A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-09-27 / 71. szám
8 A HÍD Hazai hírek 2002. SZEPTEMBER 27. ✓ (Folytatás a címlapról) Sokan hittek ennek a retorikának. Először azok józanodtak ki, akik feladatot vállaltak a helyi politizálásban, az önkormányzatokban. Az 1990-es első választások előtt még úgy volt, hogy a helyi politizálás valóban az önkormányzásról szól majd. Arról, hogy a településeken meglévő szellemi, természeti és anyagi erőforrásokat az önrendelkezés jogán, önállóan használhatják fel a települések. Ez aztán máig csak vágyálom. Az Antall-kormány a személyi jövedelemadó 40 százalékát hagyta meg az önkormányzatoknál. És ezt az őszszeget szabadon használhatták fel a helyi közigazgatást irányító testületek. A Homkormány idején az szja tíz, az Orbán kabinet 4 évében pedig már csak az öt százalékát! A 35 százalékból kellett garantálni az állami szerepvállaláshoz szükséges kiadásokat. De még ez az összeg sem volt mindenütt elég. Az állam tehát normatív támogatás címén adott költségvetési forrást a kiadásokhoz. A címzett támogatással pedig azoknak nyűt volna lehetőség a fejlesztésre, akik önhibájukon kívül kerültek hátrányos helyzetbe és nem maradt pénzük településük fejlesztésére. Am a kormánypárti “szita” jól működött. Azokat a településeket, városokat, akik ellenzéki polgármestert vagy képviselőtestületet választottak, azokat a Fidesz megbüntette. Érdemes megnézni, hogy 1999 decemberének közepéig a Belügyminisztériumba 49 pályázat érkezett címzett támogatás elnyerése érdekében. Az igény 4,2 milliárd volt, ám a kincstár csak 2 milliárdot biztosított azokra a beruházásokra, amelyek megvalósítása meghaladta a 200 millió forintot. Az éles vita sem befolyásolta a kormányt abban, hogy a véglegesített lista szerint is csak koalíciós, illetve független vezetésű önkormányzatok indíthassanak 2000-ben beruházást, címzett támogatásból. Az elfogadott pályázatot benyújtó 38 önkormányzat között egyetlen ellenzéki vezetésű sem akadt. A támogatásra érdemesültek között 16 kormánypárti és 7 független vezetésű települési önkormányzat, valamint 15 megyei önkormányzat volt található. Utóbbiak között egyikben sem volt többségben a parlamenti ellenzék. Az elutasított 11 pályázó között ott volt a főváros, amelynek minden kérelmét figyelmen kívül hagyták. így nem kapott egyetlen fillért sem se a Bajcsy-Zsilinszky kórház, se a Fővárosi Levéltár, és az értelmi fogyatékosok otthona sem. És nem volt ez másként később sem. Gondolták is többen, hogy akkor majd a 2000-ben elindított Széchenyi-terv talán más elvek alapján ad módot a fejlesztésekre. Hiú ábránd volt ez is. A kormánypárti vezetésű önkormányzatok kapták a legtöbb támogatást. Ráadásul a városoknak 40 milliárd forint támogatást ítélt oda a Gazdasági Minisztérium, miközben a falvaknak alig 10 milliárd jutott. Márpedig a Széchenyi-terv egyik és talán legfontosabb célja az, hogy növeljék a vidéki gazdaságok hozzájárulását a GÉ)P-hez, illetve munkahelyteremtéssel és a beruházások segítésével bekapcsolják a leszakadt térségeket az ország vérkeringésébe. A Gazdasági Minisztérium 2001-ben 50,8 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást ítélt oda az önkormányzatoknak. A vidék felzárkóztatása, a gazdasági élet fellendítése jegyében a források 19,7 százaléka jutott a falvaknak, 80,3 százaléka a városoknak. A sikeresen pályázó kormánypárti helyhatóságok a pénzek 47 százalékát, a függetlenek a 34,4 százalékát, az ellenzékiek csupán 18,6 százalékát kapták meg. Ráadásul miközben a városok egy-egy pályázatra átlagosan 58 millió forint állami pénzt kaptak, a falvak csak 19 milliót. Az ellenzéki vezetésű helyhatóságok 219 pályázatára 9,4 milliárd forintot adtak. A “független” irányítású önkormányzatok 654 fejlesztési elképzeléséhez 17,5 milliárd forintot különítettek el. A rendelkezésre álló keret csaknem felét, 23,8 milliárdot a 341 kormánypárti pályázónak ítélték oda. “Az önkormányzatok állami támogatásának mértéke ma kétharmada az 1992. évinek. A települések többsége szorult anyagi helyzetbe került, rákényszerült vagyonának felélésére, szolgáltatásainak viszszafejlesztésére. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök, valamint a finanszírozás ellentmondásai szembeállították a falut a várossal, az ország keleti régióit a nyugatival, a fővárost a vidékkel”. Az idézet a Fidesz programjából való, (157. oldal) tehát jól látták a gondokat a fiatal demokraták.Persze azt is ígérték, hogy mérsékelni fogják az önkormányzatok közti egyenlőtlenségeket... Arról is szóltak, hogy "... szükség van az állam és az önkormányzatok közötti ésszerű feladatmegosztásra”. Hogy ez miként sikerült; nézzünk egy példát az okmányirodák tapasztalatai alapján. Alig néhány hónap alatt kellett a rendőrségtől az önkormányzatokhoz telepíteni az igazgatásrendészeti feladatokat. Ez ugyan csökkentette a rendőrség leterheltségét, de növelte a feszültséget az önkormányzatoknál. Az első időszak arról szól, hogy nincs is hely az irodáknak. Aztán az volt a gond, hogy nem érkeztek meg időben a számítógépek és nincsenek megfelelő programok a feladatok ellátásához. Három hónap után normalizálódott a helyzet. Megszűntek a több napos várakozások és a felesleges sorban állások. Ennek ellenére még ma is igaz, hogy az új személyi igazolvány elkészítéséhez egy hónapra legalább szükség van. Merthogy a kártyát készítő cég hol a személyi adatlapot, hol a címkártyát, hol pedig a jogosítványt gyártja le ugyanazon az egy gépen! Am a rendszer legnagyobb problémája mégiscsak az, hogy nem EU konform a jelenlegi okmánycsalád. Épp a Fidesz által ígért “hosszú távú tervezés” nem érvényesült. És nem csak itt! Mindemellett a Fidesz azt is vallotta, hogy: ...”a központi államhatalom feladata, hogy felügyelje a törvényességet”. Ennek ismeretében aztán különösen pikáns történet, hogy pont a BM sértett törvényt, amikor versenykiírás nélkül, versenyeztetés mellőzésével akart jelentős megrendeléshez juttatni egy holland céget. A közbeszerzési döntőbizottság a bizalmi eljárásra való tekintettel megsemmisítette a BM valamennyi határozatát, amely egyedüli beszállítót nevezett meg a bűnügyi technikai eszközök beszerzése kapcsán. De a törvényesség látszatát az sem támasztotta alá, amikor a BM a lopott autók felkutatásra kiírt pályázat után olyan vállalkozással kötött szerződést, aki nem is adott be pályázatot. És a törvényesség látszatát akkor sem sikerült eljátszani, amikor a határőrség rendészeti főigazgatója, a Zsaru magazin főszerkesztője és annak helyettese, Bodrácska János volt budapesti rendőrfőkapitány, Plecskó Gyula, Bállá Béla és Simon Tamás egykori főtisztek ellen eljárást, felmondást és pert kezdeményezett a BM. Valamennyit el is vesztette a minisztérium. De ezek a példák már a tárca másik fontos területére, a rendőrség munkájának felügyeletére irányíthatják figyelmünket. Türelmi zóna A maffiaellenes törvénycsomag keretében az új jogszabály türelmi zónák kijelölését adta feladatul az önkormányzatoknak. Az elgondolás szerint a prostitúció háttérbe szorítása úgy lett volna eredményes, ha a testület áruló lányokat nem, futtatóikat viszont keményen büntetik. A lányok kiszorítása a közterületről úgy lett volna elérhető, ha úgynevezett türelmi zónákban árulhatták volna bájaikat a modem kori kutérák. Jogszabály írta elő milyen feltételekkel kell bírnia egy ilyen türelmi zónának. (Nem lehetett iskola, templom, közintézmény, főutca, főtér, főközlekedési út közelében). A jogszabály megjelent, de az önkormányzatok két oknál fogva sem tudtak a törvénynek eleget tenni. Egyrészt, mert nem lehetett az előírtaknak megfelelő területet kijelölni, másrészt, mert egyetlen önkormányzat sem akart iparszerű prostitúciót legalizálni a területén. (Milyen lehetett a törvényalkotást megelőző egyeztetés?) De a törvényt elfogadta az Országgyűlés, viszont annak végrehajtása a mai napig várat magára. Az önkormányzatok nem jelöltek ki “türelmi zónát”, a BM pedig nem tudott a helyhatóságok helyett ilyet kijelölni. Mulasztásos törvénysértés jellemzi a mai helyzetet. Nem sikerült száműzni a közterületi prostitúciót, nem sikerült betartható törvényt alkotni és nem sikerült egyezségre jutni az önkormányzatokkal sem. A dilettantizmus eluralkodott a tárcán. Korrupt rendőrök A Fidesz XI. kongresszusáról a 168 óra XI. évfolyamának 19. száma “Tavaszi fiesta” címmel szó szerint így ír: “Pintérrel viszont maximálisan elégedett mindenki. Egy ilyen áttekinthetetlen és korrupt szervezet (nem a mi szóhasználatunk - a 168 óra szerk.) működését, mint a belügy, kívülálló nem is tudná érdemben befolyásolni. Egyszóval Pintér Sándor mozdíthatatlan.” Az idézet szó szerint hangzott el a Fidesz kongresszusán. Maga Orbán Viktor pedig az Országgyűlés bizottsági meghallgatásán mondta a következőket: “... országszerte különböző rendőri szerveknél csaknem háromszáz vezetői beosztásból voltak kénytelenek távozni mindazok, akik nem tudtak megfelelni az új vezetés elvárásainak.” (1999. április 27.) Tehát maga a Fidesz tekintett úgy a rendőrségre, sőt a BM egészére, mint egy áttekinthetetlen és korrupt szervezetre. A kádercserék révén hithű vezetők kerültek a szervezetek élére. Hogy ez mit eredményezett? Bócz Endre fővárosi főügyész így értékelte az 1998-as munkát: “A rendőrség vezetésében lezajló gyakori személyi, szervezeti változások rontják a bűnüldözés hatékonyságát ennek tudható be, hogy tovább nőtt a bűnözés.” Pedig a Fidesz programja (167. oldal) egészen mást ígért. “A közbiztonság mai helyzetének érdekében a polgárbarát kormányzatnak kiemelt feladata a rend védelmében szolgálatot teljesítők támogatása.” Nyilatkozataival meg is tette ezt a támogatást valamennyi FIdeszes politikus. Érveik szerint azért kell megerősíteni a rendőrséget, mert elfogadhatatlan, hogy az egyenruhások a bűn üldözése helyett filléres napi gondokkal legyenek lekötve. Mert bizony 1998-ban egzisztenciális okok miatt 1400 volt a betöltetlen állások száma. Négy év alatt további ezer rendőr búcsúzott el a testülettől, ez is lehet a sikeres munka fokmérője! Hogy mi lehetett a gond? Talán az, hogy áttekinthetetlenné vált a rendőrség irányítása. Soha nem látott mértékben megnőtt a civil belügyminisztériumban dolgozó rendőrtábornokok és főtisztek száma. Olyan egykori országos, megyei szintű vezetők adták tanácsaikat, akikről később kiderült, hogy vagy a Békés megyei rendőrkorrupciókhoz volt valami köze, vagy maguk is szoros kapcsolatot ápoltak az alvilág prominens személyeivel. És pont ők adtak tanácsot a szervezett alvilág elleni fellépés érdekében. Az Országos Rendőrfőkapitányságot egyrészt a Teve utcából, másrészt a Roosewelt térről irányították. Pintér Sándor 1998-as esztendőben kiharcolta a rendőrség adósságállományának konszolidálását. Majd meghirdette, hogy ezentúl egyetlen megye sem halmozhat fel “adósságot”. Vagyis szigorú költségvetési fegyelmet írt elő a miniszter. Még vezetők kirúgását is kilátásba helyezte. Am a tárcánál és a rendőrségnél is folytatódott a hiánygazdálkodás. Újabb és újabb feladatok hárultak az egyenruhásokra, miközben a testület soha sem kapta meg a munka elvégzéséhez szükséges pénzeket. (Folytatás a 9. oldalon)
