A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-30 / 151. szám
12 A HÍD TUDOMÁNY 2004. ÁPRILIS 30. I Helyreállítják a hunok fővárosát ŐSEINK FALAI KÖZT? Tongwan az egyetlen hun főváros, amely épségben maradt ránk. Kínai régészek elhatározták: nemcsak a teljes várost, hanem annak természeti környezetét is helyreállítják - beleértve a sivatag erdősítését. Meggyőződésük továbbá hogy a rejtélyes körülmények között felszívódott hunok utódai a magyarok - állítólag ezt bizonyítják ortodox keleti hitünk sámánisztikus vonásai, papírvagdosó szenvedélyünk, es híres fúvóshangszerünk, a suona. Röviden Nőstényhiány okozhatta A DÍNÓK VESZTÉT A dinoszauruszok kihalásának legvalószínűbb magyarázatát őslénykutatók régóta abban látják, hogy 65 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középidő végén egy kozmikus test - kisbolygó vagy üstökösmag - csapódott bolygónk felszínébe a mai Mexikóiöböl területén. A becsapódás hatására megváltozott a földi klíma, évekre sötét hamu borította be az eget, megvonva az élőlényektől az éltető napsugarakat, s egyes vélemények szerint már ez is elegendő oka lehetett az ősállatok kipusztulásának. Amerikai és brit kutatók a kipusztulás okát kereső teóriákhoz most újabb adalékkal álltak elő: a dinoszauruszok végét az jelenthette, hogy túl sok hím született. Az ausztráliai édesvízi krokodil (Crocodvlus johnstoni) párzási időszaka a száraz évszak közepére, júliusra esik. A nőstények tojásaikat augusztusban folyópartok homokos fövenyeibe ássák. A kicsinyek 74-80 nap után bújnak elő a tojásból. Az utód nemét a krokodiloknál a keltetési időszak alatti hőmérséklet határozza meg. 31-32 Celsius-fokon főként hímek, ennél melegebb, illetve hűvösebb időben nőstények születnek. A déli kontinensen rendre aggodalmat okoz, hogy az aszály és a szokatlan hőség miatt jóval több nőstény, mint hím születik. Amennyiben feltételezzük, hogy a dinoszauruszok szaporodása hasonlatos volt a jelenkor krokodiljaihoz, akkor kicsinyeik nemének kialakulásában szerepet játszhatott a hőmérséklet, tehát annak megváltozása is - mondja David Miller, a leeds-i egyetem munkatársa, akinek elemzése szerint az őshüllőknél éppen fordítva történhetett a dolog, és a nőstényeknek volt egy szőkébb hőmérsékleti tartománya. Ha a légkörbe került por - amelyet tovább gyarapíthatott a kozmikus test becsapódása miatt aktívabbá vált vulkáni tevékenység - lehútötte a Föld légkörét, a Nap sugarai nem tudták a korábbihoz hasonló mértékben felmelegíteni a földfelszínt és a levegőt, akkor a David Miller által elvégzett kutatások alapján valószínűnek látszik, hogy a hidegebb körülmények között a hüllők tojásaiban inkább hím egyedek fejlődnek ki. Új háromnyelvű TÖRVÉNYOSZLOPOT TALÁLTAK Új "rosette-i követ" találtak Egyiptomban - jelentették be Potsdamban német kutatók, akik a kőtáblára bukkantak ásatásaik során. A híres rosette-i kő, amelyet még Napóleon egyiptomi hadjárata idején, 1799-ben, a Nílus deltájában találtak, a Kr. e. 2. században készült, és ugyanazt a szöveget - V. Ptolemaiosz király egyik rendeletét - tartalmazta egyiptomi, démotikus és görög nyelven. A francia Champollion a 19. században a három írás összehasonlítása révén fejtette meg az egyiptomi hieroglifák titkát. A rosette-i követ ma a British Museumban őrzik, mely Kairó után a világ második legnagyobb egyiptomi gyűjteményével dicsekedhet. Christian Tietze, a Berlin közelében lévő potsdami egyetem régészprofesszora a hétfői sajtóértekezleten azt mondta: a lelet rendkívül érdekes, és 120 éve nem találtak Egyiptomban ehhez hasonló, több nyelven készült feliratú követ. A 99 cm magas és 84 cm széles szürke gránitkőre véletlenül bukkantak az egykori Bubasztisz város romjainál folytatott ásatáson. A vélhetően föld-Április 26. A Dahszia (Daxia) hun királyság fővárosa, Tongwan, több mint ezer évig a sivatag homokja alatt pihent. Az ősi város, melyet Helianbobo hun vezér épített 419-ben, ma Kína Sanhszi (Shaanxi) tartományában van. A romos Tongwan még ma is tanúskodik arról a jólétről, amit valaha a nomád hunok a mai Kína északi határain élveztek. A kis híján 20 ezer négyzetkilométeres Tongwan az Ordos-fennsík déli határán fekszik, a Mongol Autonóm Körzetben. A város egy kelet-nyugati tengelyen rendeződik el, és három részre tagolódik: a külső városra, a belső városra és a palotavárosra. A külső város az egyszerű emberek lakóhelye volt. A kormányhivatalok és a nemesek rezidenciái a külső városban kaptak helyet. A palotaváros pedig a császári város "legbelsőbb szentélye" volt, hiszen itt élt maga Fielianbobo. A történészek szerint 431 körül Tongwanban és környékén mintegy 40 000 hun nomád és han pásztor élt. 984-re azonban a város elnéptelenedett, majd teljesen betemette a sivatag. A várost 1996-ban helyezték magas szintű állami védettség alá. "A felújítási munkák részeként restauráltuk a Yongan-tornyot, ahonnan Helianbobo a katonai parádékat nézte. A felújítás következő szakaszában a város délnyugati részén lévő, 31 méter magas kilátótornyot fogjuk restaurálni" - nyilatkozta Gao Zhan, a Tongwan Város Műemlékvédelmi Hivatalának vezetője a China.orgnak. Ezek a tornyok jelképezik a helyreállítási munkák megkezdését. A próba-helyreállításokat régészeti feltárások alapján végzik, és arra készülnek, hogy helyreállítják a városfalat és a város számos épületét is. "A helyhatóság szeretné elérni, hogy a terület váljon hivatalosan is a világörökség részévé. Már elkészült Tongwan helyreállításának programja, és teljes gőzzel folyik a kutatómunka, mely arra ad majd választ, hogyan lehet a legjobban konzerválni a hely régészeti értékeit" - mondta Xing. "Tongwan az egyetlen hun főváros, amely épségben maradt ránk. Megőrzésével és kutatásával talán arra a kérdésre is választ kapunk, miért tűnt el ez a hatalmas, nomád nép oly hirtelen, kb. 1000 évvel ezelőtt." A kínai hírportál Tongwan ismertetése után érdekes eszmefuttatásba kezd a hunok későbbi sorsáról. "Ha valaki megáll Tongwan városában, és körültekint, szinte adódik a kérdés: hová az ördögbe tűntek ezek a nomád harcosok, akik majd' egy évezreden át nyargalásztak Ázsia- és Európa-szerte, és uralmuk alatt tartották a mai Kína jelentős részét?" - olvasható a cikkben. Történelmi ismereteink szerint - folytatja a China.org - ez az erős, bátor nép folyamatos csatározások közepette a mai Kína északkeleti és északnyugati vidékei felé vándorolt az i. e. 3. századtól az i. sz. 5. századig. Jelenlétükkel nem csak a Selyemút kereskedelmi forgalmát veszélyeztették, de komolyan fenyegették az ország belsejének erős, feudális országait is. A Csin-dinasztia első császára az ország egyesítése után birodalmi katonasággal vette űzőbe a hunokat, majd felépíttette a csodálatos kínai Nagy Falat. A rákövetkező években a kínai dinasztiák közötti kapcsolat egyre erősödött, a hunok egy része pedig beolvadt a hanok közé. Mások Közép-Azsiába vándoroltak, de voltak, akik eljutottak egészen Európáig is. A 6. századra a hunok megszűntek önálló népnek lenni, csoportjaik más népekbe olvadtak be. "A három-négyszáz éven át tartó, folyamatos háborúskodás után a hunokat külső és belső feszültségek is gyengítették. Rabszolgaságra alapuló birodalmuk végül elbukott" - mondta Zhou profeszszor. "A vereséget szenvedett hunok 89 és 91 között észak felé, a Don és a Volga völgyei felé indultak" - mondta Lin Gan professzor, a Belső-Mongóliai Egyetem munkatársa. "A gotokat követve a hunok is eljutottak Róma falai alá. Az 5. században az Attila vezette hunok a Duna partján alapítottak birodalmat, s ez a birodalom igen nagy jelentőségű volt az európai történelemben" - idézi a kínai újság Lin professzort. ifi Újabb kulcs az élet kialakulásához 3,5 milliárd éves vulkáni kőzetekben fedezett fel egykori élettevékenységre utaló nyomokat egy nemzetközi kutatócsoport. Április 25. A nemzetközi kutatócsoport tagjai ősi dél-afrikai párnalávákat tanulmányoztak (a párnalávák a víz alatt kiömlő bazaltból szilárdulnak meg, és gömbölyded alakjuk miatt kapták nevüket). Az idők során már metamorfizálódott (átalakult) lávakőzetben ásványokkal kitöltött hosszúkás üregeket fedeztek fel. A kutatók szerint ezek olyan baktériumok tevékenysége miatt alakultak ki, amelyek az ősi óceánfenéken éltek (mai társaikhoz hasonlóan). A kutatók szerint a baktériumok gyakorlatilag "átrágták" magukat a kőzeten, amit valószínűleg táplálékként használtak. Ilyen életmódot folytató, ma élő fajokat néhány éve fedeztek fel az óceáni kéregben (ún. litofil fajok). Az üregeket kitöltő anyagban szén, nitrogén, foszfor és kálium nyomaira bukkantak - olyan elemekre, amelyek nélkülözhetetlenek az élethez. A legősibb életnyomok kutatása nem egyszerű feladat. Minden felfedezést heves vita övez, mivel az egyes feltételezett kövületekről nehéz eldönteni, hogy valóban élőlényektől származnak, vagy pusztán kémiai folyamatok termékei. Morfológiai (alaktani) alapon a megkülönböztetés sokszor lehetetlen. Komolyabb értéket képvisel, ha a feltételezett életnyomok területén (vagy annak közvetlen környezetében) ún. nem egyensúlyi ásványtársulások vannak jelen, mert ezek már valóban egykori élettevékenységre utalhatnak (az élőlények anyagcseréje miatt térnek el a megszokott összetételű ásványtársulásoktól). Egy ehhez hasonló jelzés lehet, ha különféle elemek (főként a szén és kén) olyan izotópjai dúsulnak fel, amelyek a recens példák alapján élőlények tevékenységére vezethetők vissza. Várhatóan a jelenlegi felfedezés is nagy szakmai vitát vált majd ki. A kutatók szerint egyet senki sem vitathat: a kőzetek valóban egy ősi óceánfenékről származnak, egy olyan egykori környezetből, ahol a modern elméletek szerint az élet kialakult. Napjainkra ugyanis elvetették a darwini "meleg felszíni pocsolyák" modelljét, és az első élőlényeket a mélytengeri vulkáni hátságok kénben, vasban és egyéb elemekben gazdag, energiadús környezetébe, az ősi mélytengeri füstölgők mellé "költöztették".
