A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-05-02 / 100. szám
2D A HÍD Magazin 2003. MÁIUS 2. Röviden Eladó a világ legdrágább cipője Április 29. A világ legdrágább cipőjét árusítja ki a londoni Harrods áruház egymillió fontos árcédulával. A cipőt az Óz, a nagy varázslóból ismert rubinpapucsok ihlették. A fotósok kedvéért egy időre elővették a cipót, de mikor azok végeztek munkájukkal, a drága lábbeli visszakerült golyóálló vitrinjeibe, melyeket éjjel-nappal biztonsági őrök figyelnek. A cipót platinafonalból szőtték, és 642 rubinkővel díszítették. A csodálatos lábbelit Stuart Weitzman tervezte. Arából 100 000 fontot brit gyermeksegélyező alapítványoknak ajánlanak föl. Dühös bagósok Sok dohányos arra hivatkozik, hogy megnyugtatja a cigaretta. Kutatások szerint azonban azok a férfiak és nők akik könnyen dühbe gurulnak, vagy aggódó természetűek, kétszer olyan gyakran gyújtanak rá, mint a nyugodtabbak. A kiegvensúlyozottabbaknak kevesebbre van szükségük . Bár a megkérdezett férfiak azt állították, hogy- a cigaretta elűzi a rossz hangulatukat, a nők nem számoltak be ilyen eredményről. Valószínűbb, hogy a rágyújtás csak a hozzászokás miatti hiányérzetet enyhíti. Kassák Lajos ANYÁM Kilencven Évet Élt kilencven batyut cipelt egy láthatatlan hegyre harcban állt a sátánképű világgal és puha kenyérrel táplált minket Lehunyt pillákkal és nagyon szelíden a dús föld alá költözött végre. Emlékét megőrzi a hajnali fény mert akkor látott a munkához ő emlékét megőrzik a súlyos estek ekkor ért el házunkig az útja hogy szétnyissa függönyeit a csöndnek és átölelje négy kis gyerekét. Iványi Márta Anyáknapjára /Nagyanyónak/ Halkan puhán szirom pereg Simogatja öreg kezed Piros szegfű, halvány rózsa Téged köszönt Nagyanyóka. Győré Imre ANYÁM Most jut eszembe reggelente, ködöt ver habnak hús tejembe. Kezébe kihűllt a friss kenyér, átnyújtja s biztat: most sült meg, egyél. Hajáról eltűnt a dér zománca, éjjel sötét felhőbe mártja. Egészen olyan, ahogy láttam utoljára a lila ruhában. elsőnek kel fel reggelente, ködöt ver habnak hús tejembe. ANYAKNAPI KÖSZÖNTÉS Képes volt elhitetni, hogy nem szereti a földiepret, képes volt elhitetni, hogy mi teszünk vele jót ha megesszük az egészet, mert neki úgymond ártalmára is lenne. Ilyen volt anyám, úgy hozott áldozatot, hogy az áldozatvállalás örömét is átengedte azoknak akikért az áldozatot hozta. És ez a képesség az anyák legmegindítóbb tulajdonsága. Többféle módon és többféle indítékból lehet áldozatot hozni. Leggyakrabban - eléggé látványos módon, - a saját lelkiismeretünk tetszésének kivívása az indíték. Meg aztán - valljuk be - szeretünk is szenvelegni, sőt tetszelegni az áldozathozók pózában. Tüntetőén vagy diszkréten, de majdnem mindig gondoskodunk arról, hogy akikért önzetlenül teszünk vala mit, az lehetőleg tudja is meg, ki tette érte, amit tett. Önzetlenségeink nagy része rafinált és jól álcázott önzés. Mert nincs nagyobb és kétesebb öröm mint meghatódni a saját jóságunktól. Az anyák önzetlensége és áldozata a legszemélytelenebb. A hivalkodva hozott áldozatok is meghatóak, mert áldozatok azok, amelyektől meghatódni sem tudunk. Észre sem vesszük őket. Ünnepeljük hát ebben az antológiában az észrevétlenül áldozatokat. A versek, a novellák, a grafikák és a szobrok a szülésről, a neveltetésről a gondoskodásról és a fáradhatatlanságról vallanak, összességükben pedig leleplezik az édesanyák jól álcázott áldozathozatalait, megkísérlik lemérni a lemérhetetlent, rajtakapni a rajtakaphatatlant: az anyák önzetlenségét. Hollósi Klári Gyerekeknek Piroska és a farkas 2/2 Mialatt a farkas a nagymamánál volt, Piroska annyi virágot szedett, hogy alig bírta el. Azután sietve folytatta az útját, s amikor odaért a kis házhoz, bekiáltott: - Jó reggelt nagymama! - Minthogy nem kapott választ, belépett.- Nagymama - csodálkozott -, miért ilyen nagy a füled? 10 Ariel!« eldöntötte, ha törik, ha szakad, ő átküzdi magát ezen a kerítésen. Segíts neki!- Hogy jobban halljalak!- Nagymama - faggatta tovább -, miért ilyen nagy a szemed?- Hogy jobban lássalak!- Nagymama - folytatta -, miért ilyen nagy a kezed?- Hogy jobban megfoghassalak!- Nagymama - kiáltott Piroska meglepetten -, miért ilyen hatalmas a szád?- Hogy jobban bekaphassalak! - bődült el a farkas, kiugrott az ágyból, és felfalta Piroskát. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt, elaludt, és olyan hangosan horkolt, hogy beleremegtek a falak. Déltájban a vadász hazafelé tartott, éppen arra vitt az útja. Elcsodálkozott: „ Hogy lehet, hogy ez az öregasszony ennyire horkol? Megnézem, nincs-e valami baja.“ Amikor az ágyban meglátta a hortyogó farkast, felkiáltott: - Megvagy, te gonosztevő! - Eszébe jutott, hogy a farkas bizonyára megette a nagymamát, ezért nem lőtte le, hanem felvágta a hasát. Alig nyisszantott egyet - kettőt, Piroska előugrott, és felkiáltott: - Jaj, de féltem a farkas hasában, olyan sötét volt odabent! - A nagymama is előbújt, Piroska pedig ugrándozott örömében. Köveket hoztak, megtömték velük a farkas hasát, s a vadász összevarrta a bőrét. Amikor az ordas felébredt, kiugrott az ágyból, de a súlyos kövek lehúzták a földre, és kiadta a páráját. Piroska, a nagymama és a vadász örvendezve asztalhoz ültek, s nekiláttak annak a sok finomságnak, amit a kislány hozott a nagymamának. Piroska pedig megfogadta: - Ezentúl hallgatni fogok az édesanyámra és soha nem térek le az útról.
