A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-06 / 23. szám

A HIT 11 DR POKOL. írta: SZEKULA JENŐ. A hold kísértetiesen meresz­tette alá kiégett jégszemeit a kis felvidéki város ódon és szi­­nehagyott tornyaira. Kora ta­vasz volt és a magas hegyekből az ibolyák és az éledő mezők friss szagát terelgette a szél a boltíves tornácok alá. Kopott s szinehagyott, egymás fölé épí­tett házak alatt egy sápadt ar­cú ifjú járt föl és alá ideges né­zéssel, átalment a hídon, amely a magas patak fölött vezetett el, megállóit és újra visszatért, egy házszámot keresett; botjá­val idegesen hadonászgatott. Felkiáltott. — Beszélnem kell dr. Pokol­lal. Még az este beszélnem kell vele. Megtalálta a házat, melyet keresett. Kapu alatt szineha­gyott tábla, az orvos cégére. Alig lehetett kibetüzni: DR. POKOL. Rendel: a nap minden órá­jában. — Érdekes — mormogta az ifjú és becsöngetett. Dr. Pokolnak különös hírne­ve volt. Nevezetes fölfedezése­ket tett a testápolás és az arc­­szépités terén. Valóságos va­rázsló volt. Púpos ifjakból baj­vívó óriásokat nevelt, elhája­­sodott nyárspolgárokból kar­csú leventét faragott: meggyó­gyította a szeplőt és hajat nö­vesztett a kopasznak. A szépé­­szet tanára volt. Valósággal testkereskedő. Csak meg kel­lett nála rendelni s olyan arcot s olyan testet formált, amely az illető Ízlésének jobban meg­felelt. Visszavonultan élt. El­hagyott felvidéki városkában. Dr. Alex J. Sekely N.D.D.C. Ha beteg- és az orvosság nem használt, legnagyobb bizalommal jöjjön hozzám! Bárminemű: fejfá­jás, hátgerinc bajokat, reumát, gyönge vérkeringést, izom- és idegbajokat, krónikus székreke­dést a legújabb villany izzasztó­­fürdő, villany-masszirozást, sütést A LEGÚJABB TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT által kezelek. Próbálja meg ön Is és győződjék meg, Ha kezelésem nem! használ, pénzét visszakapja. RENDELŐ ÓRÁK: 2—4-ig és 6—8-ig (péntek és va­sárnap kivételével.) — Külön órák megbeszélés szerint. 1509 First Ave. N. Y. C. (79. u. sarok) Rhinelander 8264 De hire messzire elterjedt. így is sokan felkeresték, öregedő s hiú férfiak, akik rútságukra gyógyirt kerestek. Nőket nem fogadott. Az ifjú türelmetlenül csön­getett. — Csak már túl lennék a ta­nácskozáson. Az ajtó felpattant hirtelen. Mintha villamos erők mozgat­ták volna. Az emeleti ablakok­ban világosság gyűlt ki. Az ifjú belépett. Tágas előcsarnokba jutott, mint valami görög átrium: a közepén Antinousz szobra, fehéren, márványba faragva s diadalmasan, mint a legszebb ifjú, aki valaha élt a földön, hü mása a faragott képnek, ahogy a kapitoliumi múzeumban őr­zik. Az ifjú csodálkozva nézett szét. A lépcsőház felett homályos értelmű latin szavak: ...CORPUS PLUS EST, QUAM INDUMENTUM. Csak töredék. Idézet. Az evangélium emlékezetes sza­vai. Teljes szövegben: — Vagy nem fontosabb-e a lélek, mint az eledel — és a test, mint az öltözék? Az ifjú bátortalanul botor­kált fel a lépcsőkön. Az előszo­bába jutott. Egy inas fogadta. — Itthon van a tanár ur? — Igen. Azonnal bejelentem Az ifjú átnyújtotta a névje­gyét. — Báró Bicskey István. Pillanatokig várt. Az ajtó kinyílt. A szolga jelentette: — Tessék befáradni, báró ur. Az ifjú belépett. Előtte ál­lott a professzor. Alacsony és szemüveges emberke, a feje valóságos halálfej. Határozottan kellemetlen be­nyomást tett a fiatal báróra. A professzor észrevette. — Nemde különös. Én a szé­­pészet mágusa ily rut ábrázat­tal. De tudja, úgy vagyok vele, mint a cipész. Elegáns báli to­­pánkákat varr másoknak, mig maga rongyos cipőkben jár. Mindketten nevettek az öt­leten. — Nem érek rá. Nincs időm önmagámmal foglalkozni — mondta az orvos. — öreg is va-1 gyök már. Nem lenne semmi! értelme. Leültek. — Mivel lehetek a szolgála-| tára? — kérdezte a tanár. — Szép és kellemes külsőt! szeretnék. — Hm. Nehéz feladat. Feltolta szemüvegét, hogy| az uj pácienst jobban szemügy­re vegye. Az ifjú rut és ijesztően so­vány. A haja szőke és ritkásj mint a sörte. Orra hatalmas,! mint a karvalyé, arca összela­pult, mintha ráültek volna,] szemöldöke hiányzott, az állal lecsüngött s a szája vékony] volt, görbe és vértelen, mint a| tengeri halaké. A szeme élette­len volt, színtelen és gyenge,! mint a megfagyott üveg. — Igen sok javításra szorul] — jelentette ki az orvos és a| fejét rázta. — Megfizetem. — ötvenezer koronába ke-*1 rülne, legalább hat hónapot' kell a szanatóriumban töltenie.1 Az ifjú a fejével bólintott,1 hogy minden áldozatot szíve­sen meghozna. — Mindenekelőtt mondja el az élettörténetét. Bicskey beszélni kezdett. A hangja érdes volt és rikácsoló, mint a kappané. — Bocsánat, hogy félbesza­kítom — mondotta az orvos. — A hangszálait is ki kell majd javitanom, hogy a beszé­de szép és kellemes legyen. Az ifjú hálásan tekintett a tanárra. Azután folytatta. — Sohasem volt szerencsém a nőknél. Csak a pénzemért kedveltek. őseim gazdag ke­reskedők voltak Temesvárott, kincset kincsre halmoztak, megszerezték a magyar ne­mességet is, gyárakat alapítot­tak, kereskedelmi vállalatokat s minden elődöm sokszorosan megnövesztette az apák által összeharácsolt vagyont. Ma­gam is harminc millió koronát örököltem. — Érdekes. — De én nem akartam üzér­kedni. Költő akartam lenni, mint Byron, vagy Wilde, akik örök eszményképeim marad­nak. Úgy akartam élni, .mint jegy művész és egy isten. Leg­főbb álmom az volt, hogy egy nő önzetlenül szeressen. De ezt [nem tudtam elérni soha. A tanár nevetett. — Néha álruhába öltöztem, [mint valami elátkozott király­fi, lerongyolódva bolyongtam világvárosok utcáin, hogy ki­próbáljam magamat és a nő­ket, de sok keserűség ért és sok csalódás, nem tudtam meg­hódítani egy valamirevaló cse­lédleányt sem, kinevettek és elrúgtak maguktól és Hágában egyszer egy tejkihordó-lány (utánam kiáltott az utcán: — Mit akar tőlem ez a ré­szeg pisztráng?! Persze megváltozott minden, Iha megtudták, hogy gazdag és (előkelő világfi vagyok. De az sak növelte csalódottságomat, em kellettek a színlelt szerel­mek és a színtelen csókok. Engem nő nem szerethet. Rut vagyok és visszataszító külsejű. Szép és költői lelkemet torz álarc födi el a világ előtt. Boldogtalan vagyok. Bele­szerettem egy Tekla nevű pol­gárlányba. De ő tudni sem akar rólam. Pedig már a kezét is megkértem. Csüggedten nézett a tanár­ra: — Segítsen rajtam, mester! Dr. Pokol szerénykedett. — Nem vagyok mester. Az egész tudományom nem sok. Ne felejtse el, már a huszadik században élünk s ami ma bo­szorkányságnak látszik, azt egy-két év múlva senki sem tekinti majd csodának. Mi a szépség? Optikai csalódás. A Bundáját Nyáron Át díjtalanul őrizzük meg Gold Storageban ha a javítást és átalakítást nálunk csináltatja meg. Ez az egyedüli biztos véde­lem molykár ellen és bundája egyúttal tűz és lopás ellen is biztosítva van. Telefonáljon és bundáját ha­zulról elhozatjuk. Telefon: Rhinelander 8343 A. J. DEME & CO. FURRIERS 240 E. 79 St., New York

Next

/
Oldalképek
Tartalom