A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-03-22 / 94. szám
10 a HÍD Tudomány 2003. MÁRCIUS 21. Röviden Megtalálták a Columbia adatrögzítőjét Március 20. Texasban megtalálták a Columbia űrrepülőgép egyik adatrögzítő egységét, amely minden bizonnyal alapvető információkat tartalmaz a katasztrófa okáról. Az Orbiter Experiments Recorder (OEX) nevű egység kulcsfontosságú adatokat rögzít a gép leszállás alatti viselkedéséről: az aerodinamikai jellemzőkről, a hőmérsékletről, a vibrációról és más paraméterekről. A NASA hivatalos közlése szerint az egység majdnem teljesen ép, s csak kis mértékű hőterhelést szenvedhetett el. Egyelőre nem ismert, milyen állapotban vannak az adatok. Az adatrögzítőt a Johnson-űrközpontba szállították. Ha sikerül az adatok kimentése, alapvető forrásként szolgálnak majd az utolsó percek történéseinek pontos rekonstrukciójához. Az OEX egységet kizárólag a Columbián, a NASA első űrrepülőgépén alkalmazták. Eredetileg annak a rendszernek a része volt, amelynek segítségével az első repülések jellemzőiről gyűjtöttek adatokat. Az OEX nem azonos a gép operációs adatrögzítőivel, amelyek más jellegű adatokat is tartalmaznak, és amelyeket még nem találtak meg. TÍZ MÁZSA HALTETEM A TlSZA-TAVON ÉS A TISZAI HOLTÁGAKBAN Az elmúlt hónapok hideg időjárása miatt igen kedvezőtlen körülmények között telelt át a halállomány, a Tisza-tavon és a folyó kis mélységű holtágaiban a halak egy része elpusztult. A szükséges tennivalóról a Közép- Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség folytatott egyeztetést az érintett vízügyi, halászati, növény- és talajvédelmi, valamint horgász szervezetekkel. Jelentősen csökkent az oxigén mennyisége az állóvizekben, holtágakban, illetve a Tisza-tó jéggel, hóval vastagon borított víztereiben - nyilatkozta Háfra István igazgató. A Mohosz Tisza-tavi kirendeltsége a víz oxigénnel való jobb ellátásáért közel kétezer, összesen 20 ezer négyzetméternyi léket vágott a tározótavon. Ennek ellenére az érzékenyebb halfajok pusztulása megkezdődött, így például az egyik öblítő csatorna bejáratánál már mintegy 10 mázsa, többségében süllő haltetem gyűlt össze. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szentesi szakaszmérnökségének területén, a Nagy-éri holtágban a korábbi lékelések ellenére jelentősebb mennyiségű - keszeg, szürkeharcsa és busa - haltetem található. A haltetemek összegyűjtése és ártalmatlanítása mindkét területen csak kedvezőbb időjárási körülmények között végezhető el. Svájc vészesen öregszik Egyre nagyobb az országban az idősek, a magas korúak száma, csökken ellenben a gyermekeké és a fiatal felnőtteké. Ez derül ki a 2000-ben megtartott népszámlálás adataiból - közölte a Szövetségi Statisztikai Hivatal (BFS) Bemben A BFS adatai szerint a száz évnél idősebbek száma több mint kétszeresére emelkedett az elmúlt évtizedben és elérte a 787 főt. A 80 évnél idősebbek száma 17,4 százalékkal, a 45 és 64 év közöttieké pedig 14,8 százalékkal növekedett. A hat évnél fiatalabb gyermekek száma ezzel szemben 1,1 százalékkal, a 18-29 éves korcsoporthoz tartozóké pedig 17,6 százalékkal csökkent. További statisztikai adatok: különösen nagy a külföldiek aránya a kisgyermekek és az iskolaköteles korban lévő gyermekek köréten. TALPALATNYI ŐSTÖRTÉNET Őseink nyomaira bukkantak régészek Olaszországban - a leletek kora 350000 évre tehető 350 ezer éves emberi lábnyomokra bukkantak olasz régészek: ha a kormeghatározás pontosnak bizonyul, akkor a roccamonfinai lenyomat lehet a Homo fajhoz tartozó egyedek eddig ismert legősibb ilyen jellegű lelete. A feltárást végző kutatók szerint a lábnyomok kora arra utal, hogy a lenyomatokat homo heidelbergensisek hagyták a dél-olaszországi hegyláncolat puha vulkáni hamujában, miközben megpróbálták elhagyni az aktív tűzhányót. (A homo heidelbergensisből, amely a homo erectus európai oldalági leszármazottja, fejlődött ki mintegy 300 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ember.) Az olasz régészek összesen három sor lábnyomot tártak fel. Az egyik lábnyom "tulajdonosa" valószínűleg sietve hagyta tűnnek, de ennek ellenére is teljes bizonysággal állítható, hogy a lenyomatok két lábon járó emberektől származnak, akik felső végtagjaikat csak a nehéz terepre való tekintettel vették igénybe egyensúlyuk megőrzéséhez. Más kutatók viszont úgy vélik, hogy a legősibb lábnyomokat, amelyek már emberféléktől, a Homo faj tagjaitól származnak, Tanzániában találhatók. Azok a nyomok körülbelül 3,75 millió évesek, 1973-ban tárták fel őket. A nyomok a hominidák közé sorolt Australopithecus afarensis néven ismert fajtól származnak. Ugyanakkor Mietto és munkatársai erről azt gondolják, hogy az afrikai lenyomatok nem a Homo-nemzetség egy korábbi emberfajától származnak, tehát az olaszországi lelet számít az első, valóban emberi lábnyomnak. Kérdés, hogy végül a tanzániai vagy az itáliai talpak hagynak majd nyomot a tankönyvekben. Akiknél kedvezően magas a bilirubin (sárga epefesték) szintje, kisebb arányban alakulnak ki a szív- és érrendszeri betegségek. A bilirubin nevű sárga epefesték a hemoglobin lebomlásával keletkezik. Nagyobb mennyisége okozza például az újszülöttek többségénél fellépő besárgulást. Sokáig nem tudták, mi a szerepe a szervezetben ennek a vízben nem oldódó, nagy koncentrációban mérgező (például az agyat károsító) vegyületnek. Tovább bonyolította a dolgot, hogy prekurzora (a lebontási sorban közvetlen elődje), a biliverdin vízben oldódó, nem mérgező anyag, amit a szervezet könnyen ki tud választani. Miért és hogyan alakul a biliverdin bilirubinná? Sárga epefesték Ausztrál kutatók néhány évvel ezelőtt megállapították, hogy a bilirubin nagyon erős antioxidáns, ami megvédi a sejteket a szabad gyökök károsító hatásától. De hogyan képes erre, hiszen a szövetekben csak nagyon kis koncentrációban találták meg? Az amerikai Johns Hopkins Egyetem neurológusai azt gyanították, hogy a bilirubin kialakulása egy kémiai körfolyamat része lehet, amelyben állandóan pótlódik, hogy védő hatását kifejthesse. Solomon Snyder és David Baranano ezt úgy igazolták, hogy emberi sejteket használva gátolták a bilirubin képződését lehetővé tevő biliverdin reduktáz (BVRA) enzim működését. A sejteket a közismerten erős, oxigéngyököket képző hidrogénperoxid hatásának téve ki károsodtak, vagy elpusztultak. Viszont ha a sejtekhez BVRA-t juttattak, a sejtek túlélték a hidrogén-peroxid mennyiségének tízezerszeres növelését is. Ez csak azzal magyarázható, hogy miután a bilirubin megkötötte a szabad gyököket, visszaalakul előző formájába, azaz biliverdinné, amelyet a BVRA újból bilirubinná alakít, így az antioxidáns hatás fennmarad. Ez a hatás magyarázhatja, hogy azoknál a betegeknél, akiknél kedvezően magas a bilirubin szintje, kisebb a szív- és érrendszeri betegségek aránya, ami esetleg majd lehetőséget nyújt a bilirubin-BVRA klinikai alkalmazására, s bizonyos betegségek kezelésére. Pókfonálból készítik a legßnomabb optikai szálat Március 20. Amerikai kutatók a pókháló könnyű szálai segítségével szeretnék megoldani a fotonika egyik központi problémáját: olyan fénycsöveket szeretnének létrehozni, amelyekből megalkothatok a jövő szupergyors, nanoméretű optikai áramkörei. A riverside-i Kaliforniai Egyetem mérnökei Yushan Yan vezetésével üveges bevonatot alakítanak ki a pókfonál körül, majd az így kialakult üvegcsövekből sütéssel vonják ki a pókselymet. Terveik szerint hamarosan elkészül a 2 nanométer átmérőjű spagetti, amely ötvenezerszer vékonyabb lesz az átlagos emberi hajszálnál. Az úttörő technológiával kialakított fénycsövek a fotonika területén kívül az optikai mikroszkópok új nemzedékeiben és hiperérzékeny szenzorokban is alkalmazzák majd. Az eljárás lényege tulajdonképpen pofonegyszerű. A madagaszkári Nephila madagascariensis fonalának egy centiméteres darabjait tetraetil-ortoszilikát oldatba mártogatják, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyertyaöntő olvadt viaszba mártja a kanócot. A lerakodott rétegeket hagyják megszáradni, majd 420 °C hőmérsékletre melegítik, ahol a pókfonál elég. A szilikátcső a kemencében eredeti kiterjedése egyötödére húzódik össze - átmérője ekkor mindössze egy mikrométer. A következő lépés még finomabb hajszálcsövecskék előállítása lesz, amihez a délkelet-ázsiai Stegodyphus pacificus 10 nanométer átmérőjű fonalát használnák fel. A kemencés eljárás után két nanométer átmérőjű cső marad. A hihetetlenül vékony csövecskéket rendkívül érzékeny szenzorokban is felhasználhatják. A Journal of Material Chemistry c. szaklapban megjelenés előtt álló cikk szerint ezek a szenzorok rendkívül értékesnek bizonyulhatnak az igen kis térbe zárt anyagok reakcióinak vizsgálata terén. Ezeket a reakciókat vizsgálják a szupramolekuláris kémia kutatói; igen gyors, és a megszokottaktól gyakran eltérő lefolyású reakciókról van szó. A mikrobiológusok és biokémikusok pedig a száloptikai elven működő mikroszkópokban használhatják fel az új eljárást. A közeljövőben így a akár a fény hullámhosszánál kisebb tárgyakat is vizsgálhatnak anélkül, hogy elroncsolnák az anyagot, mint az elektronmikroszkóp teszi. el a helyszínt, legalábbis erre utal a nyomok cikk-cakk alakja - vélik a kutatók. A másik két nyompár ezzel szemben normál tempójú, sétáló mozgást feltételez - mondta Paolo Mietto, a páduai egyetem munkatársa a BBC-nek adott interjújában. Hozzátette: a lábnyomok mellett helyenként kéznyomatok is fel-
