A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-04-25 / 17. szám

2 A HÉT CAILLAUX, vagy egy modern hős bukása A francia köztársaság kor­mányában a pénzügyminiszte­ri tárcát egy olyan férfiú kap­ta meg, akinél rettentőbb kál­váriája az utolsó tiz évben na­gyon kevés államférfinek volt. Joseph Caillaux-nak hívják ezt az államférfit, akinek egész pályája szédítő hullámvonal­ban futott előre és a kép, amit az utókor történetírói festeni fogmak róla, oly változatos, oly valószinütlenül romantikus lesz, mintha Joseph Caillaux nem is a francia politika egyik legmarkánsabb alakja lenne, hanem regényhős Victor Hugo vagy az idősebbik Dumas vala­melyik regényében. Fiatalem­ber korában éhesen, foszló nadrágban és rongyos cipőben koptatta Páris utcáit, ott sak­kozott a Regence kávéház fél­emeleti helyiségében, (ahol va­lamikor — ugyancsak éhesen és kiült nadrágban — tologat­ta a bábokat Alfred de Musset, amig odalent, a Palais Royal előtt barrikádokat emeltek a júliusi forradalom hősei), het­ven frankért körmölt egiy pári­si bankban és esténként forra­dalmi beszédeket tartott a szervezett munkásságnak, a miért a rendőrség politikai osztálya a rendesnél nagyobb figyelemben részesítette a fia­tal Caillauxt. Ez volt Caillaux politikai pályájának kezdete. Szegény volt és forradalmár, éhes volt és úgy érezte, hogy neki több joga van a javak és gyönyörűségének teljességé­hez, mint azoknak, akik a Café Ha hetenként 6 dollárt helyez el kamatozó be­tétre, akkor egy év alatt össze­gyűjti egy európai kirándulás­ra szükséges összes költségeit KEZDJE MEG MA! KISS EMIL BANK HÁZA FOURTH AVE.—9th ST., NEW YORK WANAMAKERREL SZEMBEN Telephone: Stuyvesant 0300 ( MAGYAR KIRÁLYI ' POSTA TÄ ÄDFK DFKI7TÁD KÉPVISELŐJE. . AZ \ T / Anglais vagy a Maison d’Or in­tim szobáiban vagyonokat köl­tenek el egy vacsorára. Fiatal­nak lenrli; tehetségesnek lenni és szegénynek lenni: Párisban sem boldogság és a fiatal Cail­laux elhatározta, hogy minde­nekelőtt pénzt fog szerezni. Mérnökösködéssel próbálkozott és szerzett egy pár garast; ki­sebb pénzügyi tranzakciókat bonyolított le, amelyek siker­rel jártak; a tőzsdén játszott és nyert; éjszakánként tanult és pénzügyi és fináncpolitikai tanulmányokat irt előkelő re­vükbe, amelyek élénk figyel­met keltettek; Jaures behozta a Humanité cimü laphoz; a szocialisták felléptették az egyik választáson és Caillaux, alig túl a harmincon, ott ült a francia kamarában, a szélső baloldal egyik leghátulsó pad­ján. Pénzügyi tudása, geniali­­tása csakhamar magára vonja az ország figyelmét, a nagy­bankok súlyos tranzakcióknál a szocialista Caillaux vélemé­nyét kérik ki és amikor Rou­­vier első kormányába meghív­ja pénzügyminiszternek, Cail­laux már nemcsak tekintélyes ember, hanem igen gazdag is, — dúsgazdag; milliomos. Még mindig radikális, még mindig szocialista, de a “mozgalom­ban” már nem vesz részt; Franciaország legkiválóbb pénzügyi szaktekintélye, aki a politikában körülbelül azt a po­zíciót foglalja el, mint a mai Németországban Hilferding. Ekkor már maga is ott lakik a Park Monceauban, esténként gyakran látni őt azokon a na­gyon előkelő és nagyon drága helyeken, amelyeknek a lefüg­gönyözött ablakaira valamikor olyan éhes vágyakozással né­zett. A hullámvonal pedig, a mely húsz évvel ezelőtt olyan mélyről tört felfelé, egyre me­részebb íveléssel szökik a ma­gasba. A pénzügyminiszteri tárcát egymásra következő ka­binetekben ő tölti be, minisz­terelnök lesz és a parlamentben összetöri a konzervativeket, a kiknek halálos ellensége a radi­kális Caillaux. A hullámvonal elérkezik a legmagasabb pont­­ra> hogy aztán tragikus gyor­sasággal rohanjon le újra a mélységbe. A nagy per. Caillaux egy elvált asszonyt vett feleségül, egy ragyogóan szép, igen előkelő és igen gaz­dag dámát. Caillaux még ak­kor kezdett udvarolni neki, a mikor férjnél volt és miatta vált el első urától a későbbi Ma­dame Caillaux. Mint valamikor G'ambetta, Caillaux is minden szabad percét arra használta fel, hogy leveleket Írjon a sze­relmesének. A parlamentben ott ült a miniszteri asztalnál és egy papírlap fölé hajolva irt — nem a vitáról csinált jegyzete­ket, hanem a barátnőjéhez irt forró szerelmi vallomást. Ezek a levelek később valami módon Gaston Calmette-nek, a “Figa­ro” cimü újság szerkesztőjé­nek a kezébe kerültek és ami­kor a jobboldal a leghevesebb személyi harcot inditotta Cail­laux ellen, a Figaro egymás­után kezdte közölni azokat a leveleket, amelyeket Caillaux miniszter korában későbbi fe­leségéhez intézett. A levelek­nek meglehetősen kevés politi­kai érdekességük volt, de annál több személyi pikantériákat tá­laltak fel az öreg Figaro előke­lő olvasóinak. Érzékien forró vallomások voltak^ amelyeknek a politikához édes-kevés közük volt, de viszont kitűnt belőlük, hogy írójuk és a címzett között már igen bizalmas volt a vi­szony akkor is, amikor Mada­me Caillaux még nem volt a politikus felesége. A személyi harcnak ez a példátlanul aljas formája felháborította egész Franciaországot. Madame Cail­laux pedig egy ködös téli dél­után megjelent a Figaro szer­kesztőségében és beküldte a névjegyét Gaston Calmette fő­­szerkesztőhöz. Egy pillanat múlva ott állott az előtt az em­ber előtt, aki szentségtelen kézzel az ő legintimebb asszo­­nyi életébe nyúlt bele. Cail­­lauxné arra kérte a főszerkesz­tőt, hogy ne folytassa az ura szerelmes leveleinek a közlését. Calmette gúnyosan utasította vissza. Váljon el a férjétől, — mondotta neki hidegen, — hi­szen már gyakorlata van a vá­lásban és akkor a Figaro nem bolygatja többé a magánéletét. Madame Caillaux felállott, ki­és feltámadása húzott a muffjából egy finom, belga gyártmányú ismétlő pisztolyt és hat golyót eresz­tett Gaston Calmette főszer­kesztőbe. Caillaux másnap lemondott. Madame Caillauxt letartóztat­ták. A botrány világraszóló volt. Páris lángolt, a Figaro szerkesztősége előtt véres tün­tetések viharzottak. Az esküd­tek előtt Labori védte Madame Caillauxt^ Dreyfus kapitány és Zola hires védője. 1914. máju­sában, meleg tavaszi estén ki­jött az esküdtek főnöke a ta­nácskozó teremből, ránézett a mély feketébe öltözött Madame Caillauxra és igy szólt: — Becsületemre és lelkiis­meretemre mondom, hogy az esküdtek válasza erre a kérdés­re: bünös-e a vádlott abban, hogy előre megfontolt szán­dékkal megölte Gaston Cal­­mett-et, — hatnál több szóval ez: nem bűnös. Másnap Monsieur és Mada­me Caillaux a havrei kikötőből útra keltek Argentínába, Bue­nos Ayresbe. Caillaux politikai karrierjének vége volt. De azóta asszonyi dolgokban a párisi főszerkesztők nagyon óvatosak, óvatosabban kezelik a revolvert, amelyről tudják, hogy visszafelé is elsülhet. .. A hazaáruló. Jött a háború, a Caillaux­­pert elfelejtették, Páris tom­bolt, uj revolverlöves dördült el; amely Jaurésnek, a francia szociáldemokrácia halhatatlan vezérének az életét oltotta ki. Caillaux hajóra szállt és visz­­szatért Párisba. A bukott poli­tikussal egyelőre senki se törő­dött. Raymond Poincaré és Re­né Viviani urak voltak a hatal­mon, a szociáldemokrácia meg­bukott, a szocialisták lapjának a nevét Humanité-ről La Vic­­toire-ra változtatták meg, jöt­tek a német ulánusok a compi­­egne-i erdő felől, jött Gallieni előretörése Páris erődjeiből és a marnei csata, — százezrek, milliók hullottak el és Caillaux prófétai szemmel látta köze­ledni a katasztrófát. Úgy érez­te, hogy se vereség, se győze­lem nem igazolhatja ezt a vér­ontást, hogy nincs a világon az az államérdek, amelyért tiz

Next

/
Oldalképek
Tartalom