A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-04 / 13. (14.) szám
A HÉT A te dollárod és az én dollárom Hogy van az, hogy mi bevándoroltak, ha közülünk akárhányan még úgy “betaláltak” is Amerikába, itt tartózkodásunk első öt vagy tiz esztendejében nem tudunk pénzt csinálni ? Kérem, ne mosolyogjanak ezen a kérdésen, amely korántsem olyan elképesztően naiv, mint a hogy az első pillanatra látszik. Persze, hogy nem azokra gondolok itt, akik nagyon keserű és nagyon nehéz munkával szerzik meg a mindennapi betevő falatot, bár talán nem lenne érdektelen gondolkodni afelől, hogy a bevándorolt az első években (eltekintve a nagyon könnyen legyűrhető nyelvi akadályoktól) mért van olyan hihetetlen súlyosan handicapelve a benszülöttekkel vagy a régi amerikásokkal szemben ? De vannak a bevándoroltak között elég szép számmal olyanok is, akik tőkével, nemzetközi kereskedelmi tapasztalatokkal, nagyszerű tehetséggel vagy egyéb fölötte figyelemreméltó értékekkel a tarsolyukban érkeznek ide, aki-k itt bámulatosan rövid idő alatt nagyszerűen elhelyezkednek, akik úgyszólván azonnal olyan helyzetbe kerülnek, nogy a pénzszerzés, a pénzcsinálás minden lehetősége rendelkezésükre áll — és mégse csinálnak pénzt. Orvosok, akik csudálatosán rövid idő alatt kitűnő praxisra tesznek szert, kereskedők, akik üzletet nyitnak és az üzlet jól megy, művészek, akik egy óráig sincsenek munka nélkül, — szóval olyan emberek, akik, ha amerikaiak lennének, kétszer, háromszor, ötször annyi pénzt csinálnának: épen, hogy megélnek, talán elég tisztességesen, talán tesznek is félre egy pár dollárt, de semmi esetre sem csinálnak annyi pénzt, amennyit a helyükben kevésbé tehetséges, sőt: kevésbé ügyes amerikaiak csinálnának ? Azaz: mért nem tudunk mi ebben az országban pénzt csinálni, de nemcsak mi, hanem — az orosz zsidókat kivéve — semmiféle más bevándorolt nemzetiség sem? Van-e ennek az amerikai pénzcsinálásnak valami rejtett titka, különös technikája, fortélya, furfangja, amit csak évtizedes gyakorlattal sajátíthat el a bevándorolt, de ami vele születik — e föld különös adományakép i— mindenkivel, aki ezen a kontinensen látta meg a napvilágot ? A dollárvadász Én azt hiszem, hogy a bevándorolt akárhogy nekirugaszkodik is Amerikának, soha nincs teljesen tisztában azzal, hogy ő tulajdonképen mit akar Amerikában? Európai fogalmakkal dolgozik, általánosságokban gondolkodik s nem tudja, vagy nem meri nyíltan végiggondolni, hogy miért jött ebbe az országba? Holott tudhatná, vagy tudnia kellene, hogy Amerikában csak egyetlen fantomot kergethet az ember: a dollárt- A többi minden: bunk. Az amerikai ezt tudja, azzal jön a világra, hogy az életnek — természetesen az amerikai életnek -— csak egyetlen célja van: dollárokat szerezni, minél több dollárt, minden áron, minden módon, minden eszközzel. A mig mi azt mondjuk: a pénz nem minden, az amerikai tudja, hiszi és vallja, hogy igenis, a pénz minden és a pénzen, a dolláron keresztül mér fel mindent. Mi bevándoroltak azzal jövünk ide, hogy itt uj életet kezdünk, karriert csinálunk, kifutjuk az igazi formánkat, ahelyett, hogy mindezt leegyszerűsítenénk és összefoglalnánk az igazi amerikai formulába: hogy t. i. dollárt akarunk szerezni, minél többet és bármi módon. Ha a bevándorolt üzleti vállalkozásba fog, arra gondol, hogy valamikor az üzlete nagy lesz, virágzó lesz, csak úgy mellékesen, magától értetődően szerepel az álmai között az is, hogy persze, majd pénze is lesz. Az amerikai pénzben, dollárban gondolkozik és ha üzletbe kezd, a dollárra gondol, arra a bizonyos zöld szinü bankjegyre, a melynek a megszerzése érdekében csinálja az uj üzletet, rámegy erre a dollárra, ezt űzi, hajszolja, kergeti, és közben fütyül minden egyébre, fütyül az elismerésre, fütyül a társadalom vagy a társaság becsülésére vagy lenézésére, fütyül mindenféle érzelmi mellékzöngére, fütyül a törvényre is, ha ez útjában állana és áthágásánál csak arra gondol, hogy bizonyos számú dollár megszerzéséért érdemes-e avagy nem érdemes az ezzel járó kockázatot vállalni. Ha az amerikai businesst mond, a dollárra gondol. Számára az egész világ nem egyéb, mint vadászterület, a melyen dollárokat lehet elejteni és ezen a területen ő a szenvedélyes dollárvadász, akinek egyetlen gondolata, egyetlen vágya van: hogy lehet az elbújt dollárokat rejtekhelyükből kicsalni és minél bőségesebb zsákmánnyal hazatérni? Ki a pénzéhesebb? Isten ments, hogy az amerikait itt lélektelen pénzvadászként akarjam beállítani, szemben az európaival, akit nemes gondolkodása, idealizmusa, az élet fenköltebb problémái iránt való kiölhetetlen érdeklődése gátol abban, hogy egész életét feláldozza a pénzszerzés sivárságának. Szó sincs róla. Bizonyos, hogy mi bevándoroltak épugy szeretjük a dollárt, mint az amerikai, sőt: jobban, mert hiszen kevesebbünk van belőle és mert a dollár-tulajdonosság és mindaz, ami vele jár, még uj dolog a számunkra. Tovább megyek és azt merem állítani, hogy mi, bevándoroltak, sokkal pénzéhesebbek vagyunk, mint az amerikai, sokkal takarékosabban élünk, fogunkhoz verjük a garast, amit az amerikai sose tesz és sokkal jobban imádjuk a pénzt, mint a benszülött. De nem szoktuk meg, hogy egész életünk, egész gondolkodásunk ennek a pénznek a megszerzésében merüljön ki, nem megyünk rá erre a pénzre, nem azon törjük örökké a fejünket, hogy miképen lehetne ezt a pénzt megszerezni, ezer és ezer más dolog érdekel és foglalkoztat bennünket- Az amerikai embernek a pénzszerzés nemcsak munka, sőt: egyáltalában nem is munka, hanem sport, mulatság, szórakozás, minden: az egész élet. Az európai ember, ha a pénzből már elege van, abbahagyja a munkát és el is felejti, hogy van a világon olyasvalami, mint pénz. Az amerikainak lehetnek milliárd jai és aggastyán létére is tovább vadássza a pénzt, mert ez a vadászat nála nem eszköz, hanem öncél: a legnagyobb “fun”, amit ei tud képzelni. Miért dolgozik Henry Ford? Bet your life: nem azért, hogy az emberiséget Ford-kocsikkal boldogítsa és nem is azért, hogy még több pénze legyen neki, hanem azért, mert ez neki fun, minden uj millió olyasvalami, mint a bélyeggyűjtőnek az, hogy megint egy ritka bélyeget ragaszthat a gyűjteményébe. Mért nincs pénzünk! és mért van nekik? A dollárvadászatban a bevándoroltat ezernyi dolog handicapeli. Jó ideig nem tudja a szemét és az eszét kizárólag erre az egy dologra koncentrálni. Ezerféle más dologgal törődik. Például: politika. A bevándorolt mód felett felizgul az olajbotrányon, a köztudomású grafteken és összecsapja a kezét, mikor azt olvassa az újságban, hogy a százszorosán kompromittált politikus még mindig vidáman szerepel a fórumon. Az amerikai mindezzel nem HÚSVÉTI PÉNZKÜLDÉS A CÍMZETTEKNEK a Magy. Kir. Posta utján készpénz amerikai dollárokban a kezeikbe kézbesítik a küldeményeket. A címzetteknek nem kell a bankba szaladgálni. Ruttkay Jenő bankháza utján örvendeztesse meg hozzátartozóit húsvéti pénzküldeménnye! Most küldje a pénzt hogy hozzátartozóinak alkalma legyen a dollárokat jól felhasználni s azt vásárolni, amire szükségük van. Ruttkay Jenő BANKHÁZA 106 Ave. B, New York HAJÓJEGYEK KÖZJEGYZŐ
