A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-10-31 / 126. szám
2003. OKTÓBER 31. Kultúra A HÍD 11 H Megállt a kihalt sivatagban, s jelezte: „Foglalt ” A BÉCSI F1ÁKERES Az egész a pesti kalapkiállítással kezdődött, pedig rettentő ódivatú kalapokat állítottak ki a Nagymező utcában. De hát Karádyféle kalapok voltak, meg Fedák Sárié... Múlt men írtunk a bárom színésznő kiállításáról, meg a New York-i Magyar Színház e tárgyú bemutatójáról, s lám, ba kalapról van szó, a jobb New York-i magyar asszonyok között rögvest megindult a szöveg kalapügyben. Szerencsére a jobb férfiaknak viszont már csak az öregapjuk mondogatta: „ Úri ember nyáron is kalapot visel, különben nem tudna mivel köszönnirLaza lett a világ. Ma már ba a szemből jövő hölgy elvárja, bogy köszönéskor kalapot emeljünk neki, annak inkább nyáron nem köszönünk. Mégbogy nyáron kalapot?! Földessy Dénes Na, szóval a modem, igényes múzeum nem csak kiállítást nyit, hanem azt körbe is rendezi, többféle ödettel. Például a három színésznő régi filmjeit levetítik a házi moziban, avagy végig látogatják a három művész egykori lakásait, lakóházait. A modem rendezési felfogás szerint a kultúra tartalom, amelyhez kísérő látvány, kísérő gondolat is kell. Úgy színesebb, hatásosabb a tartalom. Ennyit az esztétikai okról, a többit... Nos, a többit Strundl úrról, a bécsi fiákeresről, aki a totál kihalt északaffikai sivatagban egyedül indult utast keresni, majd amikor megállt, lecsapta a Foglalt táblát, hogy tessenek várni, amíg fordulok egy fuvart. Ahogy a régi-régi bakák enyhén bunkó törzsőrmesterei mondották volt: ’’Röndnek köll lönni!” Igazi rejtőjenős humor. Mindezt azért említem, mert a halhatadan Rejtőről (képünk) is kiállítást nyílott a mi Budapestünkön. Bomba ötlet. Hogy mennyire népszerű volt a máskülönben E Howard néven író szerző, s mennyire bomba jó a kiállítás ödete, a New Yorkiaknak bizonyságul eszembe hozom legszemélyesebb Rejtő Jenő emlékem: egy hatalmas pofont, amit Bognár Benedek ciszterci rendi atyától kaptam kis gimnazista koromban, merthogy latin órán a pad fedőlapja alá csúsztatva a Piszkos Fred, a kapitányt olvastam a latin nyelvi declinatio-k helyett. Nagy frász volt, most is cseng tőle a fülem, de nem sokat rontott Rejtő Jenő olvasottságán, mert odahaza folytattam a Piszkos Fredet. .Én most tisztelettel nyilvános kérdést tennék fel a New York-i Magyar Háznak: mikor rendeznek ott kiállítást? Érdekeset, izgalmasat, vonzót, kedveset? Mert én a tíz esztendős rendszeres New York-ba járásom alatt még egyet sem láttam. Pedig ötlet is jut eszembe: A főkonzulátuson például már az első években, még a jelenlegi torontói főkonzultól is, itteni hivatali ideje alatt, jó riport ötleteket kaptam. Például azokról a tárgyakról, amelyeket öreg magyarok leszármazottai becsülettel odaadományoznak a magyar államnak, az otthoni múzeumoknak. Olyanok, akiknek a gyerekei, unokái már nem tudnak magyarul, nincs semmi érdeklődés bennük, s hány könyvet kidobnak a nem becsületes örökösök! Közöttük ritkaságokat, nem egyszer történelmi értékű iratokat, érdekességeket. Aki átadja, az még a becsületesebbe. Volt rá eset, hogy a főkonzulátus felhívta valamelyik hazai múzeumot s a hírre, hogy mit leltek, az otthoni szakemberek majd kiugrottak örömükben a bőrükből. Ilyenkor a főkonzulátus mai vezetése is hasonló tisztességgel cselekszik. Láttam odavitt könyvhagyatéELENA I. BODONI, PDS. Fogorvos 35 East 38th Street Suite 1D New York, NY 10016 Telefon: (212) 499-9083 Személyhívó:(917) 925-0090 Emaü:BodoniDDS@aol.oom SZENT ISTVÁN KATOLIKUS TEMPLOM 414 E 82th St, New York, NY 10028 Telefon: 212-861-850 Magyar nyelvű szentmise minden vasárnap 10.15-kor, kedden és pénteken 6.30-kor. Vasárnap, október 26-án őszi ebéd a Szent István egyházközösség fehér termében. Mindenkit szeretettel várunk! kot a Magyar Ház könyvtárában is. Ez persze csak ödet a temérdek lehetőségből. Nem sorolom, mert a kulturális életben régóta világjelenség az ödedopás. Ettem persze ott mesterszakács színvonalon elkészített rakott krumplit. De hát most nem szellemi örömökről beszélek. Inkább múzeumi örömökről, amelyek közül nem hiányozhat a humor sem. Lásd a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban most nyílott Rejtő Jenő kiállítást. Ez a magyar zsidó humorista, akinek csontjai valahol Oroszországban nyugszanak, mert ott volt munkaszolgálatos katona, és a szovjet elvtársak golyói nem kímélték a zsidókat sem. Ott nyugszik tehát 1943. január elseje óta, mintha az életében megírt csontbrigád tagja volna. Lám, a mai látogató röhögve lép be erre a tárlatra, mert kiírták Rejtő egy késelő hely kocsmájának feliratát: „Belépés díjtalan! Kilépés bizonytalan!” Hiszen a gipszből formált konyhalány hátából ki is áll a kés, eredeti gyöngyház-nyelű, mint az írásban van, amikor elhangzott az olvasók nemzedékei által ismert aranyköpés: „Uram, ki ne vegye a hátamból, mert eivérzek”. Máskülönben a kiállítás három rejtői stílusú szobában van: egy kocsmában, egy szerkesztőségben és az odavarázsolt Szahara sivatagban, ahol Strundl úr, a bécsi fiákeres lazán bekapcsolta a Foglalt feliratot. A New York-i magyarság enyhén szólva hiányos kulturális ellátottsága okán ennyi jutott az újságíró eszébe, Istenben boldogult Rejtő Jenő kapcsán. Különben a rakott krumpli tényleg jó volt. MHMOMTOTAfRUÚB/W ^eptcmhmat /< nmíkhm1 Volt egyszer egy rendszerváltás (Romsics Ignác ) Tizenhárom év elegendő-e történelmi távolságnak? - ez ennek a műnek az alapkérdése. Igaz, a magyar történelemírás egyik nagy műve, Hőman Bálint és Szekfü Gyula: Magyarország története című sorozata is csak jó másfél évtizeddel az első világháború után zárul, de a szerzők abban nem két-három év, hanem ezer esztendő történelmét elemezték és írták meg. A csak tizenhárom évvel korábban zárult két-három esztendő azonban érzelmileg még túl közel van, s a higgadt történelmi távolságot semmi sem veszélyezteti jobban, mint a viszonylag még mindig friss érzelmi befolyás. Ezért tiszteletre méltó vállalkozás Romsics Ignác műve, s tiszteletre méltó maga az az elképzelhető akaraterő, hogy eltávolítsa magától a szubjektivitást. Túlnyomórészt sikerrel teszi. Tárgyilagos, jól tömörít, sőt jól színez is. Bár a szövegírás színessége különösen tudományos tárgy esetén az egyik veszély. A színesség ugyanis, természeténél fogva vissza-vissza lendíthet a szubjektivitás fele. Romsics Ignác színessége azonban érintetlenül hagy ja a saját realitását. Például Kádár János megöregedését, egyre szenilisebbé válását, lelkiismeret furdalásának erősbödését érzékletesen, színesen írja le, folyamat s a helyzet ábrázolása mégis plasztikus. Nem ő, a szerző sajnálkozik, hanem leírja, hogy a kommunista vezető rétegből álló hallgatóság helyszínen lévő nő tagjai könnyeztek. Jó megoldás. Kádár jobbik oldalának elismerését pedig Bush-t idézve mondja el. Tömörítő képességére példa Csoóri Sándor egyik írása megfelelő szövegrészének kiválasztása: „... manapság egyre határozottabban érződik, hogy fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság (a 10 milliós országban negyed millió! A szerk.) kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot.” Ezt Csoóri új jelenségként, azok után a - Romsics Ignác áltan is idézett - sorok után írja, amelyekkel erősen hangsúlyozza a zsidóság érdemeit, értékeit a magyarság soraiban és együttszenvedését a magyarsággal. Romsics Ignác így tömörebben fogalmazza meg a Magyarországra és a magyar népre sosem jellemző antiszemitizmus ellenére kialakult hazai feszültséget. A kötet általánosítható nagy értékei és a szubjektivitás legyőzése mellett azonban akad két kidolgozatlan rész. Egyik: az eredeti, régi szociáldemokrata párt elerőtlenedése. Ez ugyanis elsősorban nem belső gyengeség volt, hanem a pártállamban megkezdett, majd folytatott titkosrendőrséggel és a még mindig posztkommunista többségű média révén elért bomlasztás eredménye: nemzetközileg és odahaza a szociáldemokraták helyére lépve a posztkommunisták újra szalonképessé tették magukat. Erről több reális sajtónyilatkozat is olvasható volt. Másik: a privatizáció lényege, hogy' a volt pártállami erők zsebébe mentették át a közvagyont. Ennek elvi következménye: a posztkommunizmus elveszítette a munkásság iránti érzékenységét. Elvileg semmisült meg. Új kiadásban, vagy későbbi új elemző kötetben érdemes foglalkozni ezekkel. A végezetül a példás mű jó fotói Prohászka Imre alkotásai: hangulatukban hordozzák a történelmet. FD
