A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-02-21 / 8. szám
A HEJ 15 AMERIKAI MAGYAR DOLGOK. I. JÓKAI ÜNNEPÉLYEK. Lassan-lassan megmozdult az amerikai magyarság és ma már bizonyos hogy riiinden nagyobb városban, ahol tömegesebben laknak magyarok, Jókai Mór születésének századik évfordulója alkalmával Jókai emlékünnepélyeket fognak rendezni. Az amerikai magyar újságok — kevés kivétellel — ünnepélyek ren dezésére buzdítják az egyletben tömörült magyarságot és mindent elkövetnek, hogy ezeknek az ünnepélyeknek ne táncmulatság jellegük legyen, hanem az amerikai magyarság kulturvágyát tükröztessék vissza. A legméltóbban, a legimpozánsabban New York és Cleveland magyar ságának kellene áldozni Jókai emlékének és csodálatos — épp ennek a két városnak a magyarsága hallgat legmélységesebben. Hol vannak hát voltaképpen a new yorki magyar “vezérek,” akik diszelnökei, disztagjai egye sületeknek, intézményeknek? És hol van gróf Széchenyi László, a magyar követ? Jókai Mór magyar iró, magyar költő volt, akinek a nevével sokkal erőteljeseb, nivósabb propagandát lehet csinálni Magyarország mellett, mint Horthyéval, akiről azokon a vérengzéseken kívül, melyeket a nevével fedezett, csak annyit fognak tudni, hogy ő volt az egyedüli tengernagy, aki állandóan lóháton járt. II. HÓDIT AZ OKTROBIZMUS Károlyi 'Mihálynak Amerikában való tartózkodása — bár némaságra kárhoztatták, — a tisztitó tűz erejével hat az amerikai magyarságra. Örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy azok az újságok, amelyek Károlyi személye ellen otromba, Ízléstelen és rosszindulatú támadásokat intéztek, izgatásaikkal épp az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak: ellenszenv, gyűlölet helyett a rokonszenv és a szeretet meleg fénye sugárzik Amerika minden részéből Károlyi Mihály felé és ma már azok az újságok is, amelyek Károlyi politikai hitvallását Magyarországra károsnak tartották, sokkal több megértéssel írnak az oktobrizmusról és arról a politikai reform-programról, a melyet októberről kereszteltek el. Legnagyobb jelentőséget e tekintetben annak a cikknek tulajdonítunk, amely a clevelandi Szabadság egy minapi számában jelent meg. A cikk voltaképen válaszadás a Szabadság egyik olvasójának arra a kérdésére, hogy királypárti-e az újság. A Szabadság nem kertel, őszintén, egyenesen válaszol. Idézünk a cikkből: A Szabadság magyar nyelven megjelenő amerikai újság. És amerikai újság nem hihet a kormányzásnak semmiféle más formájában, mint abban, amelyet Lincoln úgy határozott meg, hogy “népkormányzat a néppel, a népért.” Kétségtelen, hogy a mikor Abraham Lincoln ezt az örökéletü mondását megszerkesztette, a köztársasági államformára gondolt. Minden idegen nyelvű újság, amely azt állítja magáról, hogy amerikai: nem hihet, — a mai helyzetben, — más államformában, mint a köztársaságban. Magyarországra, a régi jó időkben, nagy előszeretettel hivatkoztunk, mint “alkotmányos” királyságra. De a magyar alkotmány soha semmiféle jogot nem biztosított a népnek: csak a kiváltságos osztálynak, csak a főnemeseknek és nemeseknek. A népnek soha sem volt helye a “karok és rendek” között, nem volt szavazati joga, tehát soha sem küldhette- a képviselőit semmiféle törvényhozásba. Az első feladat Magyarországon tehát az lenne, hogy uj alkotmányt teremtsen, olyant, amely biztosítja a “népkormányzást a néppel, a népért.” A köztársasági államforma magyarországi ellenségei előszeretettel hangoztatják, hogy “a magyar nép nem érett MÉG a köztársaságra.” Akik ezt az ostoba érvet vallják, azok elfeledkeznek arról, hogy például Portugália is, Kina is köztársaság. Aki pedig azt állítja, hogy nyolcvan százalékban analfabéta portugál nép, vagy az évszázadokkal hátramaradott kínai nép “érettebb” a magyarnál, az nagyon, de nagyon lebecsüli a saját fajtáját. És most álljunk meg egy pillanatra és állapítsuk meg, hogy az októbrizmusnak a gerince: általános, egyenlő tjitkos ófs a nőkre is kiterjedő szavazati jog- és a köztársasági államforma. Vagyis ugyanaz, mint amit a Szabadság Magyarországgal szemben kívánatosnak tart. III. TALÁLÓS KÉRDÉS. A kereszt voltaképpen a szeretet szimbóluma és igy teljesen érthető, hogy “A Kereszt” a neve annak a Trentonban megjelenő magyar hetilapnak, a mely Haller Istvánt és Schlachta Margitot importálta és XI. Pius pápa nevét cégérül használ va zarándokutasokat toboroz, nem Rómának, hanem Szabó Lajos zarándok vállalkozónak és engedély nélküli hajójegyügy nőknek. A Kereszt legutóbbi számában a következő mély és nagytudásra mutató történelmi essayt olvastuk: A SPANYOL PÉLDA. Spanyolországnak is megvannak a köztársasági “emigránsai”, akiket a francia főváros bizonyos elemei épp úgy keblükre ölelnek, mint nemrégen Károlyi Mihályt és társait. Az előbbiek között a legvisszataszitóbb szerepet Blasko Ibanez, az iró, játsza, aki minden tisztességes embert fölháboritó szennyiratokban rágalmazza és támadja Spanyolország királyát, a hithü és lovagias jellemű XIII. Alfonzt. Senor Ibanezt azonban kellemetlen meglepetés érte. A párisi spanyol követség megkereste a francia kormányt, hogy a sajtótörvény alapján egy külföldi állam fejének megrágalmazása miatt indíttasson eljárást Blasco Ibanez ellen. A francia kormány hosszú parlamenti viták után elfogatta Ibanezt, aki a bíróság elé fog kerülni. A tisztességes közvélemény már ítélt felette, helybenhagyván a spanyol király szavát, hogy aki idegenben mocskot szór hazájára, a hazája ellen vétkezik. Nem ártana, ha Spanyolország példájára a washingtoni magyar követség is perbe fogna néhány nagyhangú és hazáját gyalázó — gyászmagyart! A Kereszt Trentonban lakó “párisi tudósítója” némi tévedést követett el. Jelentéktelen kis tévedést, amennyiben éppen az ellenkezője történt annak, amit állít. A francia kormány ugyanis nem fogatta el Ibanezt és nem állította bíróság elé. És most jön a találós kérdés: ha XIII. Alfonz hithü és lovagias, Ibanez, a legnagyobb spanyol iró ellenben rágalmazó, szennyiró, nagyhangú gyászspanyol, v-ajjon mi lehet Szabó Lajos plébános és lapszerkesztő? IV. “A M. B.” Ez a három betű átoktüzzel van beégetve Magyarország legutolsó esztendejének gazdasági történetébe. Megrövidítése pedig ez a három betű ennek a hirhedtté vált három szónak Amerikai Magyar Bank. A budapesti lapok még mindig írnak az Amerikai Magyar Bankról. A Jersey Hirado közli most egy budapesti lapnak cikkét az Amerikai Magyar Bankról, annak küszöbön álló felszámolása alkalmából. íme a cikk: Az Amerikai Magyar Bankról annak idején sokat írtak az amerikai magyar lapok is. Néhány amerikai magyar jeles — hazavándorolván az Amerikában szerzett százezrekkel — olyanformán akart belekapcsolódni Magyarország újjáépítésének munkájába, hogy megcsinálták az Amerikai Magyar Bankot. Amerikai reklámmal, de tipikusan pesti lelkiismeretlenséggel dolgoztak, mesterségesen hajtották fel a részvények árát, a legkalandosabb vállalkozásokba ugrottak be. A legnagyobb bűnök az amerikai gentlemaneknek az volt, hogy valósággal belekergették a tőzsdébe a magyar középosztályt — s hogy aztán a középosztály mindenét elvesztve a hetedik bőrig leégett a tőzsdén, azt talán mondanunk is felesleges. Ezrek és ezrek lettek koldusakká, ezrek és ezrek átkozzák ma Magyarországon az Amerikai Magyar Bankot. Más bank is örvénybe jutott már, a dolognak tehát nem az adja a lényegét, hogy az Amerikai Magyar Bank fiaskóval járt. Elvégre sok más bankkal is megesett már ez a baj. De a karakterisztikus a dologban az, hogy a mi amerikai magyar jeleseink a dollárjaikon felül, amit hazavittek magukkal, az a “gambling spirit” volt és nem a produktiv munkára való készség. Nem a komoly, céltudatos munka koncepciójával akartak belekapcsolódni a magyar közgazdasági életbe, de az alkalmi hazárdőrök vakmerőségével, — akik — a MÁS pénzét viszik vásárra. Mert — s talán ez a legvisszataszitóbb a dologban — amig a magyar kis emberek ezrei mindenüket elvesztették az Amerikai Magyar Bank révén, addig a bank amerikai magyar kapacitásai alaposan megtetézték az Amerikából hazavitt dollárjaikat. ők maguk még gazdagabbá pohosodtak, ellenben a magyar polgári tömegek, azok a kispolgári emberek, akik a sorsukat az ő szekerükhöz kapcsolták, teljesen tönkrementek. Az egyik amerikai jeles tejfölösszájú suhanc fia, nap-nap után el is dicsekedett vele: — Ma megint csináltam ISO dollárt, tegnap is összebörzéztem kétszázat. Nap-nap után tisztes summákat gyűrt zsebre, ö is, meg a többi amerikai magyar jeles is, ugyanakkor, a mikor viszont mások, az otthoniak az Amerikai Magyar Bank manőverei révén ezreket és ezreket vesztettek. Hogy ma Magyarországon “amerikai magyarnak” lenni megint nem a legjobb márka, azért elsősorban az Amerikai Magyar Bank urait kellene megszámoltatni.
