A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-08-03 / 31. szám
PAGE A OLDAÍ ־ A TŐ PÁSZTOR - THE GOOD SHEPHERD Pünkösd után 12-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács, 10. fej., 23—37 Az időben tanítványaihoz fordulván Jézus, mondá tanítványainak: Boldogok a szemek, melyek látják, miket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látta és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta ... És ime fölkele egy törvénytudó, kísértvén őt és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Ő pedig mondá neki: Mi vagyon írva a törvényben, miképen olvasód? Amaz felelvén, mondá: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes telkedből és minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig úgy, mint saját magadat. És mondá neki: Helyesen feleltél, ezt cselekedjed és élni fogsz. Amaz pedig igazolni akarván magát, mondá Jézusnak: De hát ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba menvén, rablók közé került, akik kifoszták őt és sebesre vervén, félholtan hagyták őt és eltávozának. Véletlenül azon az utón jött lefelé egy pap és látván őt, tovább méné. Hasonlóképen egy lévita is, midőn azon helyhez ért és látá őt, elméne mellette. Arra utazván pedig egy szamaritánus, odaméne s látván Őt, könyörületre indula. És hozzája járulván, bekötözé sebeit, olajat és bort öntvén azokba, föltévé őt barmára s a szállására vivé és gondját viselé. Másnap elővévén két dénárt, a gazdának ádá, mondván: Viseld gondját neki, és amit ezen felül ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. E három közül, mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, aki a rablók közé jutott? Amaz pedig mondá: Aki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj és te is hasonlóképen cselekedjél. SZENTBESZÉD A katolikus életben nagyon sokan, még a jobb érzésű és hitűk szerint élők között is olyan vélemény alakult ki, mely szerint a hit nem más, mint nehéz kötelességeknek sorozata. Tényleg vannak kötelességek is a hívők számára, nemcsak lelkileg kell törődniök önmagukkal, hanem anyagiak terén is sokszor nehéz feladatok elé van állítva a katolikus ember. Nehéz hitközségi terhek, amelyeket együttes erővel kell elviselni és amellett más törvények is állanak az emberek előtt, melyek bizonyos fokig korlátokat jelentenek s gátat vetnek annak a szabadosságnak, melynek szabadon áldozhat a hitetlenי ember. x Túlzás volna azonban, ha valaki csak ezeket mérlegelné az életben és ilyen nehézségek láttára sötét és vigasztalannak mi-' nősítené a katolikus életet. Olyan valami volna ez, mintha va-| laki találna egy régimódi, ütött-kopott ládikát és azonmód el is dobná, jóllehet, ha kinyitná, azt szinarannyal tömve találná, de mert ő csak az elnyűtt külsőt nézte, elvetette azt és így annak a birtokába jutnak a kincsek, aki okos megfontolással a belsejébe is beletekint. Az anyagi javakról helyesen akkor gondolkodik az ember, ha nem ragaszkodik hozzá annyira, hogy még attól az áldozattól is irtózik, ami Isten dicsőségére megy. Hiszen templomnak adni annyit jelent, mint a legjobb takarékpénztárba tenni pénzűnkét, amely dupla kamatot hoz mindenkinek: segít földi, anyagi ügyeinkben is megszerezni az Isten áldását, mely nélkül egy tapodtat sem mehetünk tovább és kamatozik az örök élet számára, hisz annak adtuk, akinél bőkezűbben senki sem tudná azt nekünk visszafizetni. Ha valaki igy megfontolja az Egyházával szemben köteles anyagi nehézségeit, akkor nem fog kibújni ez alól soha. A katolikus élet virágzása idején épültek azok a világhírű dómok és évszázados hitről tanúskodó régi kolostorok, amelyek azt bizonyitják, hogy azok a kegyes alapítók tudták értékelni az Istennek szánt adományok fontosságát. A vallásos élet egyéb áldozatai, a szentmise hallgatása, szentségek felvétele, böjt, egyházi törvények betartása is csak első pillanatra tűnnek fel nehéznek, de ha megfontoljuk azt, hogy az Isten jósága rendelte ezeket nekünk, hogy Isten gyér-1 mekeihez illő nemes és tisztult felfogásban lelki nyugalmat és tartós békességet nyújtó módon élhessük le az életünket, akkor nemcsak hogy nagyra fogjuk becsülni, de szeretni is fogjuk a lelkűnkkel szemben tartozó kötelességeinket. Már az Ószövetségben is hangoztatja az Ur ennek a szükségességét, amikor jóakarattal figyelmezteti az embert arra, hogy a pogányok útjaira ne térjenek, mert az a kárhozatra vezet. Szovjetizálják az egyházat A magyar népköztársaság elnöki tanácsa egyes egyházi ál]ások betöltésének módjáról törvényerejű rendeletet adott ki. A rendelet kimondja, hogy érseket, címzetes érseket, püspököt, segédpüspököt, főapátot, apátot és szerzetesrendi tartományfőnököt Magyarország területére csak a népköztársaság elnöki tanácsának előzetes házzájárulásával lehet kinevezni. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell mindazokra a kinevezésekre is, amelyek 1946 január 1 óta történtek. A rendelet mindaddig érvényben marad, mig az említett egyházi állások betöltésére nézve két-’ oldalú szerződéssel megfelő uj rendezés nem jön létre. Az indokolás szerint Magyarországon a katolikus egyházi főállások betöltése századokon át államjog volt és az egyház ezek tekintetében csak megerősítő jogot gyakorolhatott. 1945 óta a Vatikán nem kérte ki a magyar kormány előzetes hozzájárulását. *Ezért szükséges a törvényerejű rendelet hatályának visszamenőleges kiterjesztése az 1946 január elseje óta történt kinevezésekre, mondja a rendelet. Nincs kétség benne, hogy a cél: moszkvita egyház kialakitása. Ez nem lesz nehéz feladat a kommunista kormánynak részére. De hogy az ilyenmódon betöltött székek megközelithetik-e majd a hívek lelkét, abban kétkedünk. _ ____ A* SZENT MAGYAR NŐK Szécskay György levelet irt a pápának: szenttéavatásra méltók a magyar leányok és asszonyok, akik az orosz barbárságnak áldozatul estek . A világ katolikusssága csak nemrégiben vett tudomást arról, hogy XII. Pius pápa szentté avatta a 11 éves olasz Goretti Máriát, aki inkább megölette magát, mintsem leányi tisztaságát elveszítse. A női tisztaság e vértanújának alakja a kato likus szentek sorában ragyog. Minden magyar tudja, hogy magyar nők százai is inkább megölették magukat, mintsem meggyalázzák őket azok a vörös barbárok, akik 1944/45-ben a levert Magyarországba özönlőttek. Goretti Mária szenttéavatása Szécskay Györgynek, a kitűnő amerikai magyar költőnek és Írónak azt a gondolatot adta, hogy a Pápa *szentségétől kérje szentekké avatását mindazoknak a katolikus magyar nőknek, akik szintén inkább megölették magukat, mintsem meggyalázzák őket azok, akik Magyarországot letiporták, megrabolták és meggyalázták. Szécskay június 7-én a következő folyamodványt intézte a pápához: SZENTSÉGES ATYÁNK! Mint a Római Katolikus Anyaszentegyház egyik szerény tagja, a “Nagyok és Kicsinyék” sok milliós sokaságából járulok Szentséges Atyánk szine elé és a legnagyobb alázattál borulok arcra, hogy milliók szivének adjak hangot. A múlt esztendőben áhitattál értesültem a katolikusság milliói arról, hogy a tizenegy esztendős korában, leányi tisztaságának védelmében vérta• nuhalált halt Goretti Máriát az Anyaszentegyház szentjei sorába iktatták. A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL A bőr a lélek tükre! Hogyan? Hát nem a szem a lélek tükre? — kérdi bizonyára az olvasó. Nem, legalább is már nem a szem monopóliuma többé, hogy tükrözzék, mert lassanként rájövünk, hogy a szervezet minden része tükrözi az* ember egyéniségét. A hatalmas bőrfelület pedig kiválóan alkalmas arra, -hogy szakértői szemmel leolvassuk róla a szervezet milyenségét, működéseinek stílusát, rendellenességét, tökéletlenségét, sőt a testi-lelki kölcsönhatás értelmében — a jellemet is. Nézzük csak a leghétköznapibb bőrbetegséget, a pattanásos arcot. Kiderült, hogy legalább annyiszor okozzák lelki okok, mint szerviek. A modern bőrgyógyásznak tehát már nemcsak a jó belgyógyászati, hanem a lélekorvosi képzettség már bőrgyógyászok, akik elismerik, hogvAd seben a lelki gyógymód gyakran hatásági a sugarak. A pattanások a serdülés éjggB. fejlődő szervezetben nemcsak nedvá^R■ nem lelki konfliktusok is támadnak. Me^B sacca, a vörös arc, gyakori olyanoknál, akra is fontos. Akadnak ^^tanások kezeié■ ■1 a kenőcs és :lieg. szerint a ro- Bűntudatban szénvednek. Bőrgyógyászok állítják, hogy szerencsétlen, boldogtalan embereknek csúnya bőrük van. A hibás nemi nevelésnek is nagy része lehet a bőrtükör elhomályositásában, zavarosságában. Sok pattanásos emberen megtaláljuk az elfojtott indulatok hatását, a kedélyélet nagy hullámzásaiból eredő fizikai tüneteket. A kedélyélet hatásának legegyszerűbb példája a pirulás. Egy gondolat, egy élmény elég arra, hogy a bőr vérrel teljenek meg. Elképzelhető tehát, hogy mélyebb, huzamosabb kedélymozgások betegséget idéznek elő a bőrön. A mai vérző világban, a testi és lelki szenvedések hálójában kínlódó nemzedék leányai, asszonyai, erkölcsös férfiai számára biztatás a tisztaságnak, az erényességnek ez a méltó jutáimazás^, a névtelen vértanuk közül való felmagasztalása. Alulírott kötelességemnek vélem Atyánk figyelmébe ajánlani, hogy a század ez évtizedében, mikor a kegyetlenség és istentelenség az embertelenség bábeltornyát építi, vérből, könnyekből, kinverejfékből kevert habarccsal, emberi hullákból, ártatlan gyermekek, leányok, asszonyok, férfiak, “kicsínyek és nagyok” hulláiból — Magyarországon is számtalan tiszta leány, erkölcsös asszony, sőt áldott állapotban vajúdó anya is, kórházakban, szülőágyon halt vértanulhalált tisztasága, erkölcse, szenvedéses anyasága védelmében akkor, mikor az istentelenség hordái törtek Magyarországba és a magyár népet megbecstelenitettségbe, rabszolgaságba aljasitották. Mélységes hálával értesül■ tünk arról, hogy egyik magyar püspökünket, akit éppen azért öltek meg, mert leányokat, nőkét akart a megbecstelenités■ tői elrejteni, már is arra jelölt ki a Szentszék, hogy a szentek közé emeli fel s már ez is felbátorít arra, hogy a Szentséges Atyától, a Szentszéktől esdekelve kérjem azt, hogy minden olyan katolikus magyar leányt, asszonyt, anyát, aki tisztaságának, erényességének, anyaságának védelmében halt vértanúhalált Magyarország legutóbbi tragikus bukása alkalmával, avasson szentté, akár mint őszszességet, akár mint egyéneket és emlékükre rendeljen a naptárban gyászünnepet. A Szentszéknek módja van arra, hogy a tisztaság, az erkölcsösség, az anyaság védelmé• ben vértanukká lett e katolikus magyar nők teljes névsorát megszerezze a szenttéavatást megelőző vizsgálatra. “Mária Országa” népének, a vérben, könnyekben, verejtékben úszó magyar nemzetnek szüksége van vértanúi felmagasztalására. De szüksége van erre a förtelembe, az erkölcstelenség halálos mélységébe roskadó egész világnak is. hogy lássa, miként emeli fel az Anyaszentegyház a barbár kezektől halálba űzött gyermekeit s szenteli meg azok emlékét.” A pattanásos ember állandóan nyomogatja a bőr csomóit, kenőcsöket használ, figyelme fokozottan odairányul, ami valóságos visszahatást indít meg. Emellett tovább fertőzi a szomszédos területeket és ezért oly hosszadalmas, gyenge eredményű I a kezelés. Ha nem is állíthatjuk tudományos biztonsággal, hogy a pattanás kizárólag kedélyéleti forrásokból származik, a kedélyélet jelentőségét alábecsülni nem lehet. A szakszerű külső kezelés mellett egyre nagyobb jelentőségűvé válik az egész ember kezelése, a szervezetnek és környezetének figyelembevétele, mert a bőr nemcsak a léleknek, de a környezetnek is tükre lehet . . . CSŐSTÜL szakad az áldás Youngdahl minnesotai kormányzóra. Truman elnök szövetségi bíróvá nevezte ki, ami jobb mint kormányzóság, mert nem kell minden második évben reszketni, hogy újra választják-e. Aztán a Chippewa indián törzs felvette tagjai sorába mint tiszteletbeli indiánt. Ez ünnepi alkalomból az indiánok egy hadvezéri fej dísszel és békepipával ajándékozták meg disztagjukat. Pünkösd után 12-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 19. rész. 79. Azon időben: Egy ifjú jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Jó mester! mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen? Ő pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat. Kérdé őt: Melyeket? Jézus pedig mondá: Ezeket: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj. Atyádat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Mondá neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól, mi hijával vagyok még? Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyón, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jöjj, és kövess engem. Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, megszomorodva méné el, mert sok jószága vala. Jézus pedig mondá tanitványainak: Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyeknek országába,. És ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyeknek országába. Hallván pedig ezeket a tanitványok, igen csodálkozának, mondván: Ki üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájok tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehe• tetlen, de Istennél minden lehetséges. SZENTBESZÉD A mai evengéliumban — nem elsőizben — Krisztus Urunk nagyon éles szavakkal kel ki a gazdagok ellen, kiparancsolva őket a mennyek országából. Ezt a szenvedélyes kifakadást nem szabad félremagyarázni. Nem minden gazdag ember ellen szól a vád, hogy önzők, kapzsiak s balga módon az aranyban látják a boldogság kutforrását. A példabeszéd egy bizonyos gazdagot említ és persze vonatkozik mindazokra, akik hasonlóképpen gom dolkodnak és cselekednek, mint a megszomorodott szivü gazdag, aki, embertelenül fukar lévén, még a mennyei örök boldogságot is eleső; pénzen szerette volna megvásárolni. Pedig hát az örök boldogságot megvásárolni nem lehet, se pénzzel, se más földi kinccsel. Legyen ez figyelmeztetés azoknak, akiket a sors anyagi jóléttel látott el. Legyen figyelmeztetés, hogy a sors nem azért halmozta el földi javakkal, hogy azokban dúskáljon, azokat őrizze és vigyázzon, hogy azokból egy garas, egy falat se jusson a szegényeknek, az ínségeseknek, az éhezőknek. Krisztus megbélyegző szavai csak azokra a gazdagokra vonatkoznak, akik a keresztényi felebaráti szeretet parancsát nem követik. “Szegény gazdagoknak” szoktuk nevezni az ilyen gazdagokat, és joggal igy, mert lelkűk mindig üres lesz, lelkiekben koldusok maradnak világéletükben. És összeharácsolt és felhalmozott földi javaikat nem vihetik magukkal az örök életbe ezek a rövidlátó és szűkkeblű gazdagok, így nyerik el méltó büntetésüket. Előbb vagy utóbb megszólal lelkiismeretük és figyelmezteti őket a szomorú végre: Jaj annak, akinek lelkiismerete akkor szólal meg, amikor már késő. MEGHALT SAPIEHA KRAKÓIÉRSEK Sapieha Ádám herceg-érsek, bibornok, 84 éves korában, hoszszas betegeskedés után meghalt. Vele az utolsó biborosi rangban álló főpap halt meg, aki az orosz rabságba került országokban működött. Az egyetlen függönymögött élő biboros, Mindszenty hercegprimás, börtönben van, a cseh és horvát katolikusoknak már régébben nincs bíboros egyházfőjük. Sapieha bíboros még az osztrák uralom alatt kezdte pályafutását. Lengyelország függetlenségének elnyerése után, ha nem is rangban, de tényleg ő volt a lengyel katolikus egyház vezetője, aki a német megszállás alatt is a helyén maradt. A nácikkal többször szembeszállt, amiért lakásában oly szoros őrizet alá vetették, hogy híveivel nem érintkezhetett. Az orosz rendszer alatt is megtartotta önállóságát. Nem merték tőle megtagadni, hogy a Szentév alkalmával Rómába mehessen, ahonnan visszatérve, sietett megcáfolni azt a hivatalosan közölt hirt, hogy ő és főpaptársai a lengyei kormánnyal megegyeztek. Ellenkezőleg, azzal vádolta a kormányt, hogy az egyházzal régebben kötött egyezményt sem tartotta be és az egyházat üldözi. Halálával a bíborosok száma 49-re csökkent és igy újabb valószinüséget nyert az a hír, hogy ősszel a pápa bíboros kinevezési tanácsot fog egybehívni. VEDD ÉS OLVASD Ágoston milánói lakásának kis kertjében ül. Egyhangú düiiynyögést hall; ahogy a gyerekek szokták, tanulás közben, vagy ha megtetszik nekik egy-egy mondás, a szomszédban egy kisfiú ismétli fáradhatatlanul ezt a két szót: “ Tolle, lege. ” Vedd és 01- vasd. Valóban ezt mondja, vagy csak Ágoston sejti ki ezt a felszólitást egy talán értelmetlen dudolásból? Mindegy; hiszen már hónapok óta ott kopogtat a lelkén s bebocsátást kér a kegyelem. Vedd és olvasd. Ágoston nem most fogja először felvenni és olvasni a “könyvet”. Magányos óráiban egyre többet társalkodik és viaskodik Szent Pállal. Egy alkalommal meglátogatja egy barátja, katona a császári udvarban; Pál leveleit találja az asztalán. Vedd és olvasd: Ágoston olvassa Pált, szereti Pált, megérti Pált; de még nem követi. Egész életét kellene átalakítania, megreformálnia; le kellene vetnie a régi embert, föl kellene öltenie az újat. Érzi, nagyon is érzi, hogy “hóra est jam nos de somno surgere”, ideje álmunkból felserkennünk; de még ragaszkodik az álomhoz. Vallomásai legmegrázóbb fejezeteiben festi majd ezt a habozást, a “majd holnap” halogatását. Alkudozik az idővel, s ez az alkudozás, miközben haladékot nyer neki, roncsolja, kínozza, pusztítja a lelkét. Ágoston vergődik, birkózik a kegyelemmel. Vagy inkább birkózik vele a kegyelem. Körülkémleli, befonja, elernyeszti, s aztán váratlanul, egy lanyha nap kissé talán álmatag hangulatában, egy pillanatban, amikor ez a vergődő lélek átadná magát a kurta pihenőnek, elszenderülne egy kissé, nem gondolna semmire, élvezné a békét: akkor ráugrik s leteperi. A kegyelem leleményes; már meg hódította a lelket, de a lélek még nem tudja, nem akarja tudomásul venni; ilyenkor a leleményes kegyelem cselhez folyamodik, például egy gyerek játékosan monoton hangjához, vagy egy játékos gyerekhang keltette hallomáshoz. “ Tolle, lege. ” És újra csak: “ Tolle, lege. ” Ágoston fölnyitja a könyvet s találomra elolvassa Szent Pál rómaiakhoz irt levelének azt a részletét, amelyet ádvent első vasárnapjának szentleckéjeként olvas fel az Egyház. “Járjunk becsülettel, nem dorbézolva és részegeskedve, nem fajtalanságban és kicsapangásban, nem pörlekedésben és irigységben; hanem öltsétek magatokra az Ur Jézus Krisztust.” A TIZEDIK A kinai kommunisták börtönbe vetették Paul Ten Gan-lin kiatingi püspököt. Ezzel tízre emelkedett a katolikus püspökök és érsekek száma, akiket a kommunisták megfosztottak szabadságuktól. Egy papot bebörtönöztek azzal a váddal, hogy lázadásra bátoritotta egy leprás tábor lakóit. Tíz leprabeteget is letartóztattak.
