A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-07-04 / 109. szám
IOahíd Kultúra 2003. JÚLIUS 4. Röviden Marton Éva a Zeneakadémia PROFESSZORA / Marton Eva, a világhírű drámai szoprán operaénekesnő, a New York-i Metropolitan Operának és a földkerekség számos híres operaházának rendszeres vendégszereplője a Zeneakadémia tiszteletbeli professzora lett. Mint mondta: „A Zeneakadémia fennállásának közel százharminc éve során eddig mindössze harmincegy művész kapta meg ezt a rangot, közülük én vagyok az első énekesnő. - majd az Európai Unióba belépéssel kapcsolatban így folytatta - „Az a borzasztó depresszió, amivel az unióba megyünk, mindig jellemző volt ránk. Még a Himnuszunk is negatív, csak a reménykedés és a hit van benne. Új eszmékre, új gondolatokra van szükség.” Gyarmathy Lívia díja A krakkói nemzetközi rövidfilmfesztiválon a magyar rendezőnő Táncrend című filmje nyerte el a legjobb dokumentumfilmnek járó Ezüstsárkány díjat. A táncrend megkapta a diákzsűri díját is. Ez év áprilisban ugyanezen filmjéért a legjobb rendező díját nyerte el Gyarmathy Lívia a wiesbadeni goEast fesztiválon. A film remek öniróniával rajzolja meg egy falu hétköznapjait. Bemutatja szereplőit: a mobilfüggő postásfiút, a romantikus lelkű tanítónőt, az unatkozó boltoskisasszonyt, a táncos lábú apukát, no és persze a tánctanárt. Igazi régi vágású úriember, akinek lehet fullasztó kánikula, dermesztő hideg a fűtetlen kultúrházban, ő bizony tánctant okít. Az órákra méltósággal felkészül, tisztában van ugyanis küldetésével: az egyetlen izgalmat és örömöt az ő órái jelentik. Világhírű tárlat Budapesten A budapesti Műcsarnokban megnyílt Claudio Massini világhírű olasz képzőművész Metastorica című vándorkiállítása. A New' York-ból hazautazok augusztus 3-ig láthatják. Megnőtt a Magyar Rádió IRODALMI SZEREPE Eltűntek a Magyar Televízióból az irodalmi programok, mégpedig nemcsak a viták, hanem a tévéjátékok is. A sajtó pedig terjedelmi okból erre nem vállalkozhat. így megnőtt a Magyar Rádió szerepe, amely egyfelől az irodalmi programok fenntartását, másfelől pedig a drámairodalom sorában a sajátosan rádiós műfaj, vagyis a hangjátékok művelését jelenti. Erre utal a kétévente megrendezendő hangjáték pályázat tavalyi áradata: közel háromszáz rádiós irodalmi alkotást küldtek be. Susan Sontag htüntetése Susan Sontag az amerikai irodalom egy ik legnagyobb élő alakja megkapta a német könyvkiadók békedíját. Az indokolás: Sontag nagy érdemeket szerzett a képeket meghamisító, az igazságot szerteszabdaló" korunk kérdéseinek megválaszolásában. A BORZ AJÁNDÉKA Fődíjat nyert a Kecskeméti Stúdió A borz ajándéka című rajzfilmje a Los Angeles-i nemzetközi film- és videofesztiválon, a gyermekműsorok kategóriájában. Szilágyi Varga Zoltán alkotása 28 ország 1500 filmje közül lett az első. “KELL EGY CSAPAT” Exkluzív beszélgetés Rudolf Péterrel Önmagában egy intézmény. Alig múlt 40 éves, de már "valaki" a magyar színházi életben. Fekete Péterként lett hihetetlen népszerű, de egyáltalán nem számít kétbalkezesnek. Sót. És hogy mennyire talpraesett művész Rudolf Péter, azt új szerepkörében, az Új Színház művészeti igazgatójaként bizonyíthatja. Gaál Péter — Törvényszerű, hogy egy bizonyos idő elteltével minden sikeres színész vezetői babérokra tör? — Nem! —Akkor miért vállalt művészeti vezetői szerepet? — Pár évvel ezelőtt felmerült egy ilyen feladat lehetősége és nagyon izgatott a kérdés, hogy jó lennék-e producerfélének. Ugyanis azt gondolom, az lenne a legszebb feladat, hogy egyes embereket jó helyzetbe hozzak. Nagy kérdés persze, hogy az ezzel járó felelősséget bírom-e? Nem változtatjae meg az egyéniségemet a dolog? Nem bénít-e a feladat? De ebből az egészből az érdekel a legjobban, hogy össze lehet-e hozni egy csapatot? Mert ma a színház egy sziget és ebben a közegben nemes dolgot lehetetlen csinálni. Ez a helyzet sodor oda, hogy magam köré szervezzek minőségi embereket. Itt tartok most. Persze be kell valljam, hogy az általam létre hozott csapattal kevesebb kompromisszumra lesz majd szükségem. Tehát rendezőként is szabadabbnak érezhetem majd magam. — Mindig is ilyen szervező, építkező alkat volt? — Fenét! Én alapvetően egy lusta ember vagyok, de mindig olyan helyzetet teremtek, amely hiperaktíwá tesz. Nagy ellentmondás ez az életemben, mert én szívesen ülnék egy fa alatt és nézném a felhők vonulását. Ha mondjuk 300 évet élhetnénk, akkor én 15 évet így töltenék el. De nem élünk ilyen sokáig, tehát ezzel a dologgal fel kell hagyni. Főleg azért, mert úgy érezném, hogy a lustaságom miatt nem tettem meg azt, amire születtem. Egyébként én világéletemben reneszánsz életre vágytam. A végletekig működő lustálkodás, a sör és a foci teljesen ki tudná tölteni az életemet. — Hiheteüenül sikeres színész. Alig került a pályára és máris híres lett. Köszönhette ezt a Szerencsés Dániel és a Csacsacsa című filmnek, illetve a Pesti Színházban játszott Szentiván éji álomban alakított Pukk figurájának. Aztán jött a Fekete Péter és sok száz szerep a Padlástól kezdve, az És Rómeó és Júlia című darabig. De mikortól rendez? — 1995 óta, akkor volt az első rendezésem. A Dühöngő Ifjúsággal debütáltam. Tanulságos dolog volt. Rájöttem, hogy engem csakis a produkció, illetve a teljesítmény érdekel. Vagyis látnom kellett, hogy nagy baja a mi szakmánknak, hogy egyes emberekhez valós, vagy igaztalan vádak következtében bizonyos jelzők tapadnak. Ezen pedig sorsok és pályák dőlnek el. De mivel engem csak a végeredmény érdekel, ezért én szívesen hívok olyan játszótársakat, akiket nehéz embereknek tartanak. — Mi jelent nagyobb izgalmat, a játék, vagy a rendezés? — A színpadon próbálni szeretek. Nagyon jó megformálni egy-egy figurát, vág)' rájönni egy-egy mondat lényegére. Az a legizgalmasabb dolog az egészben, hogy úgy fogalmazd meg az igazságot, hogy az a történet eszenciáját adja. Mert minden szerepben van egy mozdulat, egy gesztus, amit ott, és csakis ott, azon a helyen és módon lehet elmondani. És erre rá kell találni. Tehát színészként és rendezőként egyforma a feladat. Katarzist kell létrehozni, minőséget kell produkálni. Főként azért, mert ma már nincsenek közösségi helyek. A Fradi B-közép nem ilyen, a disco sem ilyen. Csak a színház maradt, ahol egyszerre egy időben tömegekre hathatsz, ahol térben és időben ugyanabban a pillanatban emberek százait járja át ugyanaz az érzés. Ez a csoda! De számtalan dolog van, ami ez ellen a csoda ellen hat. Kevés a pénz a színházakban, nem fizetik meg a tehetséges művészeket, egyre drágábbak a jegyek és szűkül a teátrumba járók tábora. Csak néhány példát említek... Igen, de nem csodálatos, hogy ma, holnap és holnapután is ugyanúgy szólal meg valamilyen gondolat? Ha ez sikerül, akkor az maga a csoda. Ehhez persze az kell, hogy bárhonnan érkezel a színházba, képes legyél profizmusra, képes legyél erre a csodára. A felsoroltakon kívül én azt hiszem, leginkább hitre van szükség. Arra a meggyőződésre, hogy szeretnek a nézők. Ez a melegség, mert a szeretet érzése melegséget vált ki a lélekben, újabb és újabb energiákat szabadít fel benned. Csakhogy ma alig érzi ezt egy7 színész. Tehát nincs miből feltöltődni. Veregetheted önmagad vállát, hogy milyen jó vagy, de ez félrevisz. így aztán folyamatos kereső állapotban vagyok, keresem a visszaigazolásokat, hogy helyes úton járok. Ezért olvasom a kritikákat, de azt látom, hogy az is egyre inkább bulvárosodik. Normális esetben egy intelligens kívülálló szólna hozzá egy-egy darabhoz, vagy alakításhoz. Helyette prekoncepcióval ül be a kritikus a nézőtérre és nem is az alkotásról ír. Az olvasóért folytatott küzdelem érdekében pedig olyan szavakat használ, amelyeket 20 éve papírra sem vetett senki. Értem én ezt, de nem szeretem. —Tehát nincs nimbusza sem a színháznak, sem a művésznek... — Legalábbis nem olyan, mint a '60-as években volt. A rendszer ugyan beleszólt mindenbe, de állta is a cehhet. Ma szinte mindent szabad, de nincs állami támogatás, illetve ami van, az kevés. — Hatnak-e egymásra a társulatban betöltött szerepei? Tehát elsősorban színész, vagy rendező? Illetve, ha színészként játszik, vagy próbál, akkor belül megszólal-e a rendező, hogy ezt nem így, hanem másként kell csinálni? — A két feladat hat egymásra. A színházban csak a szakma szabályai szerint lehet dolgozni. A színészi pálya alapvetően női szakma. Mert széttárom a lábam! Azt mondom a rendezőnek, hogy "tessék megmondani, mi a dolgom". A rendezés macsóbb dolog. Viszont a kettő hat egymásra. Másként próbálok, másként játszom, mióta rendezek. Céltudatosabban, hasznosabban. Ha rendezek és a vágyaim teljesülnek, az mámorító érzés. Színészként csak magamért felelek és így kevésbé is lesz olyan az előadás, mint amilyennek én azt szeretném. Viszont rendezőként nem csak magamért felelek, és érzem is ennek a súlyát. Főként itt az Új Színházban. Minden hajnalban felriadok és hajnali négykor azon töprengek, hogy miként kéne átírni a terveimet. Biztos beletelik még néhány hónapba, mire végig tudom majd aludni az egész éjszakát. — Milyen lesz az Új Színház? — Remélem, hogy még jobb, mint amilyen jelenleg. Azt szeretném ha olyan szakmai tervek alapján születnének az előadások, amelyeket belső vágyak fütenek. Ha ez a belső fűtöttség érződik majd minden rendezésen, akkor célhoz értünk. Mert jó darabok csak akkor születnek, ha a rendezőt és a színészt is belső vágy fűti az igazság kimondására. — És a család? — Azt szeretném, ha nem kellene fogyasztásra ítélve élnünk. Komolyan mondom, egyre erősebben érzem, hogy inkább vajas kenyéren tengődöm majd, de nem hagyom magam becsapni. Nem vagyok hajlandó színészként azért rohangálni, hogy legyen két kocsink. A mobilom is szép lassan kivágom az ablakon. Azt látom ugyanis, hogy állandóan nőnek a költségek, egyre több a feladnivaló csekk. Fogyasztásra ítélnek mindannyiunkat és már szinte csak azért gürizünk, hogy ki tudjuk fizetni a számlákat. Azt is látom, hogy a jövő érdekében egyre többen elhanyagolják a jelent. Nem mondom, hogy nem lenne jó egy medence a házam kertjében, de ennél is fontosabb, hogy utazzunk a családdal. Mi mindig is erre költünk. A gazdálkodást illetően azt vizsgálgatjuk, hogy miként lehetne a legoptimálisabban felhasználni a pénzt. Ez tipikusan a "Mérleg" -jegyűek sajátja. Tehát a gyerekeknek van már ilyen, meg olyan biztosításuk, előtakarékossági akármijük, satöbbi. És ha plusz jövedelemhez jutok, akkor azt utazásra költjük. Ha van rá pénz, akkor szállodában lakunk, ha nincs akkor kempingben. Az utazás például az egyik hobbim. Képes vagyok hónapokon át útvonalakat és programokat szervezni.
