A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1951-08-03 / 31. szám

A JÖ PÄSZTOR — TH8 GOOD SHRPHSRD PAGE T OLDAL E«Y GOMBOLYAG FONÁL י Irta: VAS GEREBEN < Beköszöntött Varjas ur egy olyain tanult alázatossággal, mi­­dőn még a csizma orrával is csinál egy ferde vakarintást, mint­­hogy Varjas ur kiválólag régi módinak mondhatta magát. — Alázatos szolgája — mondja az első meghajlásnál, mint­­hogy még kettő volt ezenkívül hátra s úgy kelle felosztania a mondókat, hogy a “rég nem volt szerencsém” a második meg­­hajtásra essék; a “kívántam tiszteletemet tenni” pedig a har­­madikkal egy taktusban végződik el. Midőn ezen cifrát megcsinálta, alázatosan bevárta a szék­­kel való megkinálást, mit aztán elfogadván, a kínálásból csak annyit használt, hogy a széknek felerészét vette igénybe, nehogy a székháznak düleszkedjéik. Ezenkívül nádpálcájában jól megkapaszkodott, hozzá szorít­­ván a kalapot, melyről éppen annyi volt lekefélve, mennyit le lehetett kefélni; — a többit aztán csak késsel lehetett volna apróbbra szelni. Átesvén a kölcsönös szerencsén, Varjas ur egy köhentés­­hez folyamodott; — legtöbb gazembernek ez lévén kapaszkodója egyik gondolattól a másikig; — addig is hánykolódva az ész, hogy egyet hazudjék, vagy kettőt? Varjas ur szeretett volna egy jó gondolatot megfogni, — de az ész nem akart igen engedelmeskedni. — Mivel szolgálhatok? — mondja a háziasszony. — Csekélység az egész, — mondja nyájas hangon. Varjas, — nem is szóltam volna, ha az Istenben boldogult ügyvéd ur életben marad; írni majd egymás közt elintéztük volna; de igy kénytelen vagyok felemlíteni. A nő elhalványult. — Látom, a teins asszonynak kellemetlen újságot hoztam, — mondja Varjas, — inkább most nem alkalmatlankodom. — Nem, nem! Most akarom tudni uram, mi az? — kérdi a nő. — De talán mégis rosszkor választám a pillanatot? — Uram, joga van magáét kérni, de legalább ne kínozzon, azért szívesen veszem, ha azonnal közli velem a diolgot. — Ám legyen! — mondja kettős köhögéssel Varjas — mél■ tóztatik tudni, hogy az ügyvéd ur néhány pörömet vitte. — Tökéletesen igaz, — mondja a nő, — azon néhány pör azohban, tudtommal, be van végezve és ezeket ön meg is nyerte. — Hála légyen az Istennek, — mondja Varjas, — nem is voltam hálaadatlan; mert éppen azon fáradságokért tettem meg a 1megboldogult ügyvéd urnák, hogy egy summácskát kölcsö­­nöztem neki. Szabad tudnom, mennyit? — kérdi remegve a nő, érez­­vén, hogy Varjas kezeibe kerül, — mi végpusztulást jelent. — Tízezer forintot, teins asszonyom, — mondja nagyot kö­­hintve Varjas, — de egyszersmind a székről is fölkelt, valamint az özvegy is felugrott. — Uram, ma hamvazó szerda van, — tán azt hiszi ön, hogy nekem szives mulatságot teszen ilyen farsangi térfával? — Ekkép tehát hiába tettem az utat? — mondja Varjas. — Hiába nem, uram, mert e megriasztás elég egy napra untig. — Tehát újdonságot mondtam. — A legkellemetlenebbet, — riadt fel az asszony. — Remélem ismeri ezt az írást a teins asszony? — jegyzé meg Varjas, kitárván egy nyugtatót, mely csakugyan a megholt ügyvédnek öregen olvasható írása volt. — Varjas ur! — mondja az asszony rimánkodva, ha ta- Ián csak tréfa akar lenni, mondja !meg, — nagyon hihető, hogy férjem ezt a nyugtatványt nem cserélte vissza, — elég lehet ez a megijesztés. — Ilyen papírokkal pénzt szoktak kérni, édes teins asszony, — nem pedig Miklóst járni. — Uram! . . . nem sokalja meg ezt a kint? — Boldogságos Isten! — kiált fel amaz, — furcsa időt élünk: ha pénzt kér az eAber, azt kérdik, — hogy nem tréfál? — Lehetetlen ez a dolog, uram, — riadt meg az asszony újra, — hisz férjem a legrendesebb ember volt és soha senkivel pénzviszonyba nem keveredett.-- Csak velem! — Azt ne mondja uram! — mondja a nő, — önnek néhány pőrét vitte ugyan, de az a néhány torkig megunatta az önneli viszonyt és többé nem fogadott el öntől semmi megbízást. — Jó éjszakát kívánok, teins asszony! — mondja Varjas. — Meg akar ön ölni? — kérdi amaz. — Nem szoktam kést hordani magammal. — De meggondolta az ur, hogy ezen összeg gyámoltalanná teszen? — Hát én irgalmas barát vagyok? mentegetődzék amaz. — Uram, még nem késő, — ne kívánja, hogy az éjen át a koldulásról elmélkedjem. — Az hathatós lecke lesz, mindenesetre! — Gazember! riadt rá az asszony. — Aprópénznek sok, — öregnek kevés! mondja a gonosztevő, s ezzel az ajtón kívül volt már. Hasonló percekben az ember megszólamlik, s magamagát kérdi: ébren van-e, vagy álmodik? Az ilyen ébredés irtóztató szokott lenni. III. Menjünk néhány hóval vissza, tán derültebb képre is aka­­dunk. Még akkor élt az ügyvéd, élénk munkásság mutatkozék a házban, melynek egyik osztályában vidám fiuk zajgának, ha kiszabadulhatának az “öreg” keze alól; minthogy a hivatali órák alatt csak feleleteket lehete itt-ott hallani, melyekért az “öreg” szükségesnek lelte az ifjú urakat zajgatni. Az ebédek és vacsorák ideje alatt aztán elszabadult a jó kedv, és éppen az öreg ur mulatta magát legjobban, ha a fiuk meghurcolták egymást. Hasonló körülmények közt ismerte ki embereit az öreg, — s ha valamelyiknek lelke százrétü lett volna, a századikat is könnyen megismerte. Ilyen tapasztalatok után volt kedvence Sándor barátunk, kit az öreg megszokott úgy tekinteni, mint tulajdon fiát. Sándor bevallott tekintély a háznál, és csak körül kelle néznie, hogy meglássa, mennyi megelőzéssel viseltetik mindenki ő iránta. Az ur “Sándor öcsémezte”, az asszony “meg kedvesfia­­mozta”, csak egy volt, ki a bizalmasság határaihoz nem ért el: Róza, az ügyvéd lánya. Éreztető a leány, hogy egy hölgynek érzelmei nem esnek megadóztatás alá, bár mennyire terjedjen ki az öregek figyel­­me; — és hasonló bizalmas nyilatkozatoknál legkevésbbé szabad arra gondolni, hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről csak úgy rendelkezhessék, — hogy ime: ez még ráadás. íme tehát egy külön ország, — melynek falai nem kevésbbé magasak, mint a kinai falak. Már most az a kérdés, a fal mellett elmenni lesz-e jobb? Vagy tán megérdemli, hogy az ostromhoz küzdeni akarjon az ember? Az időknek mindig meg voltak saját fogalmaik: Jákob boj­­tárnak szegődött hét esztendőre, melynek elteltével azt mon­­dák: ime itt van Lia, lányunk, - a te szolgálatod bére. Jákob furcsa fogalmakkal volt, megtömve, — nem tudta Liât méltá­­nyolni; mert rövidlátó volt. — Boldogságos Isten, — egy csinos lorgnette, — és Lia lenne a legérdekesebb hölgy a páholysorok­­ban! Nem, — ő a nyers paraszt, inkább még hét álló esztendeig jár a juhok után, anélkül azonban, hogy rá célzott volna Pe­­tőfi, midőn azt mondja: megy a juhász szamáron — s mondom még hét esztendeig csinálta a promenade-ot a juhok társasága­­ban, hogy végre Rachelt megkaphatta. Ezek azután valódi pásztorórák, midőn az embe! tizennégy esztendeig szerelemből juhokat őriz! Ilyen az Ízlés. Változott a kor: ma nem szegődik el azért senki, hogy fele­­réget kapjon; ez a divat már elmúlt, s mi kénytelenek vagyunk történetünkben az időhöz alkalmazkodni, még pedig annál szigo­­rubban, minthogy a nő ,kiről szólni akarunk, sokkal erősebb lelkű, minthogy mohón táplálkozzék a mai urfiak megnyagga­­lőtt vallomásain. Hímzése mellett ül a nő, s mig a kéz megszokottan halad a legelső napsugárnak, megnyílik a lélek, — bevallja magának a legelső boldogságot, mit fiatal s még nem zaklatott kedélye rózsaszínben lát, hogy: mily kedves az élet! Hiszi, hogy reá mosolyognak a virágok, — véli, hogy a ta­­vasz madarait érti, s a csillagok sugarai ő hozzá futnak le a magasból, — kedélyében a fogalmak oly összebarátkozva élnek, hogy a négy fal közt nem érez elhagyatottságot, — hisz belse­­jében egy külön világot érez, s mindaddig boldog leend, mig egy idegen kéz szikrát nem vet e kis világba, vagy hogy a hő­­ség lángját lobbantsa fel, vagy a szenvedélyeket szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket. S minő kevés az az ember, ki valóban gyónni menne e szent helyre; oltárrablók özönlék el a világot, s a legsilányabb fegy­­ver, a hazugság az, mely a diadalt eléri. Lányok, lányok! a kertnek vannak rózsái és liliomai, a nap­­nap vannak tüzsugárai, — a hegyek ormain fehérük a hó; — és ne higyjetek azon léháknak, kik arcotokat virágágyaknak nézik . . . kik szemeitekben keresik azt a lángot, mely a tüzhe­­lyen ég, — akik kebleiteken látják azt a márványt, melvet nap­­számosok kaparnak a földből . . . Bizony, bizony mondom, egy tükördarab megteszi azt a szolgálatot, mennyire szükségtek van, s ez az igazmondás nem ölte még meg a lelket. EJeitém a fonalat, hölgyemet a hímzőkeretnél hagyám, s tán udvariatlan vagyok, ha magára hagyom, kiről a^^kell valla­­nom, hogy szép, anélkül, hogy társzekerről ind azon tárgyakat, termoszét no minduntalan emlegettetnck. Minő kin ez a :mulatság, mikor még eloS^^^^HK’jut kell lőni, hogy azt meglátva, azt mondhassa valakia^^nádott an­­gyalnak, az ön hollófürtei! magyarabban mondva: varjutoll. Nem, nem! hölgyemnek megvan lovagja, kinek ugyan nagy hibája, hogy át hallgatva nézi; de annál bizonyosabb vagyok, hogy mélyen érez; különben tele hazudná a lánynak szemét, száját, — pedig sokkal több részvéttel vagyok kedvenc alakom iránt, minthogy egy olyan szajkót akartam volna közel ereszteni hozzá. A hölgy egészen a himzőkeretre hajol, érzi minden idegé­­ben, hogy az anya a harmadik teremben ül, s a háznak kedvence nem éppen véletlenül feledkezett ott benn, — se hallgatag­­ságból árulkodók ki az indulatroham, mely órájára várt, és csak a percet lesi, hogy támadni merjen. Közöttük csak a himzőkeret áll s ha a férfi szólni fog, a nő nem mondhatja magának, hogy ez álom, — oly elkerül­­hetetlen a felelet, hogy hirtelenében nem tudja, igazat fog-e mondani, vagy védszerül ő is a tagadás fegyveréhez menekszik. E ponton megszűnt a gyanitás, meg az előérzet ösztöne, — itt a tudás világa van, mely ugyan nem az igazság írott bizonyít­­ványában van, hanem azon felfogásban, midőn az ember érzi a virág illatát, — nem látja, de tudja: közel és itt van. Még néhány gondolat, — lehetetlen tovább nézni a hímzés színeire; vagy az indulat, vagy a gazdag fürtök melege kergeti fel a vért az arcba; — s ha felnéz, — kicsattan arcából a vér. Nem jő senki, ki ezen hullámzásnak más irányt adna. Izgalom, remegés, — remény, boldogság, félelem és szeretet: — ennyi vegyület együtt, nem lehet tagadni, e roham az élet legfontosabb perceiben áll elő, nézzük a küzdelmet. — Úgy látszik, hogy a szálak közé fonódnak az ön gondolatai is? — mondja Sándor félbeszakasztva a remegő csendet. — Több, mint kíváncsiság, — mondja elfátyolozott hangon a hölgy. — Megvallom, kívánom tudni az előbbeni gondolatokat. Igazi férfi, — feleli vissza Róza — semmi egyéb, mint egy zsarnok; csak az kellene, hogy remegjek és vallják, nemde? Vallomásait, bizonyosan nem nekem fogja tenni, -— mon­­da ingerlőleg amaz. — Szelídül a zsarnok, — mondja felnézve Róza — azért, ha emgengedi, — megmondom, hogy nincs mit megvallanom. — Tehát Ítélet mondatik reánk, férfiakra? Legyen szives és mondja meg a többieknek is. — Hátha valaki nem hinné el? — kérdi Sándor. — Annak az egynek azt is megmondhatja, hogy szánandó ember. — Ilyen kegyetlen bánásra éppen engem kelle kiválasztani? — Ön erre éppen annyi érdemmel bír, mint a többi, — da­­coskodék a leány.-- Tehát semmi különbség köztem és mások között? — kérdi meghatottabban amaz. — Ön, úgy látszik, igen kényes gyermek volt, — ha ezt tu­­dóm, most édességekkel kínálnám. — Ne tréfáljon, az Istenre kérem. — Hát nem vagyok elég komoly? — kérdi Róza egészen fel és Sándorra nézve, csakhogy ismét az előbbeni helyzetbe való menekülés rendkívüli erőlködésébe került. — Nekem ma nem kellett volna alkalmatlankodnom — mondja Sándor. (Folytatjuk) INNEN-ONNAN JAKAB ANDRÁS a Jó Pásztor utazó képviselője 234 Wilson St , Johnstown, Pa. Tel.: 37-8385 IHirek Pittsburgh! ! és környékéről ; TÓTH J. JÁNOS. ja Jó Pásztor Pittsburgh és’ vidéki irodavezetője, 75 Cust St-, P. O. B. 5583, { J Tel: HA 1-2760,Pittsburgh, PaJ Tiltakozó gyűlés A pittsburghi Nagybizottság a múlt héten tartott gyűlésén ha­­tározatot hozott, amely szerint ‘ a magyar egyházak és egyletek az összmagyarság nevében til­­takoznak a magyarországi kom­­munista kormány legújabb em­­bertelen akciója ellen, melynek során senki ellen sem vétő em- ׳ berek ezreit erőszakkal elhur-. col jak otthonaikból és koncent- ' rációs táborokban rabmunkára ׳ fogják őket. A Nagybizottság tiltakozó leveleit megkapták ' Pennsylvania állam szenátorai ! és összes kongresszusi képvise- j lői, akiket a magyarság arra kér, hogy minden befolyásukat vessék latba avég'ből, hogy a ' szörnyű üldözésnek az óhazában véget vessenek. Halálozás ST. LOUIS. Hosszas bete­­geskedés és három súlyos ope­­ráció után meghalt 50 éves ko­­rában Ferber Istvánné, aki fér­­jével együtt évtizedek óta lel­­kés pártolója volt minden köz­­érdekű magyar ügynek. Vezető szerepet játszott a háború után megalakult Háborús Szülők Szövetségében, aho1 angol nyelv­­"udása és magas műveltsége, széles látóköre teljes mérték­­ben érvényesült a nemes ügy szolgálatában. Temetése a helyi és környékbeli magyarság nagy, őszinte részvéte mellett, a St. Margaret r. k. templomban meg­­tartott gyászszertartás végezté­­vei a Resurrection temetőben ment végbe. Detroit és Delray Detroit városának 250. szüle­­tésnapi ünnepségén julius 28-án | a város magyarsága, a magyar Dalray népe is, méltóképpen : szerepelt. Nagy sikere volt a magyar nemzeti színekkel éke- : sitett díszkocsi felvonulásának és még inkább a kocsit kísérő szép magyarruhás leányoknak és 1 asszonyoknak. A magyar ruha1 viselete ezen az emlékezetes amerikai ünnepségen kötelező volt. Augusztus 3-án pénteken a Grand Circus Park téren foly­­tatódik az ünnepség és a művé­­szi programon a magyarság is, a többi detroiti nemzeti csopor­­tokkal vetélkedve, szerepet kap. Követendő példa DAYTON, O. — Californiá­­ban, az Academy of the Little Flower leánynevelő intézetben kapott alkalmazást Kiácz Mária, a daytoni Szent József Árvaház volt tanítónője, a ki mint apáca a Sister Mary Annella nevet vi­­selb Az akadémia kertjében a ' Szüzanya szobrát akarják felál­­htani a kedves nővérek. Sister Annella megírta ezt régi day­­toni ismerőseinek és gyűjtésre kérte fel őket. Renács István­­né és Likovetz Jánosné mind­­járt meg is indították a gyűjtést s annak eredményeképpen már átutaltak 545 dollárt az akadé­­miának. Rablók az italüzletben BUFFALO, N. Y. — A múlt pénteken két néger suhanc tért be Bodnár Miklós lackawannai ital árusító üzletébe, kitől mint­­egy 300 dollár összegű pénzt ra­­holtak el. A rablók nem eléged­­tek meg a lopott pénzzel; a ke­­zét fenntartó Bodnár Miklóst kétszer hasba lőtték, aztán el­­menekültek. A lövés zajára az emeleten lakó Mrs. Gombos le­­szaladt és felhívta a rendőrsé­­get. Másnap reggel az egyik rab­­lót elfogták, a másik önként je­­lentkezett. A súlyosan sérült Bodnár Miklóst a buffaloi Mer-Szent Anna hitközség A Szent Anna hitközség a mult vasárnap tartotta meg a templom védőszentjének név­­ünnepét nagy búcsú keretében. A Szent Anna napját megelőző kilenc napon Novena volt a templomban: minden reggel szentmise és minden este no­­vénái áj tatosság. Ft. Jáki Sza­­niszló vendéglelkész celebrált ez ünnepi istentiszteletek alkal­­mával. A Szent Anna hitközség újabb fiók hitközséggel gyara­­podott, amennyiben a megyés­­püspök Daisytown város hitköz­­ségét a Szent Anna hitközség plébánosának, Ft. Dizmacsek Ferencnek gondozására bizta. Személyi hirek Kalas András pittsburghi la­­kos, aki nemrég munkájából ha­­zament az utcán egy autó el­­ütött, súlyos sérüléseivel kór­­házba került és soká tartott, mig az orvosok hazaengedhet­­ték. Most otthonában részesül szeretetteljes gondozásban s tel­­jes felépülése már csak rövid idő kérdése. Benő Istvánné és fia József több hetet Belgrade minnesotai városban töltöttek vakáción. Ez a kislány, Egyiptom királynéja, nem bánja, ha le­­fényképezik, hiszen ő csinos menyecske — azért is vet­­te el őt polgári vőlegényétől a kövér kényur. Faruk király. Egy pillantás erre a fiatal, de máris nagyon kö­­vér kényurra elárulja, miért idegenkedik a sajtó fotog­­rafusaitól. Újabban a sajtó többi munkásaira is szőr­­nyiimód megharagudott őfelsége, és ennek az volt oka, hogy az olasz újságíró, aki Faruk zajos mézesbe­­tőiről irt, nem tud jól angolul. Kezébe kapott egy ame­­rikai újsághírt, amely arról számolt be, hogy a király­­né a hotel erkélyén egy pár férfi társaságában napo­­zott, aztán csónakázni ment a királlyal. Ezt az egy­­szerű mondatot az olasz újságíró két helyen is félre­­értette és úgy fordította olaszra, hogy a királyné fér­­fiák társaságában fürdőit és aztán ebédelni ment a fér­­jével. Nem is sejtette az olasz újságíró, milyen szőr­­nyü baklövést követett el a rossz fordítással. Mert, elő­­szőr is, a Korán szigorúan tiltja a férfiakkal együtt való fürdést, másodszor junius havában nem szabad naple­­menti előtt ebédelni. Az igazak álmát aludta NEW BRUNSWICK, N. J. — Lizák György magyar szalonos hétfőn hajnalban a vasárnapi bevétellel, körülbelül 250 dől­­lárral tért haza nappali nyu­­govóra. A pénzt letette az asz­­taira s egy zsákkal letakarta, hogy akinek semmi köze ah­­hoz, ne is nyúljon a pénzhez. Amikor aztán déltájban fel­­kelt, mindent rendben talált, cy kórházba szállították, ahol négy óra hosszáig volt az operáló asztalon és három vérátömlesz­­tést kapott. Személyi hír a zsák is ott volt az asztalon, azon a helyen, ahová ő tette. Csaik a pénz hiányzott, semmi más. A rendőrség nyomozza, hogy miképpen repült ki a pénz az ablakon. BUFFALO, N. Y.- Babinszky András, a West Side Ref. Egy­­ház lelkésze súlyos operáción esett át az elmúlt héten a Meyer Memorial kórházban a már a javulás utján van. Pali sikere HOLLYWOOD, Cal. — Jávor Pál hírneves moziszinészünk az “Iron Man” (Vasember) cimü most készülő filmben kapott nagyobb szerepet. A film az ősz­­szel kerül bemutatásra. GEORGE J. FIALKA HARDWARE CO. FESTÉK ÉS VARNISH FURNACE RÉSZEK, BÄDOG LEMEZEK VILLANY ESZKÖZÖK Szerelési kellékek — Csatornák és lefolyók 9604 Madison Ave. Moreland Radio Shoppe REFRIGERATOROK, MOSÓGÉPEK SWEEPEREK és BÚTOROK LEGJOBB RÁDIÓ SZOLGALAT 12525 Buckeye Road Tel: LO 1-5657 Este nyitva Tulajdonosok: WEISS TESTVÉREK Cleveland, Ohio Gyógyszer recepteket a leglelki­­ismeretesebben elkészítünk K. N. Bannon R. W. McLeod BOulevard 2-2200 The KURTZ DRUG Co. 14715 Detroit Avenue Lakewood, Ohio LÓIT GANIUTS AUTO SALES AND SERVICE Pártolja Hirdetőinket! Nagy választék Veszünk használt autókban és eladunk KÜLÖNLEGESSÉGÜNK AUTÓTEST ÉS SARHÁNYÓ JAVÍTÁS ÉS AUTÓFESTÉS KOMPLET MOTOR JAVÍTÁS FÉK ÉS BEGYÚJTÓ ÉS KARBU­­RÁTÖR SZOLGÁLAT 12810 Buckeye Rd. — WY 1-0549 — Cleveland, O. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom