A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-25 / 159. szám
2004. JÚNIUS 25. Gyerekeknek A HÍD 21 HUNYADI KARDJA A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata alatt régi idők óta mutogatnak egy nagy márványkő koporsót. Oldalaiba törököket kergető magyar vitézek vannak vésve, tetején páncélos, sisakos dalia kőből kifaragva. A koporsó rég elfeketedett, márványa összevissza repedezett, a szobornak keze-lába törve, mégis térdet kell ezek előtt a törött, kopott kődarabok előtt hajtani minden magyar embernek. Mert ez a koporsó Hunyadi János koporsója, ez a kőből faragott levente Hunyadi János képmása, a törökverő hősé, Mátyás király apjáé. Valamikor több volt ezen a síremléken a drágakő, mint a márvány, de biz az mind elkallódott a régi zavaros világban. Amit a török meghagyott, elvitte a tatár, amit a tatár ott felejtett, elhordta a német. Levakarták még a kacskaringósra faragott, nagy, furcsa betűk aranyozását is. Nem maradt ott egyéb egy hosszú, kétélű acélpengénél, amely a szobor lábához volt támasztva. Az nem kellett senkinek, mert nem volt rajta semmi ékesség. Meg nehéz is volt, hogy két kézzel alig lehetett megemelni. Az volt Hunyadi kardja. Egyszer aztán ennek is akadt gazdája. Valami gyülevész csapat fosztogatta ki a várost. A vezérük valami Privoda nevű kapitány volt. Ez a Privoda volt az, aki fölkapta a halott hősnek annyi csatában diadalmas fegyverét.- Minek lesz az neked, Privoda? - incselkedtek vele a cimborái. - Elhúzza az azt a káposztatorzsából faragott karodat.- Ne tanítsátok ti Privodát - vigyorgott a kapitány -, megér ez nekem egy szakajtó aranyat. Annyit bizonyosan nem sajnál érte Kamuti Ferenc uram. Kamuti Ferenc volt akkor Magyarország legerősebb embere. Derék, jó vitéz, becsületes magyar, Esztergom város kapitánya. Neki szánta a kardot Privoda, el is vitte hozzá.- Vitéz nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról Hunyadi kardját. Nem illet az mást most nagy Magyarországon, egyedül csak téged. Tudom, nem sokallasz érte száz aranyat meg egy csótáros paripát meg a hozzá való ékes vitézi gúnyát. Kamuti kezébe vette Hunyadi kardját, forgatta, nézegette, amíg ki nem buggyant a könnye.- Jaj, mire jutottál, szegény Magyarország! - sóhajtott keserű szívvel, s indult kifelé a fegyveres teremből. De Privoda ijedten állotta útját.- Ohó, vitéz uram, hát az én jutalmam hol van?- Az ám, majd elfelejtettem! - mordult rá haragosan Kamuti, s bekiáltott az őrszobára: - Hé, hajdúk, ugorjatok csak ide! Négy szál legény tisztelegve várta a parancsolatot.- Szaggassátok le a vitézi gúnyát erről a semmiháziról - mutatott rá a reszkető Privodára -, mert nem illet az ilyen gonosztevőt. Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek ki a várból! Ö maga pedig kiment a bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik, megcsókolta Hunyadi kardját, megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve a karján, belehajította a Dunába.- Sohase lesz többet emberi kéz, amelyik méltó volna Hunyadi János kardját forgatni. Hunyadi kardja azóta lent fekszik a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják, mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját keresné, s olyankor hány a Duna haragos hullámokat. (Móra Ferenc: Mondák és mesék című könyvéből) TALÁLD KI Mikor fekszel, ő akkor kél. Egyszer egész, máskor csak fél. Nincsen tüze, mégis lámpás, A vándornak szinte áldás. (PI°H) EK Varga Erzsi Kifordítom BEFORDÍTOM Bús napjaim mint a ruhám, mi lenne ha kifordítnám? Oly jó lenne kézen járni, mennyezeten futkározni! Nappal hosszan szunyókálni, éjszaka meg csak játszani. Iskolába sose menni, reggel korán fel nem kelni. Sárkányomat felhőcsücskén föntről lentre eregetném. A fű fejem fölött nőne, nap meg talpam alatt sütne. Apukám sosem dolgozna, rendszerint velem játszana. Hogy ne féljek a sötétben, mindig ott aludna velem! Mindennap hamburgert ennék, neki csak tejbegrízt adnék. Hogyha későn jönne haza, kedvenc meccse tiltva volna. Itt-ott azért, apu lehet, ha engem cirkuszba vezet. Apukám a legjobb sofőr, elengedi minden rendőr. Anyukám is otthon lenne, folyton engem becézgetne, amikor a gyomrom korog, főzzön azt amit akarok. Palacsinta a kedvencem süssön nekem, hogyha kérem, mert a széles nagyvilágban, senki sem csinálja jobban. Ha megunom, cserélgetem, varázsvesszőm előveszem, kifordítom-befordítom, amikor én épp akarom. // • • Öt görög görgőn görget Öt gömbbé gömbölyödött görögdinnyét. Mit sütsz, kis szűcs? ® Tán sós húst w sütsz, kis szűcs? Nem minden tarka fajta szarka farka tarka, Szerdán szaporán szaggatom szalagom. Sárga bögre, görbe bögre. Csak a tarka farkú szarka fajta szarka farka tarka. Nagy Johanna Kicsi kutya tanul hamar Nagy fa alatt vastag avar ni-ni mozog? Lám, mit takar? Kicsi kutya szalad s kapar, vonyít, nyüszít, szúr az avar! Kicsi kutya tanul hamar: nem jó, ha a kutya kapar, ahol mozog vastag avar; az a halom kis sünt takar.
