Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1983-1984
1983. december 2.
V Ezzel szemben az értékelésnél már a felsőfok is szerepel,amely viszonyt idegen nyelvre fordítást is feltételez, nem is szólva arról, hogy inkább "tárgyalóképes!! szakemberekre van szükség mint fordítókra. Évente egy, lo-l6 fős szakforditócsoport indul. Ez egyrészt sok, másrészt kevés. Sok, ha a cél a forditóképzés /szigorú értelemben vett fordítókra korlátozott az igény/, és sok, ha az oktatás hatékonyságát tartjuk szem előtt: a nyelvtudás heterogén volta eddig sok problémát okozott. Kevés viszont, ha a "tárgyalóképes szakemberek” iránti igényt nézzük: ezekből sokkal többre lenne szükség. Meghatározhatatlan fogalom a "nyelvet tudó szakember" vagy "tárgyalóképes szakember". Meghatározhatatlan továbbá - ha a "szakforditóképzést" csak címkének tekintjük és un, tárgyaló- képes szakemberek kibocsátását várjuk - a szaknyelvi és fordítási ismeretek szerepe és helye a képzésben 1984-tŐl heti 4 órára és 5 félévre emelkedik az angol nyelv oktatásának kerete az általános nappali képzésben. Nincs meghatározva, hogy ez a szakforditóképzést mennyiben fogja befolyásolni. Várható-e pl, hogy a szakfordiói szakirány csak a 4c félév elején £>3 elkezdődni, párhuzamosan az egyéb csoportok második idegennyelv tanulásának kezdetével. Ha a fenti ellentmondásokat fel akarjuk oldani, akkor a fogalmak tisztázásával kell kezdenünk. A "nyelvet tudó /tárgyaló- képes/ szakember" a közfelfogás szerint az, akinek középfokú nyelvvizsgája van, illetve azon a szinten beszéli a nyelvet, A szakforditóképzésben meg kell különböztetni ezt a szintet a felsőfokú nyelvvizsgának megfelelő szinttől, illetve ugyanezt a két szintet szakmai szókinccsel, illetve forditási ismeretekkel kiegészítve, és ennek megfelelően kell a képzési célt meghatároznunk. Ez annál is inkább szükséges, mivel a szakfordítói képesítés mostmár megfelel - a diploma minősítésétől függően - középfokú, illetve felsőfokú nyelvvizsgának.- 2 tL.
