A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-09-30 / 39. (40.) szám
PAGE 2. OLDAE A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre — ________$4.00 Fél évre ______________2.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ____________-$4.00 Half Year ............. 2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ATOMBOMBA A SZOVJET KEZÉBEN Nem látunk semmi okot a nyugtalanságra abban a hirben, hogy a szovjet is rendelkezik atombombával. Mindenekelőtt, a szakértők már évek óta hajtogatják, hogy az atomenergia felszabaditása laboratóriumban közismert tudományos eljárás és a nehézség mindössze a bombának összeszerelésében van. Ez nem olyan akadály, amelyet néhány éven belül egy nagyhatalom ne lenne képes megoldani: A szovjet esetében német technikusok siettették az atombomba elkészülését. A bomba tehát nem meglepetés és semmilyen tekintetben nem fog változtatni az amerikai külpolitikai vonalvezetésén. Ez az ország összes katonai terveit abban a feltevésben készítette, hogy egy napon a szovjetnek is lesz atombombája. De ha rendelkezik is a szovjet ezzel a borzalmas fegyverrel, ez még korántsem jelenti, hogy technikailag egyenlő ellenfele Amerikának. Mint minden fegyvernél, az atombombánál is, nemcsak az a kérdés, hogy az ellenfél is rendelkezik-e vele, hanem, hogy milyen a minősége annak a fegyvernek és milyen mennyiség van belőle. A második világháborúban összes ellenfeleink rendelkeztek nagy légiflottával, de az amerikai légierő elseperte azokat. Ennyit a katonai kérdés részéről. Ettől függetlenül azonban változatlanul folytatni kell erőfeszítéseinket a béke biztosítására, mint ahogy tettük ezt, amikor a szovjetnek még nem volt atombombája. Amerika nem használta előnyét, amikor az atombomba kizárólagos tulajdonosa volt, és most, hogy a szovjet is rendelkezik vele, egy tapodtat sem fog engedni elveiből. Türelem és békehajlam, eréllyel párosulva •— ez az amerikai külpolitika jelszava és ezen az atombomba a szovjet kezében sem fog változtatni. ASSZONY A FEHÉR HÁZBAN Mrs. Smith,.az első nő, aki választás utján jutott be az Egyesült Államok szenátusába, azt mondja, hogy ez még semmi: eljön az idő, amikor asszony lesz a Fehér Ház ura! . . . Mrs. President . , . A férfi olvasó elmosolyodik, a nő olvasó felkacag ilyen merész kijelentés hallatára. Szoknyás elnök a világ legnagyobb hatalmasságának élén! Ilyen furcsaság még sohasem volt és sohasem is lesz! Dehogyis nem volt. Volt olyan idő, amikor a nő, az anya volt a családfő és a nők összessége a törzsben legalább olyan hatalommal birt, mint ma az Egyesült Államok elnöke. Nem szabad elfelejteni, hogy kis háztartás vezetése sokszor több fejfájást okoz és több okosságot igényel, mint gazdag ház vezetése s az államkormányzás nem sokban külömbözik a háztartás vezetésétől — békében és háborúban. Aki el tudja látni egy négy gyermekes család — Mrs. Eleanor Roosevelt szerint az ideális amerikai család — háztartását, az bátran mágára veheti százötven millió amerikai gondját is . . . . . . Most pedig beszéljünk komolyan. Erzsébet, akiről nemrég párisi látogatása alkalmával azt mondták a franciák, hogy jóképű kis csibe, jó angol királynő lesz, mert Angliában a korona viselőjének, akár férfi, akár nő, nem kell sem okosnak, sem butának lennie: ő csak egy jelvény, mint az ország cimere vagy zászlaja. Hollandiában nem lehet mást mint nőt megkoronázni, mert ott generációk óta a királynők nem tudnak mást mint leányt szülni; ott az állam polgárainak bele kell nyugodniok a természeti törvény és trónöröklési jog változhatatlanságába. De itt miná: lünk másképp állnak a dolgok. Itt a születés véletlenjének nincsen jelentősége, mert az elnököt választjuk és hogy kit választunk meg elnöknek, az a nemzet jóléte, biztonsága és jövője szempontjából nagyon fontos. Mármost, ha felmerül a kérdés — amit Mrs. Smith felvetett — hogy férfit vagy nőt válasszunk-e meg, úgy a férfiaknak, mint a nőknek túlnyomó többsége férfi elnök mellett dönt. Nem csak azért, mert az amerikai alkotmány szerint az elnök a közigazgatásnak és a külpolitikának tényleges irányitója (férfi legyen a talpán, aki ezzel az óriási feladattal meg tud birkózni), hanem azért is, mert a Fehér Házban szükség van a háztartást vezető háziasszonyra is. Ki vezetné ott a háztartást, ha az Elnökasszony lenne a polgárság kormányzója és a hadsereg főparancsnoka? TITANIUM Ez a neve egy uj fémnek, amely a modern vegyészet valóságos csodája. Nincs messze az idő, amikor a titánium segítségével vizhatlan harisnyákat, folthatlan kalapokat gyártanak és az időjárás viszontagságaival dacoló épületeket fognak emelni. Az ezüstösen fehér, könnyű fém, amely bőven van a földön, erős, szívós és például autógyártásban veszik majd hasznát. Mert szemben az acéllal, hogy az autók bádogtestéről ne is beszéljünk, ruganyos és nem törékeny. Nem rozsdásodik. így hajók építésére is felhasználják majd. Eddig azért nem használták, mert nem tudták, hogy készítsenek tiszta titánium öntvényt. Most már megoldották ezt a feladatot. Tüzhatlan szövetet is gyártanak titániummal. Még gyógyszer is készül titánium oldatból Ilyen injekciókkal megmenthetik a rákbetegek életét, mert a gyomorrákbetegeket nem lehet megfelelően táplálni. Élelmiszer helyett a protein tartalmú titánium fogja táplálni a beteget. Nagy változások küszöbén állunk, ezt jósolják az American APRÓ BOLONDSÁGOK Irta: FARKAS BALÁZS Megesik néha az emberrel, az, hogy rendes ételektől elmegy a kedve. Ilyenkor betér a vendéglőbe és zöldségeket rendel vagy vegyes felvágottat. Ebből is van a tálban egy kevés, amabból is, semmiből anynyi, hogy jóllakhasson vele. így vagyok most magam is! Nem a gyomrom rossz, hanem az eszem kényszerit arra, hogy össze-vissza dolgokat mondjak el, amelyek között nincs semmi összefüggés, de talán a változatosság lesz az, ami kellemesen fog hatni. Kezdem tehát ezzel: Három Abaujba való jóbarát sörözgetett egymás mellett a korcsmában és beszélgetés közben kiderült, hogy az éjszaka során mindhármuknak egyforma álmuk volt. Mesélte az egyik: — Álmomban egy angyal jelent meg és azt mondta, hogy bármit kívánok, teljesíteni fogja azonnal az utolsó óhajtásig. Erre én azt kívántam, hogy minden zsák, ami csak van a világon, legyen tele aranypénzzel és mind az enyém legyen. Elsorolta álmát a másik jámbor magyar is ekként: — |Én is éppen ilyen angyallal álmodtam és azt kívántam, hogy az egész Duna változzék át tintává és amilyen nagy számot ezzel a sok tintával le lehet írni, annyi dollárom legyen száz dolláros bankók formájában. A harmadik magyar jó darabig hallgatott, majd barátainak ösztökélésére végre megszólalt! és vontatott hangon nyögte ki: — Magam is láttam az angyalt és azt kívántam tőle, hogy adjon meg nektek min-i , dent, amit csak kívánni tudtok, aztán csapjon belétek a menykő és én legyek az örökösötök. Mikor erre gondoltam, minden összefüggés nélkül jutott eszembe az, hogy manapság a költői szép Teleki birtok többé nem magyar, hanem román kézen van, mert hiszen egész Erdélyt elcsatolták Magyarországtól. Egy Johanescu nevű nagy román ül most a kastélyban, ahol valaha Petőfi Sándor élvezte mézesheteit. .Jelentették. a feleségének, hogy a parádéskocsis igen roszszul van, nagy betegség kínozza. Persze a kocsis magyar volt, úgy tudom, hogy Kovács András névre hallgatott. Illendőnek találta Johanescuné, az uj gazda felesége, hogy a beteg cselédet meglátogassák. Parádéba vágta magát leányával együtt, telelocsolták magukat — román szokás szerint — mindenféle illatszerrel, pirositókat raktak fel és elmentek az istálóba, ahol András parádés kocsis bizony dögrováson volt, erősen nyögött. Alig voltak két percig az istállóban, a román kisaszszony orrát fintorgatta és hogy a beteg meg ne értse, anyanyelvén mondta édesanyjának : — Mama, gyerünk innen, mert nem bírom ki ezt a szagot. Menten el is távoztak és András kocsis párja tiszteletének jeléül elkísérte a két előkelő hölgyet a kastély kapujáig. Mikor visszatért urához, elállt, szeme-szája, mert csodák csodájára András kocsis az istálló előtt seperge- i tett. Reákiáltott mérgesen: A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR • A SZÁZADIK OKTÓBER 6. KEDVES OLVASÓIM: évtizedek múlnak hosszú emberöltők feledésbe hullnak. De miként a láva előtör a mélyből: OKTÓBER 6 mindig úgy tör fel a szívből. Nincs feledés-balzsam, mely végleg befedje, nincs magyar szív, amely végleg elfeledje! FELÉNK SIKOLT ÚJRA Arad Golgotája s a magyar megváltást 100 év óta várja. Mert immár SZÁZ ÉVE az első nagy gyásznak, mikor a Golgotán hóhérok tanyáztak. Jaj, és 100 év óta egyre nőtt a gyászunk, mert a megváltásra mindhiába vártunk! SZÁZ ÉV ELŐTT TŰNT LE dicső magyar napunk; s 100 év óta egyre sötét gyászban vagyunk. Száz év óta tanunk az aradi vár-rom, mikor sírba hullt a dicső TIZENHÁROM! S ezért OKTÓBER 6 gyászunk örök napja, mely fényét a magyar Golgotától kapja! DICSŐ TIZENHÁRMUNK nem halt meg hiába; hit, bizalom vegyül a golgotás gyászba. Hősiség, bátorság, nagyság volt csak vétkük, mert a szabadságért adták dicső éltük. S bár testük ott porlad a vén várárokban: dicső lelkűk tovább él az utódokban! GYÁVA VOLT A VILÁG, mikor lehunyt éltük; egyetlen nép sem mert közbelépni értük. Hiába sirt égre gyásza a magyarnak, fülüket fogták be a gyáva hatalmak. Hiába volt BITÓ, MÁRTÍRHALÁL, BÖRTÖN: egyetlen védőnk sem akadt egész földön. MIKÉNT KIMÚLT VIHAR porszemei sem kavar: gyávult kor EGYETLEN HŐSE volt a MAGYAR! Páris pezsgőt ivott, Londonban sört főztek, mindenütt az apró kicsi-nagyok győztek. S hitvány kornak fattya: Haynau, a korcs, gyáva, magyar gyilkolásban telt csak minden vágya. GOLGOTÁS HŐSEI a szent szabadságnak, fáklyafénygyujtói lelkűnkben a lángnak: Tengereken innen, tengereken túlról, üzenetet mormol a tenger hazulról: "Magyar testvéreink Nagy-Amerikában: ne hagyjátok hazánk soká rabigában!" Chemical Society országos konvencióján. Ha a tudósokat békében engedik dolgozni laboratóriumaik mélyén, szebb, jobb idők virradnak majd az emberiségre. — Megkegült kend, hogy kimászott az ágyból? Nagy csendesen válaszolt András a kifakadásra:' —* Muszáj volt, anyjuk! Nem bírtam ott bent azt a szagot, amit azok ott hagytak. Manapság nagyon divatos Amerikában az a teremtés, aki “baby sitter” néven ismeretes. Lényege ennek az, hogy mikor a szülők el akarnak menni este hazulról valami szórakozásra és a kis gyereket nem hagyhatják magára, felvesznek estére * egy fiatal leányt, aki a kisdedet őrizze, gondját viselje. Egy tizenhárom éves magyar leánykát kértek erre a munkára. Az még soha nem próbálkozott vele, de vállalta. A gyerek anyja oktatta: — Lefekvés előtt meg kell fürdetni a gyereket, de vigyázzon a fürdőre és használja előbb a hőmérőt. A magyar leányka vállait vonogatva felelte: — Nem kell nekem hőmérő. Tudom én nagyon jól, hogy mikor jó és mikor roSsz a fürdő. — Honnan tudja? Kérdezte az aggódó mama. Megmondta azt a jóravaló magyar leányka: — Hát ha a gyermek kék, mikor a vízből kiveszem, akkor a fürdő tulhideg, ha pedig vörös, aklym tulmeleg. Erre bizony az amerikai anya esze nem gondolt. Hadd szóljak arról is, hogy néhai Barcsay Domokoshoz, az erdélyi királyok leszármazottjához egyszer Kolozsváron küldöttség jött és kérte, hogy adakozzék egy szegény ember temetési költségeire. Olyen ember volt Barcsay, hogy nyomban száz koronát adott erre a célra. Az egyik küldöttségi tag erre megszólalt: — Képviselő uram, az ön nagylelkűsége páratlan. Domokos nem sokat törődött a dicsérettel, inkább azt kérdezte: — Mi volt a boldogult mestersége ? Megmondták neki nyomban : — Végrehajtó! Igen savanyu arcot vágott erre Barcsay Domokos, de aztán zsebébe nyúlt, kivett egy második százkoronást is és igy adta át: —.Végrehajtó volt. Uraim, itt van még száz korona. Temessenek el még egyet. Most. ismét megmozdultak Amerikában a szárazok é\s próbálkoznak vele, többek közt Ohio államban is, hogy újra reánk erőszakolják a szárazságot. Mikor ezt meghallottam, eszembe jutott, hogy vagy ötven év előtt a bonyhádi kerületben nagy beszédet tartott az egyik magyar képviselőjelölt. Többek közt festette a szesz káros és romboló hatását és igyekezett a polgársággal megértetni, hogy szesz-tilalmat akarna behozni az országban. Nagy beszédet ilyen mondattal fejezte be: — ... és higyjék el, uraim, sohase lesz boldog az az ország, ahol pálinkát árulnak ! Gyér tapsok jöttek erre, de egy atyafi megszólalt hangosan : — 'Igaza van az urnák, hogy ne árulják a pálinkát. Osztogassák ingyen. SZÓFOGADÓ PÁCIENS — Higyje el, kérem — mondja az orvos, hogy az ivásról csak módszeresen lehet leszokni! — Éspedig? — Éspedig én ezt tanácsolom önnek, hogy mielőtt az italra gondolna, kezdjen el számolni. — Helyes! — bólint a szófogadó páciens és elővéve pénztárcáját, számolni kezdi a pénzét. — Mit csinál ? ! — hökken rá az orvos. — Sfzámolok! Kiszámítom, hogy a pénzemből hány fröccsre telik! A BOR DICSÉRETE Székelyországban valamikor még reggelire is bort ittak. Égetett bort mézzel, fügével, mazsolaszőlővel. Meggyujtották a bort, aztán úgy früstökölték meg. Vagy pedig édes, csípős ürmösbort ittak. Apafii Mihály erdélyi fejedelem igen szeretett inni — mint Apor Péter krónikája mondja. Ha ő ivott, mindenkinek addig kellett innia, mig kidőlt az asztaltól. Maga a fejedelem nem részegedett le soha, akár egy veder bort is lehajthatott. Ilyenkor csak levette fejéről bársonysüvegét, hogy a feje tetején gőzölögjön ki a szesz, aztán még többet ivott. Szegény ember vizet iszik A régimult időkben nem hirdettek a doktorok antialkoholizmust, sőt sok minden betegségre orvosságnak tartották. Ezekben a századokban a legtöbb betegség a rossz víztől eredt, jómódú ember tehát nem is élt vele. Csak a.mértéktelenséget tiltották, Mátyus István orvos a XVIII. század nagymüveltségü embére könyvet irt a bor hasznáról és káráról, kortársai okulására. Ebben idéz a bölcs Sirák könyvéből is: “Micsoda az élet bor nélkül? Megvidámitja a szivet és örömmel tölti be az elmét.” Egy Hoffmann nevű hires német orvos azt vallotta, hogy az emberek már régen keresnek olyan szert, amely róluk minden nyavalyát és erőtlenséget elfordít, de úgy látja, hogy a bornál alkalmasabb szert erre úgysem fognak találni. De már a régiek is elég bölcsek voltak ahhoz, hogy “Isten e megbecsülhetetlen ajándokának” ártalmas voltát is elismerjék. Mértékletességet javadnak. “De azért — írja Mátyus — már Sokrates is a leghatározottabban ajánlotta, hogy ajánlatos, hogy mindenki egy hónapban egyszer-kétszer igya le magát; hogy a test kitisztuljon.” A fehérnépnek mindenesetre tilos volt. Rómában — mint Gedius Írja — az asszonyoknak még csak kóstolni sem volt szabad. Mikor a férj hazatért, aszszonyánalc csókkal kellett fogadni, hogy szája száagáról észrevegye —, nem járt-e a tilosban. Ha megérezte felesége száján a borszagot, megverhette. Menydörgő tanítás Heltai Gáspár püspök 1552-ben óva intette a népet a borivástól. E végből irta meg könyvecskéjét “A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus” címmel. “A részegség az oka annak, hogy az Ur az ő mérő cérnáját ránkvetette, s nyilait mind hozzánk lövöldözte” — jajveszékel Szent-Péteri István is lG98-ban Debrecen városában 3gy ilyen rettenetes hosszú cimü .könyvben: “Hangos Tromoita, Avagy oly terhes s menydörgő Tanítás, melyben a Föl?éges Istennek a Részegeskedésnek megbüntetésében ki-tett- 3ző bírói igazsága, emberi bötüvel iratik.” Tokaji és budai bor Á magyar bor kellemetességének hire külhonban is hamarosan elterjedt. Egy magyar mágnás Mária Teréziának kedveskedni akarván, midőn ebédre hozzá volt hivatalos — Írja Trócsányi —, háromszázféle magyar bort rakatott fel az asztalokra. I. Ferenc császár pedig 1804-ben parancsba adta, hogy a Burg asztalára csak magyar bort szabad tenni. A külföldön elismert magyar borok k....zött a tokaji és a oudai bor volt a legnagyobb hirü. 1871-ben Kari Braun von Wiesbaden német politikus nem sajnálta a fáradtságot és elkocogott az akkor lófogatu csigavasuton Magyarországra, sak azért, mert kiváncsi volt, milyen is az igazi tokaji bor,^. Borban a bölcsesség A bor nagy hatással volt minden időben az alkotó- és előadóművészekre is. De érthető is, hiszen még a mindennapi jmbert is mennyire átváltoztatja egy pár pohárka. Jóleső melegség ömlik el testünkben, erőink édesen terjengenek izmainkban, a társalkodás csodálatosan megélénkül” — mondje De Amicis Edmondo. Mindig sikerül egy-egy okos megjegyzést tenni és a közbaka, mindjárt akár vezénylő tábornokiak érzi magát. “A borban igazság és bölcsesség van: a bortol az ember verseket tanul Írni, a gyáva bátorságot tanul” — mondja Jókai. Ha az ember ivott, kétszer olyan okos írja Gorkij. Városi asszonyka falun Egy fiatal asszonyka, aki csak nemrégiben került a városból falura, meghivja egyik ismerősét és dicsekedve mutatja neki minta-tyukfarmját. A gyönyörű fehér faj tyúkok között egy fekete kakas sétálgat nagy büszkén.-— De drága asszonyom, — kiált fel meglepetten az ismerős — azonnal dobja ki azt a fekete kakast, ha azt akarja, hogy tiszta fehér faj tyúkjai legyenek! —‘Oh, ne féljen semmit, gondoltam erre, — háritja el mosolyogva a figyelmeztetést az asszonyka. — A kakast éjszakára mindig külön zárom a tyúkoktól. KÖNNYEN ELVÉSZ A BOLDOGSÁG Robert de FI era francia vigjátékiró egy napon igy szólt fiához: — Fiam, jegyezd meg jól, hogy a boldogság olyan, mint a szemüveg nagyon jól kell emlékezni arra, hogy hová esszük azt, különben sohasem találjuk meg. ROSSZ KISZOLGÁLÁS A gyerekek mind pontosan megérkeznek az iskolába, csak a tanító késik. Már félkilenc, mire megérkezik. Tomi, akinek vendéglős a papája, dühösen súgja a szomszédjának : — Micsoda kiszolgálás van itt! ILYEN AZ ÉLET Néhány évtizeddel ezelőtt történt. Egy kis félénk fruska kopogtatott be a bécsi operaház igazgatójának irodájába. Elpirult arccal, akadozva vallotta be a kisleány, hogy ő operaénekesnő szeretne lenni. A direktor végignézte a kis félszeg teremtést, majd megsajnálta. Anélkül, hogy a hangját kipróbálta volna, igy szólt: “Kislányom, ne szaladgáljon hiábavalóságok után, magából sohasem lehet operaénekesnő. Ahhoz hang, tehetség, egyéniség, szépség és sok más szükséges. Magánál ezek nincsenek meg. Kérje meg a kedves szüleit, hogy adják be valamilyen jónevü varrodába. Mint ügyes varrónő megélhet akkor is, ha nem is tud férjhez menni . . .” A kis csitri szédülten támolygott ki az irodából. Barátnője izgatottan várta az utcai kapunál. Mikor meglátta könnyes arcát, gyengéden igy szólt: “Csak nem fogsz bőgni az utcán . . .” A kislány makacs teremtés volt. Ő tudta és érezte, hogy tehetséges és előbb-utóbb érvényesülni fog. Sejtelme nem hazudott, mert sok évvel későbben ennek a kislánynak remek szerződése volt a new yorki Metropolitan Operaházban. A bécsi direktor sokszor szégyenkezve gondolt Mme. Schuman-Heinkre. És örült annak, hogy az a kislány szófogadatlan volt. Azóta minden jelentkezőt alaposan kipróbált . . . Hoffmann Gyula
