A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-08-17 / 33. szám
A JÓ FÄSZTOH — THE GOOD SHEPHERD PAGE 7 OLDAL ! ÉGI GOMBOLYAG FONÁL | i Irta: VAS GEREBEN ; Talán magunk sem igen találnánk sok ellenvetést, ha nem tapasztaltuk volna, hogy az egyik szobának ajtaját bedönteni ugyan lehet, hanem abban elfogadtatni nehéz. Ahol ez az eszményi vonal megvan, —- ott hasztalan csavarog valaki az ablak alatt, hogy mámort idézzen elő az a bódité illat, melyet fodrász az urfi fejére döntött. Az álom elnyomná az öreget, a szerető nő a legtávolabbi szobában lesi a krízis lefolyását, mig Róza az első szobában fog lalkozzék, hogy minden neszt tova tartson a beteg apa ágyától. Sándor jött be, — szokott köszöntés után a lány előtt akarván elhaladni az öreghez, munkájától fölnézve mondja a lány: — Nem szabad, atyám alszik. Oly közel áll, — lehetetlen e közelségből visszalépni, ha csak ezt oly ügyetlenséggel nem teszi, hogy még a gyermeket is meg pirongatnák érte. — Régóta alszik? — Egy órája már, mondja a lány — s nem lehet tudni, meddig tart. Azaz, vagy soká, vagy rövid időig, s e kifejezés egyiránt alkalmas arra, hogy maradhatsz, vagy mehetsz. — Tehát még várok, mondja Sándor, mire Róza széket mutatván, Sándor a himzőkeret mellett helyet foglalt. E pillanatra nem számolt, de érzé, mint a Dunába esett embér, hogy itt úszni kell, vagy a vízbe fog fűlni. — Róza kisasszony nagyon szorgalmas! Dicsérni akar? kérdi Róza — úgy inkább megmondom, hogy e munkát semmi erőltetéssel sem tudám befejezni. — És miért? — Féltem tőle, hogy kész lesz. — Furcsa aggodalom — mondja Sándor, kivált ha várja valaki. — Senki! mondja határozott hangon Róza, szemközt nézvén Sándornak s mutatván az őszinte arcot, mely ily nyugalommal a legnagyobb bizonyítvány. — S mind e mellett elég emlék az, véli Sándor. — Kinek? kérdé a lány. — Nekem — felel amaz. — Nem értem, — mondja magyarázatot várva Róza. — Hosszabban néztem a múltkor e hímzésre, minthogy el tudnám feledni azon órának emlékezetét, s véle e hímzést. — Nem restéit azon órára gondolni? — Lehetetlen volt elfelednem, mondja Sándor.-— Úgy tanácsolom, tegyen látogatásokat, — a másodiknál nevetni fog azon órára. — És ön nem hiszi, hogy volna egy valami, ami vissza kérné tőlem azon órának emlékét? — Mi volna az? Hogy nem volt bátorságom kilencvenkilenc kérdést tenni kilencvenkilenc “nem”-ért, mint ön mondá — hogy ma a századiknál volnék. — Hogy megkíméljen a fáradságtól; kérdezze ön a századikat. — Jó, kényelmessé teszem a feleletet, mondja a fiú — a kérdés igen egyszerű lesz. — Hiúság gyötri önt Sándor, — mondja a lány bizalmasan — úgy kísértsük meg, és nevessünk el a múltkori beszéden, melynek határát elfeledtük kialkudni, — és én szívesen hallom, ha engem kikacag, ki elég gondatlan valék ingerelni önt. Nem bánt a hiúság, — hisz a múltkori dac akárkinek el lett volna mondva, ha helyeimben áll, — de én tökéletes megveretést akarok, - mely e szobát elzárja tőlem; de nem szégyent, mely pajtásaimnak való, kik szórul-szóra tudják reggel azt, amit délután hazudnak. Az utolsót nem érdemiem. — Tehát ez vallomás? mondja elpirul a leány. — Szóról szóra, — és nincs egyéb hátra; mint a századik kérdés. — Előbb *egy viszont-kérdést! mondja Róza. — Parancsoljon! — Egy ócska győzelem kielégíti önt? — Nem! . . . s minthogy oly kínos helyzetem, menni akarok e házból, — és most azt kérdem, menjek-e? ez a századik kérdés. — Maradjon — mondá a lány kezét nyújtva — de egy föltételt kötök ki. — Mi volna az? — Férjem és nem uram! — Akit szeretünk, azzal szívesen osztozunk — mondja Sándór éppen azon pillanatban, midőn az anya sírva jött ki; mert az álom felébreszthetlenné lett. VI. Varjas urat látogassuk meg; —- rossz kedve van, Ágnes aszszony nagyon szórakozott volt, ruhái helyett Varjas urat mosdatta meg irgalmatlanul. Sándor bekopogtatott Varjasnál, Ágnes asszony vezetvén az ajtóig, hol asszonyos gyengeséggel megállt hallgatózni. — Isten hozta, -- mondja a ravasz róka — mi jóval szolgálhatok? — Egy kis emberséggel, Varjas uram! kölcsön fejében. — Majd meghallom, mire kölcsönözzek. — Varjas uram! ne járjon az esze mindig a pénzen — mond■ ja Sándor — hanem emlékezzék vissza, midőn én magának egyszer olyan jó hirt mondtam, hogy a hideg majd kilelte. — Átkozott kópé az ifjú ur, hogy megtréfált. — Most meg tréfáljon vissza engem, Varjas ur — és adja vissza azt a nyugtatót, mivel az özvegy asszonyságot felzaklatta. — Közbenjárónak jött az ifiur? — Ahogy tetszik venni, nekem az mindegy, az öreg asszonyság bizalmát bírom, ennyi az egész. — Jó, tehát ne zörögjünk. — Magam is azt akarom, nehogy oktalanul koldusbotra jusson az asszony. Mondja meg hát neki, hogy támaszkodjék rám. — El akarja venni Varjas uram az asszonyt? — mondja félig mosolyogva Sándor. — Azt már nem teszem, kedves ifiur, hanem . . . — !Mit hanem? — Hanem ... a lányát! — Nem jól hallok Varjas ur, — mondja Sándor ügyetlen arccal, - mondja csak !még egyszer? — Az özvegy ügyvédnének lányát akarom elvenni! — kiáltja hangosan. — Az én mátkámat? — riadt rá Sándor. — Ha az, hát azt! még pedig ma akarom tudni a választ. — Majd elmegyek postának, — mondja Ágnes asszony bejőve, — hát ezért kellettem én mai napig a háznál, ugye? Varjas ijedten nézett körül: nincs-e valahol a szobában egy irdög, hogy Ágnest elvitesse vele.-— Kérem a tteins ifiurat, — mondja Ágnes, — hagyjon csak mgemet magamat Varjas urammal, elég leszek én magam s. — mire Sándor csakugyan elment, előbb módba hagyva az isszonyt, hogy csak annyit bántsa, hogy ő üthesse agyon. — Mit akar Ágnes asszony? — hebegi Varjas. Húsz esztendőmet add vissza, vén tolvaj! . . . idd vissza hitemet, mit zálogba adtam vén orgazda, neked, . . . 101 a húsz esztendő? — Kedves Ágnesem, —. minden adok, amit Ígértem, csak ne iühösködjék! / — Én írást akarok . . . nem ígéretet; magától, ki nekem még gy gombolyag cérnát sem adott. — Jó, meglesz! Csak hagyjon lélekzetet vennem! — Meglesz, mondja Ágnes . . . egy órát hagyok, de töbebt gy percet sem, vagy megyek. Ezzel magát hagyta Varjast, ki Ágnes asszonyt húsz éve bolonditja bér fejében, de még egy fiilért sem adott, sőt régebbi néhány száz forintját is markában tartá. Eszébe jutott Sándor; és nagyon hitte, hogy a mátka jobban megőrzi a lányt, mint hogy ő hozzá férhessen, s ime még a ház is fejére gyűlt! Hogyan oltsa most el? Fél órai gondolkodás után meglelte a legolcsóbb módot. Elővette az ügyvéd nyugtatóját, és azt összehajtogatván, egy csomó házi fonalat gombolyított reá. Azt gondolta magában, Ágnes asszonynak több lesz ez •a soknál, és ha Sándor át akarna jönni, Ágnes asszony szájánál nagyobb ágyú nem készült a földön, — ha az elsül: jaj annak, ki szemközt áll vele. Eltelvén az óra, bekullogott Ágneshez, ki az ablaknál ült s a szomszéd házra nézett, nyitva lévén az ablak ott is; — éppen Rózát bámulgatta, miként járt föl alá. — Ágnes asszony! — mondja Varjas nyájasan — ma születése napja van. — Igen, mit akar vele? — Ágneskám, ezen a napon mindig jókedvű volt. — Annál rosszabb van ma! — Ne busulj, Ágneskám, ne búsuljon, ma nem lesz panasza rám — mondja Varjas, Ágnes asszony kosarába csúsztatva a gombolyagot, — egy kis ajándékkal kívántam meglepni, kézdetnek ez is jó, Ágnes asszony. י — Na . . . majd meglátom, mi az? — mondja engeszteltebb hangon Ágnes. — Csak addig ne nézze meg, míg itt vagyok, galambom Ágnes asszony, csak addig ne, mig itthon vagyok, — ezzel kiment. — Ugyan mi tellett ki ezen fösvény párából? — kiváncsiskodék az asszony a kosarat az ablakhoz huzva. — Egy gombolyag fonál! — csodálkozék Ágnes asszony — még ez is milyen goromba! — indulatoskodék tovább — ki veled az ablakon, — mondja; s amint tőle tellett, kiveté, s éppen a szomszéd ablakon beesett. VII. Egy gombolyag fonál! — mondja Róza a bejövő Sándorhoz, — éppen most vetették be az ablakon. — Ez bizonyosan valami titkos imádó, — véli Sándor. — Nem szabad! — inte Róza fenyegetve . . . Kétkedik, édes Rózám? —- kérdi Sándor — ám lássuk, mindjárt meggyőződhetünk. — Itt semmi egyéb, mint ez a gombolyag, még pedig az is a legdurvább fonalból. — Hogy nehezebb legyen, — hanem belül a titok. Sándor, tréfa ez, vagy bosszantás? kérdi Róza. — Becsületemre, a legkomolyabb dolog ... ám gombolyítsa le, — s meglátjuk, hogy ennek titka van. — Jó! . . . mondja Róza ... de bűnhődni fog Sándor. Arra is készen vagyok! mondja Sándor gombolyitni segitvén a fonált, mely egy negyed óra alatt csakugyan lefogyott. — Csakugyan valami papír, mondja az öregasszony. Róza elpirult, a papirt anyjának adá, maga pedig könny telt szemekkel a másik szobába ment. Azalatt Ágnes asszony megcsípte Varjast. — Hát maga ! bolondot űz én belőlem, hogy kócfonállal tisztel meg engem? — Nézze meg csak jobban, mondja Varjas. — De láttam én, mikor fontam . . . vén csaló, hisz saját kendereimből való, — pattog még odább, — hisz itt lóg a többi is kötet számra. — Nézze meg belül, édes Ágnesem! — Kidobtam! feleié Ágnes. Ekkor jött be Sándor; de Varjas csak folytatá. — Tízezer forintot dobott ki boldogtalan! — Ennyit szánt nekem? kérdi Ágnes. — Ennyivel tartoztam magának édes Ágnesem . . . mondja Varjas szelídíteni akarván az asszonyt. — Jól van Varjas ur, — minthogy maga mondja, hogy tizizet forinttal tartozik Ágnes asszonynak, — hát én egyúttal bi:onyság leszek, szólt Sándor. Varjas nagyot nézett. — Ki hitta ide az urat? Én magamtól jöttem, még pedig azért, hogy a szomszéd iblakba ki dobta ezt a gombolyagot? — Ágnes asszony dobta! mondja nagyot kiáltva Varjas, hogy 1 gombolyag mégis megvan. — Meglátom, mi van benne? mondja Ágnes. — Tízezer forint, galambom Ágnes — látja, milyen jó fizető zagyok, soha sem tagadom én, hogy adós vagyok, — hej, szom;zéd ur! kiált ki az ablakon egy lakóra, ki szintén bejött — hallja :sak, — hogy édes Ágnes asszonynak tízezer forinttal tartozom, ■s le is fizetem mindjárt. — Majd meglátom! — mondja Ágnes a fonalat összegyűrve ne kuszálja úgy össze ezt a fonalat, nem maga fonta, hanem én. — Tehát maga fonta ezt Ágnes asszony? kérdé Sándor. — Persze, hogy én — felel Ágnes, — csak ׳megismerem kezeim munkáját? — Itt a papír! mondja Varjas, mohón bontva ki a papirt, nelyen egy árva vakarintás se volt. Varjas el akart szédülni.-— Hát hol itt a tízezer forint, amivel nekem tartozik. — Ki tartozik? mondja Varjas. Hírek Pittsburgh] és környékéről i TÓTH J. JÁNOS, a Jó Pásztor Pittsburgh és: vidéki irodavezetője, 75 Cust St., P. O. B. 5589, Tel: HA 1-2760,Pittsburgh, Pa.j Ritkulnak a magyarok sorai McKeesport. — Buteiia Jánosné szül. Paszka Julia 63 éves korában örök álomra hunyta szemét. 45 évvel ezelőtt vándorolt ki Bereg megye, Balazsér községből. Temetése az Urunk Szinváltozása görög katolikus hitköz ségből ment végbe, a gyászszertartást Ft. Bobák János lelkész végezte, aki szivreható búcsúztatást mondott az elhunyt koporsója felet. Az elhunytat gyászólják: fiai János és Béla családjaikkal, fivére az óhazában Paszka János és 4 nővére: Paszka Irma, Petruska Jánosné, Bajo Jánosné és Kovács Józsefné, családjaikkal. Az elhunyt temetése McKeesport magyarságé nak nagy részvéte mellett ment végbe a Szt. Miklós temetőben. Az elhunyt 1923 óta özvegységben élt gyermekeivel. * PITTSBURGH. — Lukács András julius 27-én, hosszas szenvedés után elhunyt. Lukács András a borsodmegyei Sajóberente községben született és 71 évet élt. Iskoláit Kassán végezte, fiatalon ván-1 dorolt ki Amerikába s acélgyá-1 ri üzem alkalmazottja volt. Mint a Szt. Illés g. kát. homesteadi magyar hitközség alapitó tagja, aki 25 éven át volt ן gondnoka hitközségének, nem- j csak 275 dollárral járult a templom építési költségeihez, de feleségével együtt mindenkor áldozatos hive volt templomának, amelynek számára drágamüvü szentségtartót és aranykelyhet is ajándékozott a házaspár. Feleségével együtt 1946-ban ötvenöt gyermeknek voltak keresztszülei s azóta csak növekedett azoknak a gyermekeknek száma, akiket keresztvíz alá tartottak. A szt. Illés templomban az egyház lelkésze Orosz Bálint. Dr. Michaj ló pápai prelátus, a g. kát. homesteadi székesegyház lelkésze, és Szokol János brownsvillei g. kát. lelkész mondták a nagy gyászmisét Gulanics György és Barillo András kántor közreműködésével. A templomhoz tartozó egyházi egyletek képviselői egyházi 10■ bogóikkal testületileg jelentek meg, hogy gyertyafényes sorfaluk között tegyék az elhunytat a gyászkocsira, miután kopor• sója fölött magyar és angol■ nyelven hangzott el gyászbeszéd. Hosszú kocsisor kisérte a gyászkocsit a Szt. Illés hitközség temetőjébe. fáradsággal és nagy anyagi áldozattal. Az amerikai magyar• ság büszkén tekinthet vissza erre a nehéz és érdemes kulturmunkára, hiszen egyedül csak az ő érdemük, az ő teljesitményük ez, minden állami segély nélkül, de óhazai segitség nélkül is. INNEN - ONNAN JAKAB ANDRÁS a Jó Pásztor utazó képviselője 234 Wilson St, Johnstown, Pa. Tel.! 37-8395 PITTSBURGH. — Parti Pál. Pittsburgh vidékének egyik régi magyar közéleti munkása meghalt hosszas betegség után, julius 20-án. Az elhunyt az abaujmegyei Tornán született 1877-ben és mint vasipari szakmunkás jött Amerikába ötven esztendővel ezelőtt. A Westinghouse Villamos Müvek east-pittsburghi te!epének volt alkalmazottja nyugdíjaztatásáig. ;Évek hosszú során át volt jegyzője és szellemi vezetője az Erzsébet Királyné Braddocki Nőegyletnek, mely régebben kitűnő műkedvelő előadásokat rendezett a vidék magyarjainak s ugyancsak titkára volt a régi és érdemes Braddock- Rankini Magyar Munkás Férfi B:< tegsegélyző Egyletnek és legutóbb az East Pittsburghi Ma■ gyár Dalárda pénztárosa vo'» éveken át. Temetése öregamerikás bará• tainak, tagtársainak nagy részvéte mellett julius 23-án ment végbe. Az elhunyt lelkes hive volt az amerikai magyar sajtónak és irodalomnak. * North Braddock — Bellér Lajos, a Westinghouse gyár east-pittsburghi telepének szak munkása, a bácsbodrogmegye? Magyarkanizsán született. Bellér Lajos julius 20־án távozott — hirtelen halállal — az élők sorából, szivszélhüdés következtében north braddocki oti‘ honában. Az elhunyt 1907-ben jött Amerikába és 71 évet élt. Buzgó olvasója volt az amerikai magyar lapoknak és könyveknek. Temetése julius 23-án ment végbe. JUBILÁL A MAGYAR RÁDIÓ HOMESTEAD A WHOD rádióállomás magyar műsora julius 29-én lett három éves a e jelentős határkőnél ünnepi program tette emlékezetessé az amerikai magyar kultúrának ezt az értékes intézményét. A helybeli és általában áz amerikai magyarság üdvözletét Szécskay György tolmácsolta a magyar rádióóra vezetőségének. Kiemelte Orosz Juliska érdemeit, aki az amerikai magyar rádió egyik úttörője s három évi távoliét után ismét átvette a WHOD állomáson a magyar leadást. Sécskay azután ünnepi beszédében méltatta az amerikai magyar rádió programoknak tizenegy államban hétrőlhétre folyó kulturmunkáját. Ez méltó kiegészítője az amerikai magyar müvelősdési és társadalmi munkának, amely itt félszázadot meghaladó idő óta folyik — hittel, buzgalommal, sok köszönetnyilvánítás ALULÍROTTAK hálás szívvel mondunk köszönetét összes rokonainknak és barátainknak, valamint jószomszédainknak, akik 63 éves korában jobblétre szenderült felejthetetlen emlékű édesanyánk, a balazséri (Bereg-megye) születésű BUTELLA JÁNOSNÉ, ״z. PASZKA JÚLIA 1951 aug. 1-én végbement temetésén részvettek, a gyász szomorú óráiban vigaszt és segítséget nyújtottak, drága halottunk koporsójára virágot helyeztek, az elhunyt lelki üdvéért szentmiséket szolgáltattak és autóikat rendelkezésünkre bocsátották. Köszönetünket fejezzük ki a Szent György Egylet tisztikarának, összes tagjainak és a Rózsafüzér Társulat tagjainak, hogy halottunk felett imádkoztak, valamint a, haiottvivőknek. Hálás köszönetét mondunk Ft. Bobák János lelkiatyánknak a szivhezszóló búcsúztatásért, úgyszintén köszönetünket fejezzük ki a Görög Katolikus Hitközség tisztikarának és minden tagjának, hogy drága halottunknak, aki alapitó tag volt, a végtisztességén résztvettek. Köszönetét mondunk drága anyánk nászasszonyának, Maturkanies Mihálynénak, akihez 45 évi leánykori barátság fűzte, úgyszintén Kacsó Miklósné, Kertész Mihályné és Vinera Györgynének, valamint Check temetésrendezőnek a szép és kegyeietes szolgálatért. Drága halottunk emléke szivünkben sirig élni fog! McKeesport, Pa., 1951, augusztus hó. Gyászoló gyermekei: János és Béla és nejeik; unokái: Béla, Má- i ia •5» Róbert. — Varjas uram tartozik, — mondják a tanuk; hiszen maga mondta előbb és ezt másutt is fogjuk ismételni, végzé be Sán- Jor, ott hagyván Varjast. Autó és bicikli FORDS, N. J. Fedor István és neje tiz éves Imre fiát a múlt augusztusban egy autó elütötte biciklizés közben. A szülők $30,000 kártérítésre perelték az autó haj tóját. A peres felek a biróság jóváhagyásával kiegyeztek: Jimmy $1250-t, a szülők pedig $250 t kapnak a sérülésért és gyógyítási költségekért. Hangjáról ismerte fel a fiát RARITAN TOWNSHIP, N. J. — Újságot olvasott otthon a 60 éves Malchuk János, amikor hirtelenül rablók támadtak reá. Az egyik rabló az öregnek a fogasról leakasztott prémeskabátját a fejére bontotta, aztán kiemelte zsebéből pénztárcáját, amelyben 25 dollár volt. Miután a rajtaütés tökéletesen sikerült, a rablók halkan összesúgtak, gyerünk, és már mentek is. Az a “gyerünk” az öregnek nagyon gyanúsan hangzott. Égészén úgy hangzott, mintha 20 éves fiának a hangja lett volna. Ezt a gyanút megerősíteni tétszett az a körülmény, hogy a fiú egész éjjel nem mutatkozott, csak reggel 7 óratájban jött haza. Az apa rendőrt hivott, a rendőr elvitte a fiút s ez beismerte, hogy bizony ő volt a rabló s 18 éves pajtása, Dudás Jani volt a kisérője ennél a szokatlan kalandnál. Sőt kiderült, hogy még egy harmadik szereplő is volt, egy 14 éves fiú. MARTON PÁL MEGHALT PITTSBURGH. — Martom Pál, a Pittsburghi Egyházak és Egyletek Nagybizottságának elnöke két hónapi súlyos betegeskedés után a kórházban elhunyt augusztus 4-én, Marton, aki 1912-ben jött a Vas megyei Egyházaskesző községből s 35 éven át a Carnegie acélművek megbecsült munkása volt, kéz׳ dettől fogva élénk és érdemes szerepet játszott a pittsburghi magyar társadalmi és egyházi életben. Egyik alapitója volt a Nagybizottságnak, hűségesen munkálkodott a Verhovay Segély Egyletben, egyik alapitója volt a Szent Anna római katolikus hitközségnek, része volt a Pittsburghi Magyar Társaskör megalapitásában is és ennek az egyletnek mindig buzgó pártolója volt. Ravatalánál számosán jelentek meg úgy a magyarság köréből, mint amerikai személyiségek is, köztük Marton korábbi fő munkavezetője az acélgyárból. A gyászszertartást a Szent Anna templomban Ft. Hoffer Lipót h. plébános vegezte. Koporsóját, amely a magyár nemzeti lobogóval volt boritva, kívánságához képest barátái vitték: Mészáros György, Simonyák Sándor, Papp Vendel, Bendzsuk János, Perhács Béla és Soltész Pál. A temetőben a Nagybizottság pénztárosa Téglássy Pál mondott megindító búcsúztatót. Haza ért. Róza megtudván anyjától a dolgot, hogy az a kínos nyugtatvány volt a gombolyagban, szivdobogva várta Sándort. Sándor bejött. Ah! reszketeg percei az életnek, kin, vagy kéj van-e több ezen izgatottságban? —■ Büntetésemért jöttem! mondja Sándor. — Az öné vagyok, Sándor, — kell-e nagyobb büntetés. Ne háborgassuk őket, hadd öleljék meg egymást. (.VÉGE) Gyászolják: özvegye, akivel 32 év előtt kelt egybe, gyermekei: István, Ernő, Gloria, Imre és Albert; özvegy édesanyja, ki kórházi kezelés alatt áll,apósa és anyósa Salamon Sándor és neje, sógorai és sógornői, lmre András, József és Pál és cs., Soós Imréné és cs., Pál Antalné és cs.
