Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1982-1983

1983. január 26.

Tájékoztató

a Kari nevelőnunka helyzetéről és ösztönzésének lehetőségeiről /a tanszéki-, a pártpatronáló- és a kollégiumi tevékenységről/

Az egyetemi hallgatóság nevelése különböző szinteken valósul meg.

1. Legfőbb szintere maga az oktatási folyamat, annak követelményszintje és igényessége, szervezettsége, a tanultak társadalmi hasznosításának megismertetése.

Alapvető jelentőségű e folyamatban az oktatói munkamorál és példamutatás. Pontos kiegészítője az előadás és a gyakorlat naprakész előkészítése, az egyes alapozó és szaktárgyak jelentőségének kiemelése, a materialista világnézet formálásában, az oktató és a hallgató kapcsolatának alakulásában.

A hallgatók véleménye szerint is ezen a területen további előrelépésre van szükség. A munkára nevelést az elmélet és a gyakorlat egységének bemutatását oktatásunkban jobban egymásra épülve, egységesebb követelmény- rendszert kidolgozva, a hallgatókkal közösen kellene megoldani* A munkában való részvételt hallgatóink is igénylik. Őket fiatal, tapasztalatlan munkatársként kezelhetnénk az ismeretátadás folyamatában.

Ehhez a kapcsolatteremtés beszélgető, problémafelvető- megoldó oldala módszerének elterjesztésére volna szükség- "Dolgozzunk közösen" órarendi és kötetlen keretekben.

Az órarendi kötöttségek, a hagyományos módszerekhez való ragaszkodás nem segitik elő a tanárok ós a hallgatók közös tevékenységén alapuló viszonyának kialakitását.

Az előadások hagyományos módszere inkább passziv befogadást, mint aktiv együttműködést jelent oktató ós hallgató között. Számos tanszék próbálkozott ennek feloldásával a hagyományos keretek között is, változó eredménnyel. E téren fontos lehet a hallgatók önálló, folyamatos tanulásra késztetése, hogy a passziv befogadás helyzete megváltozzon.

Ebben komoly feladat hárul a nevelési tevékenységünkre is.

A gyakorlatok látogatottsága kevesebb gondot okoz. Nemcsak kötelező volta miatt. Szivesen végzik a jól szervezett tevékenységet, ha nem az előadás ismétlésén van a hangsúly.