A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-09-27 / 71. szám
12 A HÍD Kultúra 2002. SZEPTEMBER 27. Röviden ■ Ködszurkáló Megkezdődött a Nemzeti Múzeumban a Kávéházi esték őszi sorozata. Elsőként Simon Aladár a '’színészkirály”, vagyis Latinovits Zoltán írásait adja elő, Ködszurkáló címmel, emlékeztetvén Latinovits hasonló című, üldözött könyvére. íme a könyv egyik alapmondata: * Színház csak nagy egyéniség körül kristályozódhat ki. Akinek fix világnézete van.” ■ Megáll az idő Az igényes filmnézők nagy tömege Budapesten a Toldi moziban hajnalig tartó ünnepi vetítés és rendezvény során emlékezett Gothár Péter: Megáll az idő című filmje premierjének 20. évfordulójára. Gothár Koltai Lajossal, a már ismert hollywoodi operatőrrel a történet 1956. és 1968. között zajló részét, üzenetképpen, piszkos színekkel ábrázolta. A Megáll az idő külföldön már régen híres film volt, amikor odahaza végre átcsúszott a cenzúrán és bemutatták. A közönség most is követelte a sorozatos vetítését. E mű benne van a kritikusok kiválasztotta „Minden idők legjobb tizenkét magyar filmjében”. ■ New York és Szentendre A huszonnégy esztendeje New Yorkban élő Susanne Csikós-Nagy műtörténész és műgyűjtő jobbára saját gyűjteményéből vitt el Szentendrére egy kivételesen magas színvonalú XX. századi festészeti tárlatot. New Yorki galériája után Szentendrén szeretne eg)r alkotótelepet létrehozni. ■ Csak egy nap a világ Budapesten ünnepelte 90. születésnapját Muráti Lili. Elmondta: 1944. Karácsonyán telefonált a bátyja: „Meneküljetek, mert jönnek az oroszok!” Elindultak, de visszafordultak, hiszen tiszta volt a lelkiismeretük. Pesten aztán megismerték a kommunista mocskolódást: a művészpálya új kozmopolita térhódítói fasisztának kiáltották ki őt és férjét, Vaszary Gábor drámaírót. Odahaza és Madridban klasszikus művek és a férje számtalan darabjának főszerepét alakította, legnagyobb sikerét mégis a 11. világháborús életérzést és magv ar sorsot felmutató Vaszary-műben, a Csak egy nap a világ-ban aratta. ■ Új zenei rangunk Az Európai Zenei Tanács közfelkiáltással magyar elnököt választott magának Brüsszelben tartott éves közgy űlésén. Schanda Beáta, az új elnök eddig a Magyar Zenei Tanács képviselője volt e nemzetközi szervezetben, mely az UNESCO része s harminc zenei tanácsot, és huszonhét más európai zenei szervezetet fog össze. Kisplakát és nagyplakát - kiállítások Kárpáti Tünde Két plakátkiállítás is látható, illetve látható volt az elmúlt hetekben Budapesten. Az egyik a Lengyel Intézetben Pócs Péter (H)ARCOK című tárlata (ez még október 3-ig megtekinthető), a másik a Felvonulás téren a 3. óriásplakát kiállítás és videóverseny. Az ötvösmesterséget tanuló, 1972 óta grafikusként tevékenykedő Pócs Pétert elsősorban színházi, kiállítás- és fesztiválplakátok készítőjeként ismerhette meg a nagyközönség, 1989-től azonban politikai és szociális plakátokat is tervez. A kiállítás anyaga így témájában igen változatos. Ami közös ezekben a képekben, a plakátok látványvilága, a furcsa elcsúszott érzékszervű festett gyurma- és agyagfigurák, a humoros és egyben viszolyogtató kompozíciók. A számos nemzetközi és hazai díjat is magának tudható művész nemrégiben két képzőművészeti alkotásáról híresült el. Szinte azonos nagyságú port kavart a svájci sapkás Kossuth-címerrel felcímkézett konzervesdoboza és a T. Nagy Tamás sajtkereskedését propagáló holdsajtot ugató, vágytól gerjedő kankutya képét ábrázoló plakátja. A kiállításon ez utóbbi mellett néhány hasonlóan átütő erejű, meghökkentő politikai plakát is a falakra került. Az egyiken például egy egérfogóba helyezett emberi/állati szívből formázott ötágú vörös csillag látható. Egy másikon pedig egy Erdély feliratú, megkopott borítójú, lapok nélküli (kibelezett) könyv árválkodik, melyből könyvjelzőként egy román trikolór lóg ki. A szokatlan ábrázolásmódú képek nemcsak látványukkal, de mondanivalójukkal is megállásra és hosszas szemlélésre késztetik a kiállítótérbe tévedt látogatót. Az elgondolkodtatni akarás - más előjellel - az idei óriásplakát kiállításnak is célja volt. Az 1071 alkotás közül kiválasztott és nagyközönség elé tárt 84 plakát közül többnek is témája volt a politika. Közülük az egyiken például a hajléktalanokat mutató kép alatt ekként jelent meg Orbán Viktor tavaszi választási szlogenjének torzított változata: Sokan vagyunk, de még mindig nem vagyunk melegen. A politikai célzatú plakátok mellett a legnagyobb teret a szo-Pócs Péter ciális tartamú “falragaszok” kapták. Az egyik - szerintem - legelmésebb plakát kresztáblák jeleibe sűrítve a huszadik század veszélyeire és háborús borzalmaira hívta fel a figyelmet. A szervezők (Geszti Péter, Bakos Gábor, Fatér Barna) a kiállítás leplezeden céljának a szélesebb értelemben vett képnézői szokások (át)alakítását jelölték meg. Talán ennek a célnak maradéktalan megvalósítása okozta azt, hogy a nagyközönség számára néhány szavakkal leírhatatlan plakát értelme bizony homályban maradt. Építészeti világszemle és a magyarok Alig múlt két hete, hogy lezajlott a nemzetközi filmfesztivál, s Velence, a vízre épült álomváros ismét magához vonzza a világ figyelmét: megnyílt a Velencei Építészeti Biennálé. Ez a két esztendőnként rendezett világszemle pedig jelentős helyszíne a magyarok tehetségének. Az elmúlt évtizedben először az erdélyi Kós Károlyról elnevezett egyesülés, vagyis a Makovecz Imre hazai szerves, organikus építészeti gondolkodását képviselő kör ismertette meg magát nagy sikerrel, még 1992-ben. Utána a pécsi Bachman Gábor aratott komoly szakmai elismerést önálló bemutatkozásával. Két évvel ezelőtt ismét a magyar organikusok, vagyis a szerves, élő, viszonylag sok fából készült épület hívei állították ki terveiket. Az idén némi vita keletkezett: a magyar tárlat megrendezésére kiírt pályázatot Sulyok Miklós nyerte el, aki azonban a magyar pavilon kiállításának programjával nem kívánt csatlakozni a Londonban élő délszláv Deyan Sudjics által meghatározott, Next nevű és szellemű egységes velencei kiállításához. Sudjics szerint a Next, vagyis a jövő nevében, most nem fantáziaterveket, álomházakat várnak, hanem gyakorlati projekteket: például az athéni olimpiai város elképzelését, vagy New York terrortámadásokat is kiálló új építészeti elveimnek kidolgozását. Sulyok véleménye: Sudjics olyan terveket mutatott be, amelyek inkább a programozók, semmint az építőművészetet tervezők munkáinak felelnek meg.- A Next számomra szinte tartalom nélkülien tág koncepció. - mondta Sulyok Miklós - A magyar kiállítás kapcsán viszont azt tekintem lényeges szempontnak, hogy ne születő félben lévő terveket, hanem olyan megvalósult hazai munkákat vigyünk ki, amelyek tartalmi szempontból állják az összehasonlítást a világ előtt. Számít, hogy mit gondolnak rólunk külföldön, ugyanakkor a nemzetközi építész közvéleménynek is jó tudni, hogy milyen erős kapcsolatok vannak a XX. század eleje óta a magyar és a nemzetközi építészet között. A magyar építészek tehát makacs egyéniségek, de végül is a művészet mindig egyéniségekből virágzik ki. Idén a magyar építészeti pavilonban bemutatásra kiválasztott három alkotónk: Turányi Gábor, Ferencz István és Nagy Tamás gondolkodásmódja középen, a múlt és a jövő között helyezkedik el. Nagy Tamás páratlanul tiszta geometriájú, Ferencz István pedig alázatos építészetet alkot. Turányi a fantáziával teremt formákat. Ennyit egy művészeti ág, az építészet világszemléjén a magyar jelenlétről. A múlt nélküli ember A múlt nélküli ember című film májusban, a világ legrangosabb művészfilm fesztiválján, Cannes-ban elnyerte az Aranypálmát. Ez után pedig a díjak díjában részesült, megkapta a FIPRESCÍ ( Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége) elismerését, Az Év Filmje Nagydíjat. Méltó tehát arra, hogy néhány szóban mind e díjat, mind magát a filmet ismertessük A híd olvasóival. A FIPRESCÍ nagydíját minden évben a San Sebastian-i Nemzetközi Filmfesztivál nyitógáláján adják át, amely idén szeptember 19-én volt. Általában félszáz ország legszigorúbb, legigényesebb, s legjobb ízlésű kritikusai szavazzák meg. Idén negyvenegy ország kereken kétszáz filmkritikusa szavazott. Ennek alapján elsöprő eredménnyel, 137 szavazattal A múlt nélküli ember bizonyult a legjobbnak. A nagyszerű alkotást a finn Aki Kaurismaki rendezte. Főhőse egy férfi, aki balesetben elveszíti emlékezetét, s minden biztos pont nélkül hányódik egy nagyvárosban, míg össze nem találkozik egy jelentéktelen, ázott veréb forma, kevés szavú nővel. Kaurismaki az ő történetüket egészen különös elbeszélésmódján meséli el a filmben. Főképp a csendekre és a fényekre építi a történetét. Anélkül, hogy elveszítené jellegzetes érzékét a humor iránt, gyengéd, bensőséges hangulatot teremt, miközben beállításai mosolyt fakasztanak. A nőt alakító Kati Outinen, - különben egykori gyufaárus lány - ebben a filmben nyújtott alakításáért Cannes-ban elnyerte a legjobb színésznő díját. Nagy Tamás: evangélikus templom és parókia, 1996. Dunaújváros.
