A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-03-07 / 10. szám
A HÉT 7 SZÉLJEGYZETEK EGY “LUNCHEON”-RÓL AZ AMERIKAI MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA ÉS A KÁROLYI ÜGY Az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara szombaton, február hó 28-ikán tartotta első luncheonját a Café Boulevardban. Barátságos, fesztelen össze jövetel volt, amely az ötlet felvetője szerint azt a célt volt hivatva szolgálni, hogy a kamara tagjai kisé jobban ösmerjék meg egymást. Az igazgatóság elnököt meg nem választott és igy ezen az ebéden is az ideiglenes elnök, Mannheim Ármin elnökölt. Felszólalt ő is, felszólalt az alelnök, John Polachek, Carl Schenk, 'M. Bartos, és a titkár, Molnár Cipót, aki azokról az üzleti alkalmakról is referált, amelyek az Egyesült Államok és Magyarország között való keres kedelmi viszonylatban kínálkoznak. Ezzel voltaképpen kimerült az első luncheon programja, amelynek — amint azt már említettük, -r- az volt a célja, hogy a Kamara tagjai kissé jobban ösmerjék meg egymást. Ezt a célt el is érték. A Kamara tagjai jobban megösmerték egymást, amit voltaképen nem a lunchnak, hanem egy műsoron kívüli számnak: Blau Vilmos biró felszólalásának köszönhetnek. Blau Vilmost úgy találomra hívták fel szólásra azzal, hogy mondjon valami érdekeset. És Blau Vilmos csakugyan nagyon érdekes témáról beszélt: Károlyi Mihály ügyéről. Azzal kezdte, hogy véleménye szerint Károlyi Mihály ügye legközvetlenebbül érdekelheti az amerikai magyarokat és a Kamarát is, amelynek tagjai nagy többségben magyar származású amerikai polgárok. Azután ösmertette a Károlyi ügyet, az amerikai sajtó nagyszerű magatartását és kijelentette, hogy bár ő nem párthive Károlyi politikájának, mint amerikai polgár a leghatározottabban elitéli Hughes külügyminiszter eljárását, amely az amerikai alkotmány egyik legsarkalatosabb tételének, a szólásszabadságnak durva megsértése. Károlyit magyar lapok súlyos vádakkal illették, Károlyinak módot kell adni a védekezésre. Azt ajánlotta tehát Blau biró, hogy a Kamara foglaljon állást Károlyi ügyében és juttasson illetékes helyre egy határozati javaslatot, amely azt követeli, hogy Károlyi Mihálynak adassék meg a szólásszabadság joga azzal a feltétellel, hogy nem izgat az amerikai kormány ellen és beszédével nem kockáztatja azt a viszonyt, amely Amerika és más külföldi országok között fennáll. Blau Vilmosnak kissé meglepetésszerü, de annál gerincesebb beszédét egynéhányan kínosan feszengve, de a nagy több ség türelmetlen érdeklődéssel hallgatta és lelkes, tapssal honorálta. Blau Vilmos leült, a tagok ott a fehér asztal körül egymásra néztek és azután felkelt Manheim Ármin, majd John Polachek és B. Stark és valamenynyien azonosítván magukat Blau biró állásfoglalásával rend kívül rokonszenvesen nyilatkoztak Károlyi személyéről. Mannheim Ármin erre Cukor Mór ügyvéd felé fordult és véleményt kért tőle mint a Kamara jogtanácsosától, hogy Károlyi, illetőleg a szólásszabadság biztosításának az ügyében mit tehetne a Kamara. Cukor Mór kissé habozva a következőket mondotta : “A Kereskedelmi Kamarától lehetőleg távol kell tartani minden politikai kérdést és állásfoglalást. A múltban sem foglalkozott a Kamara politikával, a jövőben se foglalkozzék. — Hogy egész őszinte legyek: Károlyi Mihály esetében teljesen megbízok Charles Evans Hughes bölcsességében és patriotizmusában.” És most álljunk meg egy pillanatra. Meg tudjuk érteni Cukor Mór nyilatkozatának az első felét. Az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara szervezete, alkotmánya, alapszabályai kizárnak abból minden politikai kérdést. A Kamara már hivatásánál fogva is kénytelen a mindenkori magyar kormánnyal — a két ország között való gazdasá gi kapcsolat fejlesztése céljából — szoros érintkezést fentartani. A Kamarának sok kérdésben együtt kell dolgozni Magyarország amerikai külképviseletével és igy nincs módjában mint testületnek a magyar kormány ténykedését, a mai reakciós, zsarnokságra épített, jogfosztó, numerus clausus-os rendszert bírálni, ellene nyíltan állást foglalni. Végül gróf Széchenyi László tiszteletbeli elnöke a Kamarának s igy érthető, hogy éppen Cukor Mór volt az, aki a Károlyi ügyben való állásfoglalást elitélte. Tehát teljesen elegendő lett volna, ha Cukor Mól kijelenti, hogy a Kamara ne foglalkozzék politikával, bár a Károlyi ügyet az amerikai szabadságjogokra olyan nagyon büszke amerikai polgároknak — és Cukor Mór egy ilyen nagyon büszke “civis americanus” — el lehet választani Károlyi személyétől és tisztán amerikai szempontból, a szólásszabadság szent elvének a durva megsértése szempontjából bírálni. De a személyét megillető teljes tisztelettel kérdezzük Cukor Mórtól az amerikai polgártól, aki sok-sok beszédében állította szembe a magyar reakciót az amerikai demokráciával, aki annyit szónokolt az amerikai “freedom”-ról és “liberty”-ről, aki politikai beszédeiben — mint hithü demokrata — annyiszor támadta a republikánus kor mányzatot, a republikánus elnöktől, a republikánus polgármester jelöltig, hogy miért kell feltétlenül megbízni a hatalmon levő Hughes bölcsességében és patriotizmusában, és miért kell megingathatatlan tételként meg állapítani, hogy Károlyi Mihály szólásszabadságának az elkobozása Hughes részéről bölcs és hazafias cselekedet volt? Borah szenátor — és ezt megint ne vegye tőlünk rossz néven Mr. Morris Cukor — van olyan jó amerikai és patrióta mint Cukor és mégsem bízott meg Hughes bölcsességében és patriotizmusában, hanem vizsgálatot indított a Károlyi ügyben. Johnson californiai szenátor se bizott meg Hughes eljárásának a bölcsességében, sőt a magyarázatát sem találja kielégítőnek és a szenátus fóruma elé viszi a Károlyi ügyet. A New York World, amely pedig Cukor Mór politikai pártjának, a demokrata pártnak a szócsöve, bizony nagyon élesen támadta és támadja Hughest és esze ágában sincs hasravágódni Hughes bölcsessége és patriotizmusa előtt csak azért, mert laptársa az Am. Magy. Népszava meghajlik Hughes bölcsessége előtt. Henry Shipstead minnesotai szenátor, Norman Hapgood, a kiváló amerikai publicista, Stephen S. Wise, a hires rabbi bizonyára kitűnő amerikaiak és ők se bíznak meg Hughesnak a Károlyi ügyben mutatott patriotizmusában és ott lesznek a Civic Liberties Union tiltakozó gyűlésén, hogy a nagy, amerikai nyilvánosság előtt vonják felelősségre Hughest amerikaiatlan eljárásáért. Be fogja látni tehát ezek után Cukor Mór — akinek egyéni véleményét tiszteletben kell tartani, — hogy Blau Vilmos biró gerinces, kitűnő amerikainak, liberálisan érző és gondolkodó, az igazság kimondásától nem félő, független embrenek bizonyult, amikor — republikánus létére — nem bízva a republikánus Hughes bölcsességében és patriotizmusában, nyíltan, bátran állást foglalt Károlyi Mihály mellett és Hughes ellen. Ezzel be is fejezhetjük a mondanivalónkat. Az állásfoglalásról szóló indítvány nem került szavazás alá, de hathatósan szolgálta azt a célt, amelynek szolgálatában a luncheonok rendezését elhatározták: a Kamara tagjai csakugyan jobban megösmerték egymást. Kiderült, — hogy a tagok többsége erős, meleg rokonszenvet érez Károlyi Mihály és a felesége iránt. Végül, — és éz most már csak a Kamaráról szól — elhatározták, hogy minden hónapban ren deznek luncheonokat, azokra meghívnak egy-egy nevesebb amerikait előadás tartására és a Kamara iránt való lelkes érdeklődés megtartására és fokozására.
