A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-31 / 5. szám

A HÉT 11 TUDOMÁNY ÉS TÉLI KABÁT Nincs szivem minden kom­mentár nélkül átnyújtani olva­sóimnak ezt a hirdetést, ame­lyet egy szép asszony ismerő­söm vágott ki számomra a Pes­ti Hírlapból: KÖNYVSZEKRÉNY, üvegezéssel, Ízléses kivitelben, mely egy TÉLIKABÁT és egy KALAP ELHELYEZÉSÉRE is alkalmas, vagy csekély átala­kítással ezek elhelyezésére al­kalmassá tehető, mahagóni és más színben megvételre ke­restetik. Ajánlatok “KÖNYV­­SZEKRÉNY” jeligére Tenzer hirdetőjébe, IV., Szervita tér 8. Pedig ez a hirdetés önmagá­ban véve, igy, szabadon elöve­zetve sokkal mulaságosabb, mint bármi más, kitalált histó­ria vagy koholt adoma. Az az ember, aki ezért a hir­detésért több mint mint egy ne gyedmillió koronát fizetett, (tehát dollárban is jelentékeny négyet), nem ám valami csoda­szörny, vagy féleszű különc. Ahogy én látom, (és a birto­komban levő számos elismerő oklevél szerint én elég jól szok­tam látni), ez a bácsi valami váratlan szerencse következté­ben Budapesten lakáshoz ju­tott. Hogy ez hogyan történt, az nem egészen világos, de va­lószínűleg valaki lelépett neki, s ilyképpen birtokba vett egy kitűnő lakást. Köztudomású dolog ugyanis, hogy Budapesten az emberek nagyon óvatosan, mondhat­nám: ideges precizitással lép­nek le, és számos olyan esetről tudok, amikor egy polgári 3—U szobás lakásról 200,000,000 ko­ronán alul a birtokosa nem volt hajlandó lelépni. Ebben az ösz­­szegben azonban — igen termé­szetesen a bútorzat még nem foglaltatik benn. No már most, a mi embe­rünk, úgy látszik, egy ilyen le­­léptetési művelet után egy igen csinos lakásban találta magát, amelyben többek között egy dolgozó szoba is volt. Dolgozó szobát könyvszek­rény nélkül elképzelni még ö sem tud, tehát — ihajla! — gyerünk avval a könyszekrény­­nyel. Igen ám, de csak nem őrült meg könyveket is vásárolni? Kénytelen tehát egy ÜVEGE­ZÉSSEL ELLÁTOTT, KÖNYVSZEKRÉNYNEK KI­NÉZŐ almáriumot keresni megvételre, amelybe a télika­bátját és a kalapját beakaszt­hatja, avagy a szekrényt “ilyen célokra alkalmassá tehesse.” A kis hamis azonbaré nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ő az első, aki ilyen praktikus ideák­kal butorozkodik be. Ő nem tudja, hogy Amerikában ez már régen divatos, ő nem tud­ja hogy Amerikában tiz könyv­­szekrény közül csak kettőben van könyv és abban a kettőben is, te jó Isten, milyen könyvek! Ő szegény azt hiszi, hogy for­radalmi újítást hozott, mert még nem látta az itteni Victro­­lákat, amelyek úgy vannak építve, hogy kredencnek néznek ki és a tetejére lehet rakni tá­lakat, amig a család ebédel, ö még nem látta, hogy az ameri­kai asszony parlorjában egy asztalkán egy krinolinba öltöz­tetett fabábu áll, amelynek a szoknyája alatt a telefon húzó­dik még. Ő még nem volt G.-éknél a Park Avenuen, ahol a Mr. G. dolgozószobájában levő könyv­­szekrény zöld függönye mögött Mr. G. union-suitjai és gallér­jai helyettesítik Emerson és Longfellow ostoba irka-firkáit. Ő még nem volt Sch.-éknál a Central Park Westen, ahol egy aukción fellicitált régimódi, ■ négylábú zongora diszlik az egyik szobában, amely zongo­rára IDŐNKÉNT KI KELL TÁRNI A SZOBA ABLA­KAIT, mivel a hurok felett a még le nem küldött laundry bú­vik meg. S ha már álruhában bujdosó kultúráról van szó, ne feledkez­zünk meg arról a detroiti úri­emberről sem, aki e lap szer­kesztőjének és nekem egy ebéd­nél elmondotta, hogy ő szíve­sen terjesztené A HET-et Det­­roitban, de ö megmondja őszin­tén, hogy a magyarok jobban szeratik a Népszavát meg a Szabadságot, MERT ABBA CSOMAGOLNI IS LEHET. SZERKESZTŐI ÜZENET F. R., New York. Levelét megkaptuk s a szer­kesztőség engem bízott meg az­zal, hogy arra válaszoljak, ön volt szives visszaküldeni la­punk legutóbbi számát és — mint írja — nem hajlandó olyan lapot a kezébe venni, a mely Zita királyné ellen ir. Nagyon sajnáljuk, hogy Ön azt hiszi rólunk, hogy mi talán Zita királyné ellen Írunk. Mi nem Írunk a magunk jószántá­ból senki ellen se, mert mi azt akarjuk, hogy minden olvasó az ő évi négy dollárjáért csupa olyan dolgot olvasson, amit sze­ret, s amit ő már régen tud. Ami Zitát illeti, mi csak AKARTUNK ellene Írni, s ez­ért azt a cikket próbaképpen el­küldtük az Ön címére. Ez még nem volt a lap, csak egy kor­rektúra példány, amit minden olvasónknak elküldtünk, hogy tetszik-e neki. Miután önnek, kedves F. R. nem tetszett, ma egy újabb példányt küldünk a címére (ezt a jelen számot) s amint látja, ebben már nincs benne az a cikk, amit Ön a múlt héten kifogásolt. Ha ez nem finom kiszolgálás, hát nem tudom mit nevezhe­tünk annak. Nézze kedves F. R., a jövő héten szeretnénk írni egy cik­ket a magas adók ellen. Legyen szives közölje velünk hétfő reg­gelig, hogy nincs-e kifogása el­lene. Mert a gusztusok nagyon különbözők. Van, aki szereti Zitát, van aki szereti a jó ma­gas adókat, viszont van olyan is, aki egyiket se szereti, hanem szeret leveleket írni hetilapok­nak. Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Abból az alkalomból, hogy a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rész­vénytársaság 3,000,000 dollár névértékű kölcsönkötvényt helyezett el az amerikai pénzpiacon, nagy érdeklődés mutatkozik ennek a nagy magyar vállalatnak a törzsrészvényei iránt. Mi abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy AZONNALI LESZÁLLÍTÁSRA AJÁNLHATUNK RIMA RÉSZVÉNYEKET 10 DARABONKÉNT 25 DOLLÁRÉRT 100 DARABONKÉNT 250 DOLLÁRÉRT A budapesti tőzsdén január hó 26-ikán a részvényeket 150,000 koronával vásárolták darabonként és a tendencia emelkedő volt. A Rima részvényeket mint jó befektetést ajánljuk. A társaság emelkedő osztalékot fizet és a részvények ára minden ember számitás szerint fezintén emelkedni fog. A részvények jegyezve vannak a budapesti és bécsi tőzsdén és állandó forgalom van bennük a new yorki piacon. Mi jelenleg a részvé­nyeket darabonként 2 dollár 25 centjével vesszük és 2 dollár 50 centjével adjuk el. Küldje be megrendelését a vételárral együtt JOHN BIRO & CO. Sewvork1'

Next

/
Oldalképek
Tartalom