A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-27 / 26. szám
A HÉT 5 tt / FELHOKARCOLO JERUZSÁLEMBEN A HÉT számára irta: YARTIN JÓZSEF Nagy baj, ha egy óriási múlttal, rettenetes hagyományokkal biró hires város föltámad, mert többé soha nem lesz az, ami volt. Ebben a tekintetben kivételesen nagy szerencse jutott Velencének, a mindenféle romantika kedvelőinek nagy örömére. Mert Velence semmiképpen föl nem támadhat, még akkor sem, ha az egész levantei hajózásnak és kereskedelemnek kiinduló gócpontja lenne, mint valamikor volt. És még akkor sem, ha ma ismét ott székelnének a posztófejedelmek és bankárok, mint valamikor. A földrajzi fekvés folytán, a városnak sziget-volta folytán és sok egyéb tudott dolog folytán Velence meg van kövesedve, mint négyszáz éves múlt, s ebben az állapotban fog maradni örökké. A város már századok óta úgy kész, hogy nem terjedhet, s a real estate üzlet nem garázdálkodhatik benne. Aki a Canal Grandén végigmegy, aki a Piazza di San Marcón ődöng, aki a Rialtóról j ártatja végig tekintetét, szakasztott ugyanazt látja, amit Veronese, Tizian, Tintoretto látott századokkal ezelőtt. A legkisebb részletekben sem mást. Mert ami kevés változás a tizenhatodik századtól mind mai napig történt (az azóta épült Pisani-, Loredan-, Cavalli-paloták), azok stilszerüségükkel annyira belevesznek a nagy együttes benyomásba, hogy észre sem vehetők. S ahogy Velence már századok óta mai napig áll, úgy változatlanul fog állni még századokig s ezért a müvészettörténelmi, politikai történelmi, épitészettörténelmi becse és értéke minden egyes századdal óriásit fog nőni. Rómával, az “örök várossal” már másként áll a dolog. Valamikor cssázári és pogány volt. Azután pápai és keresztény lett. Az uj hitnek monumentumaival lett tele a város, a pogány emlékek mindjobban meghúzódtak Aurelián császár falain belül, a pogány múltnak a hangulata pedig teljesen kiszorult a Campagnára. Végül pedig modem és olasz lett, az egységes Olaszország fővárosa, s azóta már nem abszolút pápai Róma többé, hanem nagyon is vegyes, mindinkább a modern haladás javára. Azelőtt Róma merő egy muzeum volt, most pedig az antik rész, a fórum, a Palatin és környéke, Diocletian fürdője aránylag mind kisebb területű lesz a nekilendült modern Rómával szemben. Régi utcák' eltűntek, uj utcákat törtek keresztül-kasul, hatalmas középületek, gyönyörű villanegyedek, modern bérpalotákból álló egész városrészek keletkeztek. Uralkodik a jelen, és jelentkezik a jövő, és a mostani Róma már merőben más, mint mikor Goethe ott volt, s az Antico Cafe Greco-ba járt reggelizni. (Ez a kétszáz éven át változatlan berendezésű hires hely sincs már meg.) Most meg azt Írják a lapok, hogy Jeruzsálemben egy amerikai társaság felhőkarcolót, tizenegy emeletes hotelt építtet, s hogy ugyancsak föllendült ott a real estate üzlet, üzérkedés és üzelem. Nem a világnak akármelyik patinás, ősi városában, nem Konstantinápolyban, nem a szintén harmadfélezer éves Szalonikiben, nem is Bagdadban, a kalifa hires városában (s önök jól tudják, hogy melyik kalifáról van szó), hanem a Szent Jeruzsalájimban, a Dávid városában, a Salamon városában, a Jézus temetkezési helyén, a megváltás városában, hol egy földre szállt isten visszament a nagy univerzumba, az Atyjához. Még csak az kellett, hogy Jeruzsálemet “uj életre” támasszák. Ettől Jeruzsálem, “mint olyan”, meg fog halni. Hogy az az átkozott evolúció neki sem hagy békét. Persze haladás, fejlődés kell a tudós uraknak, akiknek nincs egyéb dolguk, mint mindent rontani és mindent jobban tudni. És azok az istentelen real estatesek még a kezükre járnak. Hiszen ha ott egy felhőkarcolós hotel lesz, \kkor lesz majd egy második, ötödik, tizedik felhőkarcoló, s megint csak az átkozott evolúció szerint mindegyik magasabb akar lenni az előbbinél. És a hotelben nem lesz “bar”, ahol az erős kármel-hegyi vörösbort, az édes számoszi görög-bort fogják mérni, sok mindenféle modern hűsítő italokkal egyetemben? És ha már meg van a hatalmas hotel, nem kell azt gyümölcsözővé, jövedelmezővé tenni? Dehogy is nem, tehát lesz a hotelben lobby a fiirt számára, lesz parkett-tánc és lesz jazz-muzsika. És ahol Dávid király a Korah fiai számára irta a 47. zsoltárt (“hangszerekre) , ott a “választott nép” modern fiai talán még azt is fogják üvölteni, hogy igenis, nekik nincs banánjuk. Kitelik tőlük. És a legények hogy mennek haza késő éjszaka a hotelből? Persze hogy úgy: automobilon. És kikkel? A szvithártjukkal. És hova? A próféták sírjához? A Siloah tavához megtisztulni a bűntől? Nem, hanem egy másik mulatónak a roof-gardenjába, megnézni az ottani Ziegfeld uj lányait. Az a komiszság abban az undok evolúcióban, hogy egyik micsodát a másik micsoda után vonzza. Ha egyszer Jeruzsálemet “uj életre” ébresztik és kitörlik a szeméből a háromezer esztendős álmot, akkor teljesen ki is forgatják az ősrégi múltjából s e múlt hagyományainak a hangulatából. Lesz ott aszfalt, villanyvilágítás, sweatshop, sztrájk, palm beach suit, kínai laundry, kettős, könyvvitel. Szulamith Írógépen fog kopogni s nyakon teremti a too “fresh” managert, Eszter fölbóbált hajjal, a Wrigley gummiját rágiva megy shoppingolni a department-storeba, Rákhel pedig egy “stricktly” idővel, nem is oly soká, mekkora őrült “uj élet” lesz az egykor oly szent Jeruzsálemben a keresztény lunchroom cash registerét fogja nyomkodni. Ki sem lehet mondani, hogy Mózes-Avenuen, a Dávid-téren és a Józsuah-parkban. De egyébként is hallatlanul össze fog keveredni minden. A zsidó kórházban keresztény orvosok fognak gyógyítani, a legjobb sertéssonkát az Aaron Israelssohn and Co. cég fogja füstölni, a legjobb sóletet az Olaf Nielssen felesége főzi. Ez mind szép. De nem gondolunk-e arra, hogy Isaiah, Ezekhiel és Nehemiah meg fognak fordulni a sírjukban? Gondolunk-e arra, (vagy nem gondolunk-e arra), hogy az uj élet, a föltámadás, a fejlődés, a haladás nivellálódást is jelent minden tekintetben? Gondolunk-e arra, hogy faji büszkeség, hitbeli fanatizmus, a roppant múltnak és hagyományoknak tudata általános nagy közönybe olvad össze, a melybe belefullad Jeruzsálem egész jelentősége? Hogy ott van a Szent Sir, amott a Moriah hegye, a Zion, amott a fájdalmak Útja, amott pedig a Golgotha? Hát aztán? A legények cigarettázva s az esti táncmulatságra gondolva, a lányok vihogva, az orrukat puderozva, éktelen közönnyel mennek el mellette, mint a keresztény felláhok és arab hercegnők a pyramisok mellett, mint a talián a fórum és Agrippa Pantheon ja mellett, sőt mint a San Pictro mellett, és mint a mai korcs görög az Akropolis mellett. És mint a birkapásztor az Olympus mellett. Pedig ott az Istenek tanyáztak. ÉRTESÍTÉS Értesítem a volt vendégeimet, hogy éttermemet, a GAINSBOROUGH RESTAURANTOT, 222 w. 59th St. a volt FÉSZEK klubhelyiségét eladtam MAX PFEIPFER urnák. Midőn arról biztosítom mélyen tisztelt vendégeimet, hogy utódom ugyanazzal az igyekezettel fog szolgálatukra állni, mint magam, ajánlom őt szives pártfogásukba. AUSTERLITZ LÁSZLÓ.
