A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-18 / 158. szám
2004. JÚNIUS 18. Gyerekeknek A HÍD 21 Varga Erzsi Rolós tolltartó Abban az időben a Kárpátok fölött tömör, áthatolatlan köd gomolygott. Úszott, kúszott, s lassan tejszerűvé sűrűsödött, s mint egy óriási turul madár beterítette a zordon hegyek ölében megbújó, piciny kis országot. A napsugár ritkán hatolt át a vastag, sötétszürke párarétegen. Messziről az egész nehéz, zavaros függönynek látszott, az emberek gúnynevet is adtak neki: vasfüggöny. E ködfüggöny kicsiny kis ráncában volt egy falucska; Istenköldöke, ahol Orzse a negyedik osztályos kislány élt. Az emberek nagyon szegények voltak arrafelé, de közülük is Orzse szülei voltak a legszegényebbek. A kislánynak gyakran nem volt cipő a lábán, télen kapcában járt iskolába. Szüleinek nem volt pénze lábbelit vásárolni. Sokszor a hideg miatt hiányzott. Az egész falu a fojtó köd fogságában raboskodott. Senki sem tudott áthatolni rajta, de még csak kikukucskálni sem. Orzse keresztanyja azonban kivétel ttMREKE zse zokogott, mindene bukott, a tisztelet, a csodálat pozíciója. A szíve majd megszakadt. - Ne sírj Orzse, Ígérem megtaláljuk, lába nem kelhetett! Itt kell a közelben lennie!- vigasztalta a tanítónéni. - A szünetben, ki tartózkodott az osztályban? J- Margit!- felelték kórusban a gyerekek.- Láttál valakit Margit?- Nem, nem... én, én csak a tízóraimért szaladtam be, pár másodpercre! - felelte Margit pirulva.- Rendben akkor megkérlek benneteket, hogy a padok tetejére borítsátok ki szatyrotok tartalmát! Ám a tolltartó sehol sem volt, mintha a völgyben gomolygó sűrű köd nyelte volna el. Átkutatták a termet, a folyosót, de a rolós tolltartónak nyoma veszett. Orzse elhatározta, hogy maga fog utánajárni. Kutatása során tanulótól tanulóig ment. Juli az összevont felső távolt, tudott egy icipici lyukat a függönyön, azon át tudott bújni. így volt alkalma a szomszéd gazdag országba többször elutazni. Amikor visszajött, mindig hozott valami ajándékot. Legutoljára kapott egy szép lakkcipőt és egy rolós tolltartót, ceruzahegyezővel meg körös - körbe Bambi képeivel. Orzse nem sok figyelmet fordított a lakk cipőre, annál inkább a tolltartóra, simogatta, becézgette, ágyba vitte. Az osztályban senkinek sem volt hasonló, emiatt társai felnéztek rá, csodálták. Orzse nagyon büszke volt ajándékára. Általa megbecsült személye lett az osztálynak, mindenki a kedvébe akart járni. Akkoriban ritkaságnak számító ceruzahegyezője is volt. Attól fogva a ceruzái mindig tűhegyes, formás betűket róttak füzetlapjaira. Osztálytársai sorban jelentkeztek hozzá ceruza hegyezésre. Orzse nagyon büszke volt a tolltartójára. Az egyik szünetben borzalmas dolog történt. A kincses tolltartó eltűnt. Örgozatban látta, hogy Margit egy újságpapírba csomagolt, tolltartószerű valamit nyújtott át, sietve kis testvérének, Panninak. Orzse jól ismerte őt, mankóval is alig tudott járni, mind a két lábszárát fém abroncs tartotta, sokszor érzett sajnálatot iránta. A nyomorék kislány padtársa újságolta, hogy Panninak Bambival díszített tolltartója lett. Orzse berohant a tanáriba, és elmondta a hallottakat a tanító néninek. Mindketten elindultak a kis csoportosok felé, a többiek kíváncsian utánuk osontak. Az osztályba belépve Orzse azonnal felismerte Panni padján a tolltartót.- Honnan vetted ezt, Panni? - kérdezte a tanítónéni. A nyomorék kislány lassan felemelkedett, zavartan a mankóját markolászta. Arca piros volt a szégyentől, s szemét könnyfátyol takarta. Óvatosan felemelte a tolltartót. Orzse akkor vette észre, hogy alig vannak ujjai.- A ... a ... testvéremtől kaptam... a névnapomra! - mondta rezegő hangon a szegény kislány. Nagy Ábrahám A SZÉL JÁTÉKAI Amíg kisfiú a szél, játéka a falevél, fújja, űzi, kergeti, benne örömét leli. Leejti, majd fölkapja, a szemét rajta tartja. Szabadulni nem lehet, nem ismered a szelet! Az ártatlan szellőcske, - csak soha fel ne nőne, - mert mint serdülő kamasz szemtelen lesz és pimasz. Ahogy nő, egyre vadul, mindig új trükköt tanul, átalakul: most király, magasba törő spirál. Tornádó most a neve, bírni nem lehet vele, tör, zúz, rombol házakat, mi csak útjába akad. Ahol jár a hurrikán, arra nincsen útirány, nyomában, hol átvonul, minden a földön lapul. Hány éves a fa? Ha egy kidöntött fa törzsét jobban megnézzük évgyűrűket, jellegzetes karikákat láthatunk. Ezek évente fejlődnek, minden évben eggyel, ezért lehet róluk a fa korára következtetni. Nem minden fa visel évgyűrűket, ígv például a trópusokon, ahol az időjárás nem változik olyan szélsőségesen mint Európában, a fáknak nincsennek évgyűrűik. Mi a földkéreg? A talaj amelyen járunk a földkéreg legfelső része. Ez a kéreg a tengerek alatt tíz kilométer vastag, a kontinensek alatt, pedig eléri a negyven kilométeres vastagságot. A földkéreg alatt változó sűrűségű keménységű, ill. halmazállapotú anyagot, az ún. köpenyt, majd 2900 km mélységben pedig a Föld külső majd legbelső magját találjuk. I- Orzse ez a te tolltartód? Hosszú, vibráló csend következett. A kotnyeles utánuk lopakodó osztálytársak kórusban bizonygatták: - igen, igen, ez az, ez Orzse tolltartója! Panni csonka, deformált ujjai átkulcsolták, abroncsként védték, tartották a tolltartót, mintha hozzánőttek volna.- Orzse válaszolj már? Biztos vagy benne, hogy ez a tied? - Panni ujjcsonkjai megremegtek, de még mindig erősen tartották a kincset. Orzse nagyon lassan, rekedten elkezdett beszélni: - Nem,... úgy gondolom nem az enyém! - rebegte ködfátyolos hangon. - Az én tolltartómnak csak a tetején volt Bambi kép! - tette hozzá nyomatékosan, hogy hitelt adjon szavainak. Majd sietve faképnél hagyta ámuldozó osztálytársait. Azután berohant a WC-be, hogy meggyászolja, eltemesse sanyarú életének egyetlen igazi kincsét. Néhány nappal később az esti órákban kopogtattak Orzséék ajtaján, a ködben alig lehetett látni.- Ez a tied! - mondta Margit visszafojtott hangja, s mellette Panni mankóira támaszkodó ködalakja nyújtotta felé a könnyáztatott, újságpapírba csomagolt tolltartót.- Orzse, itt egy utolsó lehetőség, tiéd lehet újra a gazdagság, a remény, a tisztelet! - súgta egy belső hang. Orzse egy percig dermedten állt, mintha a szíve megállt volna, azután egyre hevesebben dobogott, a kő ami napokkal ezelőtt rátelepedett, lehullott róla.- Megmondtam már, nem az enyém! Boldog névnapot! - mondta és szelíden becsukta maga mögött az ajtót. VÉGE
