A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-06 / 23. szám
A HÉT 7 gett ellenfél volt és már akkor, amikor a Krausz és Bettelheim cég társtulajdonosa volt, a pesti nyelv a tőzsde Napóleonjának nevezte el. Voltak manőverei, amelyekről hetekig beszéltek. És amikor az Angol- Magyar Bank igazgatója, alelnöke lett, a nagyfejüek, az öregek megijedtek. A pozíciójukat féltették tőle. És ahogy a tőzsdén vert mindenkit, úgy hagyott maga mögött mindenkit itt is. Az elsők között is az első lett. * Miniszter lehetett volna egy párszor. Nem akart. Laptulajdonos lehetett volna akárhányszor. Nem kellett neki. Egy ember, akiben nincs hiúság. Nem kergeti a karriert. És ma, amikor már nem elnöke az Angol-Magyar Banknak, amiből igazában ő csinált bankot, ma is, ma megint azon a ponton van, mint akárhányszor életében, hogy nőj jön. Mert hiszen nem az Angol-Magyar Bank adott jelentőséget Krausz Simonnak, hanem Krausz Simon az Angol-Magyar Banknak. És bizonyos, hogy ha Krausz Simon, aki nem tud tétlenül és izgalmak nélkül élni egy napig sem, uj bankot alapit, akkor ez a bank lesz a magyar Rotschild vagy Bleichrőder vagy Mendelssohn-ház alapja. (dé.) FOGALMAZÁSOK VI. A révpart kétes ölében. (Elárulom telepítési képességemet.) Végre földerült a dicső nap hajnala, jmondhatandottam volna én is, de ez a költői kifejezés feledhetetlen Mesterem legsajátosabb tulajdonsága lévén, amelyet megható lakomák alkalmával ünnepelt férfiakra alkalmazott, szerényen és a magam szavaival csak azt mondom, hogy partra szállottam, bevonván vihartépdeste vitorláimat. Nem minden szorongás nélkül léptünk partra, a Kolumbus szelleme által megszentelt földre, mert nem kis dolog, (utólag belátom) partra szállni New Yorkban. A nehéz pillanatokban Málcsi egyszerre elkiáltja magát: “Jé, még csak a Simsi is itt van?” A vámospércsi igyekvő fiatal mészáros ugyanis, aki is a sógorát várta. Az egész utazás alatt nem tudtuk, hogy ő az, akit tárt karokkal fogadott. A regálebérlőt négyen is várták az itteni izrálita polgárokból s igy Málcsival magunkra maradtunk volna, ha Simsi, még hazulról kedves ismerősünk meg nem szánja gyámoltalanságunkat. örömmel megragadtuk szives meghívását, mondván,, hogy éltes édes anyjánál meglehetünk (mily nemeskeblüek a magyar honleányok még itt is!) mert különben elveszünk ebben a nagy városban. No, nem addig a! Simsi beültetett bennünket egy egészen sárga hintóba, (automobil volt még hozzá!) Jól mehet neki, hogy már hintón jár s kesztyűs kocsist tarthat. Elindultunk. Málcsi minden áron a fő-utcán szeretett volna végigmenni, a boltokat nézni, de Simsi lebeszélte, mert az idő rövid. Náluk késő estig tanakodtunk, hogy hogyan kezdjünk uj életet, ebben az Olvasókönyvem szerint is uj világban, már másnap. — Jé, én csak még nem is félek, mondá Málcsi, mert a nénim, aki hazánk csillagát a Küry Klári nagyságát szokja öltöztetni és fésülni, mikor vendégszerepelni jön le hozzánk, azt mondi, hogy Nevjorkban az arany az utcán szók lenni, csak le kell érte hajolni, mert itt még a lovakat is ki szokják fogni. Magától Küry nagyságától hallotta a néni, a lovakat is, meg az aranyakat is. Málcsi, a művészeti ihlettől tettre készen mingyárt meg is akarta mutatni, hogy miként tudja ő elszavallani a három árva sir magábant egy fagyos szobában, meg azt ha neked jó nekem is jó tréfás magánjelenetet, de Simsi éltes édesanyjának mosolygósán szives kérlelésére elállt tőle. Nem minden durcásság nélkül. Hát hogy és mint leszünk, mibe tetszik kezdeni? kérdé tőlem Simsi azzal a jóleső érdeklődéssel, amellyel csak bizalmas idegent szokás fogadni. Kész minden munkát vállalni? (s fölsorolt nagyon sok foglalkozást) mert itt meg kell ám fogni a dolog végét. Önérzetesen megnyugtattam, hogy nem jöttem napszámosnak, sem mindenesnek. (Simsi helybenhagyólag öszszenézett édes éltes anyjával, s jóságosán mosolyogtak.) Képzettségemnek megíeielöleg talán csak itt is van egy helybéli lap. — De ha csak arra számit, el van-e készülve rá, hogy korgó gyomorral egy pádon is elalszik a Czentrál Parkban? mondá. — Mi az? — Hát... olyan mint otthon a Népkert, de sokkal nagyobb, s ismét jóságosán öszszemosolygott éltes édes anyjával. (Minden anya a legnagyobb kincs a világon, a gyermeke számára). Persze, oly furcsa volt nekik, hogy eg yidegen nem tudja, hogy miként hívják itt a Népkertet. — Ami az irodalmat illeti, mondám én, ha ez nem sikerülendene, folytatám oly magyaros önbizalommal, hogy ismét mosolyt csaltam éltes édesanyja jóságos ajkaira, akkor átcsapok a közigazgatásra. — Micsoda? ugrottak föl egyszerre meglepődve Simsi és a sógor, ez utóbbi már harmadszor érkezvén Amerikába. Ezt a képességemet magam is meglepetésnek tartogattam. — Sok mindent elsajátítottam, mondám hanyagul, várva a kellő hatást, mikor a kataszternél dolgoztam, mint kisegítő napidijas Írnok. Értek a mezőrendészethez, az utbiztosi teendőkhöz, a telepítéshez... — Á, a telepítéshez is? Ez már teszi! mondá a sógor jókedvű bátorításképpen. S tetszett már telepíteni valamit? — Uj hont foglaltattam a vámos-pércsi vályogvető cigányokkal. Az alvégi cigánytelepet átcsaltam a felvégre. Sokkal rosszabb helyeket osztottam szét köztük, s még meg is köszönték. Eleinte nem akartak gyónni, de a telepítésben segített a plébános ur és a tiszteletes ur is. önzetlenül megmagyarázták a gyanakodó cigányoknak, hogy arrafelé szoktak menni a vásáros csizmadiák ; arrafelé vannak a legmódosabb polgárok cserepes tanyái; arrafelé vasúton csak pár órányira van a Semsey gróf uradalma, gyönyörű kastéllyal ; arrafelé vezet az országút le egész az Adriai tengerig, ahol dögivei van az ingyen-hal; arrafelé hordják ki a városi szemetet, ami oly istenáldott trágya, hogy a tök és csicsóka kétszer is megterem egy esztendőben, és arrafelé ássák el a legtöbb esett malacot. — S ezzel mennyit tetszett keresni? kérdezte a sógor. — Kereshettem volna, de önzetlenül cselekedtem, csakis a cigányok jól fölfogott érdekeit és javát viselvén a szivemen. A cigányok nevében még elismerő hálaleveleket is Írtam a helybéli lapba. — Azt is önzetlenül? No akkor adunk magának holnap egy kitűnő átrecot,, hol pénzt is kereshet istenáldotta képességeivel, mondá a sógor, akit ez irányú készültségem igen kellemesen látszott meglepni s jókedvre hangolt. Simsi is, éltes édesanyja is jókedvűen összemosolyogtak, miként ha az lett volna a közös gondolatuk, hogy olyan ember való az amerikai magyarok közé, miként én. Mingyárt megtettek “prominens”-nek. Azt mondták, hogy ez önzetlen irányitó vezetés folytán tisztességben, közbecsülésben és megérdemelt jómódban gyarapodó kiváló magyart jelent, aki egész életének saját érdekeit készakarva háttérbe szorítja a közjó javára, ebben őt abszolúte lehetetlen lévén megakadályozni. És hogy én is általános elismerést aratandok e világitó vezérfonal törhetetlen követése által. . Konczy Pista. Autó Vásárlók és Autótulajdonosok Figyelmébe Az autő-szezon kellős közepében vagyunk. Az egyre növekedő érdeklődés a NASH autók iránt, valamint a Yorkvillei magyarság- előnyösebb és gyorsabb kiszolgálása érdekében 1271 LEXINGTON AVE., N.Y.C. cim alatt megnyitottuk üzletünket. Teljesen díjtalanul demonstráljuk bármelyik Nash autót. Régi autóját a legmagasabb piaci áron bevesszük a vételárba. Magyar autó-szakértönk: Mr. Victor Schindler szívesen rendelkezésére áll Keressen fel bennünket ma! Nash Yorkville Sales Corp. Walter Rosenbart, Pres. 1271 LEXINGTON AVENUE 8G-ik Streethez közel NEW YORK CITY I
