A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-27 / 26. szám

12 A HÉT 8EMCZKY ÖDÖN VALLOMÁSA 1 SOMOSYI-EYILKOSS Ä GRÓL vasékekkel eltorlaszolták. Ist­ván fogva volt s a bolonddal egy pajtába zárva. “Szerelmes Jézusom” — jajdult fel István. “Dejszen hónap vasárnap lészen! S a pajtát hétfőig ki se nyitják. Meg mérés is lesz holnap az agyagbányában. Azt számolja el a foreman, amit akar. A cimborák nem értenek a szám­adáshoz, ő meg fogva van! Egy pajtába zárva a bolond­dal! Az udvar elcsöndesült. Le­pihentek a munkások. A bo­lond is csöndesen feküdt a zab­­kötegeken. István mérgesen vágódott hanyatt, — elszánva, hogy átalussza a vasárnapot. A bolondnak azonban nem sokáig volt nyugta. Valahogy ráeszmélt, hogy hiszen holnap lészen Szent György napja és illő volna megemlékezni szent­­séges druszájáról. Meggyuj­­tott hát az oldalán fityegő gyertyákból kettőt és azok fé­nyénél ájtatosan zsolozsmá­­zott. Estván egyszer csak arra ébred, hogy sürü füst fojto­gatja a torkát és marja a sze­mét. A fel-felcsapdosó láng­nyelvek világánál tájékozó­dott, odaugrott a kapuhoz és teljes erejéből döngetni kezd­te. Az udvar felől nagy lótás­­futás, ijedt kiabálás hangzott. Hóri!... Hóri!... Fire!... Fire!... jajveszékeltek. A dörömbölésre kívülről va­laki kinyitja a kaput és István kubikus hanyatt-homlok lódult ki a szabadba. Azaz csak ló­dult volna, de két markos kéz elkapta, mint a kölyök kutyát felemelte a levegőbe és aztán földhöz kente, hogy minden csontja ropogott bele. Ondris volt. “Ne pogánykodj, Ondris ko­mám!” nyögte István. Többet nem mondhatott, mert menten elvesztette az eszméletét, oly szörnyen megöklözte és meg­­gyomrozta a bőszült Ondris. Mikor újból eszméletre tért, egy félreeső fészerben találta magát. Minden tagjában sajgó nyilalást érzett. Amellett moz­dulni sem tudott, úgy össze volt kötözve keze, lába. Körül­nézett és látta, hogy nincsen egyedül. Társul rakták melléje a bolond Gyúrót. A bolond is gúzsba volt kötözve. A pajta akkor már lángban állott. Ahány férfi, mind vizet hordott. A mezei kútról pedig hosszú fecskendőkkel lövelték a hatalmas vizsugarakat. Már pitymallott, mikor elpi­hentek a lángok. Akkor aztán a policmenek közrefogták a két gyujtogatási gyanúval ter­helt delikvenst. Röstellette Estván ször­nyen, hogy a bolondhoz kötöz­ve kisérték végig a rütyögő asszonynép között. De legjob­ban szégyenlette, hogy a Mar­­csa is az álmélkodók között volt. A county-sheriffnek nagy­­nehezen kimagyarázta, hogy mily kalandos járatban volt, a mikor a pajtába szorult. Vál­tig erősitgette, hogy nem volt nála se pipa, se gyújtó, mert nem pipál a kubikus, ha lányt akar ölelgetni. Aztán a bolond Gyúró kö­vetkezett. Bambán, bárgyú röhögéssel mondta el, miként gyújtott gyertyát, mily szépen kapott a rozsszalma lángra s csak az­ért neheztelt, hogy goromba emberek megzavarták és ki­­lökdösték a pajtából. Tímár Istvánt szabadon bo­­csájtották, de a cimborák bö­­csülését elveszítette. Nem le­het jóvá tenni, hogy az a máié Ondris úgy meglazsnakolta, meg hogy a bolonddal megkö­tözve kisérték végig. Hamarosan el is tűnt a “Jer­­sey”-i határból. Club Farm, Clinton, Conn. Gyönyörű erdővidéktöl kör­nyezve, villanyvilágítás és te­lefon. Elsőrendű házikoszt, friss élelmiszerek saját gaz­daságból. Fürdő, halászat, tennis, stb. Részletes felvilágosításért, vala­mint árakért forduljon telefonon Clinton 21—2-or számhoz. Útirány: N. Y. N. H. & H. Rail­road Grand Central Station-indu­­lás Clintonba, Conn. Automobil­­ut: Boston Post Road to Clinton. Vitárius Béla ORVOSI MÜKÖTSZERÉSZ (SPECIALISTA) 229 E. SOth ST., NEW YORK, N. Y. vagy 217 WASHINGTON ST. HOBOKEN. Készít mérték után Jótállással, ki­zárólag elsőrendű minőségű sérv­­kötőt, gummi hasfüzőket, ortopé­dia támgépeket, lúdtalpbetétet és minden e szakmába vágó munkát. Lelkiismeretes, szakszerű felvilá­gosítás és kiszolgálás. — Keressen fel személyesen vagy Írjon a fenti cimre. (Folytatás a 4-ik oldalról) helyes nyomot szimatolt. A komprommittált gépkocsit mindenáron el kellett tüntetni. A nyomozóosztag parancsnoki segédtisztjének Soltész István főhadnagynak testvérbátyja, Soltész N. százados (alias Las­­ky Jeromos) az úgynevezett sátoraljaújhelyi szakasznak (a csempészet üldözése érdekében a határvonal szakaszokra osz­tatott be) volt a parancsnoka. Ide menekült az automobil Ko­­varcz Emillel és Megay Lász­lóval, kiknek neve már isme­retes volt a rendőrség előtt. Mega yés Kovarcz csehszlovák területen bújtak el. Az A) III—36. kocsit pedig a demar­­kácionális vonalon átszöktet­ték és Dőry Andor gazdálko­dónál rejtették el. Mialatt a fővezérség komoly képpel körözte az autót, az­alatt “Osztenburg százados ur” — mondja tovább az álta­lam már idézett irás — dél­után a fővezérségre ment. Két tisztje elkísérte. Előbb Magas­­házyhoz ment. Onnan kijőve Ranzenberger vezérkari száza­dos ur szobájába ment, ahová két tisztje követte. Ide jött be Seftsik György főhadnagy és Magasházy is később. Itt volt szó arról, hogy a rendőrség már kinyomozta az egész dol­got és nagy baj, hogy azok a tisztek, akiknek a rendőrség már úgy is tudja a neveiket, valamint az autó, eltűntek. Ezeket feltétlenül elő kell ke­ríteni, mert különben nem le­het elsimítani az ügyet. Ran­­zenberger kiadta a parancsot, hogy két tiszt azonnal utazzon Sátoraljaújhelyre, az autót és az urakat hozzák vissza. Tele­fonozott a keleti pályaudvar­ra. Sinautót rendelt. A két tiszt részére menetlevelet állí­tott ki. A sinautóval csak reg­gel indultak. Velük ment a sof­­főr, meg egy MÁV. kalauz. Délután két órakor érkeztek Sátoraljaújhelyre. A várospa­rancsnokságnál megtalálták Soltész fivérét, egy tisztet, aki aztán Soltészt előkeritette. Azt mondták, hogy az autó túl van a határon, Kovarcz és Me­gay szintén. Soltész intézke­dett. Éjjelre az autó Kovarcz­­al visszajött, Megay ellenben állítólag Kassára utazott. Sol­tész vállalta, hogy az autót be­­vaggonirozza és Megayt érte­síti. A kiküldött tisztek Ko­­varcz-al másnap visszajöttek Budapestre és Ranzenberger­­nek jelentést tettek. Pár nap­pal később az autó is, Megay is megjöttek. Ezalatt a rendőr­ségtől áttették az ügyet a fő­­vezérséghez. Litomericzky hadbíróra bízták, aki Kovar­­czot és Megayt őrizetbe helyez­te. Később szabadlábra. Ezen autóügyről különben egy fő­hadnagy Beniczky Ödönnek is beszélt. Hogy a szocialisták honnan tudják az ügyet, arra nézve több verzió kering. Tény hogy 1920. tavaszán az Ember cimü újság már irt a dologról. Prónay tisztek egyizben a MAC-ban Papolczy főhadna­gyot fenyegették is, hogy is­merik a tetteseket. 1922. év­ben a nemzetgyűlési választá­sok előtt‘egy a kormányzóság­hoz beosztott ur üzente, hogy jő lesz a tetteseket értesíteni, hogy lépjenek el, mert le akar­ják őket tartóztatni, mivé) Gömbösék a választásoknál ezt kihasználni akarják a legiti­misták ellen. Ez annál hihe­tetlenebből hangzott, mert hi­szen az esetkor éppen Gömbös volt az, aki elküldte Erdős Barna főhadnagyot Osten­­burghoz, hogy biztosítsa őt arról, hogy ebből az ügyből ki­folyólag az ő pártján van és ki­tart vele. Ezt ketten közölték Prónay ezredes úrral is, sőt il­letékes helyre megüzenték, hogy ebből baj lesz az eltusso­­lókra nézve is.” Két tettes öngyilkos lett. Még annyit, hogy Somogyi Béla gyilkosai közül ketten, névszerint Szakács Árpád fő­hadnagy, (aki Somogyi Béla értéktárgyait, főleg aranyórá­ját vette magához), valamint Lehrer Árpád tengerészzász­lós, Somogyi Bélával és Bacsó Bélával való számadásukat az­óta a másvilágon bizonyára már elintézték. Ezek ketten ugyanis azóta öngyilkosságot követtek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom