A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-09-27 / 71. szám

2002. SZEPTEMBER 27. Hazai hírek A HÍD 9 Korrupt rendőrök (Folztatás a 8. oldalról) Konszolidálási program ide, vagy oda, négy esztendő után 2002-re újból 9 milli­árd forintnyi tartozást halmozott fel a rendőrség. Fejek persze nem hulltak. Csu­pán a ki nem fizetett túlóradíjakra 2 milli­­árdot kellett 2002 júliusában elkülöníteni. Év végéig pedig további 1,5 milliárdos “se­gélyben” kell részesíteni a rendőrséget. Maga az egész belügyi tárca 49 milliárdos hiánnyal vágott neki a 2002-es év második felének. És mindez miként hatott az eredmé­nyességre? Négy év alatt csökkent ugyan az ismertté vált bűncselekmények száma, de ez csak annak volt köszönhető, hogy megváltoztatták a szabálysértési eljárást. Korábban ötezer forint volt a kárérték, amit felemeltek tízezerre. Tehát tízezer fo­rint alatt nem lopás a lopás, holott épp ezek dömpingje nyomasztja a helyi közös­ségeket. 17 százalékkal kevesebb volt a si­keres detektívmunka, mint a korábbi évek­ben. (2001-es adat). Száz lopásból 25 kilé­te vált ismertté, száz lakásbetörésből 87 tettes soha nem került rendőrkézre. A ko­csilopások 91 százaléka maradt felderítet­len. A legmegdöbbentőbb, hogy 2001-ben a BRFK ismeretlen tetteses felderítési mutatója 15,4 százalék. A legális vállalko­zás tehát nagyobb rizikóval jár, mint a bű­nözés. A rendőrség nem tett mást, mint a pártpolitika érdekeinek kiszolgálójaként, a meghirdetett hangzatos ígéreteknek meg­felelően szállította a jobbnál-jobb statiszti­kai eredményeket, amelynek következté­ben papíron megszűnőben volt a bűnözés. Ugyancsak papíron felszámolták a szerve­zett bandákat, csakhogy az emberek sze­mélyes tapasztalatai nem ezt igazolták. A valóságban ugyanis az történt, hogy a kri­­minalisztikailag összetett bűnügyek elkö­vetői helyett az egyszerűen, gyorsan felde­ríthető, az úgynevezett “látszatnyomozá­sokra” tevődött át a hangsúly. Mi is történt valójában az elmúlt négy évben? Az 1998-as bűnözési csúcshoz ké­pest, amikor 600 ezer bűncselekményt re­gisztráltak, 2001-ben ez a szám már csak 466 ezer volt. De a közélet tisztaságát “bi­zonyító” adatok szerint 50 százalékkal nőtt a korrupciós esetek száma! 37 százalékkal emelkedett a vesztegetés és 25 százalékkal a kábítószerrel való visszaélés. Az adó- és társadalombiztosítási csalások száma pe­dig 40 százalékkal volt nagyobb a korábbi évek adatainál. (2001-es statisztikai ada­tok). Országosan tény: tavaly minden megindított rendőrségi nyomozás fele eredménytelenül végződött. Ráadásul az ismeretlen bűnelkövetők ellen kezdemé­nyezett eljárásokban a sikeres felderítés még a 38 százalékot sem érte el. Mind­eközben ide kívánkozik még egy gondolat a statisztikák manipulációjának tényéről. Míg a rendőrség 466 ezer bűncselekmény­ről szól, az ügyészség ugyanebben az esz­tendőben 782 ezerről tart nyilvántartást! Az lehet a valós helyzet, hogy az ismert­té vált bűncselekmények 3-4-szeresét, egyes jogsértések esetében akár tízszeresét kell elviselnünk anélkül, hogy azokról a hatóságok és a statisztikák tudomást ven­nének. A sértettek jelentékeny hányada ugyanis nem tesz feljelentést, vagy épp maguk a rendőrök küldik el a panaszost, nehogy veszélybe kerüljön a statisztika. De ugye annak mégsem kell örülni, hogy az ismertté vált vesztegetések száma meg­haladja az ötszázat. (Mennyi lehet a valós szám?). És ugye az sem dicsőség, hogy majd 300 százalékkal növekedett a befo­lyással üzérkedők száma! És bizony jelen­tős mértékben emelkedett (40 százalék) az elmúlt négy év alatt az adó-, és társada­lombiztosítási csalások száma. Csak nem arról van szó, hogy a maffiaellenes tör­vénykezés lázában sikerült mesterségesen szétverni a rendőrség gazdaságvédelmi egységeit? De bizony arról van szó. Ma már alig van olyan Közgazdasági Egyetemet, mérlegképes könyvelői iskolát végzett nyomozó, aki a szakterületének megfelelő munkát látná el. És miért nincs olyan bűnüldöző szervezet, amely rálát a gazdaság egészére? Az elmúlt kormányza­ti ciklusban bizonyos emberek és cégek hi­hetetlen védettséget élveztek. Ellenük még nyomozást sem lehetett kezdeményezni. Az állandóan falakba ütköző gaz­daságvédelmis nyomozók pedig inkább a versenyszférát választották, mint az állan­dó sikertelen nyomozói munkát. Száz szó­nak is egy a vége: az az állítás, hogy a bű­nözés csökkenése az Orbán-Torgyán-kor­­mány által irányított rendőrség eredmé­nyesebb felderítő munkájának következ­ménye, nem más, mint szemfényvesztés. Az persze igaz, hogy az Orbán-kor­­mány idején szigorodtak a büntető jogsza­bályok, az életfogytig tartó szabadságvesz­tés már valóban az élet végéig tart. A maf­fia-törvénycsomag keretében növekedtek a büntetési tételek felső határai. Korlátoz­ták a prostitúciót, bár az önkormányzatok a türelmizóna-rendeletet máig nem tartot­ták be. Viszont lehetővé vált a drogdiszkók törvényes bezárása. A rendőrség adósságának rendezése után bevezették az életpálya-rendszert. Je­lentős béremelést jelentett ez a technikai felszereltség javításával együtt. Négy év alatt száz új rendőrautót és korszerű szá­mítástechnikai eszközöket kapott az ORFK. Itt persze érdemes megjegyezni: például az autóvásárlásoknál soha nem volt szempont, hogy a szolgálati jármű­vekben legyenek például légzsákok. A jár­művek nélkülöztek minden olyan bizton­sági rendszert, amelyek a rendőr életét védhették volna. Erre már nem volt pénz. Ugyanez jellemezte a golyóálló mellények és kommandós felszerelések vásárlását is. A valóban életet és testi épséget garantáló védőruhákat a rendőrség képtelen volt a költségvetési keretből fedezni. Az eszkö­zök használhatók, de messze nem olyan jók, mint amilyeneket az amerikai vagy iz­raeli kommandósok életének védelme ér­dekében rendszeresítettek. A gépkocsikról pedig még mindig elmondható, a rendőr­autók jó részéről azonnal leszerelhetnék a rendszámtáblát, ha a civil tulajdonosok­hoz hasonló műszaki vizsgára vinnék a négykerekűeket. A pénztelenség miatt még azt is szabályozták, hogy havonta egy rendőrautó hány kilométert futhat. Havi ádagban 120 kilométerre volt pénz. Nesze neked bűnüldözés! Ugyanígy kor­látozták azt is, hogy a rendőr hány túlórát teljesíthet egy hónapban. A kormányzati ciklus elején ez havi egy óra volt. 2002 ta­vaszán megnőtt a túlóra keret tíz órára. Ám a működési költségek karcsúsítása mellett sikerült súlyos milliárdokat költe­ni az új egyenruhára, amely rossz terve­zéséről, hiányos felszereltségéről vált hír­hedtté. A működési költségek csökkenése miatt minimálissá vált a fejlesztés és a meglévő eszközök karbantartása. A rend­őrök lakáshoz jutása pedig elérhetetlen messzeségbe került. Mindezek eredmé­nyeként a pályaelhagyó, tapasztalt szak­embereket nem sikerült visszacsábítani a testülethez, holott az Orbán-kormány meghirdetett célja ez volt. Igaz, megszűn­tek a robbantásos merényletsorozatok, de máig nem sikerült sem a 70 robbantás (1996-1997) egyetlen elkövetőjét elfogni, sem a négy ember életét követelő Arany­kéz utcai robbantás tettesét legalább felde­ríteni. így aztán nincs arra sem válasz, hogy voltaképp miért is szűntek meg a robban­tások? Kik is lehettek az elkövetők 1996 és 1998 között? Vagy épp 2001 júniusában a Dembinszky utcában? Az sem derült ki, hogy mi lett azzal az állítólag 23 bűnözői csoporttal, amelyről a belügyminiszter oly sokat és oly szívesen beszélt? Az a szeren­csénk, hogy a maffiacsoportok egymást végezték ki, az utolsó nagyfőnököt 1999 áprilisában Tahitótfaluban intézte el egy ismeretlen. Mindez azt is jelenti, hogy a jog eszközével sikertelenné vált a rendcsi­nálás. Ezt a tételt látszik igazolni “Kisbandi” esete is. Az alvilág bankárának kikiáltott Lakatost húszmillió forintért ho­zatta haza az Igazságügy Minisztérium Amerikából. A kiadatási eljárás került ennyibe. A kinti fogvatatás költségei, a re­pülőjegy és a kísérők utazási kiadásai rúg­tak húszmillió forintra. Bírósági tárgyalá­sán már csak egy piti hatmilliós kölcsön­szerződés jelentette a vádat. A maffiózó Lakatos nem is kapott a végén letöltendő börtönbüntetést. Ugyanígy hatalmas melléfogásnak bi­zonyult a Tasnádi-ügy. Bár senki nem ál­lítja, hogy Tasnádi egy ma született bá­rány, de két és fél év előzetesben tartás után, első fokon a bíróság megalapozadan­­nak találta a maffiás vádakat. Nem sikerült bizonyítani, hogy Tasnádi valóban szerve­zett bűnözői csoportot hozott volna létre, illetve irányított volna. A maffíafőnökként beállított férfi ráadásul végig azt hangoz­tatta, hogy a belügyminiszter személyes bosszúja miatt került rács mögé. És ami­kor a Pest megyei Bíróság első fokon gaz­dasági bűncselekmények miatt elítélte, gyakorlatilag szabadon távozhatott a bíró­ságról. Ezt pedig a közvélemény máig nem értékeli másként, mint a minisztere sikertelen bosszúja. A legsúlyosabb gondot változatlanul a drog okozza. Nőtt a terjesztők és az alkal­mi fogyasztók száma. Szakemberek sze­rint a szintetikus anyagokat 250 ezren vá­sárolják. Nem sikerült sem a csempész-, sem az elosztó szervezetek körében zavart okozni. Röviden ■ A Fidesz tiltakozik Szeptember 24. A Fidesz - Magyar Polgári Párt nemzetközi sajtószervezetekhez fordul, hogy vessék latba tekintélyüket a Magyar Rá­diót ért durva kormányzati nyomásgyakorlás megszűntetése érdekében - áll a párt országos elnökségének közleményében. A Fidesz tilta­kozását fejezte ki a közszolgálati rádió “alap­vető pártatlan működését veszélyeztető kor­mányzati nyomásgyakorlás ellen”. A Fidesz szerint sötét történelmi múltat idéz és a meg­teremtett információs szabadságot fenyegeti az a módszer, amellyel a kormánypárti kurá­torok és az APEH revizorai folyamatos “tűz alatt tartják” a Magyar Rádió törvényes veze­tését. - A két irányból is megindult, APEH- es és kurátori támadások hasonló forgató­­könyve összehangolt akcióra vall. Tűrhetet­lennek tartjuk, hogy a kormánypárti delegál­tak korábban szót emeltek a déli harangszót bemutató hagyomány ellen, legutóbb pedig az SZDSZ kurátora már a rádió hosszú távú finanszírozását tette függővé a Vasárnapi Új­ság című műsor megváltoztatásától - áll a köz­leményben. ■ MÉCS: NEM MAKADTAK KI NEVEK Szeptember 24. Mécs Imre szerint Markó György, a Történeti Hivatal elnöke az InifoRidióban elhangzott hétfői nyilatkozatá­ban pontatlanul és félreérthetően fogalmazott olyan kérdésekben, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe; nyilatkozata alkalmas volt a hall­gatók megtévesztésére. Az SZDSZ-es or­szággyűlési képviselő, az állambiztonsági múltat vizsgáló parlamenti bizottság elnöke ezt a Történeti Hivatal elnökéhez írt levelé­ben fogalmazza meg, amelyet kedden jutta­tott el az MTl-hez. Jelzi: Markó György nyi­latkozatában arról beszélt, hogy nem min­denkit látott viszont a vizsgálat eredménye­ként megszületett listán azok között, akiknek érintettségére vonatkozóan bizonyító erejű adatok állnak rendelkezésre; a Történeti Hi­vatal elnöke megemlítette még, hogy a hiva­tala által átadott adatok szerint három sze­mély jelentéseket is út, vagyis “ott lenne a he­lyük a szűkített listában”. Mécs levelében azt írja: Markó György nyilatkozata csúsztatás, hiszen mindhárom személy, akinek jelentése­iről is számot adott, ott szerepel azon a szűkí­tett listán, akikkel kapcsolatban a bizottság anonimizált másolatokat kért ■ Lelkiismeret ‘88 Csoport ZAVARTA MEG A MINISZTERELNÖK SZOMBATI BESZÉDÉT Szeptember 22. A Lelkiismeret '88 (.'sopon, az 56-os Magyarok Világtanácsa, a Magyar Revíziós Mozgalom és más polgári körök vál­lalták magukra a miniszterelnök szombati, Kossuth téren tartott ünnepi beszédének megzavarását. FIGYELEM! Adásunk időpontja október elsejével megváltozik! Adásunkat vasárnap este 6:30-7:30-ig és hétfőn 1-2-ig fogjuk sugározni! Legyen Ön is támogatónk! Hungarian TV Magazine of Queens Adásunk minden héten a QPTV 57es csatornán sugározzuk, minden szombaton este 8-9 óráig és ezt az adást minden szerda du 2-3 óra között megismételjük. Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira, vagy fordítva. Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea, Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna ÜSZTÖKE ISTVÁN producer/szerkesztő Tel.: (718) 721 - 2824 Fax: (718) 626 - 7566 E-mai!: Uszhatvani@hotmail.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom