A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-06-27 / 108. szám
2003. JÚNIUS 27. T udomány A HÍD 13 SZÁLLTUDOMÁNY Gravitációs hajtómű a magyar repülő csészealjban “Amit mi csinálunk, az a hagyományos tudomány szerint nem létezik” -jelentette ki Rozsnyai Viktor, az amerikai-magyar Gravity Control Technologies (GCT) ügyvezetője. Az 1998-ban létrejött űrhajózási magán-kutatóintézet az úgynevezett nulla pontos energiamezó, más néven a kvantumvákuum segítségével juttatna járművet az űrbe. Június 20. Az elképzelés Andrej Szaharov Nobel-békedíjas fizikus nevéhez fűződik. Szaharov a hatvanas évek végén fejtette ki elméletét, mely szerint a gravitáció annak a “súrlódásnak” az eredménye, melyet a nulla pontos energiamezőbe, vagy kvantumvákuumba be- és abból kilépő atomi és szubatomi részecskék okoznak, magyarázta az ügyvezető. Rozsnyay Viktor elmondta, hogy elképzelésük szerint egyes részecskéknél kontrolláltan is elő lehet idézni a ki- és belépést ebbe a nulla pontos energiamezőbe, így létre lehet hozni egy mesterséges gravitációs mezőt, amivel azután meg lehetne hajtani egy űrhajót. “Az intézet munkája húsz évnyi, főleg elméleti kutatásra épül - mondta Rozsnyay -, bizonyos gyakorlati eredményeink már vannak, és úgy tűnik, hogy ezek alátámasztják az elméletet. De még további kutatásokra van szükség.” A cég honlapján meg is lehet tekinteni a megépítendő járműveket: a három méter átmérőjű, vezető nélküli csészealjat, a 19 méter átmérőjű, emberszállításra is alkalmas típust, illetve a nagyméretű utasszállító gépeket. A hagyományos légiforgalomra tervezett gép szivar alakú, 58 méter hoszszú és 8 méter átmérőjű, sebessége 1500 km/h. Az űrturistáknak szánt modell csészealj formájú, átmérője 56 méter. Ez a gép 980 utast tudna 8 órás űrutakra vinni. A GCT szerint megfelelő pénzügyi forrásokkal ennek a modellnek a prototípusa 2012-re megépülhet. A GCT Csillebércen, a Központi Fizikai Kutatóintézettől bérel laboratóriumot. Kezdetben Amerikában dolgoztak, csak később telepítették át a kutatást Magyarországra, mivel itt a forrásokat hatékonyabban tudják felhasználni. A cég öt éven belül meg szeretné építeni az ember nélküli űrjárművet, el szeretné készíteni egy gravitációs generátor prototípusát, valamint egy noninvazív orvosi diagnosztikai készüléket. Szintén ez idő alatt fejlesztenének ki egy nem rádióhullám alapú kommunikációs eszközt, és mutatnák be az új generációs, hőmérsékletfüggetlen szupravezetőket. A kutatásokra eddig 1 200 000 dollárt költöttek. A GCT júniusban indult az X-díjért is, az ezer dolláros részvételi díjat az intézet egy ausztrál munkatársa fizette be. Az 1996-ban alapított X-díjjal járó tízmillió dollárt az kapja meg, aki elsőként fel tud juttatni 100 kilométeres magasságba egy három személyes űrhajót, és ezt két héten belül meg is tudja ismételni ugyanazzal a járművel. A díj az űrturizmus megvalósulását segítené elő, a versenybe csak magánintézmények jelentkezhetnek, és állami fejlesztéseket sem lehet felhasználni. Bár az X-díj Alapítvány előzetesen támogatta a GCT elképzelését, a jelentkezést végül elutasította, arra hivatkozva, hogy ez egy új és még ki nem próbált technológia. “Ezen egyébként nem is lepődtünk meg túlságosan” - mondta lapunknak Rozsnyay. A versenyben így 24 cég maradt, melyek mindegyike rakétameghajtású járművekkel kísérletezik. Az elutasítás azonban nem végleges: “Örömünkre szolgálna, ha újra elbírálhatnánk a jelentkezésüket, amikor bebizonyosodik, hogy elképzelésük megvalósítható. Bátorítjuk a GCT-t a kutatás folytatására” - áll az alapítvány levelében. VOLT MÁR SIKER? Egy orosz tudós szerint ő már sikeres kísérletet végzett Antigravitációs kísérletekbe kezd az angliai BAe Systems is. A projekt ahhoz a NASA-programhoz hasonlítható, ami új típusú úrhajóhajtási elvek keresésére született. 1996-ban egy orosz tudós már beszámolt sikeres antigravitációs kísérletről, de a fizikusok nagy többsége nem fogadja el eredményeit, és kizártnak tartja az ilyen irányú kutatások sikerét. Június 22. A BAe Systems, ami annak idején a British Aerospace és a Marconi Electronic Systems egyesüléséből jött létre, megerősítette, hogy antigravitációval foglalkozó kutatóprogramot indít. A Greenglow projekt a NASA Breakthrough Propulsion Physics (áttörés a meghajtás fizikájában) programjához hasonlíthat. A NASA programja több célt is kitűzött maga elé. Olyan (űrhajó-)meghajtási elvet szeretnének találni, ami nem igényel nagymennyiségű üzemanyagot, illetve amellyel az elképzelhető legnagyobb sebességet lehet elérni. Ezenkívül olyan energiatermelési módszert szeretnének kidolgozni, amivel az ilyen eszközök energiaigénye kielégíthető. Az angol projekt különböző területen dolgozó fizikusokat gyűjt össze, és a fizika, a gravitáció alapvető törvényeit kezdené ki. De ha bármely kutatása eredményre vezetne, akkor annak drámai hatásai lehetnek. Antigravitációs eszközök elvileg megkönnyítenék a repülők és űrhajók felemelését, vagy életre hívnák az autók új generációját. Sikeres antigravitációs kísérletről először egy orosz fizikus számolt be a Phisica C nevű újság egy 1992-es számában. A fizikustársadalom nem vette komolyan, de Jevgenyij Podkletnov azt állította, hogy olyan eszközt készített, ami “leárnyékolja” a gravitációt. Az eszköz egy folyékony héliumba vagy nitrogénbe helyezett szupravezető gyűrűből áll. Az erős mágneses mezőbe helyezett gyűrű 5000 rpm-es fordulatszámon pörög és a fölé helyezett tárgyak állítólag 2 százalékot vesztettek súlyukból. Podkletnov társa, a finn Petri Vuorinen, akivel együtt kísérleteztek a tamperei egyetemen, később visszakozott és tagadta, hogy ilyen kísérletekben vett volna részt. A fizikusok többsége úgy tartotta, hogy a súlyveszteség a mágneses tér vagy a légmozgás következménye. A tudósok nagy része azt gondolja, hogy ezek a kutatások eleve kudarcra vannak ítélve, a fizika ilyen alaptörvényeit nem lehet meghaladni. Bob Park az Amerikai Fizikus Társaság tagja szerint az ilyen kísérleteknek egyszerűen semmi esélyük a sikerre. Röviden funkcióval dolgoznak. Ezeken a gépeken teljesítménvprobléma jeletkezhet, amelyen a javítás ígér segíteni. Kevesebben AZ ELSÓ AMERIKAI CeBIT-EN Június 23. A tervezett 20 ezerrel szemben csupán 12 ezren voltak kíváncsiak az első CeBIT America rendezvényre. Az eredmény már csak azért is meglepő, mert az Egyesült Államokban lévő vállalatok piaci részesedése az információ- és kommunikáció-technológiai világpiacon kereken 40 százalék. Nem is a kiállítókkal volt a baj, a 400 vállalat és szervezet standjai körül azonban csak ritkán volt tömeg tapasztalható. Ernst Raue, a rendezvényt szervező Deutsche Messe AG elnöke azonban így is elégedett volt. Manhattan utcáin úgy nyilatkozott, hogy nagy eredmény a 12 ezres látogatói szám, főleg az iraki háború, az atípusos tüdőgyulladás (SARS) és a gazdasági válság fényében. így is sokan utaztak New Yorkba az Egyesült Államok minden tájáról. Mint Raue mondta, a tervük az volt, hogy minden kontinensen legyen egy CeBIT és ez most elérhető közelségbe került. Hannover (Európa), Shanghaj és Isztambul (Ázsia), valamint Sydney (Ausztrália) után most már az amerikai kontinensen is van ilyen rendezvény, már csak Afrika hiányzik a sorból. Herbert Schmalstieg, Hannover főpolgármestere, a Deutsche Messe AG felügyelőtanácsának elnöke azonban nem tagadta, hogy ha nem lenne a CeBIT, lennének helyette más rendezvények. Az is igaz szerinte, hogy nincs nagyon konkurenciája a CeBíT-nek, ugyanakkor viszont minden külföldi CeBIT a hannoveri főrendezvénynek csinál reklámot. A sanghaji kiállítás után például ötszörösére nőtt a Hannoverben kiállító kínai vállalatok száma. Ernst Raue persze nem tagadja, hogy fontos a bevétel. Eddig minden harmadik kiállítás után voltak csak nyereségesek, az ő célja azt elérni, hogy már minden második rendezvény után azok legyenek. így például ha a 2005-ig rendezett amerikai CeBIT kiállításokból eg)r sem lesz nyereséges, akkor “bezár a bazár” az Egyesült Államokban. 15 EZER ÉVE KIHALTNAK HITT TEKNŐST TALÁLTAK Június 18. Repülőgépen érkezett Brisbanebe (Ausztrália) az teknős, amelyet a múlt héten egy patakban találtak. Áz ausztrál szakértők most alaposan tanulmányozzák a “kagylóhátú szörnynek” becézett állatot, amelynek a “tudomány mai állása szerint” több ezer éve nem lenne szabad élnie. A kis állat - azon túl, hogy “kihalt” - egy másik furcsa jellemzővel is rendelkezik, amelvet a fosszíliák alapján eddig nem sikerült a tudósoknak megfigyelniük: nevezetesen hogy nem a száján, hanem a végbélnyílásánál lélegzik. Pontosabban a teknős kloákája - ahova egyszerre a bélcsatoma, a kiválasztó szervrendszer és a szaporítószervek kivezető csatornái nyílnak - eg)' pár kopoltyúszerű zsákocskát is tartalmaz. "Ez az első olyan teknős, amelyet csak a fosszíliái alapján ismertünk és rendszereztünk, és íme, ezek után találtunk egy élő példányt is. Az állat gyakorlatilag változás nélkül élte túl az elmúlt több ezer évet" - lelkendezik Col Limpus, a QPVVS munkatársa. !
