A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-23 / 150. szám
2004. ÁPRILIS 23. Gyerekeknek A HÍD 21 Arany László A szürke ló Egyszer volt egy szegény ember, akinek a világon semmi egyebe nem volt, csak egy szürke lova. Azzal kereste a mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni; éjjel-nappal mindig őrölt rajta. A szürke ló nagyon megunta ezt a dolgot, látta, hogy a más ember lova mindig párjával őröl, neki meg magának kellett húzni a malmot, azt mondja hát a gazdájának:- Édes gazdám, mi dolog az, hogy más ember mindig két lóval őröl, te meg engem csak magamat fárasztasz itt a malomban?- Biz annak az az oka, kedves lovam, hogy egy árva bogaram sincs, akit melléd foghatnék.- Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd kerítek én magamnak egy társat. A szegény ember mindjárt kifogta a malomból, eleresztette. Elindult hát a szürke ló, hogy társat kerítsen magának; megy, mendegél hetedhét ország ellen, egyszer meglát egy rókalyukat. Kapja magát, ráfekszik a lyukra, mintha meg volna dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani. Odabent a rókalyukban egy öreg róka lakott három fiával. ‘ Egyszer a legkisebb Jr' fia ki akar menni, meglátja a szürke lovat, azt gondolta a fehérségéről, hogy hó van. Visszamegy az anyjához.-Jaj, anyám, nem lehet most kimenni, nagy hó van odakint.- Már hogy volna - feleli az öreg róka -, hiszen éppen nyár közepe van most. Eredj ki te, fiam - mondja a középső fiának -, te öregebb vagy, többet tudsz, nézd meg, mi az. Kimegy a középső fia is, az is meglátja a szürke lovat a lyuk száján, az is visszamegy.- Jaj, anyám, csakugyan nem lehet most kimenni, hó van.- Már hogy volna most hó, hiszen éppen nyár közepe van. Eredj ki te, legöregebb fiam, te legtöbbet láttál már a világon, nézd meg, mi van ott. Kimegy a legöregebb fia is, de az is csak azzal megy vissza:- De bizony csakugyan hó van, akárhogy van a dolog, semmit se láttam, csak a nagy fehérséget.- Nem lehet most hó, hisz éppen nyár közepe van - mondja az öreg róka, GYEREKEKNEK azzal maga ment ki. Látja, hogy nem hó, hanem szürke ló. Gondolkozóba esik, hogy kellene azt elhúzni onnan; ha ott marad, még csak ki se tudnak járni. Próbálták elhúzni a három fiával, de meg se tudták mozdítani. Elmegy hát a farkas komájához.- Kedves komám, ugyancsak jó pecsenyére tettem szert, már oda is vittem a lyukam szájához, de sehogy se fér bele, pedig ha kívül marad, mind kikezdik a varjak; azért hát azt gondoltam, húzzuk el a te barlangodhoz, abba talán belefér, majd rájárhatunk ketten is. A farkas megörült a jó pecsenyének, gondolta magában: csak egyszer az ő barlangjában legyen, nem eszik abból a róka egy fél falatot se. Mindjárt visszamentek a róka lyukához; még akkor is ott feküdt a szürke ló, tette magát, mintha meg volna dögölve. Mikor odaértek, elkezd a farkas tanakodni:- Hogy kellene ezt az én barlangomhoz elvinni, koma?- Hát csak úgy - felel a róka -, ahogy én idáig hoztam: farkához kötöttem, úgy hoztam árkon-bokron keresztül, még csak nehéz sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy a legszebben elviheted. A farkas mindjárt ráállott, az bizony jó lesz! Már előre fente a fogát a jó pecsenyére - a róka meg jó erősen összekötötte a farkas farkát a szürke ló farkával.- Húzhatod már, koma! Húzza a farkas, majd megszakad, de meg se bírja mozdítani, amint legjobban erőlködik, hirtelen felugrik a szürke ló, elkezd szaladni, húzza ám a farkast farkánál fogva maga után árkon-bokron keresztül, mint a dögöt, vitte egyenesen a gazdájához.- No, gazdám, hoztam magamnak társat. A szegény ember mindjárt agyonverte a farkast, a bőrét eladta jó pénzért, azon vett egy másik lovat, attól fogva sohasem őrölt magában a szürke ló. Ha magában őrölt volna, az én mesém is tovább tartott volna. VÉGE Nagy Johanna Nyulak bálja Sok mese van tarka-barka, rövid, hosszú, elmés, balga. Mesefáról szedtem egyet, elmondom azt most itt neked. Tarka lepkék mindent tudnak, virágok fülébe súgnak: olyan lesz a nyulak bálja, amilyennek nem volt párja. Kézen fogva sok ifjú pár, ragyog rájuk a napsugár. Akácfürtök illata leng, fejük fölött pacsirta zeng. Domb aljától, falu szélig rét terült el végesvégig. Rengeteg nyúl élt e réten, velük történt réges-régen. $ Hosszú, komisz, hideg tél járt, minden lélek tavaszra várt. Térdig ért a hótakaró, ily idő alvásra való. * Peckes, bugri nyúlfi úrfik zenekara előugrik. Üregiék pereputtya táncol, míg a zenész húzza. A dallamra lábuk fürge, nem marad ott senki ülve. Reng a föld a talpuk alatt, szép mutatvány sikert arat. * Álmodtak virágos rétről, nyúlláb magas lóheréről, hol nem egyszer megcsodálták tarka pillangók körtáncát. Alom elszállt, valóság már, zöld selymében ring a határ. Fű, fa, virág, állat ébred, ellepi a nyúlás rétet. Gyöngyvirágok apró, fehér ... .. csengettyűje messze elér: „Nyúj legénynek meg leánynak nemsokára muzsikálnak.” Nyár elején lesz egy nagy bál, jelenjen meg minden nyúlpár. Legszebb ruháját felöltse, ki e bulira eljönne. Szerény margaretták bokra szerencsét hoz mindazokra, ki mellettük elhalad, az boldog és hű marad.” Mint tó vizén a kis csónak, szél füttyére ringatóznak pipacsok, a kedvük virul, nap hevétől arcuk kigyúl. Megszólal a harangvirág, tudja meg az egész világ, nyúl riityőre szól a harang: giling-galang, giling-galang. Nem marad üregben egy nyúl, egész banda büszkén vonul. Sok kíváncsi virág feje néz utánuk irigykedve. Am, de hangyák népe dühödt, csendben vonul a fű között. Több van ott már, mint a fűszál, buzgolkodnak, egyik sem áll. Minden ételre rámásznak, mostmár ők is lakomáznak. . Savat szúrnak nyúl fülébe, úgy fáj, mintha lángban égne. .szenved, a nyúl, tőlük könnyen nem szabadul. Kínjukban ugróst is járnak, ígylett vége a nyúl-bálnak. A csendes éj leple alatt mindenik nyúl hazaszaladt, mert hol van sok hangyaboly, nyúl ott többé nem táncol. Nagy kerek hold fényét ontja, kedves, szelíd a mosolya. Emlékszik még a nyúl-bálra, ő tette a mesefára. Más kárán tanul az okos. Wise men leam by others' harm. Otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat. He was left behind like the Wallachians by St. Paul. He was left behind unexpectedly. 4* \ ^9 9 Az ökör csak ökör, ha Bécsbe hajtják is. A ox remains an ox even if driven to Vienna. (Send a fool to the market and a fool he will return again.) Meg állja a sarat. He stands the mud. He comes up to mark. He stands the test. ifi Rend a lelke mindennek Order is the soul of everything. Addig nyújtózz, ameddig a takaród ér. Stretch yourself as far as your cover reaches.
