Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1962-1963

1962. október 26.

5 Az üzemi gyakorlatok folyamán, a félnapos termelőmunka után, a másik félnapot tanárok vezetésével nagyüzemben végzett tantárgyi gyakorlatokra forditjuk. Ezeket a tantárgyi gyakorlatokat azoknak a tanszékeknek az oktatói vezetik, amely tanszékek az adott évfolyam elméléti oktatását látják el. Bebizonyosodott, hogy eddigi módsze­rünk helyes, mert a tangazdaságban lefolytatott tantárgyi gyakorla­tok a tananyag éleményszerü elsajátítását biztosítják, a tanultak szorosan kapcsolódnak az őzem termelési vonatkozásaihoz, a hallga­tók előző félnapi üzemi- termelőmunkájához, de nem utolsó sorban oktatóink továbbfejlődését is szolgálják. A Mezőgazdasági Gépésznénöki Kar az elmúlt tanévben indította meg ujrendszerü üzemi gyakorlatát, melynek során a hallgatókat 7 hó­napra vittük ki a tangazdaságba. Elképzelésünk szerint ezzel a rend­szerrel biztosítható leginkább, hogy hallgatóink egy teljes mező- gazdasági idényen át ugyanabban az üzemben szerezzenek munka- és ter­melési tapasztalatokat. Ez a gyakorlat még folyik, de úgy látjuk, hogy - bár a gyakorlat értékelésére csak annak befejezése után, november 'végén kerül sor - elképzeléseink nem mindenben igazolódtak. Ebben az évben a II. éves hallgatókat küldtük ki ilyen gyakorlatra. A hallga­tók a szerzett tapasztalatokat a felsőbb évfolyamokon jól fogják tudni hasznositani, viszont a felsőbb évfolyamokon oktatott szaktárgyak vo­natkozásait ezen rendszer fenntartása esetén, már nem fogjuk tudni a gyakorlatban, termelőmunka során demonstrálni. Előttünk álló feladat, hogy a két kar gyakorlati oktatásában szer­zett tapasztalatokat összevessük, levonjuk a következtetéseket és a leg­megfelelőbbnek mutatkozó módszereket alkalmazzuk a folyó tanév tavaszá­tól kezdődő üzemi gyakorlatokon. Eddigi tapasztalataink azonban már fel­tétlenül azt követelik meg, hogy az alsóbb évfolyamok munka- és technikai minimum gyakorlatait jól felszerelt tangazdaságunkban, részben üzemi ter­melőmunka, részben üzemi- tantárgyi gyakorlatok formájában szervezzük meg. A felsőbb évfolyamok üzemi gyakorlatait pedig, a látókör és az ország kü­lönböző vidékei adottságainak és termelési feladatainak megismerése érde­kében, olyan kijelölt nagyüzemekben kell léfolytatni, ahol hallgatóink elméletileg és gyakorlati szempontból jól felkészült vezetők mellett dol­gozhatnak és sajátíthatják el az alsó- és középfokú munkaszervezés és i- rányitás ismereteit. A feltételeknek megfelelő nagyüzemekbe hallgatóinkat kb. 15 fős csoportokban küldenénk, egy-egy oktató felügyeletével, aki el­lenőrző és felügyelő munkája mellett idejének egy-részét az üzem termelé­si problémáinak megismerésére és ezen keresztül saját ismereteinek gyara­pítására fordíthatná* A gyakorlati oktatás megjavításának egyik kulcskérdése, hogy fokoz­zuk a gondoskodást tangazdaságainkról. Ül kell érnünk, hogy tangazdasága­ink az egyetem szerves részévé válljanak. Jelentőségük az oktatásban már eddig is nagy volt, de a jövőben fokozottan növekszik. A termeléssel kap­csolatos oktatómunkára még távolról sem kihasznált lehetőségeket kinálnak. El kell érnünk, hogy tangazdaságaink valóságos "klinikáinkká", laborató­riumunkká és tanműhelyeinkké váljanak, melyekért az egyetem minden oktató­ja komoly felelősséggel tartozik. Az eddiginél sokkal szorosabbá kell tenni az egyetem minden tanszéke és a tangazdaságok közötti kapcsolatot. Ny.E. u

Next

/
Oldalképek
Tartalom