak hivtak ,1185-ből van hir: néhány évi kísérletezés után megőrült a nélkülözésektől. Vele lezárult a palesztinai stiliták sora, s a megindult kereszteshadjáratok más módszerekkel terjesztették a hitet.

Cinn-forradalomra készül

a szerencsésen sikerült politikai forradalom után Bolivia uj diktátora, Estensoro. Bejelentette, hogy első feladata egyikének tekinti a cinn bányák nemzeti birtokba vételét. Cinn a boliviai arany, ebből a fémből származik a kevés gazdagság ,ami a népnek jut, és a rengeteg gazdagság, ami három bányatulajdonos családnak jut: a Patino, Aramayo és Hochschild családoknak. Bolivia cinn bányáiban úgy szólván kizárólag a lakosság zömét képező indiánok dolgoznak, éhbérért. Érthető tehát, hogy nagy lelkesedéssel fogadták a munkások Estensorot, aki hat évi száműzetés után repülőgépen hazajött Buenos Airesből.

AMERIKAIAK KÍNÁBAN

Külügyminisztériumunk közli, hogy a kinai kommunisták országában biztos tudomás szerint hatvankét amerikai van fogházban vagy házi őrizetben. De valószínű, hogy a kinai fogságban levő amerikaiak száma ennél nagyobb. Legalább százötvenen vannak még, akik szabadok ugyan, de nem hagyhatják el az országot, mert a kommu-nista kormány nem ad nekik kiutazási engedélyt. Az amerikaiakat a kommunisták zsarolás céljára tartják vissza. Kínában ősi hagyomány az emberrablás és váltságdíj követelése. A kinai vizeken még ma is divatos a tengerirablás.

Szent Margit Egyház, Munhall, Pa.

Nyíri István, plébános

Husvét ünnepén bejött adományok:

$11 Feczkó Béla családja.

$10 — Balogh Albert és neje, DeBoth József és cs., Deák József és neje, Molnár József.

$5 — Bárány Mihály és családja, Beszerák György és cs., Bukó János és neje, Jurison Albert és neje, Gilgován Mihály és neje, Hornyák István és cs., Kosztelnik István és neje, Miller István és cs., Molnár Bálint és cs., Szabó László és neje, Szilaj Sándorné és cs., Turóezy Bálint, Urbán István és neje, Zakhár Pál és neje. Zakhár István és cs. és Regdon Lajosné.

$3 — Vaszil Pál és neje, Darvas József és neje, Prágner István és neje, Kuru István és neje, Kovács József és neje, Rutkovszky Ede *és neje, Majoros

Az inaszakadtrol nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 5, 1—15

Az időben fölméne Jézus Jeruzsálembe. Vagyon pedig Jeruzsálemben egy fürdőtó, amely zsidó nyelven Betszaidának nevezteti, és öt tornáccal bir. Ezekben feküdtek a betegek: vakok, sánták, elszáradtak nagy sokasága, akik a vizhullámzását várták vala. Mert az Ur angyala időnkint leszállt a tóba és hullámzásba jött a viz; és aki először szállt le a tóba, a vizhullámzás után, meggyógyult, bárminő betegségben sínylődött. Vala pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett. Ezt Jézus feküdni látván és tudván, hogy már sok idő óta van igy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? Feleié neki a beteg: Uram, nincs emberem, aki, midőn a viz hullámzásba jön, engemet a tóba bocsásson, mert amig én oda érkezem, más száll le előttem. Mondá neki Jézus: Kelj föl, vedd ágyadat és járj! És azonnal meggy ógyula az az ember ,s fölvevé ágyát és járt. Szombat vala pedig ezen a napon. Mondák azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat vagyon, nem szabad fölvenned az ágyadat! Feleié nekik: aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és járj! Kérdék tehát őt: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd ágyadat és járj? A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus eltért ama helyen levő népseregtől. Azután Jézus a templomban találá őt és mondá neki: íme, meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. Elméne az az ember és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.

SZENTBESZÉD

Nem ismerte még eddig az inaszakadt ember Jézust, sem az ő hatalmát és erejét, mivel sohasem látta őt. íme, Jézus egy szavával meggyógyította az inaszakadt embert e szavak kíséretében: Kelj föl, vedd ágyadat és járj; Amint Krisztus Urunk megparancsolta az inaszakadt embernek, hogy vegye föl ágyát, ez azonnal meggyógyult és fölvevé ágyát és járt.-- Mindez pedig szombaton történt; azért a zsidók egész nyíltan szemére vetették a meggyógyult embernek, hogyan merészelte a szombatot megszegni.

Abban az időben a zsidóknál szombaton tiltva volt minden munka, különösen a teherhordozás. Krisztus ennek dacára az általa szombaton meggyógyított embernek az ellenkezőt parancsolta. Tette ezt részint azért, mivel meg akarta mutatni a zsidóknak, hogy ő a szombat Ura s ezért annak törvénye alól felmentvényt adhat; részint pedig azért, mivfel a mózesi törvény által tiltott munka szolgai munka volt, nem pedig jámbor és istenes cselekedet. ,

Később a templomban találta Jézus a meggyógyult embert és igy szólt hozzá: íme meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. A betegség tehát az inaszakadt ember bűneinek büntetése volt. íme, bűnei s ezeknek büntetése neki már megbocsáttattak, ámde vigyáznia kell, hogy ne ismétlődjenek.

Ez a példa lebegjen lelki szemeink előtt. Kerüljük a bűnt és a vétket. Ha pedig ősszüleink eredeti vétkének az egész emberi nemre kiható súlyos következményei folytán vétkezünk, siessünk a gyóntató székhez, ahol őszintén tárjuk fel a lelki állapotot, vétkeink alól a feloldozást megkaptuk, keljünk föl a tétlenségből és a jó cselekedetekben előhaladni törekedjünk.

György és neje, Márton József és neje, Regdon Leonard és neje, Tóth János és neje (Swissvale), Turóczi József és neje.

$2 — Agárdi József és neje, Balogh Pál, Beszarák Borbála, Chiszlák Mihály és neje, özv. id. Fekete Mihály né, Gyurishin Ferenc és neje, Gergely János és neje id. Hasák József és neje, Iván Józsefné (W. Homestead), Katrincsák János és neje, Kipela János és neje, Kohanóczki Mihály és neje,. Kohut Jánosné, Kovács Jánosné,- Kovács Károlyné, Mrs. Rose Kosztolányi, Pásztor András, Mrs. Pásztor, id. Podomnik István és neje, Pozsga József és neje, Nagy Ferenc és neje, Rigó Imre és neje, özv. Rigó Jánosné, id. Szajlai András, Székely József és neje- Szinai Mihály és neje, Solay András és neje, Mrs. P. Tyger, Zsednanszky Mihály és neje, Mrs. Kohanszky Ida.

$1.50 — Leskanic András és neje, Varga Sándor és neje, Walles Ernőné, Jankó János és neje.

$1.25 — Miss Mary Tóth, Dérién Jolán, Roba János.

$1. — Adárki Béla és neje, Mrs. Frank Bulocz, Bálint István, Bányász András, Beszerák József, Bodnár József, Csirmaz Józsefné, Csokota János, Mrs. Drótár, Elek Olga, Forgács Istvánná, Halmi Ida, Gurishon Albert, Handler Ferenc, Hasák Margit ,Hasák József (Bellwood), Illés Gyuláné, Kalla János, Kató János, Katrincsák Sándorné, Kohut Miklósné, Kohut Istvánná, Konkoly János, Kosztelnik Rita, Kupinczai Mátyásné, Knapp Walter, Kovács Helen, id. Lengyel Sándor, Mészáros Mihály, Miller Lajos, Muntean János, Nagy János, Nagy Ferencné (Homeville), Nagy Zoltán, Novák György, Orosz Jolán, Pozsga Mary, Anna Price, Price Róbert, Price Clifford, Priam Berti, Rubincsák János, Sirotnik Mihályné, Székely István, Szilaj Béla, Szilaj Loraine, Timkó Bálintné, Mrs. Tester, Tóth József, Tóth Györgyné, Takács Józsefné, Urbán Mary Anna, Vadász Istvánná, Vargyas Imre, Visznoki Józsefné,Visznoki Róza, Vinnai Józsefné, ifj. Zsednanszki Mihály, Vargyas Dorothy, Bárány Sylvia, Kosztelnik József, Molnár P. Ferenc, Price Richárd, Solay Dorothy, Szinai Monika, Visznoki Erzsébet, Orosz Henrik.

Vendégektől húsvéti ajándék: ifj. Elek János (Los Angeles) $20, Molnár Dezső $10, Mrs. Garvey, Vajó Jánosné, Prokopovitch József, $5. Mrs. Cook $2 Gergely István, Szabó Béla, Turóczy Vilmos, Mrs. Mancak $1.

Berendezésre Konanóczki Mihály és neje 117 dollárt fizetett egy templom pádért, Uniontownból 10 dollárt küldött Markovics Mátyásné.

Építkezési alapra: $50 Fehér János, $25 Bánó Gyuláné (minddetten uj egyháztagok). Smoley György és neje $10-t adtak, özv. Fekete Mihályné $30, Kohut Jánosné felülfizetett 15 dollárt, Fehér János $50.