A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-02-21 / 8. szám
10 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre: ....................................................... $4.00 Fél évre ................................................................ $2.00 Egyes szám ára ................................................. ,.—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374 published at: VT AGY ÉS jelentős eseménynek néz elébe Ma- A gyarország: gróf Salm von Hoogstraten Lajos, Európa- és Amerikaszerte nevezetes szívdöglesztő, folyamodott a magyar állampolgárgárságért, amelyet Magyarország jelenlegi urai boldog örömmel nyújtottak át neki. Néhány nap múlva hivatalos írást fog kapni gróf Salm Lajos arról, hogy magyar honpolgár; ‘Magyarország büszkén fogja a magáénak vallani és bizonyára minden amerikai magyarnak is meg fog dobbanni a szive, ha Salm gróf jellegzetes orrát megpillantja majd valamelyik botránylap hasábján. Salm Lajos gróf (von Hoogstraten) ugyanis botrányokban utazik. Legutóbbi botrányára még minden újságolvasó emlékszik: megszöktette egy Roger nevű sokszoros milliomos lányát, mikor pedig Mr. Roger ragaszkodott hozzá, hogy a lánya válóperrel tegye jóvá ballépését, Salm gróf nagylelkű volt és hajlandónak mutatkozott arra, hogy százezer dollár cash ellenében beleegyezését adja a váláshoz. Az amerikai sajtó kissé rideg volt Salm gróffal szemben: olyanforma húrokat pengetett, mintha Salm ur üzletszerűen folytatná milliomos hölgyek elcsábitását, — de végre is az amerikai lapoknak nincs érzékük az ilyen dolgokhoz. Magyarország tudja, hogy mit csinál, amikor megadja a magyar honpolgárságot ennek a Salmnak: öntudatos politikával igyekszik kárpótolni magát azokért az elvesztett polgárokért, akiket Salm magyar barátai kergettek ki az országból. Magyarország elveszítette Károlyi Mihályt, Jászi Oszkárt, Hock Jánost, Garami Ernőt, Lovászy Mártont, művészeinek, Íróinak, orvosainak, tudósainak egész sorát, kikergette a zsidó' vallásit egyetemi hallgatóit, munkásainak tízezreit, — mindezekért most kárpótolni fogja a nemzetet az, hogy Salm von Hoogstraten gróf hivatalosan tagja lesz a magyar nemzetnek és legközelebbi válópereit már Magyarország folytatja le. Annál nagyobb dicsőség Magyarországra, hogy ez a Salm is magyar állampolgár lesz, mert hiszen kurzus-Magyarországnak már van egy Salmja, egy igen nevezetes Salm ja, aki történetesen ennek a Salmnak a testvérbátyja: a siófoki terrorista. Ez a másik Salm volt az, aki a dunántúli vérengzésekben vezető szerepet játszott; ez akasztatta föl Tószögi Freundot a felesége szemeláttára, ez gyilkoltatta le és rabolta ki ártatlan emberek százait: valóban úgy illik, hogy ha ez a bandita magyar állampolgár, akkor az legyen a fivér is, aki eddig kitünően megélt milliomos hölgyekkel kötött házasságokból és elválásokból. Egy olyan rendszerben, ahol Károlyi száműzött és Horthy uralkodik, csak stilszerü, ha a Garamiak és Lovásziak kivándorolnak, ellenben a Salmokat nemzeti hősökké avatják. A MERIKAI MAGYARJAINKNAK, akik ■* * Washington Györgyről mély reverenciával szoktak beszélni, ellenben Károlyi Mihályt lehazaárulózzák, melegen ajánljuk, hogy lapozzák föl az Encyclopedia Brittanica “W” kötetét és olvassák el az Egyesült Államok nemzeti hősének az életrajzát. Mit tett Washington? Forradalmár volt, aki lázadást szervezett “koronás királya’’ ellen: megfosztotta a tróntól III. Györgyöt; kikiáltotta a köztársaságot; olyan alkotmányt adott az uj független országnak, amely az egyenlő emberi jogok, az emberi szabadság nagy elvein nyugszik és amely ezeken az elveken egy uj demokratikus világot épített föl. Mindezekért pedig Washington György nagy ember; olyan nagy, hogy még Budapesten is van szobra és e szobor előtt minden évben egyszer levett kalappal állanak a jelenlegi magyar kormány tagjai is, visszaélvén azzal a körlüménnyel, hogy Washington nem szaladhat el a közelükből, mert kőből van. Mit tett Károlyi Mihály? Forradalmár volt, aki élére állott egy revoluciónak, megfosztotta a tróntól “koronás királyát”, IV. Károlyt; kikiáltotta a köztársaságot; olyan alkotmányt akart adni az uj független országnak, amely az egyenlő emberi jogok, az emberi szabadság nagy elvein nyugszanak és amely ezeken az elveken egy uj, demokratikus világot épit föl. Mindezekért pedig Károlyi hazaáruló; olyan hazaáruló, akinek a birtokait a magyar királyi kúria elkobozta. Vájjon nem érzik-e, nem látják-e, hogy a világtörténelmet a feje tetejére állítják akkor, amikor ugyanazoknak az elveknek a hirdetéséért, ugyanazokért a tettekért leborulnak az egyik nagysága előtt és hazaárulónak bélyegzik meg a másikat? Nem érzik-e, hogy ők azok, akik árulók: árulói a történelem nagy igazságainak, árulói az emberi szabadság, az emberi haladás nagy gondolatának? Nem érzik-e, hogy a forradalomhoz való jog gondolatát hagyják cserben és Károlyit káromolván Washington szelleme ellen vétkeznek ? MUTASSA meg A HÉT-nek ezt a szenzációs számát barátainak és ösmerőseinek. FLOYD COLLINS-T, annak dacára, hogy mindenki meg volt róla győződve, hogy már nincs életben, — holtan húzták ki az 1400 tonnás szikla alól. Igen, ez nagyon furcsa eset volt. Mindenki azt hitte, hogy igaz ugyan, hogy ha az emberre egy hegy ráesik, azt nem szokás túlélni, de a fantázia elkezdett dolgozni és az egekig ért tizenhét nap alatt. — Ugyancsak, akik természetesnek találták volna első nap, hogy szegény Collins halálos zuzódást szenvedett a sziklától, most, 17 nap után megdöbbenve mondják: “jé hát, mégis meghalt szegény?” A “happy ending” ezúttal tehát elmaradt. * “ÖT KÖZÜL ‘ NÉGYEN pyorrheában szenvednek,” mondja egy ügyes fogpaszta reklámja, ami azt jelenti, hogy minden öt ember közül csak egy van olyan, akinek öröme van a fogával. Sajnos, A HÉT vacsoráján megjelent közel 500 honfitárs közül még ilyen rossz arányban se jelentkeztek előfizetők. Ha minden öt közül csak egy fizetett volna elő a lapra, ma 100 uj hívünkről adhatnánk számot. így az amerikai magyarság, amely olyan egyöntetű lelkesedéssel állt “A HÉT” mellé, csak plátóilag szereti lapunkat. Mikor megindultunk, mindenki fogadkozott, hogy ő majd szerez híveket. Néhányan igen szépen be is váltották az ígéretüket, de sajnos, több a kivétel, mint a — bevétel. * JÓL ESETT HALLANI a “Himnuszt” és a “Szózat”-ot kedden délután a Carnegie Hallban, amerikai zenészek zenekarától. Jól esett hallani azért, mert Dohnányi csodálatosan finom, hatalmas hangszerelésében szólalt meg ez a két szivtépő zenei ima, jól esett hallani azért, mert Dohnányi Ernő maga vezényelte a különböző nemzetiségű zenészekből álló State Symphony Orchestrát, de különösen jól esett hallani most azért, mert nem volt mögötte semmi kötelező ál-hazafiság. Nem “kellett felállni, mikor megszólalt a Himnusz, hanem az a pár magyar ember, aki ott volt, csöndes áhítattal adózott az óhazai emlékeknek. Valahányszor hallottuk a himnuszainkat, mindig valami kötelező hivatalos ábrázatot kellett felvennünk, amely mögött az igazi áhitat béklyóba szorult. Szép volt a keddi hangverseny nagyon, — nagy művész az a Dohnányi, aki megmutatta nekünk, pár szomorú magyarnak, hogy milyen szép is a mi Himnusz-unk.
