A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-03-14 / 93. szám

16 A HÍD Kultúra 2003. MÁRCIUS 14. Röviden Arany Sárkány-díj Mészáros Péter Eső után című rövidfilmje Új Zélandon a Drifting Clouds fesztiválon el­nyerte az Arany Sárkány-díjat. A hét percnyi produkció, amelyet a tavalyi Cannes-i feszti­válon .Arany Pálma - díjjal tüntettek ki, egy szerelmi kapcsolat végét jeleníti meg, s a sza­kítani akaró főhősnő szemszögéből láttatja az elválás pillanatait. A fesztivál versenyprog­ramjában szerepelt Meskó Zsolt Somlói ga­luska című filmje, illetve bemutatták Nyitrai Márton 601-es, valamint Czétényi Csilla és Nagy-Bozsóky István közös rendezését, A tangót is. Márai szerbül Márai Sándor: A gyertvák csonkig égnek cí­mű regénye már szerbül is olvasható. Márai egyik legolvasottabb művét a Narodna Kjiga belgrádi kiadód jelentette meg, a világiroda­lom remekeit bemutatót sorozatában. A for­dító: Marija Tóth-Ignatovics. Elhunyt Mádi Szabó Gábor Életének nyolcvanegyedik évében elhunyt Mádi Szabó Gábor Kossuth-díjas és Jászai­­díjas, kiváló és érdemes művész. A hazulról már régen eltávozott olvasóink számára leír­juk néhány régi film címét, amelyben ját­szott: Machita, Úri muri, Egy asszonv elin­dul, Föltámadott a tenger, Budapesti tavasz, Gábor diák, 9-es kórterem. Egy ik legjelentő­sebb alakítása a Rákóczi hadnagyában Vak Botty án volt. Milyen lesz az Aréna? Elkészült és 15-én megnyílik a néhány éve ki­égett Budapest Sportcsarnok új épülete, amelynek Aréna lesz a neve. A magyar kön­nyű műfaj számos népszerű művésze izgul, hogy vajon jó lesz-e az akusztikája olyankor is, amikor teli lesz nézővel. FJső külföldi sztárként Bryan Adam április 23-án lép fel. Wittner Mária könyve Az 1956-os forradalomban és szabadságharc­ban való részvételéért halálra, majd életfogy­tig tartó börtönre ítélt Wittner Mária Ellen­őrizve címmel könyvet jelentetett meg. Dzsessztalálkozó A hazai dzsesszélet egyik legnagyobb idei rendezvénye volt a hét végén a Budapesten megtartott magyar-francia dzsessztalálkozó. Legrangosabb vendége Archie Shepp, az dzsesszélet élő klasszikusa, szoprán-alt, tenorszakszofonos, zongorista és énekes, nem különben zeneszerző. Elmaradt bemutatkozás A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­ma 1999. óta évente februárban rendezte meg a művészeti ösztöndíjasok fesztiválját, amelyen a résztvevők gazdag tevékenységük­ről számolhattak be. Idén a Medgyessv kor­mány minisztériuma nem biztosított e célra pénzt, ezért a fesztivál elmaradt. KÍNA MEGCENZÚRÁZZA Március 12. Kínában koncertez a Rolling Stones - az ország kommunista vezetése azonban megtiltotta az együttesnek, hogy' bi­zonyos szexuális utalásokat tartalmazó dalai­kat előadják. Nem játszhatják el a Brown Sugar, a Honky Tónk Woman, a Beast of Burden, és a Let’s Spend the Night Together című szerzeményeiket. DÜNNYÖGŐ SZÉP SZERELEM Földessy Dénes Hát kell minekünk Peter Brook? Meg a szavak előkelő idegenje, az orgaszt, amit a színházi szakma máig nem ért pontosan? E nagy varázsló kétszer járt Pesten: művé­szei a Lear királyt majd a Szentivánéji ál­mot adták, utánozta is őket rendesen a ma­gyar rendezői kar. Akkor olvasgattuk a messze ízű, titokzatos szót, hogy orgaszt. Talán valamilyen erotika is kisejlett belőle: nem ismertük pontosan az értelmét, hi­szen ilyen művészeti finomságok kifürké­­szése végett kinek adott volna dollárt, s út­levelet a pártállami gyanakvás? Még hogy orgaszt! ? Erre most márciusban eljön a Székely­földről a Thália Színházba egy társulat, a sepsiszentgyörgyi, s A csoda címmel új változatban eljátssza az Énekes madár cí­mű -Tamási Áron darabot. Benne két olyan-amilyen megjelenésű férfiszínész is alakít: fantasztikus humorral adja a két ma­gyar sültparasztot, aki beszélni sem tud rendesen. Az ízekre szétszedett s újra ösz­­szerakott eredeti színműben ők ketten a bunkóság és a humor olyan elegyével játsszák a szerelem nevű emberi alapér­zést, hogy szakadunk meg a röhögéstől, mégis elönt bennünket valami emberi megértés. Benne van ebben Tamási Áron humá­nus filozófiája, de benne van a túlsúlyosan szóbeli, verbális színjátszás elüldözése is a színpadról. S talán még valami: a Brook fé­le orgaszt Vagy annak erdélyi mása. Talán. De mindenképpen benne van a szere­lem, ami ezúttal még az értelmetlen sza­vaktól is világos: dünnyögve is érthető gyönyörű esztelenség, de tudomásul kell róla venni, hogy az élet múlandó, s vannak köztünk szépek és fiatalok, meg vannak igencsak mérsékelten szépek, s nem fiata­lok. Ennek a nemzedéki vegyesnek pedig együtt kell élnie. Szerelemügyben egyébként annyi tör­ténik a színpadon, hogy két vénecske leány (D. Albu Ánnamária és Péter Hilda), to­vábbá a házasodási kedv szeszélye által melléjük rendelt, de melléjük rendelődni nem akaró két öreglegény unottan kevereg ebben a négyszemélyes óckodásban. E két enyhén ütődött férfiú viszont az Atyaúris­tennek sem akarja elhinni, hogy öreg le­génynek nem való a május, megkívánják a hamvas-fiatal Magdót (Sz. Benő Kinga íz­léses játékkal adja), holott tőről szakadt sültparasztok lévén még beszélni sem tud­nak normálisan. Férfias vágyaik, mégis tel­jesen világosak és a publikum dől a neve­téstől. A csoda, hogy az elharapott, és mó­­rikálásnak és dünnyögésnek egyaránt tet­sző beszédfélét egyáltalán értjük, sőt, köz­ben percekre eltűnik a verbális színház - szóval talán ilyesmi lehet az orgaszt. Csak nem kell érte elutazni a Közel-Keletre, ahol Peter Brook járt, idehaza is kapható. Szerelem kell hozzá, meg a két lökött pa­raszt (Pálffy Tibor és Váta Lóránt komikai remeklése), no és a két éltes leányzó, to­vábbá Magdó, aki afféle Lolobrigida a falu­ban: fiatal, szépszemű és rettentően kívá­natos. Női szemmel hasonló a legénye, akit székelyesen Kömény Mókának hív­nak s akiért meg a két koravén asszonynép epekedik. Aki igazában feltétele e remek előadás­nak: Bocsárdi László rendező. Túltréfál­nánk a dolgot, ha azt mondanánk rá, hogy székelyföldi Peter Brook. Ez csakúgy len­ne sértés Brooknak, mint Bocsárdinak, hi­szen az igazi egyéniségek nem igen hason­líthatók. Bocsárdi László kiváló modem rendező, aki nem elégszik meg a drámai szöveggel, hanem megemeli azt az örege­dés és a szerelmi vágy egymásnak feszülő, az embert nevetségessé változtató gör­betükreivel. A színpadi alkotás elemeit pe­dig jól összerázza, összekeveri. Együtt szól és együtt okozza a zenei időtlenséget meg a színpadi jelen időt a cimbalom és az alt­­szaxofon, megjelenik a klasszikus görög kórus, csak nem kántál bele az előadásba, hanem némán, félelmetesen és persze kó­rusként együtt járkálva körül a cselek­ményt, mozogva belejátszik, belekísért és ezzel mondatokat, érzéseket húz alá. Mö­göttük, mellettük, alattuk és felettük Deák Barna ödetes díszletei, amelyek gyakran olyan virágosak, mint a tiszta emberi hit. Erdélyi kakukktojás A Kolozsvárott élő Király Zoltán egy költődinasztia legifjabb tagja: apja a József Attila-díjas Király László, de bátyja, Ki­rály Farkas sem ismeretlen a legújabb er­délyi magyar költészet ismerői előtt. Ki­rály Zoltán a 90-es években induló erdélyi írók lapjában, az Előretolt Helyőrségben lépett először a publikum elé. Élső kötete 2000-ben látott napvilágot Szombat, szo­bámban képzelődöm címmel, míg máso­dik verseskönyve, az Avantgárd keserves a napokban jelent meg az Erdélyi Híradó Kiadó, valamint a Fiatal írók Szövetsége közös kiadásában. Az Előretolt Helyőrség körül csoporto­suló fiatalok - akárhogy is berzenkednek e meghatározás ellen - többnyire a poszt­modem irodalom alapjain építkezve hoz­ták létre saját jellegzetes megszólalásmód­jukat. Ezzel szemben Király Zoltán egyér­telműen a magyar avantgárd hagyomá­nyaihoz nyúlik vissza. Király úgy érzi, kis­sé ki is lóg a sorból emiatt, azonban - mint mondja - hozzá egyszerűen az avantgárd eszköztára áll a legközelebb. Azonban az Avantgárd keserves szerzője nem csupán a zászlójára tűzött irányzat miatt számít ka­kukktojásnak a fiatal erdélyi költők között - verseiben gyakorta reflektál a közéleti eseményekre, sőt: a nemzeti sorskérdések is foglalkoztatják. Úgy véli: „magát valamire tartó alkotó ma nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzék a közéleti problémákkal.” Király Zoltán szerint „érzékenyebb pil­lanataiban” mindenki ír hazafias hangú verseket, azonban csak kevesen vannak, akik - hozzá ha­sonlóan - közzé is teszik ezeket a műveket. Mindemellett Király költeményeiben a politika és a humor kéz a kézben jár: kese­­rédes, tragikomikus hangvétele olykor azt is indokolttá teszi, hogy román szavakat és kifejezéseket csempésszen bele a magyar versbe, a nyelvromlás és a kettős kulturális környezet visszásságainak érzékeltetése végett. Király Zoltán azt is megvallja: minden­képpen jó dolog, azonban olykor nehézsé­gekkel is jár, hogy négytagú családjában hárman költők. Mint mondja, szerencsére mindhárman másféleképpen írnak. Ennek ellenére már arra is akadt példa, hogy könyvbemutatójáról írva egy internetes irodalmi lap Zoltán versei helyett a bátyja költeményeit közölte a riport illusztráció­jaként, valamint az írásban rendre összeke­verték a Király család három poétáját. Ki­rály Zoltán szerint ez sokat elárul arról, hogy némely anyaországi irodalmi körök mennyire kevéssé ismerik a határon túli magyar literatúrát. Király szerint az is árulkodó, hogy az erdélyiek közül közel egy évtizede mindig ugyanazok kapják az anyaországi díjakat - mint a fiatal alkotó fogalmaz, „kijelölnek néhány ügyeletes zsenit, legalább addig sem kell foglalkozni a többiekkel”. Király Zoltán mégis úgy vé­li, hogy - bár jelenleg csak Bréda Ferenc és ő képviselik Erdélyben ezt az irányzatot - a díjakról döntő kuratóriumok által kevés­sé preferált avantgárdnak is lehet Transzszilvániában utánpótlása, csak az kell, hogy a „hasonlóképpen alkotó fiata­lok” is bátran a nagyközönség elé álljanak műveikkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom