A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-18 / 16. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................................. $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ......................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 * • Ma már egészen bizonyos, hogy Calvin Coolidge is azok közé az elnökök közé tartózd^ akiket a történelem valaha a nagy elnökök sorába fog emelni. Mindegyik igazán nagy elnökhöz nagy tettek, vagy legalább is nagy kijelentések fűződnek: Washingtonhoz a forradalom és a függetlenség, Lincolnhoz a rabszolgák felszabadítása, Roosevelthez a trustök elleni harc, Monroehoz a Monroe-elmélet, Wilsonhoz a tizennégy pont, Hardinghoz az olajbotrány, — Calvin Coolidge nevét pedig az a nagy horderejű szózat fogja megtartani az örökkévalóság számára, amit a minap intézett az amerikai néphez és amelyben arra szólította fel a nemzetet, hogy — talpaltassa a cipőit. Ez a cipőtalpaltatási mozgalom, amelyet elnökünk megindított, szerves része annak a küzdelemnek, amelyet a takarékosság fejlesztéséért indított Calvin Coolidge. A szózatban kifejti az elnök, hogy Amerikában az emberek nem talpaltatják a cipőiket. Mindenütt talpaltatni szokták az elszakadt cipőt, mondja az elnök, csak Amerikában nem. Itt a kissé elviselt cipőt egyszerűen a szemétre dobják és újat vesznek. Ha mindenki talpaltatná a cipőit, akkor Amerika évenként 250 millió dollárt takarítana meg csak ezen az egy tételen. Tehát talpaltassuk a cipőinket, adja ki a jelszót Coolidge elnök és ez a jelszó bizonyára a revelációnak, a kinyilatkoztatásnak ugyanazzal az erejével fog hatni, mint amivel hatott Monroe elnök jelszava: Amerika az amerikaiaké! Csak az a kérdés, hogy mit fognak szólni kitűnő elnökünk cipőtalpaltatási campaigme-éhez a cipőgyárosok, a • cipőfelsőrészkészitők, a bőrmunkások és az a sokszor tízezer ember, akiket a cipőipar foglalkoztat? Ha tudniillik mindenki kevesebb cipőt fogyaszt, akkor a gyárak az üzemüket kénytelenek lesznek ötven százalékkal lecsökkenteni, ami úgy történik, hogy a munkások felét elbocsátják. A cipőiparban krízis áll be, ami azt jelenti, hogy a bőriparban is baj van, tehát mindazoknak az embereknek, akiket ez az ipar eddig foglalkoztatott, a vásárló ereje megcsökken. Magától értetődik, hogy a cipőüzletek fele is bezár, rengeteg salesman veszti el a kenyerét, rengeteg embernek a vásárló ereje csökken meg, nem is beszélve arról, hogy ha az elnök ideája követőkre talál, akkor nemcsak kevesebb cipőt fognak vásárolni az emberek, hanem kevesebb ruhát, kevesebb kalapot, kevesebb autót, mindenki a bankba teszi a pénzét, azonban a bank is alig fog kamatot fizetni, mert a pénzt nem helyezheti ki, nem forgathatja, uj vállalatok nem keletkeznek, mert senki sem tesz egyebet, csak takarékoskodik, ül a pénzén. Lassanként az egész gazdasági élet tempója lelassul, a pénz vérkeringése megszűnik és egy olyan gazdasági katasztrófa elé csúszik Amerika, a milyen még nem volt ebben az országban. Ezek a kilátásai az elnök takarékossági hadjáratának. Szerencse, hogy a takarékoskodás elvét csak hangoztatják, de nem gyakorolják vezető politikusaink. Az lehetséges, hogy minden ember egy pár cipővel kevesebbet fog vásárolni. De azért nem kell félni: az egyik oldalon megtakarított pénzt azért kidobják a másik oldalon. Százat egy ellen hogy a prohibiciós törvény kiforszirozása könnyen elnyeli azt a kétszázötven milliócskát, amit az uj cipőkön megspórol az Egyesült Államok népe. Hindenburg tábornagy lesz tehát a német reakciós pártok jelöltje az elnökválasztási harcban. A tábornagynak vannak hívei Németországban, különösen azok között, akik nem voltak a háborúban, a tábornagyot körülveszi az a nimbusz, amit a sorozatos katonai győzelmek vontak a homloka köré, a tábornagy ma is tulajdonosa mindannak a borostyánnak, ami talán inkább azt a szemüveges, köhögős alezredest illetné meg, aki a nagy ütközetek terveit kidolgozta és aki nem lett tábornagy és nemzeti hős, hanem megmaradt Wetzel alezredesnek a háború után is. Hindenburg tábornagyból ugyan egész biztosan nem lesz a német köztársaság elnöke, de bizonyos, hogy legalább tiz millió szavazat fog rá esni, pompás bizonyitásakép annak a tételnek, hogy a politikában ma is kitűnő számítás az, ha valaki az emberek ostobaságára épít. Politikailag Hindenburg úgy megbukott a háború alatt, mint még senki. Hindenburg nemcsak haditerveket csinált, hanem politikát is, azt a politikát, amely a háborút nem akarta befejezni, hanem folytatni akarta az utolsó emberig, azt a politikát, amely a központi hatalmak ellen csatasorba állította Amerikát, azt a politikát, amely annektálni akarta Belgiumot, németté akarta tenni Lengyelországot, német gyarmattá akarta lesülyeszteni Magyarországot: azt a katasztrófa-politikát, a melynek a vége valóban katasztrófa lett. öreg emberek nem változnak és nem tanulnak, — nem valószínű, hogy Hindenburg tábornagy ma többet értene a politikához, mint a háború alatt. A józan ész azt diktálná, hogy az ilyen megbukott politikust, akinek minden egyes tétele hamisnak bizonyult, ne próbálják odaállítani vezető állásba, olyan kritikus időkben, a mikor minden egyes ballépés újabb katasztrófára vezethet. A józan ész azonban meglehetősen keveset számit a politikában. Hindenburgból elnökjelölt lesz és a reakció hazaárulónak nevez mindenkit, aki nem hajlandó elhinni, hogy a német népet most az a Hindenburg fogja megmenteni, akinek a vezetésével rohant a katasztrófába ez a szerencsétlen nemzet. PESTI MOZAIK Ó-hazai igazságszolgáltatás. Mikszáth Kálmánnak van egy könyve, az “Igazi Humoristák”, a melynek egyik fejezetében úgynevezett “bölcs” birói Ítéleteket közöl a magyar igazságszolgáltatás hiteles aktáiból. Nagyszebenben egy Stab Ulrik nevű eníber lezuhant a háztetőről és miközben neki semmi baja se történt, az arra menő Blir Jakabot bizony agyonütötte. A kártérítési perben a bíróság a következő Ítéletet hozta: “Minthogy Stab Ulrik leestében az utcán menő Blir Jakabra zuhant, ki, mint azt örökösei igazolják, a szenvedett sérülés és ijedtség következtében szörnyet halt, az általuk indított pör akként oldatik meg, hogy az ÖRÖKÖSÖK KÖZÜL BÁRMELYIKNEK JOGÁBAN ÁLL A HÁZTETŐRE FELMENNI és a csodásán épségben maradt Stab Ulrikra lezuhanni.” Aki azonban azt hiszi, hogy a nagyszebeni bíróság ezzel az Ítéletével örök időkre rekordot állított fel, az olvassa el a budapesti “Világ” című napilap március 2-iki számában megjelent következő hirt: “Színész pőre egy mulatóhely tulajdonosa ellen. Gerő Jenő, aki Szőke Szakáll néven ismert színésze és bohózat-irója a budapesti kabaréknak, tavaly összeszólalkozott Grüner Oszkárral, a Trocadero nevű mulató tulajdonosával és az összeszólalkozás folyamán Grüner tettleg inzultálta a színészt. Bár a felek később hajlandók lettek volna a kibékülésre, a közben megindult eljárást viszszavonni nem lehetett és igy az ügytörvényszéki tárgyalását ma délelőttre tűzték ki. A vádlott Grüner Oszkár megjelent, de a felperes Gerő Jenő és tanúként beidézett felesége nem jelentek meg, mire a bíróság a felpersre és a tanúra egy-egy millió korona pénzbírságot szabott ki és elrendelte a következő tárgyalásra való elővezetésüket.” Ehhez a törvényszéki bíróhoz képest Salamon király tehetségtelen elsőéves jogásznak nevezhető. Szegény Szőke Szakáll kap egy pofont. Erre mint jó szőke szakállhoz illik, pöröl. Közben kibékül a pofozóval. Ekkor azonban már minden késő. A biró őt is, meg a feleségét is egy-egy millióval sújtja. De talán nem is büntetés akart ez lenni, csak vigalmi adó a kapott pofonok élvezetéért. (—vös.)-------0------A HÉT UDVARI BÁLJA szenzációsnak Ígérkezik, vegye meg tehát a jegyét mielőbb.
