A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-02-11 / 6. szám
VOL. 27. ÉVFOLYAM No. 6. SZÁM AZ AMERIKAI MUNKÁS MAGYAROK KINCSES ÚJSÁGJÁNAK EGYETLEN EGY MAGYAR HÁZBÓL SEM SZABAD HIÁNYOZNIA! Beolvadt lapok: “KERESZT” és “EGYETÉRTÉS” The Good Shepherd is the Largest Hungarian Weekly Newspaper in America Szeretettel fogadd szivedbe és otthonodba ezt a léleknemesitő lapot! Mit hoz a holnap? Nem elszigetelt gazdaság többé az amerikai. Hogy a dollár mit ér és hogy mi lesz ma este vacsorára, az a világpolitikával is összefügg. Az amerikai ipar és mezőgazdaság óriási rendeléseket kap a Marshall terv révén, a katonai felkészültség is ezermilliós munkákat ad az iparnak, pénzt juttat a falvakba is. De a kormány itt nem áll meg: az elmaradt népeket Afrikában, Ázsiában amerikai tőkével és hozzáértéssel fel akarja emelni, abban a reményben, hogy ezek a népek azután, ha igényesebbekké válnak, vevői lesznek az ar. Életfogytiglani fegyházra Ítélték Mindszenty József hercegprímást A védő fellebbezett az igazságtalan és embertelen Ítélet ellen Amit rettegve várt a magyar nemzet s az egész világ népe, minden igaz ember vallásfelekezeti külömbség nélkül, bekövetkezett: a budapesti népbiróság meghozta az Ítéletet, amelyet a kormány megrendelt: bűnösnek mondotta ki Mindszenty József biboros-hercegprimást hazaárulás, kémkedés és a valutatörvények megszegése címén és életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítélte. Mindszentyn kívül még hat vádlottja volt ennek a bünpernek s valamennyit fegyházbüntetésre ítélték: Zakár Andrást, a hercegprímás titkárát, 6 évre. Nagy Miklóst, a magyarországi Actio Catholica titkárát, 3 évre. Dr. Baranyai Jusztin egyetemi tanárt 15 évre. Esterházy Pál herceget, a régi Magyarország leggazdagabb földbirtokosát, 15 évre és vagyonelkobzásra. (260,000 hold földjét -már elv ‘tték a földosz* * űr. Tóth I. zló ujskgirót 10 evre, Ispánszky Béla lelkészt, mint Mindszenty bűntársát, életfogytiglanra. Az ítélet hírét percek alatt a világ minden részébe elvitte a rádió. Tekintettel a budapesti és az amerikai keleti- és középidőszámitás közti hat óra eltérésre, az amerikai újságolvasók már reggel 9 órakor olvashatták a reggel 9 órakor kihirdetett ítéletet. Olthy tanácselnök az Alapi ügyész által indítványozott halálbüntetés helyett “csak” életfoigytiglani fegyházbüntetésre szóló Ítéletet azzal indokolta meg, hogy a népbiróság enyhítő körülménynek számította be a vádlott beismerő vallomását és azt az igyekvését, hogy békés megegyezést hozzon létre az államhatalom és a katolikus egyház közt. Kiczkó védő fellebbezett az ítélet ellen. Az ítéletnek ez az indokolása örök szégyene lesz a magyar kormánynak. Hiszen tudja az egész világ, hogy Mindszentyt a kormány azzal az ürüggyel vette üldözőbe és börtönözte be, hogy dacolt a kormánnyal és megakadályozta az egyezkedést. Ami pedig a beismerő vallomást illeti, tudjuk, hogy azt moszkvai metódussal, erőszakkal, bódítással csikarták ki a hercegprímásból. Tiltakozik az egész világ A magyar népbiróság ítélt, de az utolsó szót ebben a perben a világ közvéleménye mondta ki: a katolikus egyház feje és főpapjai, a szabad nemzetek kormányai és államférfiai egybehangzóan elitélik a mártír hercegprímás üldözőit. Az egész világ hallotta a Vatikán megsemmisítő ítéletét: Mindszenty bűne az volt, hogy meg akarta menteni a magyar népet az hogy mi lesz, ha uj világháború esetén a jelenlegi magyar rezsim összeomlik? Mindszenty, aki sohasem csinált titkot királyhü felfogásából, úgy vélte, hogy a nemzet érdekében legjobb lenne Ottó trónörököst a királyi trónra ültetni. Ez nem hazaárulás, hanem olyan nézet, amelyet Magyarországon ezren és ezren osztanak. És ezt nem teszi hazaárulássá az sem, hogy a hercegprímás erről beszélt Amerikában Ottó főheranyagiasság és az istentelenség sötétségétől. New Yorkban Spellman -bíboros érsek bírósági komédiának bélyegezte meg a tárgyalást. A katolikus egyház Amerikában országszerte imát rendelt el az üldözött főpapért és tiltakozást a jogtalan és embertelen eljárás ellen, amely a hercegprímás szemé-MINDSZENTY JÓZSEF hercegprímás előtt kihirdetik az Ítéletet a budapesti Népbiróság e-lött. lyén át a katolikus egyház ellen irányul. A katolikus egyház tiltakozásához csatlakoztak az amerikai protestáns egyházak is. Dr. D. A. Póling, a World Christian Endeavor Union elnöke a Mindszenty-pert az igazságszolgáltatás meggyalázásának mondotta s figyelmeztetett arra, hogy a diktatúrák nem tesznek különbséget katolicizmus és protestantizmus között — ellenségei mindenkinek, aki igazi keresztény. Clevelandban vasárnap több mint 50,000 férfi és nő petíciót irt alá, amelyben kérik Truman elnököt, hogy lépjen közbe és mentse meg a magyar főpapot. A Szent Imre egyház templomában Molnár Raymond cisztercita pap, a wisconsini Spring Bank kolotos rendfőnöke, Mindszenty üldözését Jézus üldözésével hasonlította össze. A vádak, amelyeket a magyar kormány ügyésze Mindszenty hercegprímás ellen emelt, első tekintetre hamisaknak, túlzottaknak tetszenek. Baranyai Jusztin egyetemi tanárral egyszer vagy többször arról beszélgetett, a markukban tartsák — vagyis katonai megszállás nélkül is az övék legyen ez a kis ország, kelet és nyugat elválasztó országúján. Ezt az álláspontot Amerika sohasem ismerheti el s ezért vajmi kevés a remény a békés megoldásra. Az orosz soha semmi kérdésben egy jottányit nem enged hóditó politikájából. A kilátások nem éppen biztatók. eeggel és Spellman bíboros-érsekkel. Abban a nézetében is bizonyára milliók osztoznak Magyarországon, hogy a Szent Korona jobb helyen van Rómában, mint az egyház ellenségének, a kommunista kormánynak a kezében. Azzal is megvádolták a hercegprimást, hogy személyzete a szabad piacon váltott be dollárokat, amiket amerikai katolikusok küldtek. Nem is szólva arról, hogy a hercegprímásnak magának semmi szerepe nem volt ezekben a pénzügyi műveletekben, ez nem főbenjáró bűn — mindenki megteszi ezt, aki teheti. Megdöbbenéssel vette tudomásul az egész világ, hogy ezek azók a szörnyű bűnök, amelyeket a magyar egyházfejedelem állítólag elkövetett. De tudomásul vette a világ azt is, amit Mindszenty a per tárgyalásán hiráinak mondott és a nemzetnek és az utókornak üzent: A nemzetért és az egyházért — Én azt hiszem, hála Istennek, hogy, mint azt lelkiismeretem is diktálja, nem vagyok a magyar nép ellensége. — Soha nem volt és nincs is semmi bajom a magyar munkással, magyar földművessel, akiknek osztályába az én családom is tartozik. — Egyetlen társadalmi osztálytól sem akartam elvenni semmiféle jogokat, melyek tulajdonukat képezték. A második világháború után azonban nehéz szerep várt rám. Az evangéliumot hirdettem, a világosságot és a szeretetet. — Mivel az egyházzal kapcsolatban többizben említették a tárgyalás során a földreformot, hangsúlyozni kívánom, hogy 1945 májusában a püspökök kara pásztorlevélben küldte áldását az uj földtulajdonosoknak, akik a felosztott birtokokat kapták. A Vatikán sohasem helytelenítette ezt az álláspontunkat. — Hálát adok Istennek, hogy a vizsgálat során lelkiismeretem szerint nem bizonyultam a nép ellenségének. Sohasem elleneztem a békét az egyház és az állam között, de kihangsúlyoztam bizonyos állapotokat és én tartós békét akartam. Templomi csend honolt a tárgyalóteremben, amikor a hercegprimás, az utolsó szó jogán szólva biráihoz, ezekkel a szavakkal tett pontot igaztalan meghurcoltatásának végére: — Ma reggel a következő ima tolult ajkaimra: Isten adj békét ezekben a nehéz napokban. Nem távoli jövőben, de most, napjainkban. Egyházam szeretetét hoztam ebbe a bírói terembe és ezt a szeretetet könyörgöm a magyar állam számára, amellyel szemben én itt engedelmességet tanúsítottam. Kértem ezt a szeretetet magam számára is és adjon az Ur bölcsességet ennek a bíróságnak, hogy olyan ítéletet hozzon, amely majd segít rendezni a dolgokat itthon és tengeren túl. “Nemzeti egyházat” akar a kormány Hogy a magyar kormány maga sem hisz a Mindszenty ellen emelt vádak komolyságában, (Folyt, a 4-ik oldalon) Lengyelország uj hercegprímása A mull héten a hagyomáriyo’S' fényes szertartás keretében iktatták be a lengyel római katolikus egyház hercegprimási méltóságába Dr. Stefan Wyszynski lublini püspököt. Az uj hercegprimás, a múlt évben elhunyt Hlond bíboros hercegprimás utóda, egyben varsói érsek is. Beiktatása alkalmával az uj hercegprimás nagyfontosságu elvi nyilatkozatot tett: “Én nem vagyok politikus, nem vagyok ujitó, nem vagyok a tettek embere. Én népemnek csak lelkiatyja akarok lenni.” A lengyel kormány és a katolikus egyház közti viszony még tisztázatlan. Egy hónappal ezelőtt Sapieha bíboros érsek azt javasolta a kormánynak, hogy hattagú bizottság (a kormánynak és az egyháznak 3—3 tagja) tárgyalja meg a függő kérdéseket, elsősorban az egyházi birtokok kisajátításának tervével kapcsolatban felmerült problémákat. A kormány erre az inditványra még nem válaszolt. A RÁKOSI BRIGÁD ŐRZI MAGYARORSZÁG HATÁRÁT “Lélek ez ajtón se be, se ki!” Bécsből jelenti a Nyugati Hírnök: Miután a határőrzászlóaljak, a lakossággal összebarátkoztak, az ország belsejébe küldötték őket és a St. Gotthard Jakabháza, Ivánc, Körmend, Szombathely vonalon a határőrizet a “Rákosi-brigád” kezébe került. E 608 főből álló, kitünően felszerelt alakulatot a környéken Rákosi-SS”-nek nevezik. A brigádot jobbadán Oroszországban kiképzett kommunistákból állították össze. Akadnak köztük idegen nemzetiségűek is, akik rosszul vagy egyáltalában nem tudnak magyarul. Ruházatuk vadonatúj, fegyverzetük géppisztoly és gumibot. Az a hir, hogy a szökevényeket a határőrség vérebekkel üldözi, nem felel meg a valóságnak, ellenben igaz az, hogy mintegy 80—90 fiút és lányt, akiknek kora 16—20 év között váltakozik és akikét Budapesten nyolchetes kurzusokon képeztek ki, kvártélyoztak be azoknál a parasztoknál, akiknek birtoka részben magyar, részben osztrák területre esik. E gyermekcsoportok összedolgoznak a zöMpsírolis csendőrséggel és a menekülőkkel kapcsolatban ők látják el a kémszolgálatot. Éppen ezért a szökevények tömegestől esnek csapdába. Karácsonytól január 15-ig a határmenti lakosság 180 menekülőt látott visszaszállitani St. Gotthardra, Kőszegre vagy Körmendre. Rettenetesen össze voltak verve és siralmas állapotban voltak. A határ mentén 15 naponként szigorú ellenőrző látogatások zajlanak le. Az őrtornyok és géppisztolyállások az egész határ mentén teljes üzemben működnek és igy a menekülés szinte lehetetlenné vált. AMGRIK r .-kf 4?* ^ ^ ÁU ^ • 4-m-Mi történt a tu JAN A depressziós lecke arra tanít, hogy most nem szabad magukra hagyni a gazdasági élet törvényeit, a kormánynak belé kell nyúlnia a termelés és elosztás gépezetébe. Truman elnök programja, amelyet Fair Deal néven nevezett, ezt a célt szolgálja. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a munkanélküliség rohamosan növekedjék és meg kell akadályozni azt is, hogy a farmer termése részben eladatlan maradjon. Merthiszen ha a városi és a falusi népnek kevesebb a keresete, fennakadás áll be a termelésben is. Csak fogyasztónak termelnek. Ez a kérdés foglalkoztatja most a gyárost és a fűszerest, a szövetségi kormányt és a farmert, a dolgozót, a fogyasztót — és a munkanélküliek egyre számosabb seregét. Szeptember óta egyre gyakoribbak az elbocsátások. Tiz év óta most van először, hogy hónapróljhónapra, hétrőlJhétre csökken a dolgozók száma. Igaz, még most is több embernek van hasznos foglalkozása, mint volt egy év előtt; az általános helyzet tehát nem módfelett aggasztó. Még mindig van több iparág (acél, automobil, stb.), ahol minden darab termék nyomban vevőt talál. De vannak olyanok is, amelyekben kétségtelenül túltermelés észlelhető. néldául a ruha- és fehérnemüiparban. A lövőbe senktsem lat de a kormánynak rendelkezésére állnak mindazok az adatok, amelyek alapján okos s a lehetőségig megbízható jóslásokba lehet bocsátkozni. A kormány — a pénzügyminiszter — úgy hiszi, hogy a jövő pénzügyi évben, vagyis ez év júliusától a jövő év júliusáig, a külömböző forgalmi adók (sales tax, fényüzési adó, vasúti és színházi jegyek adói, stb) közel nyolc ezer millió dollárt fognak kitenni, a tavalyi hét és háromnegyed millióval szemben. Más szóval: a kormány azt hiszi, hogy nem nézünk rossz időknek elébe. Valószínű, hogy már tavasszal sok helyen visszaveszik az elbocsátott munkásokat. Az árak és hérek alakulása jelenleg igy fest: Az élelmiszerek olcsóbbodnak, mert a csaknem négy éven át tartott drágítás felemésztette a nép millióinak háborús megtakarításait és meghaladja a hétről-hétre a pénteki csekkel megújuló vásárlóképességet. A farmernek ennélfogva csökkent jövedelemmel kell számolnia. Hogy a könyörtelen drágítás végül is veszélyezteti a farmer jólétét: ezt a farmok népe felismerte s ezért fordult novemberben Truman és a demokrata párt felé; elfordult a nagyipari érdekeket védő republikánus párttól. A megélhetési költségek némi csökkenése lefékezi az unionok negyedik évi béremelési akcióinak lendületét. A unionok ezért most inkább fokozott biztonságra, mint magasabb bérekre törekszenek. A uvértelen háború” amelynek eddig a berlini légi szállítási hadjárat során 26 amerikai és több angol hősi halottja volt, másik nagy gondja a kormánynak. A múlt héten Sztálin ajánlkozása, hogy Truman elnökkel óhajt találkozni, foglalkoztatta az egész világot éppen úgy, mint a washingtoni kormányt. Az általános nézet az, hogy Sztálin ravasz fogásáról van szó: azt a régi, hazug kommunista nótát fújja, hogy a szovjet békét akar, Amerika pedig háborút. Közvetlen célja nyilván az, hogy megakassza az Amerika és a nyugateurópai szabad országok gazdasági és katonai egységbe olvadását. Fehér galambot küld Washingtonba és ugyanakkor meg akarja zsarolni Norvégiát: “Ne merj belépni a nyugati blokkba! Ne felejtsd el, hogy közös határunk van és a határon áll a vörös hadsereg!” Mint egykor Hitler Dániának, most Sztálin a norvégeknek ajánlott fel baráti és szövetségi szerződést. De Norvégia, amely ismeri a diktátorok ígéreteit, barátságait és szövetségeit, nem állt kötélnek. A norvég külügyminiszter Washingtonba repült, hogy megbeszélje az amerikai kormánnyal, hogyan védekezzék Sztálin fenyegető barátsága ellen. Az orosz béke-vágy próbáját Amerika nem taktikai ravaszságokban és sakkhuzásokban látja, hanem abban, hogy lehetséges-e az oroszokkal egyik vagy másik kérdésben végre megegyezni. Ezen a héten Londonban az osztrák békeszerződésről próbálnak egyezkedni az egykori háborús szövetségesek. Az oroszok, ha ki is vonulnak Ausztriából, ragaszkodnak ahhoz, hogy az osztrák ipart továbbra is
