Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1997
1997. február 26.
Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar JAVASLAT a Mezőgazdaságtudományi Kar képzési struktúrájának fejlesztésére. A Mezőgazdaságtudományi Kar jelenlegi képzési és tantervi struktúrája az egyetemünkön 1990-ben megkezdett képzési reform célkitűzéseiből kiindulva, az 1993-ban elfogadott Felsőoktatási Törvény által szabályozott keretek szerint alakult ki. Az eredetileg kétszintesre tervezett (BSc, MSc), graduális képzési rendszerben négy éves általános agrármérnöki képzést és további egy, vagy két éves szakirányú képzést (MSc) terveztünk. Ez utóbbi szint teljesítését a tudományos továbbképzésbe (Ph D) való belépés feltételeként határoztuk meg. Az 1993-as törvény ezt a rendszert csak részlegesen fogadta el. Az egyetemi szintű képzést legalább négy, legfeljebb ötéves időtartamban tette lehetővé, s az első felsőoktatási végzettséget (BSc) a hároméves főiskolai szintű képzési követelményekkel azonosította. Ilyen körülmények között, a karnak nem maradt más útja a szakirányú egyetemi szintű képzés megtartására, mint az ötéves egyetemi képzés fenntartása. így alakult ki a jelenlegi képzési rendszerünk, melyet az l ábra szemléltet. Ebben annyit sikerült az eredeti koncepcióból megőrizni, hogy a negyedik év után fennmaradt egy elvi kilépési lehetőség a hallgatók számára, főiskolai szintű diploma kiadásával. A szakirányú képzés így nagyobbrészt a választható tárgyakra (B, C) szorult vissza, s túlnyomórészt a képzés befejező szakaszára, a 8., 9. és 10. félévre koncentrálódott, többhónapos gyakorlati munkával kombinálva. A korábbi posztgraduális (szakmérnöki képzés) légüres térbe került, nem volt egyértelmű helye a rendszerben, s finanszírozási formája is hosszú ideig tisztázatlan maradt. Az 1996-ban elfogadott új felsőoktatási törvény, mind a képzési formák struktúrájában, mind pedig finanszírozási formájában, új, a korábbinál egyértelműbb szabályozásra törekedett. A normatív képzési finanszírozás, s ezzel együtt a tandíj bevezetése, egyértelműen arra kényszeríti a felsőoktatási intézményeket, hogy új képzési szintek bevezetésével, s a meglévők átstrukturálásával finanszírozási forrásaikat piacképes igényekre alapozva egészítsék ki. A vázolt helyzetből egyértelműen következik, hogy karunkon rövid idő alatt olyan képzési rendszert kell kialakítanunk, amely eddigi értékeinket megőrizve, hosszabb távon is lehetővé teszi a kar finanszírozását, biztosítja hallgatói utánpótlását, s változatos posztgraduális (szakirányú továbbképzési) lehetőségeket teremt. Ennek érdekében a következő félév folyamán az alábbi feladatokat kell megoldanunk: 1.) A graduális (ötéves) egyetemi képzési struktúránkat át kell alakítani. Ennek során rendezni kell a szakirányú képzés helyzetét, diverzifikált kimenetet megvalósítva, előkészítve ezzel a különböző posztgraduális képzési formák (szakmérnöki, doktori) megalapozását. A szakirányú képzést úgy kell megvalósítanunk, hogy fenntartjuk az általános agrármérnöki képzést, azonban a képzésbe beiktatott többszöri elágazással (választási lehetőségekkel) hallgatóinkat külön dokumentummal (betétlappal) igazolt speciális szakismeretekhez juttatjuk. Ennek érdekében a következő tantervmódosítást javasoljuk:
