A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-25 / 17. szám
2 A HÉT CAILLAUX, vagy egy modern hős bukása A francia köztársaság kormányában a pénzügyminiszteri tárcát egy olyan férfiú kapta meg, akinél rettentőbb kálváriája az utolsó tiz évben nagyon kevés államférfinek volt. Joseph Caillaux-nak hívják ezt az államférfit, akinek egész pályája szédítő hullámvonalban futott előre és a kép, amit az utókor történetírói festeni fogmak róla, oly változatos, oly valószinütlenül romantikus lesz, mintha Joseph Caillaux nem is a francia politika egyik legmarkánsabb alakja lenne, hanem regényhős Victor Hugo vagy az idősebbik Dumas valamelyik regényében. Fiatalember korában éhesen, foszló nadrágban és rongyos cipőben koptatta Páris utcáit, ott sakkozott a Regence kávéház félemeleti helyiségében, (ahol valamikor — ugyancsak éhesen és kiült nadrágban — tologatta a bábokat Alfred de Musset, amig odalent, a Palais Royal előtt barrikádokat emeltek a júliusi forradalom hősei), hetven frankért körmölt egiy párisi bankban és esténként forradalmi beszédeket tartott a szervezett munkásságnak, a miért a rendőrség politikai osztálya a rendesnél nagyobb figyelemben részesítette a fiatal Caillauxt. Ez volt Caillaux politikai pályájának kezdete. Szegény volt és forradalmár, éhes volt és úgy érezte, hogy neki több joga van a javak és gyönyörűségének teljességéhez, mint azoknak, akik a Café Ha hetenként 6 dollárt helyez el kamatozó betétre, akkor egy év alatt összegyűjti egy európai kirándulásra szükséges összes költségeit KEZDJE MEG MA! KISS EMIL BANK HÁZA FOURTH AVE.—9th ST., NEW YORK WANAMAKERREL SZEMBEN Telephone: Stuyvesant 0300 ( MAGYAR KIRÁLYI ' POSTA TÄ ÄDFK DFKI7TÁD KÉPVISELŐJE. . AZ \ T / Anglais vagy a Maison d’Or intim szobáiban vagyonokat költenek el egy vacsorára. Fiatalnak lenrli; tehetségesnek lenni és szegénynek lenni: Párisban sem boldogság és a fiatal Caillaux elhatározta, hogy mindenekelőtt pénzt fog szerezni. Mérnökösködéssel próbálkozott és szerzett egy pár garast; kisebb pénzügyi tranzakciókat bonyolított le, amelyek sikerrel jártak; a tőzsdén játszott és nyert; éjszakánként tanult és pénzügyi és fináncpolitikai tanulmányokat irt előkelő revükbe, amelyek élénk figyelmet keltettek; Jaures behozta a Humanité cimü laphoz; a szocialisták felléptették az egyik választáson és Caillaux, alig túl a harmincon, ott ült a francia kamarában, a szélső baloldal egyik leghátulsó padján. Pénzügyi tudása, genialitása csakhamar magára vonja az ország figyelmét, a nagybankok súlyos tranzakcióknál a szocialista Caillaux véleményét kérik ki és amikor Rouvier első kormányába meghívja pénzügyminiszternek, Caillaux már nemcsak tekintélyes ember, hanem igen gazdag is, — dúsgazdag; milliomos. Még mindig radikális, még mindig szocialista, de a “mozgalomban” már nem vesz részt; Franciaország legkiválóbb pénzügyi szaktekintélye, aki a politikában körülbelül azt a pozíciót foglalja el, mint a mai Németországban Hilferding. Ekkor már maga is ott lakik a Park Monceauban, esténként gyakran látni őt azokon a nagyon előkelő és nagyon drága helyeken, amelyeknek a lefüggönyözött ablakaira valamikor olyan éhes vágyakozással nézett. A hullámvonal pedig, a mely húsz évvel ezelőtt olyan mélyről tört felfelé, egyre merészebb íveléssel szökik a magasba. A pénzügyminiszteri tárcát egymásra következő kabinetekben ő tölti be, miniszterelnök lesz és a parlamentben összetöri a konzervativeket, a kiknek halálos ellensége a radikális Caillaux. A hullámvonal elérkezik a legmagasabb pontra> hogy aztán tragikus gyorsasággal rohanjon le újra a mélységbe. A nagy per. Caillaux egy elvált asszonyt vett feleségül, egy ragyogóan szép, igen előkelő és igen gazdag dámát. Caillaux még akkor kezdett udvarolni neki, a mikor férjnél volt és miatta vált el első urától a későbbi Madame Caillaux. Mint valamikor G'ambetta, Caillaux is minden szabad percét arra használta fel, hogy leveleket Írjon a szerelmesének. A parlamentben ott ült a miniszteri asztalnál és egy papírlap fölé hajolva irt — nem a vitáról csinált jegyzeteket, hanem a barátnőjéhez irt forró szerelmi vallomást. Ezek a levelek később valami módon Gaston Calmette-nek, a “Figaro” cimü újság szerkesztőjének a kezébe kerültek és amikor a jobboldal a leghevesebb személyi harcot inditotta Caillaux ellen, a Figaro egymásután kezdte közölni azokat a leveleket, amelyeket Caillaux miniszter korában későbbi feleségéhez intézett. A leveleknek meglehetősen kevés politikai érdekességük volt, de annál több személyi pikantériákat tálaltak fel az öreg Figaro előkelő olvasóinak. Érzékien forró vallomások voltak^ amelyeknek a politikához édes-kevés közük volt, de viszont kitűnt belőlük, hogy írójuk és a címzett között már igen bizalmas volt a viszony akkor is, amikor Madame Caillaux még nem volt a politikus felesége. A személyi harcnak ez a példátlanul aljas formája felháborította egész Franciaországot. Madame Caillaux pedig egy ködös téli délután megjelent a Figaro szerkesztőségében és beküldte a névjegyét Gaston Calmette főszerkesztőhöz. Egy pillanat múlva ott állott az előtt az ember előtt, aki szentségtelen kézzel az ő legintimebb asszonyi életébe nyúlt bele. Caillauxné arra kérte a főszerkesztőt, hogy ne folytassa az ura szerelmes leveleinek a közlését. Calmette gúnyosan utasította vissza. Váljon el a férjétől, — mondotta neki hidegen, — hiszen már gyakorlata van a válásban és akkor a Figaro nem bolygatja többé a magánéletét. Madame Caillaux felállott, kiés feltámadása húzott a muffjából egy finom, belga gyártmányú ismétlő pisztolyt és hat golyót eresztett Gaston Calmette főszerkesztőbe. Caillaux másnap lemondott. Madame Caillauxt letartóztatták. A botrány világraszóló volt. Páris lángolt, a Figaro szerkesztősége előtt véres tüntetések viharzottak. Az esküdtek előtt Labori védte Madame Caillauxt^ Dreyfus kapitány és Zola hires védője. 1914. májusában, meleg tavaszi estén kijött az esküdtek főnöke a tanácskozó teremből, ránézett a mély feketébe öltözött Madame Caillauxra és igy szólt: — Becsületemre és lelkiismeretemre mondom, hogy az esküdtek válasza erre a kérdésre: bünös-e a vádlott abban, hogy előre megfontolt szándékkal megölte Gaston Calmett-et, — hatnál több szóval ez: nem bűnös. Másnap Monsieur és Madame Caillaux a havrei kikötőből útra keltek Argentínába, Buenos Ayresbe. Caillaux politikai karrierjének vége volt. De azóta asszonyi dolgokban a párisi főszerkesztők nagyon óvatosak, óvatosabban kezelik a revolvert, amelyről tudják, hogy visszafelé is elsülhet. .. A hazaáruló. Jött a háború, a Caillauxpert elfelejtették, Páris tombolt, uj revolverlöves dördült el; amely Jaurésnek, a francia szociáldemokrácia halhatatlan vezérének az életét oltotta ki. Caillaux hajóra szállt és viszszatért Párisba. A bukott politikussal egyelőre senki se törődött. Raymond Poincaré és René Viviani urak voltak a hatalmon, a szociáldemokrácia megbukott, a szocialisták lapjának a nevét Humanité-ről La Victoire-ra változtatták meg, jöttek a német ulánusok a compiegne-i erdő felől, jött Gallieni előretörése Páris erődjeiből és a marnei csata, — százezrek, milliók hullottak el és Caillaux prófétai szemmel látta közeledni a katasztrófát. Úgy érezte, hogy se vereség, se győzelem nem igazolhatja ezt a vérontást, hogy nincs a világon az az államérdek, amelyért tiz
