A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-17 / 3. szám
i 10 - A HÉT _______________________________•______________ AMERIKA KÁROLYI MÖGÖTT ÁLL! “A HÉT” vacsoráján Biró János néhány szóval közölte a megjelentekkel, “hogy közöttünk van Mr. Robert J. Caldwell is, akinek talán legnagyobb része van abban, hogy néhány héttel ezelőtt Károlyiné, majd most Károlyi Mihály gróf kijöhetett Amerikába.......” A HÉT vacsoráján megjelentek lelkes ovációkban részesítették Mr. Caldwell-t, aki az általános kérésnek engedve szólásra emelkedett és a következő beszédet mondotta: “Barátaim — engedjék meg, hogy igy szólítsam önöket, miután abból a fogadtatásból, melyben részesítettek, arról győződhettem meg, hogy valóban barátok vagyunk. Bizonyos vagyok benne, hogy nem kell külön hangsúlyoznom, mennyire boldog vagyok, hogy talákozhattam az amerikai magyarságnak ezzel a valóban reprezentatív tömegével, annak a magyar népnek kiváló képviselőivel, akik idejöttek hozzánk, hogy gazdagabbá tegyék az amerikai életet, és az amerikai nemzetet, amely különböző fajok keveredéséből keletkezett. E fajok mindegyike magával hozta nemzeti sajátosságait, hogy ezeket a többi fajta kitűnő tulajdonságaival keverje. így keletkezett az amerikai nemzet, a mely felé fordul most az egész világ, támogatását kérve tőle erkölcsi haladásában, gazdasági életében és abban a törekvésében, hogy az ide gén nemzetekkel barátságos relációba kerüljön. A fajnemesités tudománya arra tanít bennünket, hogy az ilyen fajkeveredéseknek ez a tendenciája: kimetszeni a rosszat és életben tartani mindazt a jót, amelyet a különböző elemek magukkal hoztak. Ilyenformán Amerika mindegyik nemzetisége segíti és gazdagítja önmagát és az emberiséget is, amikor résztvesz egy harmonikus keverék kialakításában. Nincs nemzet a világon, amely egészségesebb alapokon keletkezett volna és ez bizonyára igen nagy tényező abban, hogy Amerika a haladás terén ilyen óriási eredményeket ért el. “Élni és élni hagyni!” 1914-ben Génuában láttam azt a házat, amelyben Columbus Kristóf született. Akkor azt mondották nekem, hogy a ház is, az utca is, ahol áll, nem változott 422 esztendő óta. Ha öszszehasonlitjuk ezt a mozdulatlanságot Amerika hatalmas fej- 1 ő d é s é v e 1 és meggondoljuk, hogy Európa akárhány államának kormányrendszere hasonló mozdulatlanságot mutat fel ugyanezen idő alatt, akkor érthetjük meg igazán, hogy a mi' országunk mily hatalmasan fejlődött, milyen példát adott a világnak és ez a megállás nélkül való haladás milyen alkalmakat jelentett azok számára, akik eme fejlődés részesei voltak. 12 ezer mértföldnyi hosszú határa van a mi országunknak, anélkül, hogy e határokat egy ágyú vagy katona őrizné; békében élünk minden néppel, és különösen a közvetlen szomszédainkkal. Nemzetünk minden más nemzet férfiaiból és asszonyaival tevődik össze, akik megelégedettségben és prosperitásban élnek és akikben nyoma sincs a faji ellentéteknek, hanem közös erővel dolgoznak és teljesitik kötelességüket önmagukkal, családjaikkal és a világgal szemben. Mindezek a férfiak és nők boldogan élnek a frissen megtalált szabadságban. Politikai szabadságukat respektálják. Élvezik a mozgás és a szólás szabadságát és elfogadták legjobb barátjuknak a személyes szabadságról szóló alkotmányos elméletet. — Az amerikai lobogóra nyugodt lélekkel rá lehetne irni mint az amerikaiak életelvének és politikai felfogásának kicsucsosodását: “Élni és élni hagyni!” Az életnek ez egyszerű szabályai tették naggyá ezt a nemzetet is és éppen ezen szabályok azok, amelyeket Európa — sajnos — képtelen a maga számára adoptálni. A faji gyűlölet a politikusok bűne. Én magam sohasem találkoztam sem itt, sem külföldön különböző nemzetiségek egymás elleni gyűlöletével. A politikusok azok, akik ezt a gyűlöletet mesterségesen tenyésztik, hogy aztán a saját céljaikra használhassák ki és ezzel okozzák a legrettentőbb károkat a saját népeiknek. Reméljük, hogy nincs messze az a nap, amikor nem a politikusok, hanem a nem zetek fogják eldönteni, hogy legyen-e háború vagy nem és amikor azokat viszik először a lövészárkokba, akik a háború mellett agitáltak. Ha ez bekövetkezik, akkor bizonyára meg fog szűnni a háború. A világpolitikának az a tendenciája, hogy gyors egymásutánban keletkeznek a köztársaságok. Nagy fejlődést jelent ez, mert a köztársaságok, a melyekben a nép kormányoz, sokkal kevésbé hajlandók megszavazni a saját pusztulásukat és halálukat, mint a dinasztiák, amelyek mindig hajlandók voltak és lesznek feláldozni a népet dinasztikus érdekekért, akár háború, akár elnyomatás utján, akár pedig azzal, hogy üldözik azokat az embereket, akik császári uralmukkal szembeszállnak. Mikor magam előtt látom ezt a sok mosolygó arcot, mikor látom az önök férfias, életerős energiájukat és asszonyaiknak szépségét, amikor hallom Tardos úrtól, vagy Biró úrtól annak a jelentékeny fejlődések elbeszélését, melyet mindegyikük a maga külön mesterségében tett, amikor legnagyobb meglepetéssel hallgatom azt a perfekt angolságot, amellyel a mi nyelvünket azok is beszélik, akik csak néhány év óta vannak ebben az országban, még jobban megerősödik az a mélységes hitem, hogy Amerikának szüksége van a magyarokra és boldog vagyok, hogy önök úgy találták, hogy a magyaroknak szükségük van Amerikára. És most, barátaim, ne felejtsék el, hogy ha Amerika valaha segítségére sietett önöknek, ez azért volt, mert mások, akik önök előtt jöttek ide, segítségére. voltak azoknak, akiket itt találtak s azzá tették az Egyesült Államot, ami ma. — Ilyen körülmények között nyilvánvaló mindannyiunknak az a kötelessége, hogy teljes erőnkből segítsük azokat, akik utánunk jönnek. Tartsuk meg az elődeinktől ránkszállott örökséget érintetlenül a gyermekeink számára és mások gyermekei számára. Ha ezt nem tesszük meg a mások gyermekeiért, akkor a magunk • gyermekeit büntetjük, mert hiszen senki sem tud örülni és boldogulni egymagában. — Talán ennek az országnak a nagy kiterjedése az, amely lehetővé teszi számunkra, hogy világosabban lássuk az emberi viszonylatok nagy kérdéseit és megbecsüljük azt az előnyt, a melyet a népek közötti harmónia jelent. Mi mindnyájan a haladás szolgálatában állunk és mindenki, aki ezt az országot haladásában segíti, az segíti ennek az országnak a népét és tekintet nélkül arra, hogy honnan jött. Amerika a maga határain belül a legszélesebb internacionalizmust képviseli.-Valamikor Európa kisebb városai önálló fejedelemséget, hercegséget alakítottak, ahol a fejedelemnek vagy hercegnek kevesebb alattvalója volt, mint "amennyi szavazó van nálunk a város egy kis választási kerületében és ugy-e mi kinevetnék az olyan “wardleadert”, aki a fejedelmet, a herceget adná. Később a közös biztonság szükségessége összeterelte ezeket a fejedelemségeket és a fejedelemség iránt való hűséget átruházta az igy keletkezett államra. Ma szélesebb látókörből kell nézni a dolgokat és a nemzeti határokra való tekintet nélkül kell a népek jólétére figyelemmel lenni. A nemzeti élet főelve csak az lehet, ami az amerikai alkotmányban van lefektetve, hogy a szabadságnak nem szabad szabadossággá elfajulnia,, hogy minden embernek a szabadsághoz való joga természetes korlátok közé szorittatik a mások hasonló jogai által és hogy senkinek sem szabad a maga szabadságának a gyakorlásában a szomszédainak a szabadságához való hasonló jogait megsérteni. Ez az elv ép úgy vonatkozik nemzetekre, mint egyénekre és ez az a nagy lecke az, amelyet a világnak meg kell tanulni. Kik az igazi győztesek? Ha a világháború bizonyít valamit, akkor ez az, hogy minden nemzet közös biztonsága, ha követeli a többi nemzet jogainak respektálását. Mindegyik nép számára veszedelmes az, ha az erősebb a maga akaratát rákényszeríti a gyengébbre. — Ki nyerte meg a legutóbbi háborút? Ha a győzőt az határozza meg, hogy kinek a számára volt a háború jótétemény,
