A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-04-04 / 13. (14.) szám

A HÉT 3 A LEGENDA ÉS A VALÓSÁG A HÉT számára irta: YARTIN_ JÓZSEF Ha valami évszázados vagy évezredes históriáról, esemény­ről, legendáról, fölfogásról ki­sül, hogy éppen nem úgy tör­tént, hanem amúgy, vagy nem úgy áll a dolog, hanem amúgy, akkor a tudós, aki nagyhírű egyptológus, de taplószinü ko­pasz ember, akinek semmi ér­zéke sincs a romantikához, Cle­­opátrát, Egyptom szépséges ki­rálynéját, Marcus Antoniusnak barátnéját, Shakespeare egyik halhatatlan drámájának hősnő­jét revideálja. Azt mondja, hogy nem csalódott szerelem miatt maratta meg magát egy viperával, hanem mert azt hit­te, hogy ezáltal istennői hatal­ma lesz. Azt hisszük, hogy az ő esetében ez egyre megy. Ak­koriban Alexandria egyetlen beauty pari or j ától sem remél­hetett eredményt, mert Cleo­patra akkor már harminckilenc esztendős volt, s lévén ő egyp­­tomi görög hölgy, akinek ősei, a Ptolemaeusok már kétszáz év óta ültek a forró Egyptomnak trónján, kétszeresen korán érő némber volt, vagyis legalább ötvenöt évesnek látszhatott. Ha a kigyómarástól istennői erőt remélt, akkor voltaképen ahhoz remélt bájt, varázst, hogy a győzelmes Julius Cae­sart megigézhesse, aminthogy egyszer már sikerült is neki. Különös jelenség, hogy ami a históriában nagyon színes, misztikus, regényes, arról ké­sőbb rendesen kisül, hogy fake, nagyítás volt. Mily szép és re­gényes Róma alapítóinak, Ro­­mulusnak és Remusnak a his­tóriája. A rideg tudósok szerint nemcsak hogy nem volt igaz, de ez a két ur nem is létezett- Mily szép a Teli Vilmos esete az al­mával. Nem igaz. Mily jellemző a nagy Washingtonra a kis bal­ta és a csemete cseresznyefa. Nem igaz. Mily hősiesen hang­zatos Cambronne tábornoknak az a kijelentése, amelyet a Wa­terlooi csatában az őt körülve­vő angoloknak vágott oda, akik őt megadásra szólították fel. Dehogy is azt mondta, hogy a gárda meghal, de magát meg nem adja. Egészen mást mon­dott. Azóta is Franciaország­ban egy bizonyos tárgyat úgy fejeznek ki finoman, hogy: le mot du général Cambronne. Mot annyi mint: szó. Mily érde­kes és misztikus kor volt a zsi­dó pátriárkáknak, Ábrahám­nak, Izsáknak, Jákobnak a ko­ra, amikor Jehova sorra láto­gatta őket, s Ábrahámnál meg is ebédelt- Akármennyire szent igaz is ez (mert hiszen a biblia mondja), tudós modern rabbik azt mondják, hogy a pátriár­kák nem is léteztek, s mythos az egész históriájuk. Ha a múltnak regényes his­tóriáit, naiv vagy szándékos ferdítéseit mind revideálni akarnók, e célra egész bizottsá­got kellene kiküldeni. S kezde­ni kellene az iskolai könyveken. A magyar história is tele van ily maszlagokkal. A magyarok győzelmes csatáiban tízezer magyarral mindig legalább öt­ször annyi török harcolt, s mégis a magyarok győztek. Pe­dig a török is derekasan tud ve­rekedni. De itt legalább vissza­kapjuk a kölcsönt, még pedig megtetézve, mert viszont a tö­rök históriai könyvekben a pa­­disah csapatai mindig legalább húszszor annyi hitetlen fölött győztek. Nándori ej érvár (sajnos most Belgrádnak hivják) vé­delmekor Dugovics Titusz hős magyar vitéz másképp nem bír­ván egy a falakra fölhatoló tö­rökkel, magáva Irántotta őt a mélységbe. Először is Dugovics nem magyar volt, hanem hor­­vát, másodszor pedig a dulako­dás hevében mindaketten le­­pottyantak a széles várfal tete­jéről. Mielőtt Zrínyi Miklós kiro­hant volna Szigetvárból, elsü­tötte a nagy ágyút, mely min­denféle vasdarabokkal volt töltve, s a hídon előnyomuló tö­rökök közül éppen hatszázat ölt meg- Az az ágyú nagyon hosszú volt (mása látható a magyar Nemzeti Múzeumban), de csak akkora nyílással, mint egy csecsemőnek a feje, s ha nem hatszáz, hanem csak hat­van törököt ölt meg, az is na­gyon szép cselekedet volt tőle. De még maga a pozitív, exact tudománynak is nagy tévedései vannak, s ezek is revízióra szo­rulnak. Mikor a tudomány úgy osztályoz, hogy volt kőkorszak, vaskorszak, bronzkorszak, az ember azt hajlandó hinni, hogy például a kőkorszak (a barlang­lakó emberek kora) egyenletes és általános volt az egész vilá­gon, vagyis amikor Németor­szágban kőkorszak volt, akkor kckorszak volt Franciaország­ban, Szibériában, Kínában, In­diában, mindenütt. És az embe­riség rendkívül kezdetleges és egyformán kezdetleges volt mindenütt. Vagyis félvad. De vájjon a barlangban lakás föl­tétlenül kezdetlegességre vall­­e? Hogyan kerültek a francia­­országi cro-magnoni barlang­nak a csiszolt falára azok a bá­mulatos anatómiai megfigyelé­­sü mammuth-, ősbölény- és ló­alakok, amelyek oly művészie­sen tökéletesek, hogy bevették őket a mütörténelmi könyvek­ben. Az a nép, mely mammuth­­agyarra oly tökéletes iramszar­vasokat vésett be s a mélyedé­seket valami fekete festékkel töltötte ki, nem lehetett oly fej­letlen értelmű, mint általában hiszik. S ha a cro-magnoni kor­szak emberei Franciaországban barlangokban laktak, miben laktak ugyanakkor a többi né­pek, a világ többi részeiben ? A svájci tavak szélén cölöp­­épitmények talapzataira akad­tak a mederben. Tehát volt cö­löp-korszak. A keletázsiai hol­landi gyarmatokon, Jáva, Szu­­matrá szigeten még most is cö­löpökre épitett oly házakban laknak a benszülöttek, amelyek egy-két yárdnyira vannak a viz fölött, hogy védve legyenek krokodiloktól, tigrisektől s el­lenséges törzsek támadásaitól. S ha több tízezer esztendő múl­va e cölöpfalvaknak a talapza­taira, a mederbe sülyesztett ha­talmas gerendáira akadnak, az akkori tudósok is azt fogják mondani, hogy a mai korszak a cölöpépitkezés korszaka volt ? E sorok írójának szülőföld­jén a Tiszának a partja egy he­lyütt kis dombbá magasodik. A dombba két-három barlang van vájva, s mindegyikben egy-egy halász lakott. Egy-egy barlang­ban nem volt más, mint háló, ennek úsztató fái, földből vert s hanttal beborított fekvőhely s egy primitiv tűzhely kormos fazékkal s mindenféle (szintén primitiv) szerszám a halászáé­hoz- A cro-magnoni barlangok “berendezése” semmivel sem lehetett kezdetlegesebb. S ugyanakkor, amikor a magyar cave manek e barlangokban laktak, Budapest, Páris, Lon­don és New York is volt a vilá­gon, s nagy civilizációk és kul­túrák virágzottak mindenfelé. Erős revizióra szorul tehát a tudománynak az a szokása, hogy egy-két leletből általános következtetéseket von le. Az emberiség fejlődése sohasem volt egyforma, egyenletes és általános. Egyik helyütt primi­tiv civilizáció kezdődött, ugyan akkor másik helyütt évezredes civilizációk úgy romba dőlhet­tek, hogy városaiknak a helyét és a nyomát sem lehet találni. Most csak elég nagy civilizá­cióban és kultúrában éljük napjainkat. De ugyanakkor, a mikor New Yorknak hét millió lakosa van, amikor a fehér vi­lágban oly pompázó az iroda­lom és művészet, oly széditőek a tudomány eredményei, ugyanakkor átfúrt fülü és orrú meztelen vademberek vadász­nak egymásra Borneoban. Végezetül pedig hadd álljon itt egy oly revízió, amelyet e sorok írója eszelt ki csodálato­san éles elmével. Azt hiszi, si­került revideálnia a struccot, mely ősrégi mondás szerint a homokba dugja a fejét, hogy ne lássa az őt üldöző arab lo­vast- Először is a strucc nem a homoksivatagon él, mert ott semmi sem terem az ő telhetet­len gyomrának. Másodszor pe­dig kétségbeesett menekülése, órákig tartó nyargalása köz­ben eltikkad, liheg a melegtől. Mivel pedig menekülés közben nem talál vizet, hatalmas lábai­val pillanat alatt gödröt kapar a földben, hogy ennek át sem melegedett, hűvösebb, nyirko­sabb rétegébe ledugva a fejét, kissé lehűthesse magát. Vitárius Béla ORVOSI MÜKÖTSZERÉSZ (SPECIALISTA) 220 E. 80th ST., NEW YORK, N. Y. vagy 217 WASHINGTON ST. HOBOKEN. Készít mérték után jótállással, ki­zárólag elsőrendű minőségű sérv­­kötőt, gummi hasfüzöket, ortopé­dia támgépeket, lúdtalpbetétet és minden e szakmába vágó munkát. Lelkiismeretes, szakszerű felvilá­gosítás és kiszolgálás. — Keressen fel személyesen vagy Írjon a fenti cimre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom