A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-27 / 26. szám

0 A HÉT GONDOLKODÁSOK-------------------------------------------------------.------------------------------------------------­Hogy megijednek szemeim, valahányszor megint megpil­lantok egy gonosz nevet, egy idegizgató szenzációt, egy gaz­tettet a lapokban. Izgatnak és undorítanak. Velem együtt sok-sok százezer, talán sok millió embertársamat. Felkor­bácsolnak, nyugalmamat meg­zavarják, átkozódom, mégis elolvasom. S újból elolvasom a részletek, a fordulatok, a fej­lődés minden rettenetességé­vel. Mennél rettenetesebbek a névek és mennél gazabb a bűn­tény, annál jobban foglalkoz­tatja, izgalomban tartja lénye­met. Velem együtt többi fent­­hivatkozott embertársamat is. Mint a morfinistának a méreg, úgy kell a zaklatott életű, el­nyűtt nemzedéknek ez a sok erkölcsi pusztítás. Profesz­­szorok világproblémái nem tudnak nagy tömegeket leköt­ni. De a bűn, a bűnök állatias ösztönei visszhangra találnak. Altudatbani eredendő ösztöne­inket fogja meg. ügyesen fel­tálalva, újra és újra beadva nem tudunk szabadulni tőle. Mily rettenetes nevek fo­rognak ismét a “headline”-ok­­ban. Kegyetlenül hangzó ne­vek, melyek elkisértetiesedtek már és plutói partokról vissza­térve ijesztgetnek. A bűn már a múlté, de a fáradt nyomorú­ságnak előszedik. Mint az ópi­ummal, kokainnal, morfium­mal narkotizált betegnek ada­golják a publikumnak. A tengerentulró megnőnek, hátborzongatóbbak lesznek a szörnyűségek. Betegesen lesik még azok is, akiknek semmi közük hozzá. Egyik név úgy hat, mint földi életünk nyu­galmát megborzongató meg­foghatatlan végzet. Ránknehe­zedik magas méltóságban és nem akar eltűnni. A másik oly­bá tűnik, mint szeles éjszakán fogainkat vacogtató babona. Nem egy elvetemült gonoszte^ vőt gyűlölünk már s utáltunk meg innen is, tulnan is, de né­hánytól irtózunk, mint a po­kolból kiszabadult őrült tűz­vésztől, mely felgyújtja lel­künk indulatát, mintha az al­vó háznépre gyújtaná rá a te­tőt. Úri, fehérkeztyüs szadista nevek. Egyet intenek és mint a nyavalyatörős Földrengéstől egy vonaglásra véres vakand­­turást csinálhatnak egy gyö­nyörű városból. Irtózom má­soktól, mint a beteg ragálytól, melynek egy lehelletétől halá­los forróságot kap a gyerme­kek gyönge teste. Felhördü­lök, ha kopóik szörnyű hadáról olvasok, kik mint a kaján Sze­rencsétlenség sötét éjszaka ólálkodnak a vidéken és egy­másra uszítják a vonatokat. Minek ez a sok kisértet. Mért nem földelhetjük el azt, ami anyagilag emberi ben­nük örökre. Elvetemült embe­ri formába bujtatott borzalom, vagy rossz képzelet miért hal­hatatlan? Nem reméltük, szin­te nem is vártuk már, hogy két munkás, okos, ártatlan em­ber kegyetlen gyilkosai ma­gunkhoz hasonló lények, kiket Isten szintén a maga képére teremtett. Most megvannak. Mit csinálnak velük? Törvényt ülnek felettük? Megjutalmaz­zák a leleplezőjüket? Mi lesz a duvadak büntetése? Vallani fognak ? Felkeverik forrongó keserűségünket a tárgyalá­sok? Felakasztják őket, vagy kijár nekik is a hazafiui nagy megbecsültetés ? Vannak, akik gondolatban előveszik a spanyol inkvizíció kínzó szerszámait. A kereket, a nyujtóztató padot, a csigát, meg a spanyol csizmát, a csil­­lagrugatást és a tüzes vasat. Mindegy. Az emberi maga­­sabbrendüségen esett morális csorba nem korrigálható ezzel. Még azokkal a modernebb gyötrelmekkel sem, amelyeket ők maguk találtak ki. Nem lett volna jobb soha szemünk elé nem tárni ezt a gyalázatot? Ha soha kézre nem kerülnek, ha nem látja az ember szemtől szembe, örökké bujkáltak vol­na a világon bünük rettenetes tudatával, nem lett volna rosz­­szabb megtépett idegeinknek. Micsoda nevek, Istenem! Hétpróbás családnevek. Ere­detre, ősökre büszke korcs le­származottak. Kis koncért egy kétes értékű kézszoritásért vérbe vájkáló fehér keztyük. Bestiák, akik valaha bölcsőben fekvő ártatlan babák voltak s mosolyogtak alvás közben, mert angyalokkal társalogtak. Nem remeg-e meg anyák szive amint szunnyadó csecsemőik fölé hajolnak? Azok is ilyenek voltak. S mind e szörnyetegek valamikor ártatlanul bölcsőben kezdették az életet. Mert a bűn nem születik. A bűnt nevelik. Ha nem közvet­len környezetben, akkor a tár­sadalom bűnei és szenzációi pubikálásában. A háborúban láncaiktól megszabadított szörnyű, állatias ösztönöket szítják, ahelyett, hogy ketre­ceikbe visszakényszeritenék már azokat. Nem gondolják a hatalmasok, hogy a kiszabadí­tott fenevadak egyszer saját gazdáik húsába vájják bele szörnyű karmaikat? (lm.) ASTORIA! OPTIKUS Hji feje fáj Ha szemüvegét cserélni keli Ha a színpad kö­zelében keli ülnie,' hogy a moziban lásson Szemek megvizs­gáltatnak üvegek igazítása Javítás, mialatt vár Dupla lencsék JÖJJÖN AZONNAL DR, MITCHEL WILDSTEÍN szemüveg specialistához 912 SECOND AVE., ASTORIA, N. Y. HIVATKOZZON A "HÉT"-RE ÉS LÉNYEGES ÁRENGEDMÉNYT KAP! Legelső Beauty Specialista Astoriában ASTORIÁI MAGYAR HÖLGYEK! Ha akarják a nyarat élvezni, ne mulasszák el fölkeresni az egyedüli, direkte az önök kényelmére, legmoder­nebbül fölszerelt Beauty Pariort. A legképzettebb szakértők állanak rendelkezé­sükre. Hajfestés a legtökéletesebb, olaj wave, ha­tározottan természetes hullám és fürtök. Speciáli­san jutányos árak! POMPEIAN BEAUTY SHOPPE 912 Second Ave., Astoria, L. I. Phone: Astoria 2501 MRS. KLEIN, tulajdonos. EBBE NAGY ELITE PIKNIK ASTORIÁBAN! Ne mulassza el résztvenni az ASTORIÁI ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZÖ KÖR NAGYSZABÁSÚ PIKNIKJÉN | VASÁRNAP, JUNIUS 28-ÁN a Bohemian Park, 2nd Ave., cor. Woolsey Ave. gyönyörű kerthelyiségében Eddig nem látott szellemes társasjátékok. PaPzar bazár. Hüsitő ita­lok. Számos értékes dij. Két nagy zenekar. Tánc hajnalig. KEZDETE 12 ÓRAKOR. BELÉPŐJEGY ÁRA 75 CENT. ÚTIRÁNY: Vegye a Grand Central Station Subwayt a Hoyt Ave­­nueig, vagy a Second Ave. iriagasvasutat, átszállóval 57th Street a Hoyt Avenueig. Az úrnőknek elsőrendű leányt, a leányoknak elsőrendű helyet szerez LÁZÁR ENDRE ELHELYEZŐ INTÉZETE 624 Madison Avenue 59th St. cor. New York City

Next

/
Oldalképek
Tartalom