A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-31 / 5. szám

12 A HÉT — Well kedves Mister' Ben-fentes, látta a napfogyatko­zást, az eclipset, a ragyogó co­­ronát, a rohanó árnyakat, a to­tality, a..... — Kérem, ne folytassa, mert ha rágondolok én tűnök el mint a nap, de nem néhány másod­percre, hanem hosszú időre. Képzelje milyen pechem volt. Néhány kedves barátommal megállapodtunk, hogy a Létán­­nál találkozunk éjszaka 1 óra­kor és hogy el ne aludjuk a nagy eseményt, hát fenn mara­dunk reggelig és úgy megyünk valahová a Washington Heightsra megszemlélni az in­gyenes show-t. Már előzőleg — hogy stilszerü legyek — sok “holdvilág”-ot szívtam magam­ba. A Létánnál azután folytat­tuk, mert hiszen az ilyen dolgot meg kell ünnepelni. Vécsey Ar­­mond a Traeumereit játszotta, Alexander leitatta a bekormo­zott üveglapokat, úgy félkilenc felé kikerültünk az utcára, kö­rülöttem forgott minden, mint­ha csak én lettem volna a világ­­egyetem központjában, azután belenéztem a Napba, de nem tudtam egész egyenesen állni és igy sehogyse találtam meg a napot, amikor azután sötét lett, pláne nem láttam semmit, úgy hogy teljesen hiába voltam fenn egész éjszaka. De nem baj! eltettem a bekormozott üveget — mert én takarékos ember vagyok — és majd meg­tapasztalom 120 év múlva a leg közelebbi napfogyatkozást. De hogy némileg megvigasztalód­jak, Vécsey a szájamba dugott egy coronát és mondhatom sokkal jobb és szebb volt, mint a nap coronája. Az elmúlt héten egyáltalán sok viharos éjszakában volt ré­szem. Szombaton este egy reg­gelig tartó nagyon kedves csa­ládi jelmezestélyre voltam hi­vatalos. Az estély Dr. Fuchsék rendezték barátnőjük, a szép Rose Manczi tiszteletére. A Manczinak ugyanis, aki szivár­ványszínű ruhájában szenzá­ciósan elragadó volt, születés­napja volt szombaton és az es­téllyel meglepték a barátnői és barátai. A gondolat természe­tesen a Fuchs Berci fejében —• igy hívják Dr. Fuchs feleségét intim körben — született meg. ő toborozta össze a vendége­ket, akik ajándékokkal megra­kodva érkeztek és borral, likő­rökkel, pezsgővel megrakodva távoztak. Sajnos sokat ittam és igy a nevekre nem emlékezem. Tudom, hogy egy szőke lány a jelmezkérdést úgy oldotta meg, hogy világos kék flanelt paja­­maban jött el, egy másik hölgy fehér parókát tett a fejére, egy harmadik szerelmesen szorítot­ta — képzelje csak — a férje kezét, Rákosi, a magas és ősz­­haju éjfélkor ünnepi beszédet tartott, sokat emlegették a ké­sői lovast, egy halász is volt a társaságban, aki kivetette háló­ját és fogott is valamit, de már nem emlékszem, hogy mit, az­után volt egy pap, aki a kons­tantinápolyi pátriárka és a je­­ruzsálemi főrabbi áldását osz­togatta és reggel háromkor ki­jelentette, hogy zarándokuttal egybekötött szeretet csomag akciót rendez, közben az ara­nyos Berczike át is adta mind­járt neki az első csomagot, egy­szóval nagyszerűen mulattunk reggeli 5 óráig. A Manczi bol­dog volt, a két szép szeme csak úgy ragyogott az örömtől és ha igazán kiváncsi, hogy csak­ugyan szép lány e a Manczi, menjen el valamelyik este Guttmanékhoz a Mensa Hun­­garica-ba, ott vacsorázik a jobb oldal legelső asztalánál. Ismer­tető jel nem szükséges, meg fogja ismerni. — Na kedves Ben Fentes, maga nagyon belegabalyodha­tott a Mancziba és a Berczibe, hogy olyan lelkesen és olyan so­kat beszél róluk. — Ennek is meg van a ma­ga oka. Szalma vagyok és jóba kell lennem azokkal, akik meg­hívnak, mert ilyenkor minden meghívás sokat számit. — Jól van, nem kell célzáso­kat tenni, én is meghívom egy este, ha most szépen elmondja, hogy mi újság a kolóniában. — Hát előbb egy komoly új­ság jön, amit nem is ebben a rovatban kellene elmondani. DR. MIKLÓS OSZKÁRT, az Amerikai Magyar Népszava managing editorát ünnepelték az elmúlt szombaton este abból az alkalomból, hogy 15 eszten­deje tölti be a lapnál felelős­ségteljes, fáradságos, nagy munkával járó állását. Ban­kettet rendeztek a tiszteletére az Am. Magy. Népszava szer­kesztősége, kiadóhivatala és technikai személyzete, ahol a kollégái méltatták az érdemeit. Egy értékes emléktárggyal is meglepték, hogy legalább vala­miképen éreztessék vele azt a szeretetet és megbecsülést, a mit irányában éreznek. Ha en­nek a bankettnek nem adtak volna házias jelleget, sok szá­zan jöttek volna el, hogy kezet szorítsanak Dr. Miklós Oszkár­ral, ezzel a nagy intelligenciá­jú, szeretetreméltó, kedves és tulszerény zsurnalisztával, aki 15 esztendeje dolgozik egyazon vállalatnál, névtelenül, minden szerepléstől irtózva, csodálatos kötelességtudással, példás lel­kiismeretességgel. A HÉT, amelyet áthidalhatatlan távol­ság választ el annak a lapnak a szellemétől, amelynek Miklós Oszkár az igazgató-szerkesztő­je, kollégiális szeretettel hajtja meg előtte az elismerés lobogó­ját. — Hát bizony én is nagyon szeretem Miklóst és úgy volna rendjén, hogy most mi is ren­dezzünk neki egy bankettet, amelyen viszont csak a laphoz nem tartozók vennének részt. — Erről lehet beszélni, de addig is, hadd mondjam el még, hogy VÁRADI RÓZSI cdlomüvésznő, az Art Centre­­beu nagy sikerrel hangverse­nyezett. Ez a nagy talentumu művésznő folyton, fejlődik és már közel jutott ahhoz a ma­gaslathoz, ahová a gordonká­sok közül csak kevesen jutot­tak. Még két operációról is be­számolok, mert tudom, hogy érdekelni fogja. Könnyebb mű­tétet végeztek a Mount Sinai kórházban Montag Ilonán, a Post Graduate kórházban vi­szont Lányai Ferdinándot, a Piszkafa szerkesztőjét könnyí­tették meg egy-két kellemetlen dologtól. Mindaketten jól van­nak és Lányai megígérte, hogy lapjának legközelebbi számá­ban kórházi élményeit fogja el­mondani. Arra kéri egyébként barátait, tisztelőit — különö­sen a hölgyeket, — hogy kol­bászt, hurkát, szalonnát ne küldjenek, mert megszakad a szive, hogy nem ehet belőle, el­lenben befőttet és kaviárt azt lehet. — Még egy hir, amelyet egy félórával ezelőtt hallottam: Miss Mae Margaret Létán, Lé­­tány János leánya, jegyet vál­tott Szabó József úrral. Az öreg Létán boldogan fogadja a gra­tulációkat. Most pedig viszontlátásra! Ne felejtsen jelentkezni A HÉT vacsorájára. Good bye! Olcsó Áru Zongorát vegyen a családjának. — Jótállással 50 dollártól feljebb, könnyű hetifize­tésre is kaphatók. Jó gyártmányú Upright Player és Grand Pianók van­nak raktáron. Importált hegedűk, hangszer részek és magyar zongora­hengerek kaphatók. DÖMÖTÖR JÓZSEF ZONGORAÜZLETE 1215—3rd Ave. 7O. utcánál N.Y. <i---- ■ ■ - —............. A menyecske csókja édes, De annál is jobb a NÉGYES A legjobb pipadohány magya­rok részére Amerikában. Kapható minden rendes üzlet­ben vagy megrendelhető az alábbi cimen: Négyes Tobacco Shop 423 E. 5th ST„ NEW YORK Hires Specialista a Shingle és Boyish Bob munkában, ame­lyet saját találmányu Marcel Wawinggel tesz gyönyörűen hullámossá. Tegyen egy kísérletet es meglátja a különbséget. Magyar kiszolgálás. JOHN Beauty Parlor 242 EAST 79th STREET Szemben az Abbáziával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom