A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-02-21 / 8. szám
A HÉT 11 KONFERÁNSZ A HÉT VACSORÁN. Hölgyeim és Uraim! Előfizetők és Hátralékosok! Néhány perccel ezelőtt a vacsora rendezősége arról értesített, hogy vannak közöttünk vendégek, akik egy szót sem tudnak magyarul. így tehát azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérjek. De persze nem az angoloktól, mert hiszen azok egy szót sem fognak érteni belőle, tehát őket nem untatom, hanem attól a pár embertől, aki még tud magyarul és megérti, ami itt “mondva lesz.” Hogy miről is lesz itt szó most ? Hát én azt hiszem, hogy elég régi amerikás vagyok már ahhoz, hogy egyébről se beszéljek, mint folyton magamról. Talán érdekelni fogja önöket, hogy Kende és Déri már napok óta kínoznak, hogy vállaljam el a tósztmesteri dzsábot. Erről azonban szó sem lehet. Ilyen dolgokban hallatlan ügyetlen vagyok. Egyetlen egyszer kerültem abba a helyzetbe, hogy reggel nekem kellett csinálni a toastot, s az egész kenyér odaégett. De most már térjünk a tárgyra. Szeretnék valamit magamról beszélni. I have a good news annak a pár millió embernek a számára, akik minden héten izgatottan lapozzák fel A Hét-nek azt az AKÁCIA KRÉM LILIOM KRÉM SZÉPITŐ-KENŐCS A SPECIALITÁSA Dr,Varga János PATIKÁJÁNAK 8» 68 Street és 2nd Ave., NEW YORK CITY. T oldalát, ahol az “Ahogy Én Látom” cimü rovatot lehet olvasni. A jövő héttől kezdve ez a rovat egy olyan újítást fog hozni, amire még nem volt példa az újságírás történelmében. Se magyar, se amerikai, se más nyelvű újság még ilyen ideával nem jött ki, viszont igaz, hogy nem is volt rá szükségük. Hogy magamról is szóljak néhány szót, tessék kérem tudomásul venni, hogy a cikkeim ezentúl használati utasitóissal fognak megjelenni. Igen, használati utasítással. Az idea egészen uj és eredeti, de nem volna szép tőlem, ha be nem vallanám, hogy nem magamtól jöttem rá. A dolog úgy kezdődött, hogy két héttel ezelőtt egy ilyen kis cikket írtam, már nem tudom miről, talán a napfogyatkozásról vagy a fájdalom nélküli világrajövetelről, szóval az történt, hogy egy barátom azt mondta: “Olvastam a cikkedet. Nem valami jó volt, a múltkori jobban tetszett.” Egy másik ellenségem viszont azt mondja-. “Tudod, hogy az e heti cikked rránylag még a legjobb volt? A múltkori egy kicsit erőltetett •jóit.” Nekem, — hogy magamról is szóljak — mindig nagy gondot okozott ez a dolog, hogy hogy van az, hogy ugyanaz a cikk mindet,\ embernek másképpen tetszik, vagy sehogyan se. Ennek valami titka kell, hogy legyen, de nem tudok rájönni. Végre múlt vasárnap kiderült a titok. Egy kedves, drága kis barátnőmmel találkoztam, aki melegen megszorítja a kezemet: — Nohát, hogy én mennyit nevettem a legutóbbi cikkén! Éppen a fürdőkádban olvastam, s majd megpukkadtam a nevetéstől. Hopp! Megvan! Egyszerű dolog az egész, olyan, mint a Kolumbusz tojás. Erre nem gondoltam. Hogy is gondolhat egy iró arra, hogy az írásának a sikere attól függ, liogy hol olvassák el? Hát persze, hogy ez az. Mert hiszen van-e olyan kiváló humorista a világon, akinek a cikkén az ember nevetni tudna, mikor a subwayn összenyomoritva félkézzel olvassa ? Viszont vannak bizonyos pillanatok az ember életében, amikor a teste olyan kényelmes helyzetben van, hogy a kedélye a legkisebb értékű szellemi műre is reagál. Mindenki tudja, hogy az újságot hányféle helyzetben lehet olvasni. Fekve, vagy állva, ülve széken, ülve díványon, meg tudom is én hol. A szenzációs újítás tehát a jövő héttől kezdve az lesz, hogy minden cikkemet én magam, személyesen fogom elolvasni minden elképzelhető helyzetben. Mikor aztán a legjobban tetszik, akkor fölibe fogom írni-. EZ A CIKK ITT ÉS ITT ÜLVE OLVASANDÓ! Na már most, ha valaki nem fogad szót és például a fürdőkádban, állva olvasná a cikket, akkor magára vessen, ha a cikk rossz.. Általában: rossz cikk nincs. Csak rossz olvasó van. That’s that. Tisztelt Előfizetők és Hátralékosok! Ne tessék kérem nevetni és főleg ne gondolják azt, hogy ezzel a megszólítással valakit k hagytam Önök közül. Ebben a teremben nem lehet és nincs jenki más, mint előfizető és hátralékos. Aki még nem előfizető, azt én már hátralékosnak czámitom. Ahogy én látom, az a 573 kiváló magyar, aki itt megjelent, a legnagyobb magyar tömeg, a mély valaha összejött anélkül, hogy kapna érte valamit. Na jó, hát igen, egy esetben emlékszem egy nagyobb tömegre, amely összejött anélkül, hogy kapott volna valamit, ez volt a Fedák előadás, amikor a Csókon szerzett vőlegényt játszották. De itt legalább a közönség azt HITTE, hogy kap valamit. Ha engem megkérdeztek volna! De hát engem soha senki se kérdez. Merem állítani, hogy mind az a 596 ember, aki itt most jól érzi magát, KIZÁRÓLAG A HÉT kedvéért jött el. Bocsánatot kérek Rosenfeld bácsitól, de — amerikai magyar énekléssel legyen mondva — EZ A VACSORA NEM VOLT OLYAN JÓ, hogy ennyien eljöttek volna érte, mert ha ez a vacsora olyan jó volna, akkor minden este idejönne ez a 620 magyar. Az amerikai magyarság történetében példátlannak tartom, hogy ennyi ember — számszerint 856 — ilyen szépen, spontán összegyűljön egy helyen, a hol a legcsekélyebb kilátása sincs botrányra. ügy látszik, az emberek kezdenek javulni. Mondom, a legnagyobb baj, hogy engem senki se kérdez. Tegnapelőtt Kende és Déri kétségbeesve szaladgált. Jaj, mi lesz itt csütörtökön, már 200-zal többen vannak, mint elférnek, és még folyton jönnek, jaj, ebből baj lesz. Persze, akkor már késő volt. Ha engem megkérdeztek volna, akkor úgy rendeztem volna a dolgot, hogy CSAKIS A HÁTRALÉKOSOKNAK SZABAD ELJÖNNI. Akkor aztán Kende és Déri nyugodtan, kettesben megvacsorázhattak volna, mert a hátralékos az NEM MER ELJÖNNI. Annak nem tiszta a lelkiismerete. Az attól fél, hogy itt valaki inkasszálni fog. Pedig hát..... Most azonban, hogy ilyen szépen becsaltuk őket, már meg mondhatom: igenis, itt távozása előtt mindenki hozza rendbe a lelkiismeretét és hátralékát. A Hét-nek nincs szüksége hátralékosokra. Aki olyan nagyon czeret hátralékba lenn, annak ott a PISZKAFA. Sok mondani valóm volna még az Önök számára, de sajnos egy baleset történt velem itt, vacsora közben. Jegyzeteket készítettem magamnak a szalvétámra, nagyszerű dolgokat Utam fel rá, és most látom, hogy a pincér elvitte a szalvétát. Hát nincs önöknek szerencséjük ? M B U E L A N \ * U A T R Y Szemölcsöt, felesleges hajszálakat fájdalom nélkül örökre eltávolítunk. Olaj gőzöléssel készült állandó hajhullámaink hat hónapig eltartanak. Mindenféle hajmunkát elvállalunk. Ondolálás, arcmassage, hajfestés és hajápolás a legújabb módszer szerint. A hajfestésben elösmert és hires specialisták vagyunk. Mi széppé tesszük, szépségét megőrizzük. Molnar’s Beauty Shop 215 EAST 86th STREET NEW YORK. Telephone Leno:t 5823. TT
