A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-10-04 / 72. szám
8 A HÍD (Folytatás a címlapról) Ha már szó esett a politikai megrendelésekről, álljon itt néhány eset, ami legalább is igazolni látszik az állítást. Pintér Sándor belügyminiszter első ténykedései között felállítja a Zsaru magazin alapító főszerkesztőjét és helyettesét. Juszt László éppen ezért - számít a lap piacvesztésére - elindítja Kriminális című újságját. Ezt a magazint a hatalom azért szünteti meg, mert a tévés Juszt előbb a közszolgálati ml fő műsoridejében, majd a lap hasábjain eredetiben közli a miniszterelnök és az egyik parlamenti párt képviselője által korábban nyilvánosan elmondottakat, sőt a “megfigyelési ügy” dokumentumait is nyilvánosságra hozza. A rendőrség államtitoksértés gyanújával eljárást kezdeményezett Juszt ellen, lefoglalták a dokumentumokat, az egész szerkesztőség valamennyi számítógépét, majd a tévéből is eltávolították a neves újságírót. A végén munkaügyi pert nyer a Zsaru két jogtalanul elküldött főnöke, és bűncselekmény hiányában megszüntetik az eljárást Juszt ellen is, aki ezután kártérítési pert indít az ORFK ellen. Legalább ilyen “sikeres” volt a kiskunhalasi rendőrkapitány ellen kezdeményezett eljárás. Kastyák János számtalan kritikát fogalmazott meg főnökeiről, többször a sajtóban is hangot adott véleményének. Pintér Sándor még mint rendőrfőkapitány adott utasítást Kastyák kirúgására, de ezt a megyei rendőrfőnök, Gergényi tábornok már nem tudta végrehajtani. Pintért rúgta ki a Hom-kormány. Viszont a volt rendőrfőnök belügyminiszterként ismét utasítást ad Gergényinek, aki a sajtóban így indokolja Kastyák eltávolítását: “...támadta a rendőrség vezetését és politizáló magatartást tanúsított.” Kastyák jogerősen megnyerte a munkaügyi pert és közben kiderült: a halasi kapitány feljelentést akart tenni Gergényi ellen, mert a rendőrséget támogató egyik alapítvány ügyeiben szabálytalanságot észlelt. Vizsgálódott az ORFK, az ügyészség, az APEH, végül Kastyák pert nyer és inkább nyugdíjba vonul. Fiatalember létére ugyancsak a nyugdíj jutott Karancsi Tibornak, a szeghalmi századosnak. 0 a békési olajügyek kapcsán főnökeit, vámosokat vádolt meg. Gyanús vagonokra lelt, ám elöljárói leállítják a nyomozást. Később a századost ismeretlenek alaposan megverik. Karancsit nyilatkozatai miatt fegyelmi elé állítják, lefokozzák és menesztik. A százados viszont pert indít és mindet meg is nyeri, majd ma már elmondhatjuk azt is, hogy a főnökeiről hangoztatott állításai egytől-egyig igazak voltak. Az ügybe azóta belebukott a korábbi megyei főkapitány, a szeghalmi kapitány, az osztályvezető és annak helyettese, szóval mindenki, akiről Karancsi beszélt. Miközben jó hírükre vigyáznak az első számú vezetők, addig a rendőrség Teve utcai székházában csempészett aranyat lehet árusítani. Az ügynek máig nincs felelőse, nem derült ki, hogy ki engedélyezte az árusítást. Viszont ismét sikerült egy nagy tudású, több évtizedes szakmai karriert tönkretenni. Pelikán László, a Pest megyei Főkapitányság főtisztje került bíróság elé orgazdaság gyanújával és vádjával. Persze, hogy Pelikán nyerte meg a pert! A személyes bosszú gyanúját kelti az az eljárás is, ahogy elbántak a neves alkotmányjogásszal, Szikinger Istvánnal. A BM-ből kirúgott ügyvéd korábban tagja volt a minisztérium tanácsadó testületének és hosszú évek óta a Rendőrtiszti Főiskola legnépszerűbb tanára volt. Pintér Sándor szerint a kandidátus “...szerepet vállalt a szervezett bűnözők védelmére létrehozott neves ügyvédekből álló csoportban”. Ez a csoport védte a maffiavádakkal letartóztatott Tasnádit. Szikinger az egész eljárás alatt ostorozta a rendőrséget, hogy védencét lecsukták, és csak utána kezdték keresni a súlyos intézkedést megalapozó okokat. A szakmai hozzáértést, a törvények nem kellő ismeretét bizonyítja, hogy épp a BM-ben kell a BRER vizsgálati főosztályának “ismeretlen tettest” fogni. Merthogy egy sajtótájékoztatón - olajügyek kapcsán - titkos iratokat osztottak szét az újságírók között. Magát a tájékoztatót a volt Békés megyei főkapitány, később BM Felügyeleti Hivatal vezetője tartotta. G. László később lemondott, hogy a korrupciós vádakat ne éppen ő vizsgálja. Ugyancsak a szakmai hozzáértés fokmérője lehet a végrehajthatadan szabálysértési törvény. 1999. március 1-jén lépett életbe annak ellenére, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács már előző év őszén jelezte kifogásait. Am a jogszabály hiányos, pontatlan minősítése ellenére változadan formában lépett hatályba. Ezért vált végrehajthatatlanná. És hogy nem véleden a szakmai baki, azt bizonyítja a következő eset: jogellenesnek találta az adatvédelmi biztos a központosított illetményszámfejtés BM-es rendszerét. Kiderült ugyanis, hogy semmiféle jogszabály nem ad felhatalmazást a Pénzügyminisztériumnak arra, hogy a belügyi tárcához tartozó szervezetek dolgozóinak illetményét saját számítógépközpontjában számfejtse. Ezzel ugyanis a PM a belügyi dől-Hazai hírek gozók adatait törvényi felhatalmazás nélkül kapta meg a Belügyminisztériumtól. Legalább ilyen szakmai baki, hogy az adatvédelmi biztos elfogadhatatlannak minősíti Pintér Sándor belügyminiszternek azt az intézkedését, amellyel kormányőrökkel cseréltette le a népszámlálási biztosok egy csoportját. A törvények be nem tartását, vagy a jogszabályok nem kellő ismeretét bizonyította Orbán Péter országos rendőrfőkapitány is. Orbán pert vesztett Tasnádi Péterrel szemben, mert a vállalkozó “jó hírnév” sérelmére hivatkozva bíróság elé idéztette a főrendőrt. Kiderült, hogy Orbán olyan nyilatkozatot tett a televízióban Tasnádiról, ami hamis volt és amit a tárgyaláson a főkapitány nem is tudott bizonyítani. (Orbán Péter azt mondta, hogy a letartóztatott Tasnádi üzent neki, hogy 30 millió forintot kész fizetni a szabadulásáért.) A politikai befolyás érhető tetten a következő esetekben: Az érdekegyeztető tárgyalások formálissá válása, elmaradása miatt a Független Rendőr Szakszervezet a szakszervezeti jogok megsértése miatt keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz. Az érdekvédelmi szervezet kifogással is élt, mert szerinte a belügyi szervek gépjárműveinek javításáról kiadott BM-utasítás az érvényes eljárási szabályok kikerülésével jelent meg. A bíróság a törvénysértést elismerte és határozatában kimondta a munkáltató egyeztetési kötelezettségének elmulasztását. Am mindezek után a BM érdekegyeztető tanácsának munkavállalói oldala ismét csak sikertelenül tárgyalhatott a bérhelyzetről, az érdekvédelem jövőjéről, a szociális és jóléti intézmények bezárásáról, mert a munkaadói oldal elzárkózott az egyeztetések elől. (Tehát nemcsak a parlament működik ellenzék nélkül, de a tárca is aggályoskodó szakszervezetek kikerülésével). A hatályos rendelkezéseket semmibe véve a belügyminiszter utasítására kaptak kék lámpa és sziréna használatára engedélyt mindazok a politikusok, akik kérték a megkülönböztető jelzéseket. Még egyházi vezető is kapott ilyen! Az esetekre Nógrádi László közlekedési miniszter két emberáldozatot követelő balesete kapcsán indult vizsgálat derített fényt. “Pintér és Valenta László kabinetfőnök egyértelműen nyomást gyakorolt a rendőrség illetékes vezetőire a megalapozatlan és szabálytalan kérelmek teljesítése érdekében” - jutott el az FRSZ-hez a vizsgálat teljes anyaga. Ebben egyébként még az is olvasható, hogy Mándi Sándor, az ORFK közlekedésigazgatási osztályvezetője “... kifejezetten a BM-ben és az ORFK-n uralkodó viszonyok miatt kérte nyugdíjazását. Felháborítónak tartja, hogy megalapozatlan kérések nyomán nyomást gyakoroltak rájuk”. Orbán Viktor rendőrségi tanácsadója a miniszterelnök engedélyére (!) hivatkozva kérte a megkülönböztető jelzések felszerelését a kocsijára. Azt a kézírásos megjegyzést olvashatjuk az irat sarkán, hogy: “... a miniszterelnök úr úgy döntött, nem kell gondolkozni”. (Az Élet és Irodalom 2000. Novemberében közölte is a lap másolatát). Az ügy kapcsán Orbán Péter vizsgálatot indított az ORFK-n, hogy vajon ki szivárogtatta ki az iratot. 2000 novemberében a BRFK megszüntette a nyomozást a százmillió forintot meghaladó köztartozással eladott társas vállalkozások ügyében. (A vevő Joszip Tot volt, aki azóta sem került elő). A csalásban a hatóság soha nem vizsgálta a cégeket eladó, így a felhalmozott köztartozások terhe alól kibúvó személyek felelősségét. Pedig a csalók kilétét pontosan meg lehetett volna határozni. 2001 márciusában közzétette az Állami Számvevőszék a SZOT-vagyon elherdálásával kapcsolatos vizsgálatának jelentését. Az anyagban az ASZ a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kuratóriumának felügyelő bizottságát nevezi meg felelősként. Furcsa mód a jelentést követő kuratóriumi szavazás során az alelnök és a grémium négy tagja az “ismereden tettes” elleni feljelentés ellen szavazott. Ezt követően a felügyelő bizottság úgy határozott, hogy tájékoztatást kér a kancelláriaminisztertől: valóban felkérte-e a kormány a legfőbb ügyészt és a belügyminisztert a vagyonvesztéssel kapcsolatos büntetőjogi felelősség megállapítására. (Nem született feljelentés!). 2001 májusában az APEH Bűnügyi Igazgatósága elfogató parancsot ad ki a Fidesz-közeli vállalkozó, Varga Tamás ellen, aki az általa létrehozott cégcsoport révén kétmilliárdnyi áfa-csalást követett el, majd külföldre távozott. Az üzletember tudottan lépett meg a pénzzel, hónapokig még a körözését sem rendelték el. Több mint egy éve azt is tudták a nyomozók, hogy hol van a külföldi tartózkodási helye, de nemzetközi elfogatását nem rendelték el. Arcpirító az is, hogy négy és fél évnyi nyomozás után sem mondható még el, hogy befejeződött az Energol ügy nyomozása. Az 1997 nyarán elindult monstre-eljárásnak 27 gyanúsítottja volt, akadt, akit időközben meggyilkoltak, volt olyan, akivel szemben megszüntették az eljárást. A csoport által forgalmazott olajszármazékok adóbefizetésének elmulasztásával okozott kár megközelítette a 8 milliárd forintot. Az eljárás során gyakorlatilag egy fillért sem sikerült lefoglalni a feltételezett tettesektől, akik között van egykori BM vezető csakúgy, mint nagy befolyással rendelkező Fidesz-aktivista. A nyomozás során 300 kiló irat született, maga az eljárás eddig legalább tízmillió 2002. OKTÓBER 4. forintba került. Hasonlóan “sikeres” nyomozást produkált a rendőrség a Schlecht ügy kapcsán. Schlecht Csabának, a fideszes kapcsolatokkal bíró vállalkozónak a Centrum Kft. eladása kapcsán 1999 végén még 121,5 millió forintnyi adótartozása volt, ám az APEH ezt 2000-re nullára csökkentette, tehát “megszabadította” köztartozásától S. Csabát. A nyomozás kapcsán az ügy kulcsfigurájának tekinthető Weisz József vállalkozót a rendőrség nem akarta megtalálni, mert a Németországból hazatelepült üzletember vallomása eredményre vezetett volna. Weisz a Freehold Kft. nevű ceglédi ingatlanforgalmazó céget vezette, korábban a németországi Löwenszeinben élt, szomszédját pedig, akivel családostól baráti viszonyt ápolt, Kaya Ibrahimnak hívták. Weiszt ugyan néhányszor beidézte a BRF'K, de mivel nem tett eleget a hívásnak, egy idő után megfeledkeztek róla. Pedig Weisz volt az, aki minden jel szerint beszerezte a külföldi útleveleket a később 17 társaságot eltűntető Schlechtnek és cimboráinak. Weisz kapcsán ismertté vált több olyan gazdasági társaság is, amely épp a ceglédi férfi szőkébb baráti és rokoni köréhez tartozó személyek útleveleivel vált elérhetetlenné a magyar adóhivatal és a hitelezők számára. A stílus, a módszer, az eljárás egésze volt olyan - és nem a Tasnádi-ügyről van már szó, hanem az egész kormányzati ciklusról - ami megdöbbentette a jóérzésű embereket. Jogkövető magatartást várt el a polgároktól a kabinet, de maga a kormány működött úgy, hogy állandóan a jogszabályi kiskapuk mentén közlekedett. Nem sértett törvényt, viszont gyakran kockáztatott és hibázott. A jó ízlés ellen vétett. A módszerekben pedig nem válogatott. Nem csoda, hogy a közélet tisztasága korábban soha nem látott mélypontra süllyedt. Mert nem is vezethetett máshová az a gondolkodás, hogy a polgároknak illik egymást feljelenteni (könyvelő jelentse fel a megbízóját). De ugyanezen az elven elvárta az Orbán-rezsim azt is, hogy egymást jelentgessék fel a rendőrök. “... az sem baj, ha a fél ország besúg” - mondta éppen a másik Orbán, az országos rendőrfőkapitány 1999. május 16-án a Vasárnapi hírekben. így akart rendet teremteni az előző kabinet, miközben a politikai elit milliárdokat költött el ellenőrzés nélkül, rózsadombi albérleteket, szolárium- és uszodabérieteket állt, majd Happy End és Ezüsthajó Kft-ken keresztül milliárdokat fizettek a klientúrájuknak. A törvény minden erejével lesújtott a filléres köztartozásokat felhalmozottak között és közben épp a kabinet tagjainak valódi - FVM-botrány és Szabadi Béla államtitkár letartóztatása -, vagy hallgatólagos tudtával megszámlálhatatlanul sok milliárd tűnt el kézen-közön. Nem nehéz felfedezni a politika befolyását az olajügyekben indított eljárásokban. A “koronatanúként” használt Nógrádi Zsolt ellen öt politikus tett feljelentést rágalmazás miatt. A per első fokú ítélete szerint Nógrádi elkövette a rágalmazást és másfél év szabadságvesztésre ítélték két év próbára bocsátással. A bírói indoklásban azonban az is elhangzott, hogy a vádlott a parlamenti vizsgáló bizottság előtt 147 személyről tett terhelő vallomást. 142 esetben nyomozás és eljárás indult, de éppen az öt politikus kapcsán nem volt erre mód, mentelmi joguk révén. Nógrádi állításait nyomozás és vizsgálat így nem támaszthatta alá. Érdekes az is, hogy a “Papa” néven ismertté vált nyugállományú alezredesnek, titkosszolgálati tisztnek is épp akkor gyűlik meg a baja az igazságszolgáltatással, amikor beszélni kíván az olajbizottság előtt. Sándor István ellen kötelességszegés, hivatali visszaélés, hamis tanúzásra való felbujtás, vesztegetés lett a vád. A “Papa” bilincsbe verve jelent meg az oíajbizottság előtt és több politikust is összefüggésbe hozott az olajügyekkel. Az általa elmondottakat, illetve az ellene indított eljárás valamennyi dokumentumát 86 évre titkosították. A legkínosabb ügy mégis csak Tasnádi Péteré volt. 925 napig tartották előzetesben gazdasági bűncselekmények, illetve maffia-vádakkal összefüggésben. Az első fokú ítélet azonban nem adott helyt a szervezett bűnözői csoport szervezésére és irányítására vonatkozó vádaknak. Ráadásul a bíróságon a gazdasági bűncselekményekről úgy nyilatkoztak az igazságügyi szakértők, hogy Tasnádi nem követett el törvénybe ütközőt. Az ítélet mégis elmarasztaló volt, igaz, a vádlott már a tárgyalóteremből hazamehetett. Az egész ügy azért vált kínossá, mert Tasnádi és ügyvédje mindvégig koncepciós pert emlegetett. Állandóan a belügyminiszter érintettségét és személyes bosszúját hangoztatták. Vajon, ha az egész koholmány, akkor miért lett titkosítva? Miért nem indult hamis vád miatt eljárás Tasnádi ellen? Miért nem vonták ugyancsak eljárás alá azokat, akik a vádak kapcsán tanúként szerepelnek? Esetükben hamis tanúzás lehetne a vád. Korántsem bizonyos, hogy Tasnádinak mindenben igaza van, sőt! Az viszont tény, hogy a belügyminiszter négy éves működését végigkísérte ez az ügy és be is árnyékolta azt. Sőt vaskos dossziékat adtak át a bírónak, amelyek szerint terhelő adatok szólnak Pintér Sándor ellen, aki még Tasnádi meggyilkoltatására is felbérelt volna valakit. (Folytatás a túlodalon) Új nemzedék
