A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-27 / 26. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és LADÁNYI MIKLÓS Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ..................................................... $4.00 Fél évre ............................................................... $2.00 Egyes szám ára ...........................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 A HÉT mai száma közli Beniczky Ödönnek, a Huszár-kormány volt belügyminiszterének vallomását a Somogyi-gyilkosság ügyében. Ennek a vallomásnak nem az a lényege, hogy feltárja a közvélemény előtt: kik és mi módon követték el ezt a gyáva, gaz és ostoba bűntettet. Beniczky Ödön maga mondja el a vallomása elején, hogy mint belügyminiszter nem is annyira azt igyekezett kutatni, hogy kik voltak a tényleges gyilkosok, hanem azt, hogy ki volt az az őrült és gonosz ember, aki a gyilkosságra a parancsot kiadta. Beniczky Ödön megoldotta a nehéz feladatot és megállapította, hogy a gyilkosságra a nemzeti hadsereg akkori fővezére, Horthy Miklós adott parancsot, ugyanaz a Horthy Miklós, aki ma Magyarország kormányzói méltóságát tölti be. Ezért nem lehetett megbüntetni és elérni a gyilkosokat, mert hiszen a rendőri nyomozásnak a tetteseken keresztül el kellett jutnia a felbujtóig is, ezért vezetett “holtpontra” a nyomozás, dacára annak, hogy a rendőrségen és a belügyminisztériumban minden magasabb rangú hivatalnok pontosan tudta a gyilkosság hiteles történetét, ezért állott meg minden ebben az ügyben és végül most, amikor Beniczky mégis kipattantotta ennek a rettentő ügynek minden részletét, ezért kellett letartóztatni Beniczkyt, a képviselői immunitás dacára is és ezért kellett megtiltani az Az Újság cimü lapnak a további megjelenését, dacára annak, hogy Bethlen István gróf állandóan azt hangoztatja: Magyarországon sajtószabadság van. A mai rendszerre azonban nemcsak az a jellemző, hogy az élén egy olyan férfiú áll, akit egy aktiv politikus, egy volt belügyminiszter, aki még hozzá nem is radikális, aki még hozzá egyike a legkonzervativebb politikusoknak, nyíltan azzal gyanúsít meg, hogy gyilkosságok elkövetésére bujtott fel alantas tiszteket. A rendszerre a legszomorubban jellemző körülmény az, hogy miképpen kezelik Beniczky Ödön vallomását. Minden más országban a világon a legelső kérdés az lenne: igazat mondott-e Beniczky Ödön akkor, amikor Horthy Miklóst nevezte meg a Somogyi-gyilkosság felbujtójául vagy nem és igazat mondott-e akkor, amikor megnevezte azt a négy egyént, akik a gyilkosságot tényleg elkövették? Minden más országban a világon az ilyen vallomás elhangzása után két órával már letartóztatják azokat az egyéneket, akik a tett elkövetésével alaposan gyanúsíthatok. Magyarországon másképp kezelik a gyilkossági ügyeket, amelyekben az ország kormányzója személy szerint érdekelve van: Magyarországon a tanút tartóztatják le és azt a lapot, amely a tanú vallomását közölte, betiltják. Ez az, amit Bethlen ur konszolidációnak nevez: igy konszolidálja ő Magyarországot. És ők, a gyilkosok, a felbujtók, a bünpalástolók: ők a patentirozott hazafiak, ellenben mindazok, akik azt kívánják, hogy az államfői székben ne üljön egy olyan férfiú, akit gyilkosságra való felbúj tással vádolni lehet és akik azt óhajtják, hogy a gyilkosokat ne védje többé egy titkos hatalom: azok hazaárulók, akiket otthon bezáratnak, a külföldön pedig a nemzetgyalázás és a hazaárulás vádját kell viselniük ... ROBERT MARION LA FOLLETTE szenátor halálával Amerika egyik legnagyobb politikusát, egyik legkiválóbb fiát veszítette el. La Follette akkor is kimagasló alakja lett volna az amerikai politikának, ha történetesen nem alakítja meg a harmadik pártot és nem igyekszik megbontani a történelmi pártok megkövesedett rendjét. Az igazi alkotó politikusok közé tartozott La Follette, aki Wisconsinból Amerika legprogresszívebb államát teremtette meg, aki csudálatos erkölcsi bátorsággal szállott síkra azokért az igazságokért, amelyeket igazságoknak látott és aki szinte párt nélkül vezető szerepre tett szert a szenátusban és aki csudálatraméltó szerénységgel utasított el magától minden kitüntetést, megkülönböztetést: az ügyet nézte és nem a saját érvényesülését. La Follette történelmi nagyságát nem kisebbíti az a körülmény, hogy a harmadik párt megbukott a választásokon. A siker nem igazol és a sikertelenség nem ítél el egy embert. La Follette talán tiz vagy húsz évvel előzte meg a maga korát és azok az eszmék, amelyek érdekében kibontotta a harmadik párt zászlaját, bizonyára győzelemre jutnak még. A progresszív gondolatnak egyik legnagyobb, legkiválóbb katonája halt meg vele. Amerika nagy ív komoly értékkel lett szegényebb. A WASHINGTONI kormány meglehetősen éles hangú figyelmeztetése Mexicóhoz meglehetősen gyanús a maga szűkszavúságában. A washingtoni figyelmeztetés azt mondja, hogy Amerika nem támogathatja a mexicói kormányt abban az esetben, ha ez nem védi meg az amerikai polgárok életét és vagyonát. Talán a figyelmeztetés helyett helyesebb lett volna, ha Mr. Kellogg azt közli a világgal és különösen Amerika közvéleményével, hogy mily esetekben nem védte meg a Calles-kabinet amerikai polgárok életét és vagyonát? Ezt kellett volna megmondani, nem pedig nagy általánosságokat, amelyek mögött esetleg ismét a Sinclair Oil Company üzleti érdekeltsége húzódik meg, amiért valóban nem érdemes nekünk feszült viszonyba kerülni déli szomszédunkkal. Egy amerikai karrier Egyre ritkábbak azok az amerikai karrierek, amelyek arról szólnak, hogy valaki egy cent nélkül érkezik Amerikába és feltör annyira, hogy esztendők múlva sokmilliós üzletei vannak. Mostanában sokat emlegetnek egy Sámuel Rubel nevű oroszt, aki huszonegy esztendős korában és valóban egy cent nélkül érkezett Amerikába és szorgalmas és kitartó munkájával ma üzletei huszonöt millió dollár alaptőkét képviselnek. A pályája úgy kezdődött, hogy először munkát kapott egy palackozó telepen. Élére rakta a garast és amikor elegendő pénzt zsugoriskodott öszsze, kocsit vett, meg egy ócska gebét és jeget árult nyáron. Mivel azonban tél is van, összekombinálta a jégüzletet a szénüzlettel. és ebből teremtette meg a mai nagy vállalkozásait. A régebbi Amerikában száz és száz ilyen milliomos karrier volt és mindegyik életrajzában több vagy kevesebb változással ugyanezek a rekvizitumok szerepelnek, de a nagy publikum számára, az éhesek, a reménykedők számára nem az az érdekes, hogy mivel kezdte Sámuel Rubel és minden sorstársa a maga milliomosi karrierjét, hanem az a valami, az a titok, amely emögött a dolgok mögött rejtőzik, valami furcsa képesség, szerencse és Isten tudja, mi minden még, ami módot ad arra, hogy egy jegesboltból milliomos vállalkozás legyen. Mindazok, akik érdeklődéssel olvassák Rubel életrajzát, szívesen lemondanak az első lépések ismertetéséről és inkább arra kiváncsiak, ami sajnos, minden ilyen életrajzból hiányzik, hogy az első száz, vagy ezer dollárból hogy lesz az első millió. Mivel pedig ez sohasem derül ki, a szegény emberek általában azt hiszik, hogy ezekben a meggazdagodásokban van valami véletlenül felfedezett titok, melyet a boldog tulajdonosok senkinek sem árulnak el. Sehogy se akarják elhinni, hogy egy egylovas kocsiból meg egy jegespincéből húsz esztendő alatt huszonötmillió dollárt lehet szerezni.
