A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)
1948-12-31 / 52. (53.) szám
1 PAGE 2. OLDAL A Jó PÁSZTOR — IXHE GOOD SHEPHERD (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó * THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 a4 ELŐFIZETÉSI DIJAK: . SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...........................$4.00 Öné Year ............................$4.00 Fél évre ............................. 2.00; Half Year ......................... 2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. Padraghy levelét megírta KEGYETLEN KOMÉDIA Bekövetkezett tehát az, amivel a kommunisták már hetek óta fenyegetőztek. Letartóztatták a hőslelkü főpapot, Magyarország hercegprímását, Mindszenty József kardinálist. A hercegprímás kurtán elutasította a kommunistákat, akik alkudozni próbáltak vele. Megfélemlíteni sem lehetett a lánglelkü főpapot, aki nem válaszolt Dinnyés Lajos, kisgazdapárti exminiszter gyáva támadására és fenyegetéseire. A budapesti rádió azzal vádolja Mindszentyt, amivel ilyen esetekben vádolni szokták politikai ellenfeleiket a kommunisták. A recept a régi szovjetrecept: “hazaárulás, valutázás, kémkedés.” ** . Aki ismeri Mindszenty Józsefet, az megvetően elutasítja a vádnak még a gondolatát is. Azokat kell a vádlottak padjára ültetni, akik ilyen rágalmakkal merték illetni a kardinálist. Róma ünnepélyes tiltakozásra készül, az egész müveit világ, az egész kereszténység felháborodottan nézi ezt a kegyetlen komédiát, amit a magyar kommunisták játszanak szovjet parancsra. EGYHÁZ'ÉS UNION Mert még mindig hallatszanak itt-ott hangok, hogy a munkásokat union-szervezők erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással kényszerítik be a unionokba, és mert a Taft-Hartley törvény is védelmébe vette a szervezetlen munkást a sztrájktörőt a “munka szabadsága” jelszavával, a clevelandi római katolikus egyházmegye hivatalos lapja szükségesnek vélte, hogy leszögezze az egyház álláspontját a munkásság szervezkedése kérdésében. Teszi ezt o’y módon, hogy összehasonlítja egy kávépörkölő cég munkásainak helyzetét és általában a munkaviszonyokat a szervezkedés előtt és után. Szervezetlenek: Az átlagos heti kereset 40 órai munkáért 44 dollár volt. 40 órán túl vagy ünnepnapokon rendes órabért kaptak a munkások, nem tulórabért. A háború idején sokszor 17 órát dolgoztak egy napon. A főnök csalt: gyenge minőségű kávét elkevert jobbminőségüvel s a keveréket mint elsőrangú árut hozta forgalomba; a munkások kénytelenek voltak ebben közreműködni. Hason’óképpen közreműködtek abban is, hogy a zsákokba a megjelöltnél kisebb mennyiségű kávét töltöttek. Vakáció nem volt. A munkahelyek szellőztetéséről, fűtéséről a főnök nem gondoskodott. . Szerevezettek: Hetibér 52 dollár. Napi 8, heti 40 óra után másfélszeres órabér. Két heti szabadság, fizetéssel. Kórházi biztosítás. A munkások megtagadhatják a tisztességtelen mesterkedésekben való részvételt. Amikor megkapták a kollektiv szerződést, az egyik munkás ezt mondta a katolikus lap munkatársának: “Először életemben úgy érzem, hogy szabad ember vagyok.” A lap még az iránt is érdeklődött, hogy nem túlságos megterhelés-e a mindössze 12 munkást foglalkoztató vállalatnak a magasabb munkabér és a többi kedvezmény. Megnyugvással vette tudomásul, hogy az egyik háborús évben kis vállalat tiszta haszna. 200 ezer dollár volt s azóta is kielégítő az üzletmenet. Ez a vá'asz arra a kérdésre, hogy “Miért szervezkednek a munkások?” — állapítja meg az egyházi lap. A JÓ PÁSZTOR NAPTÁRA Alighogy elhagyta a sajtót s az első olvasók kezébe került a Jó Pásztor 1949. évi nagy képes naptára, örömmel állapítottuk meg, hogy munkánk szeretetteljes fogadtatásra és elismerésre talált. Mindjárt csilingelni kezdett a telefon s olvasóink siettek tudtul adni elégedettségüket. Hálásak vagyunk az elismerésért, amely az egyedül illetékes helyről jött: azoktól, akik számára mi a naptárt csináltuk s akiknek mi hasznos, szórakoztató olvasmányokat akartunk nyújtani és — hisszük — nyújtottunk is. Mindazokhoz az olvasóinkhoz, akik naptárunkat élvezettel forgatják a hosszú téli estéken és ünnepnapokon, egy kis kérésünk is volna. Mondják meg ismerőseiknek, szomszédaiknak, barátaiknak, hogy milyen kitűnő az idei Jó Pásztor naptár, és adjon nekik egy jó tanácsot: vegyék meg ők is a naptárt, hogy legyen az ő házukban is egy hasznos, értékes könyv, amelyben hónapokon keresztül lapozgathatnak s amely mindig jó lelki táplálékot nyújt. Vagy vegyenek még egy példányt a naptárból és ajándékozzák azt el: nincsen szebb ajándék, mint egy jó könyv! De ne halogassák a naptár megrendelését — nincsen már sok belőle. Sajnálni fogja, aki elmulasztotta beszerezni. TILOS A NEVETÉS Chattanooga tennessei városban, ahol a polgárháború idején véres harcok folytak, a napokban egy bánban véres harc folyt. Az egyik verekedő halá-Leslos sebtt kapott, a másik, ter Lawson autómechanikus, a szivébe golyót kapott ugyan, de nem vérzett el. A kórháziján az orvos figyelmeztette, hogy állapota nagyon súlyos. A világért sem szabad elnevetnie magát, mert ebben az esetben a golyó rossz helyre csúszna és akkor többé nem nevethetne, mert halottak nem nevetnek. Elmondja: GCÍNDOS SÁNDOR A napokban levelet hozott a postás lakásomra. Nevemre volt címezve. Magyarországi bélyeg volt rajta. Felbontottam. Kivettem a borítékból a levelet és meglepetve láttam, hogy géppel van írva. Nem kézzel. Ej-ha, véltem, ez a Padraghy Erzsébet iskolákat járt termelés kell legyen, hogy az Írógép kezeléséhez is ért. Lássuk, mi a mondanivalója? A levél igy kezdődött: — Kedves bátyám, a szivarokat megkaptam, el is szívtam, de csak egyet tettem el belőlük karácsony estére. Ha már sovány lesz akkor a vacsora, legalább a dohányfüst pótolja. Mivel Padraghy nevű rokonom nincs, sietve néztem meg a végén az aláírást. Éppen csak egyetlen rövid szóból állott. Azt mondta: — Miklós. Nincs benne l'lyan titok, hogy közzé ne adnvtnám. így szól: Öregem, soraidat olvastuk és örvend ink, hogy mindnyájan jól vágytok. A ti korotokban az tos. Ez neki egészség a fonnk is megvan, csak éppen ttiielő fánk kevés. Maholnap tél.I kabátban fogunk levele-zm. Úgy látjuk, hogy nálatok a segélyezési buzgóság magcsappant, de nem vehetjülfTossz néven, hiszen erőtököT#i felül áldoztatok. “Helyünkén állunk és várjuk, hogy mi lesz velünk?” Karácsonyra imádkozom értetek. Ti is tegyétek ezt értünk. Isten irgalma legyen velünk. Bandi. Megismertem a kézírást. Nyomban tudtam, hogy a levelet nem Padraghy Erzsébet, hanem kedves Miklós öcsém irta, aki görög katholikus plébános magyar földön, mert faluja a román hódítás dacára még mindig Magyarországhoz tartozik. Meddig? Isten tudja. Egy idő óta csak olyan levelet kapok magyar földről papi kezekből, legyenek azok katolikusok vagy protestánsok, amelyeknek borítékján előttem ismeretlen nevek szerepelnek. Úgy látom ebből, hogy félnek: hátha paptól eredő levél nem jut ki külföldre? így van-e csakugyan, nem tudom. Talán csak a bizonytalanság aggodalma használja ezt a lépést. Csodálatosképpen azt a levelet, amelyet Ft. Zakár András pápai kamarás, a hercegprímás titkára elfogatása előtti napon irt, teljes épségben, felbontatlanul kaptam meg. Ez bizony n^m sokat mon:ét hrJnap óta egyetdott, de két len papi kézb3yi eredő levelet se kaptam, a>,|ely valami lényegest mondat volna. Cseppet se vagyok kiváncsi arra, hogy szép az idő vagy sok az eső. Az se érdekel, hogy a Riska tehén két borjut vetett. Ahhoz se érteik, hogy a Jancsika nadrágja miért szakad olyan gyorsam a térdén. Az enyém is gyorsan szakadt, mikor abban a korban voltam. Szinte lehetetlennek tartom azt, hogy olyan okos, müveit embereknek, mint kálvinista és katholikus pap barátaimnak ne lenne komolyabb mondanivalója. Oka van bizonyára ennek és arra van egy igen jó magyar szó. így hangzik: — A félsz. De ugyan níi a csodától félnek ezek a barátaim? A fejét még nem harapták le senkinek azért, mert nyíltan megírta a szabad Amerikába, hogy helyzetük nem fenékig tejfel. Vagy talán tényleg ez a veszedelem fenyegeti barátaimat? Mindezek tetejébe Darabanth Miklós bátyámtól is A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR 1949 uj évi köszöntő ÜDVÖZLÉGY UJ ÉVÜNK! Jövel uj esztendő! Te vagy a jelenünk s te vagy a jövendő. Hova, merre fordul változatos éltünk? Betegek leszünk-e? Vagy bátrak, erősek? Bölcsebbek leszünke? Vagy csak eszelőseit? Fogunk-e szeretni? S szeretnek-e minket? Ki rabolja el majd sebzett sziveinket? Ki fog férjhez menni? Vagy ki fog elválni? Avagy más pénzével ki fog odébb állni? Kire szá’l az áldás? Kire száll az átok? Tudom: feleletre mindhiába várok! ÜDVÖZLÉGY UJ ÉVÜNK: Áve jó előre! Ki fog célhoz érni? A bölcs vagy a dőre? Durrog majd a pezsgő. Az ó-év menőben S csupa kérdőjel van a hobzó »ezsgőben. Mit tervez majd Stalin? Mit határoz Moszkva? Remélni kell inkább? Avagy inkább félni? Meddig lehetséges még bé-kében élni? És mához egy évre ki fog vezekelni? Mely nemzet fog élni, mely nemzet fog veszni? De ami legjobban, gyötör, kinoz, éget: Örök aggódásom Magyarország végett. kaptam levelet az Ér mellékéről. Nehézkes betűkkel van az Írva, a helyesírási szabályok teljes hiányával, mert Miklós bátyám jóravaló, de úgynevezett “mezítlábas paraszt. Hitére görög katolikus, aki rutén nyelven dicséri az Urat, a mindnyájunk felett levő örök hatalmasságot. Nos, ez a Miklós Mátyám nem köt kapicányt a nyelvére, hanem kiböki azt, ami szivét nyomja. Azt írja: — Sokszor volt rossz, de ilyen rossz soha. Visszasóhajtjuk a régi csendőröket. A magyar csendőr keménykezű legény volt, de legalább értette az ember nyelvét. A román csendőr, aki most Miklós bátyámat vallatja, nem ért szavából semmit. Talán itt van a baj. Egymást megértő emberek békés szóval is elintézik a dolgokat. A nóta Vége az, hogy baj van Köpecen. Mi itt csak anynyit tudunk igazában, hogy odahaza, ahol bölcsőnk ringot, félnek az emberek. A hírek zagyvák, egymásnak ellenmondók. Világosság kellene pártatlan emberek szájából. A cigány a legkisebb pofontra is ordítozott, jajveszékelt. Azt kell igy hinnünk, hogy most a bunkós bot járja, hiszen a sokat tűrő magyarok siránkoznak. A szegényebbje bátran és hangosan; a nadrágosa félénken és halkan rebegve. Szeretném tudni, mikor lesz ebből a gyáva vinnyogásból az egész föld kerekét felrázó mennydörgés? VALAMI A KÉTSZER KETTŐRŐL Egy öreg magyar elmélkedése — Ha számadásokra kerül a sor, akkor elveszett ember vagyok. A kétszer kettőre ugyan suhogó somfavesszőivel próbált a falusi iskolában a mester tanítani, de a tudomány nem ment alulról a koponyámba. Tévedést a számok körül csak addig követek el, amig húsznál többről nincs szó. Addig könnyen boldogulok, mert igénybeveszem kezeim és lábaim ujjait. De hát nincsen abban semmi szégyen. Tanúim vannak arra, hogy mások se jobbak nálam. Egyik nagy magyar biztositó egyletünk főszámvevőjéhez egyszer például beállított az ellenőrző bizottság elnöke és minden restelkedés nélkül kérdezte meg: — Főszámvevő uram, hány betű jár egy millió dollárhoz? Süldő koromban elmentem egyszer Károlyba a megyegyűlésre, persze csupán mint jámbor hallgató, mert beleszólásra nem volt semmi jogom, és hallgattam, amint a megyei árvaszéki elnök előterjesztette" a hivatal számadásait az árvák vagyona felől. Azokat a számadásokat már előzetesen átvizsgálta a megyegyülés három tagja, köztük a számokhoz alaposan értő Papolczy Géza is, aki nyomban jelentette: — Tisztelt megyei közgyűlés, a mi számvetésünk szerint nem találjuk vagy háromezer és egy néhány forintocskának semmi nyomát. “SZALU FEL VELEM.. Hétéves koromban történt ez a história Atádon, Somogy megyében, a Kisgunár utca 4. számú házban. Kodora tanító ur úgy határozott, hogy a Madarak és Fák Napján a vadonatúj állami elemi iskola advarán előadjuk a költői tollal Írott gyermekdarabját, amelynek a címe: “Az angyalok madárkái” volt. Én is szerepet kaptam, édes kis szerepet, egy kis angyalt kellett alakitanom. Szerepem szerint leszálltam a földre. Somogy megyébe s a nagyatádi kiserdő legszebb gerlicéjét csalogattam a mennyországba. Csak egy kis verset kellett elmondanom, a szerep szerint ennyit: Nézd, a szemem íiszián ragyog. Mennyből szállott angyal vaj gyök . . . ÜDVÖZLÉGY UJ ÉVÜNK: Mi van Írva rólad. Amire utolsó napod is leróttad? Tiikok szent függönye: csupán fáíy’ad látjuk, S kigöngyölt titkaid átkozzuk vagy áldjuk. Szférák szárnyán jössz-e közelgő uj é'unk? 5 mi fest majd pirosra? Örömünk vagy vérünk? Égi szent forrás-e, melyben kereszteltek S szent kabala szám-e, melyről elneveztek? Sütni engeded-e felettünk a napot? || Mit hullatsz ránk? Esőt? Avagy vérhar*tot? Éltet adsz és vész el . . . Soha ki nem te :ulsz. Örök titkaidból semmit el nem árulsz. Gyönyörű ott az é'etem Élj ott te is, szállj fel velem . . Heteken át tartottak a próbák. A jelmezeket otthon készítettük. Anyám varrt számomra egy fehérselyem tunikát, gondosan redőzöttet s a vállaimra két hatalmas szárnyat, amelyeket fehér bőrszíjak tartottak. Libegtetni is lehetett őket. Délutánonként beöltözötten siettünk az elemibe, fehérben, szárnyakkal, végig a kis utcákon, imára kulcsolt kézzel . . . Valóban, i’yenkor csendes kis mennyországnak tűnt fel a kisváros, amelyben szárnyas angyalok igyekeznek az elemi iskolába. nák között. Csontsovány arcán röpke mosoly sphant át s alig hallható hangon susogta felém: — Ó, jaj, Istenem ... Ki vagy te? Mondd, ki vagy? Besütött a májusi nap. Belibegtem a függönyök elé. Meghajtottam magam és mondtam: Nézd, a szemem íiszíán ragyog. Mennyből szállolt aixgyal vagyok . . . Gyönyörü olt az élelem. Élj oil le is, száüj fel velem . . . — Szállók — susogta szegény jó Bdrtike öregkisasszony —, szállók. És sóhajtott egyet. És kilehelte lelkét . . . Babay József Franz Werfel: Egy és más a bűnről Az elnöklő főispán az árvaszéki elnökre nézett, aki nyugodtan mondta: — Nem találták? Ott van az valahol a számadásokban. Papolczy Géza azonban fújta a tüzet a háromezer forint felől, amire az árvaszéki elnök még mélységesebben nyugodt maradt és még hidegebben mondta: — Hát ha nincs ott, akkor nincs ott, de én arról nem tehetek, mert ott kellene legyen. Ennek a jelenetnek hallatára kissé elkábultam, de aztán megnyugodtam abban a gondolatban, hogy a közvagyon mindig Csáky szalmája volt és én nem lehetek annak bírája, mert a számvetési tudomány nem erősségem. Különben is, mit tudok én a pénz felől? Annyit, hogy nekem nincs és ez bár bántó körülmény, nekem éppen elegendő. A napokban azonban újra baszorkánynyomás módjára jártak reám a számok, de ezúttal Amerikában, amit soha nem hittem volna. Jobb hijján azt olvasgattam, hogy mit csinál a mi kongresszusunk a nagy amerikai nemzet kincstárának adóssága körül. Anynyit tudtam felőle, hogy ez valami háromezer millió dollárra rúg, de miattam lehetett több- vagy kevesebb is, mert úgy éreztem, h«gy abból én nem fizetek meg soha semmit. Egyszerű okból: Nincs nekem semmim széles e világon, amiből adót fizessek. Arról volt szó, hogy mivel a háborúnak már végen van, mondják ki egy törvényben, hogy a kincstárnak nem lehet háromszázezer millió dollár adósságot csinálni, csak kétszáz és hetvenötezer millió dollárig mehet. Mit jelent ez, azt nem tudom, mert én ahhoz, hogy mennyi pénz lehet ezer millió dollár, nem értek. Nekem soha sem volt ennyim. Nem is lesz, hát minek vesződjek vele? Mivel nem volt más olvasnivalóm, hát belemerültem abba, hogy mit mondanak ilyen dolog felől a tisztelt szövetségi képviselő urak? Sok mindent beszéltek össze. Ha a valóságban is úgy vernék fogukhoz a garast, mint beszédeikkel teszik, kevesebb lenne az adósságunk. Minden bűn, még a legbrutálisabb is, szellemi bűn. Ez ért az állatok nem vétkezhetnek. A súlyos elmebajok mind megannyi természetes bizonyíték, hogy létezik pokol. Mert az ész határait két irányban lehet átlépni: a hit által, amely az eget tükrözi, és az őrület által. ÜDVÖZLÉGY UJ ÉVÜNK: Jöttél üdVe? Könnyre? Ugye, nem virradsz fel többé vérözönre? Béke van. De mi'liók sikoltnak az égre: "Ne küldj minket. Uram, émbermészárszi kre!" .. Óh felséges Isten, a jövőnk kietlen! Tekints le az égből: mennyi baj van itt lenn! Óh felséges Isten: áldd meg az uj évet. Hogy győzzön az eszme, hogy győzzön az élet! Áldd meg ünnepünket s minden hétközn<punk; Óh nézd, óh lásd, milyen elhagyottak vág’ unk. Hallgasd meg imánkat, áldd meg a jővén löt S küldj le ránk valóban boldog uj eszlendít! Az előadás előtt két nappal próbára indulásom előtt igy szólt hozzám anyam: — Édes kis angyalom, Józsitudod te is, hogy Bertike néni, az ovókisasszony .milyen súlyos beteg. Szaladj át a Kisgunár-utcába és látogasd meg, kisfiam. Mondd el a kis verset. Nagy lesz az öröme. — így, angyalruhában? — így-Megbillentettem gyönyörü szárnyaimat és a kerteken keresztül valósággal átröpültem. Bertike néni egy nagy, hűvös szobában feküdt, puha pár-Az elkárhozott nem lakik kevésbé a pokolban azáltal, hogy nem hisz benne. A Szűz a kígyó fejét tiporja. Micsoda jelkép! Még a legtisztábbnak, a legmagasztosabbnak is feltétlenül érintkezésbe kell lépnie a legszennyesebbel, hogy azt me”semmisithesse! Minden bűnnek az alapja az elmulasztott szeretet. Az embernek nyakig kellett az emberi szennybe és tehetetlenségbe merülnie,hogy egészen mélyen átélje: ez az élet elviselhetetlen volna a természetfeletti igazságszolgáltatás és a természetfeletti segítség nélkül. Itt-ott megértettem valamit és kihámoztam azt, hogy ha a kincstár kevesebbet költené és többet venne be, akkor jobban állanánk. Ilyen csoda azonban még nem történt, A kincstár mindig többet költ, mint amennyi a bevétele és emiatt fájjon az adófizetők feje, A kincstáré nem fájhat, mert nincs neki. Minek is lenne? A pénz elköltéséhez nem kell ész, Csak a megszerzéséhez. (Ezért nincs nekem pénzem.) Az egyik képiviselő azonban mondott valamit, ami körülbelül igy hangzott: — Nekünk most körülbelül 287 ezer millió dollár a nemzeti adósságunk, hát hogyan tehetjük mi akkor törvénybe azt, hogy csak 275 ezer millió dollár adósságunk lehet? Hej-haj, itt bizony arról van szól, hogy mi legyen azzal a 12 ezer millió dollárral? E- felett aztán elvitakoztak napestig és végül mégis a 275 ezer mellett maradtak. Mikor hazamentem, megpróbáltam ezt az ujjaim igénybevételével kiszámítani, de végül arra jöttem reá, hogy a károlyi megyegyülés óta nem lettem okosabb. Ma sem tudom, hogy végül mi lesz a levegőben lógó ezer milliókkal, de egyet biztosan tudok. Meg kell fizessék azt azok a jámborok, akiknek arra is telik, hogy adózzanak. Be jó, hogy nem tartozom közéjük! Bangha Atit&l
