A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-06 / 23. szám
e A HÉT EGY MAGYAR FINÁNCZSENI Az Angol-Magyar Bank szürke és sivár frontu házának elnöki szobájából végleg kiköltözött az a férfi, akinél színesebb, fantasztikusabb, szinte azt lehetne mondani: költőibb egyénisége nem volt még a magyar pénzügyi világnak. Zsoltárokat csak az érkező bankvezérekhez szoktak énekelni, a távozókhoz nem. Krausz Simonról hasábokat irt a budapesti sajtó akkor, amikor bevonult az Angol-Magyar Bankhoz és sorokat irt most, amikor eltávozott. Holott nagyon valószínű, hogy Krausz Simon nem lett jelentéktelenebb, kisebb ember az alatt a néhány esztendő alatt, amikor valóban nagybankot csinált az Angol- Magyarból, ellenkezőleg: Krausz Simon nőtt azóta, pénzügyi géniusza, közgazdasági zsenije kábitóan és szikrázóbban csillogott. De a pausálékat nem ő osztogatja most, az ingyenrészvényeket nem ő utalja ki a közgazdasági szerkesztő uraknak és Amerikában megjelenő napilapok ünnepi számaira nem ő adja a hirdetéseket: nem igen érdemes hasábokat szentelni neki, amikor ugyanazt a hasábot meg lehet tölteni azzal is, hogy a szerkesztő ur Dr. Jacobi Olivér pénzügyi lángelméjéről közli szakvéleményét, aki most lett a Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatója, aki tehát jön és nem megy. A magyar Chanteclereknek mindig volt annyi eszük, hogy a fölkelő naphoz énekeltek ódát és nem a lenyugvó napot köszöntötték. * Krausz Simon pedig, amikor nagy szürke automobilján utoljára robogott el az Angol- Magyarból és a kampós végű botjával szorította a fejébe a széles karimáju kalapját, hogy a szél le ne fújja, bizonyára nem azzal a gondolattal foglalkozott, hogy vájjon a sajtó jót vagy rosszat ir róla a távozása alkalmából. Krausz Simon ismeri a sajtót és tudja, hogy ha az újságírók csinálnák a lapokat és nem üzletember-vállalkozók, akkor embernek nem lehetne olyan “jó sajtója”, mint neki. Az újságírók valahogyan mindig máskép kezelték ezt a bankvezért, mint a többit. Egy kicsit közibük valónak érezték, kicsit bohémnek, kicsit írónak, kicsit művésznek. Weisz Fülöp (vom Kommerzbank) rideg pénzfejedelem volt az újságíró szemében. Az öreg Lánczy hülye piperkőc, némi Halsabschneider-i allűrökkel az üzleti politikájában. Kornfeld és Ullmann Adolf tekintélyek voltak, de senkinek se jutott volna az eszébe az újságírók közül, hogy szeresse őket. Krausz Simon a maga genialitásával, a maga furcsa, hallatlanul színes egyéniségével, a maga müvészetrajongásával izgatta a müvészfantáziákat. Krausz Simon nem is volt Krausz Simon, ő a Krausz Simi volt. Senki nem hívta másképp, mint Simi. Ullmann Adolfot nem lehetett elképzelni úgy, hogy valaki azt mondja róla, hogy Dolfi. Krausz Simon egész Budapestnek, az egész Magyarországnak a Krausz Simi je volt, akit mindenki szeretett, akinek nem voltak ellenségei csak felfelé, a nagybankárok között, akiről az emberek úgy érezték, hogy ez az a Krausz Simi, aki mindenkiről gondoskodik, akiről azt beszélték, hogy a pesti művész nem halhat éhen addig, a mig Krausz Siminek egy fillérje van. A Simi névvel Budapest becézte Krausz Simont, akinek az egész vagyonát — ha ugyan volt neki valaha is számottevő vagyona — közkincsnek érezte ez az egész éhes város. * Krausz Simon tulajdonképpen sokkal inkább volt művész egész életében, mint pénzember. ő, aki világéletében pénzzel dolgozott, tulajdonképpen megvetette a pénzt. Nem érdekelte a pénzszerzés, hiszen ha érdekelte volna, akkor ma Középeurópában nem lenne nála gazdagabb ember. Ami izgatta, az a pénzügyi tranzakciók vakmerősége, uj volta, eleganciája, beauty-ja volt. Egészen bizonyos, hogy a nagy tőzsdei harcokban, amelyekben hadvezéri szerepe volt, soha nem gondolta végig, az utolsó hadmozdulatig, a csatát. A gondolat érdekelte, az ötletet élvezte, a spekuláció izgalmát és eleganciáját. Addig izgatta a pénz, amig meg kellett szerezni, — amikor megvolt, eldobta, szétszórta, olyan fölényességgel, olyan nagyúri eleganciával, mint ahogy Festetich Tasziló herceg nem tudta elkölteni a pénzét. És nem magára és nem a maga élvezeteire. Adott: ebben telt a gyönyörűsége. Amikor tőzsdeügynök volt csak, a pesti tőzsde minden letört börziánerje Krausz Simonhoz fordult kölcsönért és Krausz Simontól kapott pénzt. Volt idő, amikor szegény volt, nagyon szegény. De akkor is forintot kapott a liftes gyerek, aki Krausz Simont egy emeletre felvitte és akkor is ezreket adott íróknak, művészeknek, színészeknek. Valami csudálatos filozófiája volt: azt tartotta, hogy emberi szivekbe kell befektetnie a pénzét. Hitt és bízott az emberekben, érezte, hogy a jóság, amelynek apostola volt, rá is visszasüt és a mennyi boldogságot ő adott azoknak az ezreknek, akiknek adott, évtizedeken át, kérés nélkül, boldogan adott: ezt a boldogságot valamilyen formában visszakapja. És visszakapta sokszor. Becézték és dédelgették mindenütt, amerre elment, nem a pénze miatt, hanem a jósága miatt, a charmeürsége miatt, a napfényes optimizmusa miatt, a géniusza miatt, amely kiütközött volna belőle akkor is, ha történetesen nem bankvezérnek és tőzsdefejedelemnek születik, hanem bármi másnak a világon. * A magyar pénzügyi világnak voltak tehetséges alakjai, komoly emberei, tehetséges emberei, de igazi zsenije egy volt, és egy van: Krausz Simon. Ez a genialitás ütközik ki belőle, akármihez nyúl. Tehetséges iró és ha imitt-amott megír egy közgazdasági cikket, az ember meglepetve olvassa végig, nemcsak a gondolatainak szinte halmozott bősége miatt, hanem a formakészség miatt is, amely meglepő. Kitűnő szónok, aki ha kereskedelmi miniszter lett volna, a magyar parlament legérdekesebb szónokává emelkedett volna. A gondolatoknak valami bámulatos tömege tör ki belőle, olyan gazdagsága az ideáknak él benne, ami csak az igaz nagy elméknél van meg. Ha száz évvel ezelőtt él, Jókai bizonyára regényhőst csinált volna belőle. * Nem azt a karriert futotta be, aminek a vége rendes körülmények között a bankelnökség szokott lenni. Soha életében nem volt bankhivatalnok, nem állottak a háta mögött nagy összeköttetések, nem tolta senki előre. Nagyon, nagyon szegény fiú volt, aki a tőzsdére ment, tőzsdeügynök lett belőle, olyan, amilyen száz meg száz szaladgált a pesti börzén. De erről a tőzsdeügynökről hamarosan beszélni kezdtek. Meglepte, frappirozta a tőzsdét zseniális sakkhuzásaival. Figyelni kezdték. Már vigyázták, hogy mit vesz és mit ad el. Már mentek utána, már rette-SPITZER FERENC cégtársunk JUNIUS HŐ 9-én a “Columbus” hajón NAGY TÁRSASÁGGAL az óhazába utazik, ahol huzamosabb időt fog eltölteni és elfogad elintézésre mindenféle megbízásokat. Keresse fel irodánkat azonnal. ATLANTIC EXCHANGE, 1329 Third Avenue, 76-ik utca sarok. NEW YORK, N. Y. A Legnagyobb Magyar Közjegyzői, Pénzküldési és Hajójegy Iroda GARTNER LAJOS és SPITZER FERENC, tulajdonosok SZILAGYI & COMPANY 1580 FIRST AVE. Tel:8^tkte»ftÍB4S NEW YORK VICTOR és COLUMBIA VARRÓGÉPEK DANOLŐGÉPEK készpénz és részletfizetésre tiz leszállított árban $16-tól $175-ig. évi jótállással. Aki tölünk vásá- 10.000 legújabb HANGLEMEZ ál- rol, azt ingyen tanítjuk meg landóan raktáron. — Egy dollá- szabni, varrni. — Nyitva minden ros heti részletre Is adunk. nap este 10 óráig. RÁDIÓ KÉSZÜLÉKEK TELJESEN FÖLSZERELVE f
