Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1969-1970

1969. szeptember 27.

- 13 ír, Doboa Károly egyetemi tanár megjegyzi, le kell szűrni azt a tanulságot, a most végző agrármérnökök egyre inkább körülhatárolt munkaterületen do 1 go znak, tehát az üzembe kikerülő fiatal mérnök nem mint általános vezető, hanem mint egy részterület specialistája dolgozik, akik képesek jelentősebb feladatok ellátására.

Magas színvonalú, differenciáltabb képzést kell adni# , z Agrártudományi Egyetem mes < zemenően jobb szakembereket ad ki, mint a vidéki főiskolák és felsőfokú szakt eohnikumok. Nagyon helyesli Villányi ée Kiss elvtárs hozzászólását, ugyanis a felsőfokú technikumot végzettek nagy konkur renoiát jelentenek az agrármérnöKöknek, mert a speciális felsőfokú teohnikum több óraszámmal oktatja a Szakot. Természetesen nem szükséges és nem helyes, hoL,y minden főiskola ráállton a szakosításra.

Az indulásnál i zerinte nem szükséges Növényvédő Szakot létesíteni, elegendő az Agronómiái és Állattenyésztési Szak. Úgy gondolja,hogy a növénytermesztő megfelelő szintű ismeretet kap a tekintetben, ho y képes legyen a technológiai utasításnak megfelelően a vegyszeres gyomirtás ellenőrzésére, a növényvédő állomásoknak van szüksége olyan szakemberekre, akik jóval többre képesek, mint a növény- védelmi technológia alkalmazására, ellenőrzésére.

Szélesebb, tágabb perspektívát kell adni a Növényvédő Szaknak. Konkrét igényeit ki kell elégíteni, hogy szélesebb, magasabb szintű, nagyobb szakmai specialitásra legyen képes.

l)r. Benoze József egyetemi docens hozzászólásában megemlíti, hogy tanszékük átnézte az oktatás fejlesztési koncepcióit és a szakosítással kapcsolatban ugyanazt a beosztásit állították fel, amit Dékán elvtárs javasolt, az üzemek nagy többségében külön növénytermesztő,